Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

1987. január 28. NÉPÚJSÁG 3 A Nemcsak kértek - segítséget is ajánlottak GEMENC HÓBAN Házi nyiladék - élet az erdészházban Szokványosán indult a tanácstagi be­számoló Szekszárdon, a déli kertvárosi pártalapszervezet helyiségében. Rápolti Árpád, a 44., Durgonics János pedig az 50. választó kerület tanácstagja beszá­molt Szekszárd város eredményeiről, terveiről, a választókerület fejlődéséről, a végzett munkáról. Nem kellett unszolni az embereket. A hozzászólók nem követeltek nagy dolgo­kat, apróságokra hívták fel a tanácstagok figyelmét. És nemcsak javasoltak, de azonnal kijelentették, segítenek is. Sok a kóbor kutya Szekszárdon. Ezek főleg az idősebb embereket és a gyer­mekeket veszélyeztetik. Aki ezt szóvá tet­te, elmondta, ő ebben az ügyben már többször szólt. A sintér el is vitte egyszer az egyik kóbor kutyát, de az néhány nap múlva ismét megjelent. Megharapott egy embert. Végül ő kicsalta a város szélére a kutyát és lelőtte. Onnan szállították el a tetemet Kaposvárra, hogy megvizsgálják, nem volt-e veszett. Az említett állatok ki­irtása nem állampolgári feladat. Kérte a jövőben nagyobb eréllyel lépjenek fel az illetékesek a kóbor kutyák ellen. Több és szigorúbb intézkedést köve­teltek a parkrongálók ellen. ATambov la­kótelepen társadalmi munkában fát ültet­tek. A fák egy részét már kitördelték. Tud­ják, hogy a négy városi rendész nem elegendő a rongálok megfékezésére, kü­lönösen, ha azok elsősorban a tilos he­lyen parkoló gépkocsikat írják fel. Java­solták, adjanak karszalagot azoknak, akik társadalmi munkában vállalják a parkok őrzését. Ott helyben mindjárt akadt is jelentkező, aki társadalmi mun­kában vállalta e feladatot. De elhangzott olyan javaslat is, az osztályfőnöki órákon foglalkozzanak többet a környezetvéde­lemmel és buzdítsák a gyerekeket is a parkok megvédésére. Az egyik választópolgár köszönetét mondott a Béke-ház mögötti út megépí­tésének segítéséért. Elmondta, most már nincs sár, por, van viszont helyette szá­guldás. Motorosok, autósok száguldoz­nak a nagyrészt társadalmi munkában megépített úton. Több alkalommal csaka A jogalkalmazás törvényességével kapcsolatban a Legfőbb Ügyészség - felügyeleti jogkörében eljárva - több fon­tos témában folytat vizsgálatot, illetve ké­szít elemzést az első félévben. Budapesten és kilenc megyében vizs­gálódnak az ügyészek az állami tűzoltó­ság hatósági tevékenységének gyakor­latáról. A tűzoltóságnak állandó feladataként ellenőriznie kell a tűzvédelmi előírások megtartását a vállalatoknál, az intézmé­nyeknél és más helyeken, s hatósági intézkedéssel kötelezheti a munkahe­lyeket, de az állampolgárokat is az észlelt hiányosságok megszüntetésére. Most azt ellenőrzik, hogy a közvetlen tűzve­szély megelőzését szolgáló intézkedé­sek, a konkrét tűzesetek vizsgálatai és az intézkedésre kötelező tűzoltósági hatá­rozatok mindenben megfelelnek-e a jog­szabályi előírásoknak, a különféle szankciók, illetve bírságok meghozzák-e a kellő eredményt. A gyakorlati tapasztalatok alapján azt is értékelik, hogy a jogszabályok - betar­tásuk esetén is - megfelelően szolgálják, garantálják-e a tűzbiztonságot, a tűzvé­delemmel kapcsolatos fegyelmet. Az üzemi balesetek kapcsán arról tájé­kozódnak az ügyészségek, miként bírál­szerencsének volt köszönhető, hogy nem lett baleset. Kérte, amíg nem késő tegyenek ki egy sebességkorlátozó táb­lát. Egy másik felszólaló helyeselte, hogy megbüntetik a környezetszennyezőket, azokat például, akik disznóöléskor az ut­cára eresztik a véres folyadékot, majd hozzátette, „de nemcsak őket kellene megbüntetni, hanem azokat is, akik fele­lősek azért, hogy a Köjál-székháznál ál­landóan feltör a szennyvíz!” Szóba került az is, hogy az utóbbi időben rendszerte­lenül szállították el a szemetet. A város- gazdálkodás a rendkívüli időjárásra, gépkocsi-meghibásodásra hivatkozott. A kukák megteltek. A lakók egy része a kukák mellé öntötte a szemetet. A város- gazdálkodás emberei ezt a szemetet ott­hagyták, azt mondták, nem köteleségük elvinni. A városi tanács illetékesei viszont nem a városgazdálkodási vállalatot szólí­tották fel a szemét eltakarítására, hanem büntetéssel fenyegetőzve a társasház la­kóit. Igaz, a lakók is többet tehettek volna a tisztaságért, zsákba rakhatták volna a szemetet, de azért elsősorban mégis­csak az a felelős, aki nem szállította el a hulladékot. Nem nagy dolgokról volt szó ezen a ta­nácstagi beszámoló gyűlésen. Olyanok­ról, hogy ha a lakók kérik, vágják ki a fát, mert öreg, életveszélyes, akkor ne várják meg, amíg a fa egy vihar alkalmával rádől két garázsra és megrongálja azokat, vagy a rendőrautót teszi tönkre, mint ahogy az megesett, hanem vágják ki és fogadják el a lakók segítségét, akik fel­ajánlották, ültetnek a kivágott helyett má­sikat. De az sem lenne rossz, ha egy víz­elnyelő építésekor figyelembe vennék a környéken lakók véleményét is, akik mégiscsak tudják, hogy merre szokott folyni a víz. Ha annak idején megfogadják a tanácsot, akkor most nem kellene új vízelnyelőt építeni. A választópolgárok több megértést, emberséget, jobb együttműködést kér­tek. A feladatokat pedig nemcsak megje­lölték, de vállalták, hogy részt is vesznek azok megvalósításában. ják el az ipari szövetkezeteknél a balese­tet szenvedett dolgozók kártérítési igé­nyét. Nekik gyors és - vétlenségük ese­tén - teljes kártérítésre van szükségük, így elsősorban a szövetkezeti döntőbi­zottságok eljárásainak rendjét és határo­zatainak törvényességét veszik szem­ügyre. Tekintettel arra, hogy a szövetkezeti döntőbizottságok sérelmezett határoza­tai ellen a bírósághoz lehet fordulni, a szóban forgó téma ügyészi elemzését kiterjesztik a baleseti kártérítési perek ítélkezési gyakorlatára is. Elemzik az ügyészségek - a főváros­ban és tizenöt megyében - az ingatlanra vonatkozó jogok és tények bejegyzésé­vel kapcsolatban hozott földhivatali hatá­rozatok bírósági felülvizsgálatának gya­korlatát is. A témának időszerűséget ad az élénk ingatlanforgalom, s a vele szorosan ösz- szefüggő ingatlan-nyilvántartás, illetőleg a telekkönyvi változások sokasodása. Arra is választ várnak az ügyészek, megfelelően érvényesülnek-e az ítélke­zésben az ingatlan-nyilvántartással kap­csolatos jogszabályi rendelkezések és a Legfelsőbb Bíróság iránymutató állás- foglalásai. Mögöttünk Sára József brigádja és más részeken további három favágócsa­pat. Dolgoznak rendületlenül. Pilótánk, Tobi Béni is izzad a kormány mögött, mi­vel járatlan utakon megyünk. Miután az erdészháznál a kutyák közé lépünk az tűnik fel, hogy egy ember dol­gozgat az udvaron. Vaddisznó röfög a kerítés mögött, előtte kukoricacsövek. A lépcső gondosan takarított. Most száraz az irodának kinevezett szoba, de ha ma­gas a víz, a küszöbig ér. Hosszú asztal, azon erdei virág, persze szárítottam Az asszonyka, Havriláné, Magdika két gye­rek közé szorítva fogad bennünket. A ki­csivel van gyesen, a nagyobbik nem ment iskolába, nem tudták a Keselyüsi útig, buszmegállóig bevinni.- Jaj, mivel kínáljam magukat? - csap­ja össze a kezét.- Délutánra főzök, akkor jön haza az uram - mondja, s beszólítja a hóhányó embert, aki létrahozatalra kap megbízást, azon fölmászik a padlásra, majd egy pár kolbásszal tér vissza. Az asztalon ott a friss kenyér, tálkában savanyúság, kistá­nyérok, vöröshagyma. Kés nincs, erdőt járó embert asztali, azaz páros késsel kí­nálni erdészházban nem szabad. Erdőt Magda asszony - Havriláné, az er­dészházban Traktor vontatja a rönköket Tobi Béni, öt órán át barangolt ve­lünk Gemencben járó ember soha nem hagyja el zsebéből a bicskát. Falatozunk.- Hogy élnek, Magda asszony, itt, ahol csak a madár meg a vad jár?- Jól, szépen. Itt van a két szép gyere­kem. Az uram a télire előteremtett minden tüzelőt, kenyér mellé valót. Savanyúság, hagyma, zöldség van bőven. Kenyérhez hetente kétszer jutunk, de annak is van módja, hogy frissen tartsuk. Sóból két- három hétre valót kell venni, lisztből egy hónapra valót, mert előfordulhat, hogy kenyeret kell sütni, ha nem tud a terepjá­ró a városból hozni. A két gyerek elvonul a játszószobába. Színes televízió villog, éppen Tom és Jerry hajkurássza egymást, ez pedig mindig élmény. Csöng a telefon, a szom­szédasszony - hat kilométerről szól ide - érdeklődik, hogy vannak, mi újság, mikor mennek már el hozzájuk. Eszébe jut Magda asszonynak, hogy Molnár Lajosné fiúgyermeknek adott éle­tet. Éppen háromhetes a kicsi. Sajnos Havriláné nem tud elmenni Bogyiszlóra, paszitát vinni, majd ha jobbra fordul az idő. Az ember, aki minden ilyenfajta major­ságnál megtalálható, téblábol az asztal körül. Kap egy pohár bort, aztán kimegy, s máris halljuk a fejsze csattogását: fát aprít holnapra, egy hétre. Köszönjük a szíves vendéglátást, mennünk kell, mert még vagy hét kilométer van előttünk, per­sze benn az erdőben. Tobi Béni bemele­gíti a motort és nekivágunk a nyolcvan­centis hónak, az úttalan erdőnek.- Három éve szereltem le, s azóta is­mét itt vagyok az erdőben. Nekem ez az életöm. Hogy mennyire az, tájékozottsága bi­zonyítja. Fák szegélyezte „úton" hala­dunk,- Tudja, hogy most merre járunk?- Itt élek, tudom. Azt is, hogy arra mi­lyen vad halad el, és mikor, azt is; hogy mikor, kivel kell találkoznom, és ponto­san hova kell kiérnem, ha most ennek a nyiladéknak a végére érünk. Fél óráig tart az út. Szarvascsapat suhan át előttünk, egy betegesebb, gyöngébb megáll előttünk, nagy csillogó szemeivel néz ránk, s meg­ijed a bokor alól előugró diszitötól. Át- szökkén a fasoron, be a csalitos közé... Most ott járunk, ahol rendszerint víznek kellene lennie. Ami kicsi a tó fenekén van, befagyott. Nincsenek vízimadarak, kihú­zódtak a nagy vízre. Egy óriási sas ül ki­száradt fa hegyén, erről azt tartják, hogy enyhe lesz az idő. A kutya is valami ilyes­mit jelez, mert hempereg a hóban. A rü­gyező aranyeső, előttünk felröpülő nyol­cas fürjcsapat is a tavasz közeledtét jelzi. Még azonban a télben, a hóban járjuk Gemencet. Föl is értünk mára töltésre ott folytatjuk az utat. A zsilipet vesszük cél­ba, ott éppen a hajók, emberek dolgoz­nak a jégmentesítésen. Egy fotó a mun­káról. A múltkor a Margit jégtörő még fagyfogságában volt, most meg dolgozik. Már látjuk Bogyiszlót. Nyílegyenes úton megyünk, a hó jéggé taposva, mu­tatja, hogy erre már jártak kotrók. Bogyiszlón úgyszintén tiszták az utak. A magyarázat egyszerű: magad uram, ha KM-ed nincsen. Ugyanis itt nem a közúti vállalat gépei dolgoznak, hanem amelyik utcában erdőmunkások laknak, oda az erdészet, amerre a téesztagok, oda a szövetkezet küldi a havat kotró gépét. A járdákon pedig a tanács kistraktora asz­faltig, betonig tisztítja a havat. Molnár Lajosék előtt is tiszta az út, az udvarban hegyekben áll a hó. Az öreg szülék ebédelnek. Töltöttkáposzta van a krumplileves után, meg pogácsa. Mi az első szobába megyünk, megnézni a há­romhetes kis erdészt, majd jó egészsé­get kívánva búcsúzunk az erdésznétől. Sietve indulunk haza. Béninek még ti­zenhat óráig vissza kell érni Szekszárdra, valamiféle estéli ellenőrzésről kapott ér­tesítést. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Tűzvédelem, kártérítés, ingatlan-nyilvántartás Legfőbb ügyészségi vizsgálatok

Next

/
Thumbnails
Contents