Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

4 rJTÉPÜJSÁG 1987. január 28. Képtár Szekszárdion Jelenet a Római Históriából (Észak-itáliai festő alkotása) Nőportré a XVIII. századból A magyar múzeumok története 1802- ben kezdődött, amikor Széchenyi Ferenc egy létesítendő nemzeti múzeum céljára felajánlotta magángyűjteményét. Ami előtte volt: történelem, mert a királyi és magángyűjtemények sorsa mindig a tör­ténelemtől függött. Mátyás kincseit, me­lyek között az olasz reneszánsz válogatott alkotásai voltak, széthordták, később, ha másként nem, politikai hajszák, hűtlensé- gi perek következményeként a Habsbur­gok kapzsisága Bécsbe hurcolta a Zrí­nyiek, Frangepánok, Nádasdyak kincseit, még a nagyszentmiklósi aranylelet is Bécsbe került, gazdagítva a Kunstsamm­lungen des Allerhöchsten Kaiserhauses, tehát a legmagasabb császári ház gyűjte­ményét. Széchenyi Ferenc szép gesztusa után sem volt zavartalan a legnagyobb magyar műgyűjtemény sorsa. Igaz, hogy sikerült megszerzeni a Jankovich-, majd a Pyrker-gyűjteményt, melynek nem egy darabja ma is a Szépművészeti Múzeum 1 ........................... .................1 b üszkesége, de a hosszú és viszontagsá­gos munka áldozatot is követelt: a jeles Pulszky Károlyt, bár elévülhetelen érdemeket szerzett, a kisszerűség és értetlenség egész Ausztráliáig űzte, ahol végül öngyilkos lett. A Szépművészeti Múzeum története arra példa, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük hazai közgyűjteményeinknek, s bármiről volt is szó, létrejöttük mindig egy-egy személy áldozatkészségéhez fűződik, mint Szekszárdon, ahol Wo- sinsky Mór, akinek érdemeit ma sem becsüljük eléggé, volt a múzeumalapító, vagy jóval később Pécsett Gegesi Kiss Pál akadémikus. A szekszárdi képtár, aminek megnyitásánál jelen lehetünk, egészen más körülmé­nyek között jött létre. Ez a képanyag, aminek csak egy részét láthatjuk itt, nem tervsze­rű gyűjtés eredménye, következésképp hiányzik belőle az, ami a gyűjtő szándékára utalna, bemutatva egy kort vagy egy stilus fejlődését. S jóllehet mesterművek is talál­hatók itt, egyedül az közös bennük, hogy évtizedeken át méltatlan helyeken lappangtak, restaurálásra és értékükhöz méltó bemutatásra várva. Azt sem hallgathatjuk el, hogy ennek a kivételesen szép és értékes gyűjteménynek megvalósulása elképzelhetetlen Vadas Ferenc értő és lelkes munkája nélkül, akinek szándékát néhány egyházi letét is segítette. Azt természetesen nem tudom, hogy a tervszerű gyarapításhoz milyen utak vezetnek, főleg most, az országos pénzszűkében, az viszont bizonyos, hogy a gyűjtemény olyan alapot jelent, amire nemcsak lehet, de kell is építeni. Legbecsesebb darabja kétségtelenül a velencei Rocco Marconi festménye, aki a XVI. században élt, s Palma Vecchio, az idősebb Palma mellett említik nevét, s többször megfestette itt látható képének témáját. Veiencei színekben pompázik ez a kép, miként Bellini, Giorgione, Tiziano festményei, s ezek a színek élnek tovább a nyomukba lépő Tintoretto, Veronese képein. Ezt követően minden századból találunk itt egy-egy alkotást, flamand, németalföldi, osztrák mester munkáját, egy szép Golgotát, amit a szekszárdi apátsági templomból mentettek ki az 1794-es tűzvész alkalmából, s talán Maulbertsch egyik követőjének munkája, s itt van a XVIII. század végéről származó Hébe, amit azért emelek ki, mert oly sok szeretettel festette mestere, hogy ma is meghatódva nézzük. A múzeum megmentett képanyagának ez csak egy része, a többinek nem jutott hely e falakon. Restaurálásuk tekintélyes összegbe került, de örüljünk annak, hogy egyáltalán meg lehetett menteni őket, s a hivatalos áldozatvállalás nemes és maradandó célt szolgált, egyben előrevetítve a folytatás örömteli feladatát is. Városunk, amely sokáig csak a derék Garay emlékének áldozott, az elmújt évek során sokat tett a magyar művelődésért. Egyebek között irodalmi metropolisz lett, Babits városa, s természetesen Illyésé, de amikor ezt mondom, a világirodalomra gon­dolok, melynek mindketten elválaszthatatlan részei. A Babits-ház nemcsak idegenfor­galmi nevezetesség, hanem irodalmi zarándokhely is, miként a simontornyai vár lllyés- kiállítása, s az lesz a múzeummá előlépő egykori rácegresi iskola is. Folytathatom, vannak még emlékhelyeink. Börzsöny, Görbő Vörösmartyt idézi, Sárszentlőrinc, Bor- jád Petőfit, Szekszárdon pedig alig néhány hónapja áldoztunk Liszt Ferenc emléké­nek. Van mire hivatkoznunk, vagy pontosabban, van miből hitet, erőt merítenünk holnapra, holnaputánra, a jövőre. Most már képtárunk is van, megvalósítása - mit szé­pítsük? tulajdonképpen a semmiből -, biztatás is, ígéret is. Illyés Gyula Babitsra építette Szekszárd hírnevét. Később, egy beszélgetés során azt mondta, Babits csillaga alatt itt tudná elképzelni a XX. század európai irodalmának múzeumát. A jelen mindig saját lehetőségeinek bőségében él, s a jövő majd annak alapján mond ítéletet, hogy mit valósított meg ezekből. Ha sok mindent szemünkre is vethetnek majd, azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk. Babits, nagyon sok méltányta­lanság után mégis csak hazatalált, végül Illyés is otthon tudta itt magát, miként megyé­jében is. Mert az is igaz, hogy volt mit jóvátennünk. Adósságaink közé sorolom azt is, hogy jeles festmények, amiknek a világ bármelyik múzeumában helye lehetne, évtize­deken át hitvány körülmények között rejtőztek, kitéve a pusztulásnak. Most olyan érté­kek kerültek biztonságba, melyeknek megsemmisülésével az egész ország lett volna szegényebb. Ez pedig ismételten arra figyelmeztet, hogy ne kótyavetyéljük el értékeinket, azo­kat, amiket a sokat szenvedett múlttól kaptunk, s azokat, melyeket mi szeretnénk a jö­VÖre bíznL CSÁNYI LÁSZLÓ Elhangzott január 21-én a szekszárdi múzeumban, a képtár megnyitásán. Üzemi lapokból i ____________________________________________________________________________________j JtÍMmí íiitdiio A megyei vizmüépitési programról szóló írást olvashattak a lapot forgatók, s mivel az a megye lakosságának széle­sebb rétegeit is érinti, így ebből ollóztuk ki a következőket: Vállalatunk erőteljesen bekapcsolódik a megyei vízépítési programba is. Az 1986. évi építési tervünket 112106 millió forintban irányoztuk elő, ami jelentős vo­lumennövekedés. Kiemelten kezeltük a településeken a vízhálózat bővítését,a veszélyeztetett települések vízellátását, a társulati úton megvalósuló törpevízmű­vek építését, valamint dolgozóink szociá­lis körülményeinek javítását szolgáló fej­lesztést. Az 1986-os évben a közegészség­ügyileg veszélyeztetett településeink kö­zül Kalaznó község közintézményeinek vízellátását és a lakosság közkutas ellá­tását oldottuk meg mintegy 2 millió forint költséggel. A társulati úton megvalósuló törpeviz- mű építéseinken belül 1986-ban Cikó és Győré, Izmény községek vízellátása való­sult meg. A vállalat története során első ízben nyertük el versenytárgyaláson a munkát, tehát Győré, Izmény községek vízellátása referencia munka volt. A ver­senytárgyalás megnyerése, ill. társulat alakítása után kötöttük meg még 1985. évben az építési szerződést, melynek alapján rögzített áron 18 600 millió forin­tér létesül a vízellátó rendszer. A község lakossága házibekötéses ellátásban ré­szesült. Vízbázisát az 1983. évben elké­szült Győré I. sz. vízkút biztosítja. A kút vizében található magas vastartalom miatt vastalanító berendezés kiépítése vált szükségessé. Mivel Izmény hidrogeológiai viszonyai nem tették lehetővé önálló vízbázis léte­sítését, ezért a két községet távvezeték­kel kellett összekötni. Izmény község há­lózati nyomásviszonyainak biztosítása céljából egy 100 köbméteres ellennyo­mó medencét építettünk, kör alakú mo­nolit vb-szerkezettel, melyet szintén véd- terület óv a fertőzések megakadályozá­sától. Győré domborzati viszonyai nem tették lehetővé térszíni medence telepíté­sét, ezért a hálózatban szükségképpen uralkodó nyomást egy 100 köbméteres glóbusz felállításával értük el. Cikó vízellátását, hasonlóan az elő­zőekben vázoltakhoz, szintén a megyei tanácsi tervező vállalat kiviteli tervei alap­ján készítettük. A Decsi Egyetértés Termelőszövetke­zet lapjának első oldalán kapott helyett az az írás, amelyik már címében is sejteti, mindenütt a legfontosabb témák egyiké­vé nőtte ki magát a munkafegyelem. Erről ír dr. Csatlós Árpád jogi vezető, a követ­kezőképpen: - Napjainkban egyre töb­bet hallunk, olvasunk a munkafegyelmet szigorító központi intézkedésekről. Több jogszabály jelent meg az alkoho­lizmus visszaszorításáról, szigorúbb kö­vetkezményeket von maga után az iga- zoltalan mulasztás (pl.: egymást követő három munkanapon át igazolatlanul mu­lasztó munkaviszonya jogellenes kilépés címén megszüntethető). Intézkedések történtek annak érdeké­ben, hogy a munkaidőt a dolgozók mun­kával töltsék el és a munkahelyről való munkaidő alatti eltávozás a minimálisra csökkenjen. A Központi Bizottság november 19-20-i ülésén hozott határozatában ki­hangsúlyozta, hogy „az egész társada­lomban nagyobb rendre és fegyelemre van szükség”. Ennek érdekében határo­zottan védeni kell a társadalmi tulajdont, felelősségre kell vonni a munkájukat el­hanyagoló, a közösséget megkárosító, a törvényeket megsértő személyeket. Meg kell követelni a törvényes előírások sze­rinti munkát, a vállalatok, szövetkezetek vezető testületi szerveinek fel kell lépniük a negativ jelenségekkel szemben. A Leg­felsőbb Bíróság a közelmúltban irányel­vet adott ki a munkafegyelemmel kap­csolatos intézkedési feladatokról. A munkafegyelmet sértő vétségek között S r^ös gonddal kell elbírálni az igazo- n késést, mulasztást, a munkaidőben való munkavégzés elmulasztását, a mun­kahely engedély nélküli elhagyását, a szeszesital-fogyasztást munkahelyen, a társadalmi tulajdont károsító cselek­mény munkahelyi elkövetését, a munka­végzés, illetve utasítás teljesítésének megtagadását, a hanyag, selejtes mun­kavégzést, a munkavédelemre vonatko­zó szabályok megsértését. Tavaly a szövetkezetben 26 dolgozó ellen indult fegyelmi eljárás, és 20 fe­gyelmi ügy büntetés kiszabásával zárult. Gondatlan munkavégzésért 3, ittassá­gért 7, igazolatlan mulasztásért 10 dol­gozó kapott fegyelmi büntetést. Az elkövetett vétségek súlyától füg­gően a kiszabott fegyelmi büntetések az alábbiak voltak: megrovás 2, szigorú megrovás 2, munkadíjcsökkentés 12, ki­zárás 4. A munkából való igazolatlan távolma­radás miatt fegyelmi eljáráson kívül 18 dolgozó eredménytől függő részesedése került csökkentésre. Egy dolgozó 3 eset­ben is mulasztott, végül a vezetőség „ki­zárás" fegyelmi büntetéssel sújtotta. Ta­valy jelentősen nőtt a gondatlan munka­végzésért, leltárhiány miatt anyagilag fe­lelősségre vont dolgozók száma. Amíg az elmúlt évben kártérítési eljárás nem volt, az évben 15 esetben került sor kártérí­tésre kötelezésre. A kiszabott kártérítési összeg megközelíti a 30 ezer forintot. Szövetkezeti élet ^ Érdekes kérdésről ejt szót a szerző írá­sában, mely a tsz-tagok művelődési le­hetőségei Faddon címet viseli. Nem szociológiai szempontból vizs­gálva, a tsz-tagok művelődési lehetősé­gei általában olyanok, mint a község egyéb lakosainak művelődési lehetősé­gei - válaszolhatunk röviden a címre. Mit tesz ezért a termelőszövetkezet? A Faddi Lenin Mgtsz hosszú idő óta sokat tesz tagjainak - s általában a kö­zség lakossága - művelődési lehetősé­geinek biztosításáért. Faddon teremtet­ték meg 1969-ben az ország első terme­lőszövetkezeti fenntartású művelődési házát, s a példa országos érdeklődést váltott ki. A művelődési ház ma tanácsi irányítású, de ma is jelentős anyagi tá­mogatást kap a tsz-től. A két intézmény jelenleg együttes erővel végzi a művelő­dési ház tatarozási munkáit, s a két oldal­ról biztosított költségvetés teszi ma is le­hetővé, hogy korszerű technikai eszkö­zök álljanak a látogatók rendelkezésére, s a helyi lakosság helyben láthasson rendszeresen népszerű, országos hírű előadókat. A művelődési ház nyugdíjas-, Váci Mihály és szocialista brigádok klub­jának rendezvényeit rendszeresen láto­gatják tsz-tagok is. A Május 1. szocialista brigád pedig a művelődési ház körüli és a játszótérépítési társadalmi munkában is jeleskedett. A termelőszövetkezet vezetői minden évben megrendezik saját szakembereik és meghívott előadókközreműködésével a téli esték sorozatot tagjaik továbbkép­zésére. Aktívan részt vettek a Népújság Galé­riában megrendezett „Fadd bemutatko­zik” kiállítás anyagának gyűjtésében, s ennek megtekintésére tagjaiknak külön- buszt biztosítottak. Évente két alkalommal - a tsz-nyugdi- jasok napjára és a tsz-es gyerekek kará­csonyára - a megvendégelésen és az ajándékon kívül egy-egy szórakoztató műsorral is kedveskednek volt tagjaik­nak és a tagok gyerekeinek. Nem kifejezetten művelődési lehető­ség, de a mindennapi kultúra szempont­jából jelentős, hogy átadták a nagy anya­gi befektetéssel és igényességgel felépí­tett korszerű irodaházat és az ötszáz adagos éttermet. Összességében elmondhatjuk, hogy a Faddi Lenin Mgtsz nemcsak 1969-ben volt a „kultúra mecénása”, hanem 1986- ban is jelentős anyagi erőket fektetett be a korszerű művelődési lehetőségek megteremtése érdekében. A KSZE NÖVÉNYTERMELÉSI RENDSZER AGRÁRFEJLESZTŐ KÖZÖS VÁLLALAT LAPJA A KSZE Növénytermelési Rendszer Agrárfejlesztő Közös Vállalat lapjában természetes, hogy „sok jut” a szakmá­nak. A Gondolatok a Nitrosol-forgalma- zásról című írásban olvastuk, hogy a KSZE egy újabb szolgáltatása a folyé­kony nitrogénműtrágya biztosítása, első­sorban a gyártól távolabbi üzemek ré­szére. A forgalom felfutásából arra lehet kö­vetkeztetni, hogy egyre többen ismerik fel e műtrágya forma alkalmazásának előnyeit. A paksi agrokémiai társulásnál például az 1985. évben felhasznált 150 tonna Nitrosol kedvező tapasztalatai nyomán 1986-ra 550 köbméter tárolóka­pacitás létesült. 1986-ban a KSZE közreműködésével közel öt és félezer tonna Nitrosol került felhasználásra. Ez a mennyiség az 1985. évben forgalmazott mennyiségnek a 2,5- szerese. Az elmúlt évhez hasonlóan a legtöbb folyékony nitrogénműtrágya (az összes mennyiség 60 százaléka) az Áfor-tároló- kon keresztül került el a felhasználó gaz­daságokhoz. Ez érthető is, hiszen ez a legtökéletesebb konstrukció, tulajdon­képpen agrokémiai centrum jellegű ki­szolgálást biztosít. A forgalmazott mennyiség mintegy 35 százaléka az üzemek fogadó vasútállo­mására érkezett, zömmel vasúti tartály- kocsikban. Az elmúlt évhez viszonyítva ez jelentős emelkedést mutat. Az üzemek tároló létesítésével ill. korábban más ren­deltetésű tárolóik átalakításával jelentő­sen bővítették tárolókapacitásukat. Ter­mészetesen hozzájárult a növekedéshez az ütemesebb szállítás is, amit a viszony­lag nagyobb vasúti tartálykocsipark tett lehetővé. Visszaesett az Áfor-telepen vasúti ko­csikból kiszolgált Nitrosol mennyisége 4,5 százalékra. A közvetlen gyári kiszállítás csak a gyárközeli üzemeknek gazdaságos. 1986-ban a forgalmazott mennyiség 0,5 százaléka került ily módon a felhaszná­lókhoz. T- Az egyre növekvő Nitrosol igények kielégítése során beigazolódott, hogy a biztonságos ellátáshoz nem elegendő a felhasználói tároló kapacitás egyoldalú növelése. Feltétlenül bővíteni kell a gyári tároló­teret is, hiszen különben nem,vagy csak igen nagy költséggel védhetők ki a kü­lönböző meghibásodásokból, korlátozá­sokból eredő termeléskiesések. Tury Mária festőművész pályája A kétszeres Munkácsy-díjas festőmű­vész főművei közintézményekben látha­tók. Pályaképének áttekintése során első pillanatra sokoldalúsága, a kifejezésmód könnyedsége a szembetűnő. Első jelentős sikerét Brüsszelben arat­ta az 1958-as világkiállításon. Férjével (Kádár Györggyel) a magyar pavilon könnyűipar termékeit bemutató termét díszítő 150 négyzetméteres alumínium alapra festett faliképükkel. A monumen­tális kompozíció huszonnégy álló figurá­ból és a figurákat összekötő, jellegzetes budapesti épületek, műemlékek ritmiku­san elrendezett sorából áll. A művet a vi­lágkiállításon Diplome d’Honneur-vel tüntették ki. Első önálló - nyilvánosságra szánt - alkotása a Gellért Szálló földszinti bárjá­nak üvegablaka volt. Ezt követően kom­ponálta a Pesti Színház előcsarnokának mozaikburkolatát, kép-faliszőnyeget ké­szített a Kőbányai Gyógyszergyár ta­nácstermébe, a müemlékfelügyelőség várbeli épületébe, valamint a Nógrád Me­gyei Tanács nagytermébe. Mozaikjai dí­szítik a szekszárdi művelődési házat, va­lamint a bajai pártszékházat. Tury Mária sokoldalú alkotó. Gobeli­nek, festmények tűzzománc-kompozí­ciók egész sora bizonyítja ezt. Láncz Sándor művészettörténész - a Képzőművészeti Kidónál megjelent kis­monográfiában azt is bemutatja, hogy a művész formanyelve hogyan alakult, vál­tozott, míg a műveinek az épületekkel va­ló szerves együttélését lehetővé tette. A Mai magyar művészet sorozatban megjelent kötet 16 színes és 32 fekete­fehér reprodukciót is tartalmaz, melyet angol nyelvű képjegyzék és összefoglaló egészít ki.

Next

/
Thumbnails
Contents