Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-22 / 18. szám

A KGST V. B. ülése Tárgyalások a magyar-szovjet gazdasági együttműködésről 2rtEPÚJSÁG _________________________________________________ A Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának Végrehajtó Bizottsága január 20-án és 21-én Moszkvában megtartotta 122. ülését. A barátság és kölcsönös megértés lég­körében lezajlott ülésen a tagországok kül­döttségei az országok miniszterelnök-he­lyetteseivel, állandó KGST-képviselőivel az élen vettek részt, a magyar küldöttséget Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Magyarország állandó KGST- képviselője vezette. A végrehajtó bizottság megvitatott né­hány kérdést, amelyek a KGST-tagálla- mok műszaki-tudományos haladása 2000-ig szóló programjának megvalósí­tásával függnek össze. A testület megtárgyalta az arra irányu­ló javaslatokat, hogy fokozzák a KGST- tagállamok egyesített energetikai rendsze­rei párhuzamos munkájának megbízható­ságát, s ajánlotta a tagországoknak a szük­séges intézkedések megtételét. Az ülésen megvitatták a Krivoj Rogi-i ércdúsító kombinát létrehozásában való többoldalú vízgazdálkodási és környezet- védelmi együttműködésének kérdéseit. A végrehajtó bizottság megvizsgálta, hogy milyen eredményekkel jár a KGST- nek a nemzetközi gazdasági és műszaki­Iráni-iraki háború Változatlan hevességű harcokról ér­keztek jelentések szerdán az Irak és Irán között dúló háború hadszíntereiről. Teherán azt jelentette, hogy fegyvere­sei elfoglaltak egy kis települést Bászra közelébén, a Vitatott Satt-el-Arab vízi út iraki oldalán. A harcokban az ÍRNA iráni hírügynökség szerint 1500 iraki katona vesztette életét vagy sebesült meg. Bagdad saját megtorló akcióiról szá­molt be. Iraki harci gépek szerdán négy iráni várost, az iraki határ közelében fek­vő Dezful és Hamdan városokat vették célba, mélyen iráni területen pedig Iszfa- han és Kum városokat bombázták. tudományos szervezetekkel való együtt­működése. A bizottság jóváhagyta a KGST és a nemzetközi szervezetek közötti érintkezé­sek idei tervét, valamint a KGST és számos ilyen szervezet együttműködési program­jainak tervezetét. Az ülésen elfogadták a végrehajtó bi­zottság 1987-88. évi munkatervét, továbbá megtárgyalták a többoldalú együttműkö­dés folyó ügyeit A KGST Végrehajtó Bizottsága január 20-21-én tartott 122. ülésének időszaká­ban a Magyar-Szovjet Gazdasági és Mű­szaki-Tudományos Együttműködési Kor­mányközi Bizottság társelnökei, Marjai Jó­zsef és Alekszej Antonpv miniszterelnök­helyettesek Moszkvában tárgyalásokat folytattak. A munkatalálkozón, amelyen részt vet­tek a két ország érintett főhatóságainak képviselői és szakértői is, a fű figyelmet azokra a feladatokra fordították, amelyek a Kádár János és Mihail Gorbacsov múlt évi találkozóin, valamint a Lázár György és Nyikolaj Rizskov miniszterelnökök ta­valy decemberi tárgyalásain elért megál­lapodások gyakorlati megvalósítását szol­gálják. Ennek megfelelően megerősítették a felső szintű megállapodások végrehaj­Kapolyi László ipari miniszter január 19. és 21. között Budapesten tárgyalásokat folytatott Ladislav Luhovyval, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság általános gé­pipari miniszterével a két ország közötti gépipari együttműködés további bővítésé­ről. A megbeszéléseken egyeztették a közúti járműipar, a szerszámgép- és berende­zésgyártás, a mezögépipar fontos termék- csoportjaiban, valamint a műszaki-tudo­mányos területeken a kapcsolatok fejlesz­tásának kibővített közös munkaprogram­ját. Megállapították, hogy a két ország kor­mányszerveinek irányításával a feladatok végrehajtása megfelelő intenzitással folyik. Marjai József és Alekszej Antonov átte­kintette az országaik által egymásnak szál­lított termékek műszaki színvonalának emelésére, minőségük javítására végzett munka helyzetét. E munka meggyorsításá­ra intézkedéseket fogadtak el. A miniszterelnök-helyettesek megvizs­gálták a két ország vállalatai közötti közvet­len kapcsolatok bővítésének kérdéseit, a közös magyar-szovjet gazdálkodó szervek alakítására folyó munkát. A társelnökök foglalkoztak a jamburgi gázlelőhely kiaknázásában való magyar­szovjet együttműködés kérdéseivel. Jóvá­hagyták a kormányközi bizottság idei mun­katervét. A találkozó idején egyezményt írtak alá az ioncserélő gyanták magyarországi gyártásának bővítésében való együttmű­ködésről és az ezzel összefüggő kölcsö­nös vegyitermék-szállításokról. Keretmegállapodást írtak alá az elekt­rotechnikai gépgyártó vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok elősegítsérűl és kö­zös vállalatok létrehozása lehetőségeinek megvizsgálásáról. tését szolgáló intézkedéseket. Kiemelt fi­gyelmet fordítottak a magyar- csehszlovák személygépkocsi-gyártási kooperáció előkészítésére. A csehszlovák minisztert fogadta Ma- róthy László miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke, valamint Se- recz Frigyes miniszterelnök-helyettes. A megbeszéléseken jelen volt Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. Ladislav Lu- hovy szerdán elutazott Budapestről. Csehszlovák miniszter magyarországi tárgyalásai 1987. január 22. ( Mai kommentárunk A „Tízek” torpedója A Contadora hovatovább a kitartás, a fáradhatatlanság és a következetesség szimbólu­ma lesz. Reménytelennek tűnő, hálátlan feladatot vállal ugyanis magára a közép-amerikai válság rendezésének óhaját zászlajára tűző csoport, amely épp négy évvel ezelőtt, 1983. januárjában kezdte meg tiszteletre méltó misszióját Négyéves útja azonban jobbára ku­darcokkal, csalódásokkal volt tele. Nem véletlen tehát, hogy sokak szerint a Contadora- csoport legnagyobb érdeme létezésében rejlik. Abban, hogy Washington eltökélt mester­kedése sem tudta meghátrálásra, feloszlásr, kényszeríteni. Sőt. A Contadora a napokban újabb, példa nélkül állő akciót indított útnak. Nyolc latin­amerikai ország külügyminisztere, valamint az Amerikai Államok Szervezete és az ENSZ főtitkára indult közép-amerikai körutazásra azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kilendítse a holtpontról a Contadora békemisszióját A „Tízek, - kimondatlanul bár - megtorpedózni szándékoztak az Egyesült Államok kifárasztási taktikáját s újfent bizonyítani, változatlanul létezik a „mi Amerikánk” szemlélete, amely Latin-Amerikát az Egyesült Államoktól különál­ló egységnek fogja fel. A „Tízek” körutazását érdemben elemezni még korai lenne, hiszen a résztvevők csak néhány órával ezelőtt utaztak el az utolsó állomásként szereplő San Salvadorból. Ha az újabb misszió sikerével szemben mégis borúlátóak vagyunk az csupán a múlt keserű ta­pasztalatainak tudható be. A Contadora-csoport ugyanis már hiába dolgozott ki eddig is több, az érdekelt államok kívápságai szerint gyakorta módosított béketervet, eddig még olyan változat nem akadt, amely megnyerte volna valamennyi fél tetszését A sajátos béke­kezdeményezés legfőbb gyengesége ugyanis, hogy az Egyesült Államok ellene van. Már­pedig Washington közép-amerikai gazdasági befolyása, és főleg katonai jelenléte folytán bármikor „foglyul ejtheti" a neki nem tetsző békemissziókat A jelek szerint ezt tette most, a „Tízek” útnak indulása előtt is. Philip Habib elnöki külön­megbízott megelőzte a latin-amerikai külügyminisztereket s körutazása során ismertette az „új amerikai béketertvet”. Amely természetesen semmiben sem különbözött a jól ismert washingtoni recepttől, miszerint Közép-Amerika rendjét csak a kommunista behatolás eszközéül szolgáló sandinista rendszer eltűnése adhatja vissza Azt már talán mondanunk is fölösleges, hogy az amerikai terv a „Tízek” körutazása alkalmával már costa ricai tervként „köszönt vissza”. Oscar Arias costa ricai elnök rendezési koncepciójában ugyanis szinte szó szerint az amerikai óhajok szerepelnek: Nicaragua politikai rendszerének átalakítása, párbeszéd a fegyveres ellenforradalmárokkal, s a nyugati típusú demokrácia helyreállítá­sának követelése. Ezek után érthető, hogy a Daniel Ortega nicaraguia elnök által előterjesztett kilencpontos rendezési javaslat már csak a „másik végletként” kerülhetett szóba. Ortega ugyanis leszö­gezte: csak a Nicaragua elleni amerikai agresszió megszüntetése esetén teremtődhetnek meg a feltételek arra, hogy a gyakorlatban is érvénybe léphessen a múlt év végén elfoga­dott új alkotmány, amely a politikai pluralizmuson, az el nem kötelezett politikán, és a ve­gyes gazdaságon alapul. Számunkra a kör itt bezárulni látszik. Néhány nap múlva talán megtudhatjuk, hogy a „Tí­zeknek" sikerült-e megtorpedózniuk az amerikai kifárasztás taktikáját, és újabb röppályára indítani a közép-amerikai békemissziót. SERES ATTILA Aggódó tudósok Vezető amerikai tudósok szerint az űr­fegyverek korai telepítését semmi sem in­dokolja. Az ilyen fegyverek - ha egyál­talán megvalósíthatóak - a jövő évtized ele­jén még korántsem lesznek megvalósítható állapotban. így a gyors telepítés célja csupán az lehet, hogy jó előre megkössék a későbbi kormányok kezét _ aláaknázzák a fegyver­zetkorlátozás lehetőségét Ezeket a megállapításokat az Aggódó Tudósok Szövetsége nevű ismert ameri­kai szervezetterjesztette elő, melyben szá­mos Nobel-díjas fizikus és más tudós vesz részt. Ráfér a szerencsekívánat Rau-ra, az SDP jelöltjére szeretné, ha az uniópár­tok egyedül futnának be, abszolút többséget sze­reznének, kiszorítva a li­berálisokat. Genscher vi­szont azzal érvel, hogy az NSZK jövendő kormá­nyának jobbra tolódását csak az akadályozhatja meg (főleg a nemzetközi politikát illetően), ha ők, a szabaddemokraták is nyeregben maradnak és mint eddig, övék lesz a külügyminiszteri szék. Különben (idézzük) „Strauss úr jobbra löki az Uniót”. (Jegyezzük meg mi, akik nem veszünk részt a választási csetepatéban, hogy nem Strauss a leg­jobboldalibb ember az NSZK-ban, de mindenesetre Genscher külpolitikai vo­nala a mai kormányon belül a legköze­lebb áll a hetvenes évek enyhülési politi­kájához.) Nem voltak mentesek a szociáldemok­raták sem az önemésztő súrlódásoktól. Eredetileg azzal a - mint kiderült, nem reális - céllal vágtak neki a küzdelemnek, hogy egyedül kell győzniük, az elvileg le­hetséges támogatóval, a környezetvédő Zöldekkel semmiképpen sem társulnak. Vagyis: ha csak velük együtt lenne parla­menti többségük 1987. január 25-e után - nem tartanak igényt a kormányalakí­tásra. E terv szerint Johannes Raunak személy szerint kell diadalmaskodnia Helmut Kohl fölött. Menet közben azon­ban kiviláglott, hogy ez szinte lehetetlen, s így a párton belül meglehetősen rossz hangulat keletkezett. A kitűzött cél és a valóság közötti ellentét savanyú nyilatko­zatokat és visszavonuló, bizonytalan közérzetet keltett. Ezek után a legjobb in­dulattal sem lehetett elmondani, hogy a szociáldemokratákat a győzelembe ve­tett nagy bizalom töltötte volna el. Olyan­formán jártak ők is, mint a másik tábor, bár eltérő okokból: belső gondjaik kissé elterelték a figyelmet magáról a választá­si küzdelemről. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az igazi ellentét és a programok különb­sége nem a két nagy tábor között feszül. A szociáldemokraták éles fordulatot ígérnek: amint lehet, leépíteni az atom­energiaipart; visszavonulni az amerikai űrfegyverkezéstől, erőteljesebben szor­galmazni az atomleszerelést, bírálni Washingtont, amiért kockára teszi a het­venes évek enyhülési politikáját; figyel­meztetnek továbbá, hogy a nagyipar ér­dekeit képviselő jobboldal most tervezi csak igazán a támadást a szociális vív­mányok ellen. A Kohl-kormánynak viszont nagy sze­rencséje, hogy - a munkanélküliségtől eltekintve - az elmúlt négy év gazdasági­lag jól zárult: nem nőttek az árak, erősö­dött az ipar. Akinek van munkája (s ez a nagy többség) jobban érzi magát, mint az ezt megelőző korszakban, amikor a szo­ciáldemokraták kormányoztak. (Az pedig nem várható, hogy túl sokan hátat fordí­tanának Helmut Kohlnak említett kiroha­násai miatt.) Nagy kérdés továbbá, há­nyán követik Brandt és Rau pártjának merész terveit? Január 25-én tehát minden valószínű­séggel a jobboldal győz a Német Szövet­ségi Köztársaságban. De ha már a szo­ciáldemokraták nem futnak be, úgy még mindig jobb a jelenlegi koalíció tovább- kormányzása, mint a jobbratolódás. El­végre az Unió és a szabaddemokraták együtt alapvetően azért érdekeltek a ke­let-nyugati együttműködésben. TATÁR IMRE Jobboldali remények Választások előtt az NSZK Olvasó és szakértő mostanában a szo­kásosnál gyakrabban töprengett el azon: mivel magyarázhatók Kohl nyugatnémet kancellár sértő kirohanásai a Szovjet­unió és az NDK ellen? Nyilván szerepet játszottak ebben választási szempontok is, hiszen január 25-én járulnak urnák elé a nyugatnémetek. Újabb négy évre eldől akkor, ki fog kormányozni: az eddig ha­talmon lévő kereszténypártiak, Helmut Kohl vezetésével, vagy a szociáldemok­raták kerekednek felül, és jelöltjük, Jo­hannes Rau lesz a kancellár. / Ebben a versenyben minden előrejel­zés szerint a jobboldal nyeri el a többség kegyeit. Papírforma szerint ő fut be - nem abszolút többséggel, hanem a jelenlegi koalíciós társával, Hans-Dietrich Gen­scher kis liberális Szabaddemokrata Pártjával karöltve. Ezt mutatják hónapok óta a közvéleménykutatások, - ha csak túl sok jobboldali hívük annyira el nem bízza magát, hogy az eleve-győzelem tu­datában el sem megy szavazni. Akkor - meglepetésszerűen - a szociáldemokra­ta-zöld oldalra billenhet a mérleg. Talán ezért mozgódította Kohl kancellár a szél­sőséges nacionalista kedélyeket. Egy­előre ne találgassunk, lehet, hogy a vá­lasztások után mindez kevésbé élesen vetődik majd fel. Vizsgáljuk meg inkább a szavazást megelőző helyzet másik sajátosságát. A jövő szempontjából sem közömbös, hogy az utóbbi hónapok valahogy úgy teltek el, mintha az igazi ellentétpár nem is a Kohl és a Rau csapat lenne: az újsá­gok ennél többet írnak a kormánytábo­ron belüli vitákról. Mi a lényeg? A jelenleg hatalmon lévő csoport három részből áll: a Helmut Kohl vezette Keresztényde­mokrata Unió, ikertestvére a Franz-Josef Strauss irányítása alatt álló bajor Keresz­tényszocialista Unió, valamint a Gen­scher fémjelezte kis Szabaddemokrata Párt alkotja a mai koalíciót. Strauss azt Egy jó jövőért - a Kohl kancellár vezette bizakodó CDU jelszava PANORÁMA BUDAPEST - Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke táviratban üdvözölte Franz Vranitzkyt, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjává történt újbóli ki­nevezése alkalmából. Ugyancsak távirat­ban fejezte ki jókívánságait Várkonyi Pé­ter külügyminiszter Alois Mocknak, az Osztrák Köztársaság szövetségi külügy­miniszterévé történt kinevezése alkalmá­ból. MOSZKVA - A lenini tanításnak a mai szovjet életben és politikában való érvé­nyesítésével foglalkozott szerdán több szovjet lap, megemlékezve a nagy forra­dalmi vezető Vlagyimir lljics Lenin halálá­nak 63. évfordulójáról. WASHINGTON -- Négyszázmillió dolláros fegyverszállítás részeként az Egyesült Államok kilenc F-16-os va­dászgépet kíván Bahrein-nek eladni. Egy másik öböl menti országnak, Szaúd-Ará- biának 200 Bradley típusú páncélozott szállítójárművet akar az amerikai kor­mány eladni. A szállítmány értéke 500 millió dollár. Ebből a harceszközből ed­dig még nem adtak el külföldre. BEJRUT - Újabb nyugatnémet állam­polgárt ejtettek túszul ismeretlen fegyve­resek szerdán Bejrút muzulmán negye­dében. Az emberrablás nyolc nappal azután történt, hogy az NSZK-ban letar­tóztatták a libanoni illetőségű Ali Hama- deh-t, aki társaival együtt 1985-ben egy TWA-repülőgépet térített el. Az elrablott Alfred Schmidt a nyugatnémet Siemens­művek mérnöke. Vasárnap Rudolf Cor- dest, a Hoechst-művek képviselőjét ra­bolták el Bejrútban. HARARE - A zimbabwei parlament kedden újabb hat hónappal meghosz- szabbította az 1980 óta érvényben lévő rendkívüli állapotot, amelyet Dél-Afrika felforgató tevékenységének folytatódá­sával indokoltak. DURBAN - Tizenkét feketét köztük hét gyereket lőttek le szerdán hajnalban a dél-afrikai Durban Kwamakhuta nevű elővárosában. A gyilkosok kiléte egyelő­re nem ismeretes.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents