Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-21 / 17. szám
2 Képújság 1987. január 21. Személycsere az osztrák külpolitika irányításában Mai kommentárunk A megbékélés esélyei Aligha véletlen egybeesés, hogy a pakisztáni fővárosban egyazon időben zajlottak a hét elején magas rangú szovjet és amerikai diplomaták tárgyalásai. Ellenkezőleg, nyilvánvalóan tudatos egyeztetés eredménye, hogy - alig néhány nappal a kabuli kormány által egyoldalúan életbe léptetett tűzszünet kezdete után -most Iszlámábád vált az Afganisztán helyzetével foglalkozó megbeszélések egyik fő színhelyévé. Igaz, közvetlen szovjet-amerikai kapcsolatfelvételre a helyszínen tartózkodó külügyi szakértők között nem került sor, de a pakisztáni féllel folytatott megbeszélések mégis egyfajta közvetett párbeszéddé változtatták Anatolij Kovaljov első külügyminiszter-helyettes és Michael Armacost külügyminiszter-helyettes iszlámá- bádi eszmecseréit. Annyi ez idáig is világos volt, hogy a zaklatott közép-keleti térségben kizárólag egy szélesebb körű, a szomszédos országokat is érintő megállapodás kínálhat esélyt az afganisztáni megbékélésre, hiszen a fegyveres harcok kirobbanásában és elhúzódásában is messzemenő szerepet játszott ezen államok (mindenekelőtt Pakisztán és Irán) fellépése, Kabulhoz fűződő viszonya. Ezért hangzott el oly nyomatékosan az afganisztáni Nemzeti Hazafias Front kongresszusának fegyvernyugvásra történő felszólításában az az óhaj is, hogy Afganisztán „jószomszédságra és együttműködésre törekszik a térség minden államával”. Az utóbbi napok azonban azt is világosan jelezték, hogy a kabuli kezdeményezés korántsem számíthat egyöntetűen pozitív fogadtatásra. Nemcsak Washingtonban érte bírálat, hanem egyenlőre elutasították a legnagyobb afgán ellenforradalmi csoportok is. A megbékélés esélyei tehát elsősorban attól függnek, bekövetkezik-e változás a Fehér Ház, a pakisztáni kormány, illetve e fegyveres szervezetek magatartásában, s abban, hogyan reagálnak a hazatérésre felszólított menekültek, mennyire nyerhet teret a bizalom és újrakezdés szelleme. Kétségtelen, hogy egy - akár közvetett, akár közvetlen - megállapodás igen kedvezően befolyásolná a robbanásveszélyes közép-ázsiai régió kilátásait. A kabuli gesztusok, valamint a szovjet haderők fokozatos csökkentése ügyében kifejezett hajlandóság azt mutatja, hogy a megbékélés egyáltalán nem elképzelhetetlen, megfelelő reagálás és kompromisszumkészség esetén a folyamat fel is gyorsulhat. Kabulban persze nemigen táplálnak illúziókat: jól tudják, hogy a rendezés nagypolitikai próbatétel, olyan „cikcakkos út” amelyen megtorpanások is várhatók. A lehetőség azonban fennáll - mutatott rá újfent Nadzsib afgán pártfőtitkár - ezért ezt áz utat mindenáron végig kell járni. SZEGŐ GÁBOR Gandhi sajtóértekezlete A konzervatív Alois Mock alatt nem lesz változás az osztrák külpolitikában, jelentette ki Peter Jankowitsch, a távozó szocialista párti külügyminiszter. A ma hivatalba lépő új, koalíciós kormányban az Osztrák Néppárt elnöke, Mock kapta az alkancellári, s egyúttal a külügyminiszteri posztot. Jankowitsch, aki mindössze 8 hónapig állott a tárca élén, keddi, e minőségében utolsó sajtóértekezletén hangoztatta, hogy a külpolitika továbbra sem lesz az egyes pártok ügye, hanem a koalíció és a közös, az ország érdekeit szolRakétaelhárító rendszer A washingtoni A rakétaelhárító rendszerekről 1972- ben kötött szovjet-amerikai szerződés „új értelmezése” Washington részéről egyértelműen arra utal, hogy a Fehér Ház lépései a megállapodás szándékos felgöngyölítésére irányulnak - erre a következtetésre jutott Alan Sherr, a harvardi egyetem professzora az International Security című tudományos-politikai folyóiratban megjelent elemzésében. A határidő nélkül kötött szerződés „új értelmezésének” okait, ennek politikai és más következményeit kutatva Sherr megállapítja: az amerikai kormányzat jelenlegi politikájával szembehelyezkedik a megállapodás alapgondolatával. Ennek fő céjja éppen az volt, hogy megakadályozzák az országos átfogású rakétaelhárító rendszerek létrehozását. Washington jelenlegi álláspontja szabad utat nyit az ilyen védelem megteremtéséhez. A professzor ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a szerződés IV. cikke értelmében a helyhez kötött földi rakétaelhá- ritó rendszerek, illetve ezek alkotóelemeinek kipróbálását kizárólag meghatározott kísérleti terepeken lehet folytatni. Mindez a másik fél számára lehetővé gáló vonalat kívánja folytatni. Jankowitsch fontosnak minősítette azt is, hogy tovább fejlődtek Ausztria kapcsolatai szomszédaival, többek között a nukleáris biztonság területén való együttműködésben. A két nagy párt együttműködése sürgető szükségesség, hangoztatta a szocialista politikus azzal kapcsolatban, hogy Bruno Kreisky volt kancellár élesen támadja pártja vezetőit a koalíciós megállapodás, a külügyminisztérium átengedése miatt. „új értelmezés” teszi, hogy felderítő műholdak és az ellenőrzés más nemzeti eszközeinek fel- használásával figyelemmel kísérje a kísérleteket, összevetve azokat a szerződésben engedélyezett feltételekkel. Az „új értelmezés” - amely szerint e rendszerek kifejlesztése és kísérletei a világ bármely részén folyhatnak - gyakorlatilag lehetetlenné teszi az ellenőrzést - hangsúlyozza az amerikai szakértő. Sherr felhívja a figyelmet: a szerződés átértelmezése semmissé teszi az Egyesült Államok és a Szovjetunió azon kötelezettségét is, hogy az adott megállapodás által korlátozott rakétaelhárító rendszereket vagy alkotóelemeiket nem adják át más államoknak és nem telepítik azokat saját területükön kívül. Az International Security elmezésének szerzője ugyanakkor annak a meggyőződésének ad hangot, hogy amennyiben az Egyesült Államok vitás kérdéseket vet fel, akkor azokat az állandó konzultatív bizottság, vagy más hasonlóan tekintélyes fórum biztosította keretek között kell rendezni, s kizárólag egy célt követve: megőrizni az adott szerződés összes célkitűzését és feladatait, és biztosítani azok teljesítését. PANORÁMA BUDAPEST - Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese kedden Nógrád megyébe látogatott. A vendéget Salgótarjánban, a megyei pártbizottság székházában Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei bizottságának első titkára fogadta és tájékoztatta a megye politikai és gazdasági helyzetéről, különös tekintettel a Központi Bizottság 1986 novemberi határozatával kapcsolatos intézkedésekre és azok eredményeire. A párt főtitkárhelyettese ezután a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárat, majd Pásztót kereste fel. n Kedden hazaérkezett Afganisztánból a Hazafias Népfront küldöttsége. A Papp Gyula alelnök vezette delegáció január 12. és 19. között Kabulban részt vett az Afgán Nemzeti Hazafias Front II. kongresszusán, valamint Nur Akhbar Paies alelnökkel megbeszélést folytatott a két partnerszervezet soron levő feladatairól és a kétoldalú együttműködés kérdéseiről. LONDON - Nagy-Britanniában országszerte érezteti hatását a távközlési dolgozók hétfői 24 órás sztrájkja, amely keddtől munkalassítási mozgalommal, egyes körzetekben pedig teljes munka- beszüntetéssel folytatódott. Az 1984-ben magánkézbe adott British Telecom ösz- szesen 220 ezer alkalmazottat foglalkoztat, a sztrájkakcióban 110 ezer szerelő vesz részt. WASHINGTON - A meggyilkolt fekete polgárjogi vezető, a Nobel-békedíjjal kitüntetett Martin Luther King születésének évfordulója hétfőn az Egyesült Államok nagy részében állami ünnep volt. A kormány nevében George Shultz külügyminiszter helyezett el koszorút Martin Luther King sírján s a georgiai Atlantában tartott emlékgyűlésen is felszólalt. Az évfordulón jelentette be King özvegye, Coretta, hogy a jövő héten újabb tiltakozó felvonulást tartanak Georgia állam egyik járásában, ahol a múlt héten csuklyás Ku Klux Klan-tagok vezetésével fehér fajüldözők támadtak egy polgárjogi menetre. Pakisztán csapatösszevonásokat hajt végre az indiai határ közelében. Erről Ra- dzsiv Gandhi indiai miniszterelnök számolt be kedden Új-Delhiben tartott sajtóértekezletén. A kormányfő elmondta: tavaly októberben az indiai határ közelében hadgyakorlatot tartott a pakisztáni hadsereg, s ezután a csapatokat nem vonták vissza állomáshelyükre, sőt újabb alakulatokat vezényeltek a határtérségbe. Radzsiv Gandhi kijelentette, hogy India továbbra is megbékélésre, a kapcsolatok rendezésére törekszik Pakisztánnal. A miniszterelnök nyugtalansággal szólt arról is, hogy az Egyesült Államok korszerű fegyverfajtákat bocsát a pakisztáni hadsereg rendelkezésére, majd kijelentette, hogy a külső erőkre támaszkodó szikh szakadá- rok Pandzsáb szövetségi államban tovább szítják a nyugtalanságot. A szakadár erők a jelek szerint most arra törekednek, hogy erődítménnyé, fegyverraktárrá és terrorista búvóhellyé változtassák a szikhek kegyhelyét, az amritszári Aranytemplomot. A sajtóértekezleten Radzsiv Gandhi foglalkozott az ország gazdasági helyzetével is. Kiemelte, hogy tavaly emelkedett az ipari, a mezőgazdasági termelés, nőtt a kivitel és a nemzeti jövedelem. Csak nyitány volt? A francia sztrájkhullám után ciális érzéketlensége miatt csordult ki a pohár, a szakszervezetek pedig azt, hogy négyévi' tétlenségük miatt a dolgozók most egyszerűen nem bízták rájuk a harc vezetését, maguk akarták kézbe venni követeléseik kivívását. A kormány kivárásra játszott, arra számítva, hogy a sztrájk magától is elhal, ha a dolgozók látják a kormány eltökéltségét, másrészt a sztrájkok úgyis népszerűtlenek, mert csak nehézségeket okoznak a lakosságnak. Mindez nagyjából be is vált, de a kormány mégis pirruszi győzelmet aratott. A sztrájkotok szívó- sabban kitartottak, mint számította, s a munkabeszüntetés tetemes károkat okozott a gazdaságnak. Az államvasútak 1.4 milliárd frankra becsüli veszteségeit, az áramtermelés csökkentése az ipari termelésben becslések szerint mintegy 2.5 milliárd frankos kiesést okozott. Olcsóbb lett volna, ha megadják a követelt béremelést. A lakosságnak okozott kellemetlenségek pedig nem növelték a kormány politikai tőkéjét. A kormánypártok szerveztek ugyan néhány kisebb tüntetést a sztrájk ellen, de a közvéleménykutatások hívebben tükrözték az emberek hangulatát: a sztrájkok népszerűtlenek voltak, mert ugyan ki szereti az áramszünetet, különösen télen, vagy ha nem közlekedik a metró, a vonat és a busz? De a kormány eljárását is helytelenítette a többség. A bérköveteléseket az emberek többsége jogosnak találta és azt kívánta volna, hogy a kormány inkább engedjen kicsit, csak legyen béke és nyugalom. A szakszervezeti központok komoly leckét kaptak a dolgozóktól és széthúzó viselkedésük valószínűleg növelte a bérből élők elidegenedését egyes szervezeteiktől. A központok későn kaptak észbe, megpróbáltak utánaszaladni a nélkülük indított sztrájknak, majd a kisebb szervezetek élén jártak a kormánnyal való le- paktálásban - ők fogadták el elsőként a látszatnak is szerény engedményeket, ők lettek a bérmozgalom aláásói. Egyedül a CGT támogatta következetesen a sztrájkot. LÁSZLÓ BALÁSZ (Párizs) kát. A szerény bérfejlesztési kereteket lényegében sikerült tartania a kormánynak, a három szakma - a vasutasok, a villamos erőművek és a párizsi tömegközlekedési vállalat dolgozói - alig tudtak tágítani rajta valamit. Az igazi mérleg azonban mást mutat: ebben a nagyon elhúzódó, ádáz küzdelemben minden főbb érdekelt veszített, csak az elnök, Mitterrand tekintélye erősödött tovább. Sem a kormány, sem a szakszervezetek nem fogták fel elég gyorsan, milyen különös bérkövetelő mozgatom volt ez. A közszolgálat dolgozóinak bérét már vagy négy éve nem „tartották karban”. Amikor a szocialista kormány a gazdasági égyensúly felborulása után áttért a szigor politikájára, elsőként a közszolgálat bérénél húzta meg a gyeplőt. A dolgozók és szakszervezeteik akkor egy remélt nagyobb cél érdekében elviselték az áldozatot. A Chirac-kormány azonban azzal kezdte, hogy eltörölje a vagyonadót, leszállította a legmagasabb jövedelműek adókulcsát, csökkentette a vállalati adókat. Nemrég pedig azzal tetézte be a nemzeti jövedelem újraelosztását, hogy adott kétmilliárd frankos szubvenciót a parasztoknak és ugyanannyit az orvosoknak. Ezek után arról prédikálni a szerény jövedelmű vasutasoknak, metróvezetőknek és villanyszerelőknek, hogy a munkanélküliek érdekében mondjanak le vásárlóerejük helyreállításáról - valóságos provokáció volt. Ä mozdonyvezetők kezdték december közepén Párizs északi pályaudvarán a sztrájkot, ami azután spontánul, lavinaszerűen terjedt. Sem a kormány, sem a szakszervezetek nem értették a dolgot: egy héttel karácsony előtt nem szokott nagy bérkövetelő sztrájkmozgalom kitörni. Mire felocsúdtak, már gombamód szaporodó sztrájkbizottságokkal és országos egyeztető bizottságukkal találták szemközt magukat; amelyekben a legharcosabbak többnyire a szervezetlen dolgozók voltak. A kormány nem értette meg, hogy négyévi türelem után az ő szoMarseille-ben a sztrájkoló vasutasok élő sorfallal akadályozták meg a vasúti forgalom indítását A francia sztrájkhullám után Franciaország a társadalmi megrázkódtatás olyan hónapját élte át, amire közel húsz éve nem volt példa. A közszolgáltatások több százezer dolgozója sztrájkolt a bérek emeléséért és jobb munkakörülményekért oly módon és körülmények között, amit a Chirac-kormány frontális politikai támadásnak fogott fel jobboldali gazdasági programja ellen. Ezzel nemhogy csillapította volna, inkább emelte a konfrontáció tétjét s végső soron további kormányzása számára nehezítette meg a helyzetet. A sors különös fintora, hogy míg tiz hónapja az újdonsült kormány és a politikai szakértők legtöbbje a társbérlet - a szocialista párti elnök és a jobboldali kormány politikai kettős hatalma - bizonytalan kimenetelét próbálta fürkészni és ennek feszültségét várta a francia politika legfőbb eseményének, egyáltalán nem ez következett be. A társbérlet eddig komolyabb zökkenő nélkül megy, mindkét főszereplő - Mitterrand elnök és Chirac miniszterelnök - nagy gonddal, taktikai érzékkel vigyáz minden lépésére. Ezzel szemben az RPR és az UDF kormányzását nem a szocialista elnök manőverei, hanem mélyről jövő társadalmi mozgások fenyegetik. A kormány elvesztette az első összecsapást a diáksággal szemben, s a közszolgálatban állók bérmozgalmát, ami nem sokkal a diáksztrájk után kezdődött, ezért eleve felfokozott harci szellemben fogadta. Itt akarta kiköszörülni a csorbát. Az eredmény egyhavi elkeseredett konfliktus után: a kormány nem engedett s a sztrájkotok végül is felvették a munChirac kormányfő és Mitterrand elnök egy NSZK-beli tanácskozáson.
