Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
1987. január 17. ^HePÜJSÄG 3 A tanácsok és az ifjúság Január elsejétől államigazgatási üggyé vált az ifjúsággal való foglalkozás. Furcsa így kategorikusan kijelentve és leírva a tény, hiszen társadalmunk valamennyi nemzedéke állampolgári jogán alakítója, szervezője és „résztvevője” a közigazgatásnak, sőt, mindez kötelessége is. Mit jelentenek hát az életbe lépő új rendelkezések és szabályozások? Lehet-e rendelkezésekkel és szabályozásokkal jobbítani azt a gondviselést, törődést, amely eddig is feladata volt társadalmunknak, társadalmunk minden választott és nem választott testületének és intézményének. Lehet-e újfajta módon, másként törődni az ifjúsággal? Úgy tűnik: kell, s mert kell, hát meg kellett, meg kell találnunk a lehetőségeket. E lehetőségek egyike az év közepén létrehozott Állami Ifjúsági és Sporthivatal, amelynek főhatósági szinten meghatározó feladata az ifjúsággal, s az ifjúságot nevelő sporttal való foglalkozás. Egy hivatal azonban csupán segítheti a változást, de azt nem valósíthatja meg. A megvalósításhoz további szervezeti és szerkezeti változásokra van szükség, és olyan cselekvési programokra, amelyek megvalósítása már társadalmi méretű feladat. Szervezeti, szerkezeti változásról szóltunk, így hát mielőtt továbblépnénk, szólnunk kell ezekről részletesebben is. Az új rendelkezések életbe lépéséig a tanácsok és azok szakigazgatási szervei az ifjúsággal, az ifjúság problémáival, mint egy-egy terület speciális részfeladatával törődtek. Az új „felállás” szerint önálló és felelős szakigazgatási szerv foglalkozik egy-egy település vagy országrész művelődési, ifjúsági, egészség- ügyi és sportügyeivel. Nem véletlen a párosítás, hiszen a jövő ifjúságának testi és lelki fejlődése olyan generális és központi kérdés, a jövő társadalmát oly nagymértékben meghatározó feladat, hogy ezeket egymástól különválasztva vizsgálni és irányítani napjainkban már nemcsak korszerűtlen, de legalább ennyire megoldhatatlan feladat. Szervezési munka lenne csupán a feladatok összekapcsolása? Ha ennyi lenne, kevés lenne, hiszen e formai változások éppen a tartalom érdekében születnek. Arról van szó, hogy az Állami Ifjúsági és Sporthivatal munkájának kiteljesedése, céljainak megvalósulása csakis egy országos méretű társadalmi tevékenység révén lehetséges, és e társadalmi tevékenység első számú szervezője, végrehajtója minden településen az adott település életéért és ifjúságáért felelős választott testület, vagyis a tanács. Persze, mindeddig elméleti fejtegetések a leírtak. Lehet-e a mindennapi élet valóságához adaptálni ezt az elméletet? Hogyne lehetne. Hiszen épp ez lesz az a bizonyos előbb is számon kért tartalom. Példákat kell sorolnunk, hogy a tanácsok és az ifjúság kapcsolatát lefordítsuk a szabályok, rendelkezések nyelvéről a hétköznapok nyelvére, íme hát a legegyszerűbb példa: az ország legkisebb tanáccsal rendelkező községében minden bizonnyal nem alakulhat majd meg az önálló „ifjúsági osztály”. Ugyanakkor azonban a tanácstestület minden tagjának felelősnek kell éreznie magát a településen felnövő és a településen élő ifjú nemzedékért. Sok mindenben megnyilvánulhat ez a felelősség, akár abban, hogy megtalálják-e a fiatalok között azt a vezéregyéniséget, aki motorja lehet a község társadalmi életének, aki élni tud a község felnőtt társadalma által felajánlott lehetőségekkel. Sok szintű ez a felelősség, amiről szólunk, hiszen egy új ifjúsági klub létesítése, és egy rendezvény spontán megszervezése között hatalmasak a különbségek: hiszen más rangúak a döntések, az egyik milliókat igényel, a másik csupán alig többet egy bólintásnál, mégis a lényeg, a tartalom: közös. Erről a közös tartalomról van hát szó akkor is, amikor főhatóságról, új vagy újszerű államigazgatási, közigazgatási feladatokról szólunk. Igen, és még akkor is, amikor szervezeti változásokról szólunk, mert ezekhez hozzátartozik gondolkodásunk és szemléletünk átszervezése is. S. B. A. Mirelitkülönlegességek - növekvő termelés Az elmúlt évhez képest jelentősen, mintegy 16 százalékkal növeli a termelést az idén a mirelitipar, és egész sor új készítménnyel is igyekszik alkalmazkodni a piaci igényekhez - erről tájékoztatta Gulyás Béla, a Magyar Hűtőipari Vállalat vezérigazgatója az MTI munkatársát. Az ipar mindenekelőtt a zöldségfélékből növeli a készleteket. Az áru beszerzésére a szerződéseket termelőpartnereikkel jórészt már megkötötték A hűtőüzemeket 54 állandó mezőgazdasági nagyüzemi partner szolgálja ki az idén is, mellettük azonban - a korábbinál nagyobb mértékben - a kistermelők áruját is fogadják, a téeszek, illetve az áfészek közreműködésével. A kistermelők adják 1987-ben a feldolgozott gyümölcsnek több mint a felét, a zöldségféléknek pedig mintegy 10 százalékát. A termelők ösztönzésére az ipar, a tavalyihoz képest, átlagosan 3-4 százalékkal emelte a termelői árakat. Mindenekelőtt a legkelendőbb kertélényegesen kedvezőbb feltételekkel lehet értékesíteni külföldön, mint például a málnát, amely különben a hűtőipar egyik legkeresettebb cikke. A hűtőiparban folytatódik a rekonstrukció és több üzemben korszerű gépeket, berendezéseket szerelnek fel. Székesfehérvárott befejeződik a 300 millió forintba kerülő üzembővítés, korszerűsítés. A győri és a bajai hűtőház rekonstrukciója az idén is munkát ad. Az ipar új elosztó hűtőház építését tervezi a fővárosban, a régi létesítményt ugyanis elavult, felújítására - jelenlegi formájában - nincs lehetőség. A gépészeti újdonságok közül javítja az értékesítési lehetőségeket a dunakeszi üzem új brokkolivonala, valamint a békéscsabai hűtőház komplett spárgafeldolgozó gépsora. Korszerű csomagológépeket is beszereznek, ezekkel például a kisebb adagú készítmények arányát növelik, alkalmazkodva a fogyasztói HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Az esztendő harmadik hetét a rendkívüli, ijesztő időjárás határozta meg. Hó és ónos eső, hófogság és jégpáncél akadályozta életünk megszokott dolgos lüktetését. Igaz, a hó eltüntetett „minden föld-sebet”, beborította a fázó vetéseket. Ezekben a napokban talán észre sem vettük a tél szépségeit, a csillogó dekorációját, a fák ágain ragyogó jépgruhát. És ez érthető is, hiszen oly erővel támadott a tél, hogy első napjaiban még az alapvető élelmiszerek eljuttatása is megpróbáltatást és minden erő igénybevételét követelte. De összefogott mindenki. Tette a dolgát mindenki, ki így, ki amúgy nyújtott segítséget. Az is igaz, hogy volt, aki előkelő idegenként háborgott a kenyér minősége miatt, a megbénult közlekedés felháborodott szavakat tódított néhány ember ajkára, voltak, akik hóeltakaritás címszó alatt a szomszéd portájára lapátolták a hegynyi havat... De nem ez volt a jellemző, nem így éltük napjainkat. Hanem összefogtunk, s ha másként nem tudtunk, hát bíztató és elismerő szavakkal segítettük egymást, adtuk az erőt a további megpróbáltatások elviseléséhez. Szóval miből állt ez a hét? Ahogyan Garai Gábor írja versében: „áldott köznapi kiscsodákból”, melyek „váratlanok, gyermekiek”. Tehát a szubjektív összeállításunk is ezekről a kiscsodákról szól, melyek főszereplőkké váltak az emberséges emberek irányítása, gondolkodása, jószándéka és keze nyomán. Az, hogy mindegyik kapcsolatban van valamiképpen a zord időjárással? Úgy vélem, természetes. „Szia, anyukám!” A Húsipari Vállalatnál találkoztunk Pratner Józseffel, akin bizony igencsak látszik a fáradtság. „Olyan a szemem, mint aki egész nap hegesztett" - mondja, de legyint és örül, hogy a keddi és a szerdai budpaesti fuvart sikeresen és szerencsésen lebonyolította. A keddi nap nehezebb volt, de a 20 tonnás Rába jól bírta magát vezetőjével együtt. Volt, hogy 2 méteres hótorlaszok foglalták el az út egyik sávját, a beszorult autók látványa elég rémisztő volt. Hajnali fél háromkor indult kedden Prantner József és negyed nyolckor a „hús-nagykernél” volt. A visszaút nehezebb volt, mert fújt a szél, hordta a havat. De „már éjjel fél egykor otthon ültem, a kályha melletti fotöj- ben”.. Lefeküdni nem mert, félt, hog elalszik. Mert fél négykor újra indult munkahelyére, onnét pedig Budapestre. Már reggel 8-kor elkezdte volna a hús terítését, ha az egyik lakótelepi út hótakarója nem ejtette volna fogságba. Az első üzletben csak délben tudott lepakolni. így este tízre ért haza. De csütörtökön kora reggel ismét bement a vállalathoz, megtankolt, kocsiját rendezte, s csak délben hajtotta pihenése a fejét. Hogy izgul-e a felsége? Prantner József általában úgy indul útjára, hogy plusz-mínusz egy óra eltéréssel megjelöli érkezési idejét. De most? „Csak annyit mondtam, szia, anyukám!” Néha viszik, néha veszik Sztotinka, báni, zlotyi, schilling, pfenning, 1909-es váltópénz, „boldog új évet,, alumíniumérem, tantusz és még más érmecskék kerülnek ki a házunk előtt álló becsületkasszából. Mert ugye, sokan ismerik Szekszárd egyetlen önkiszolgáló újságárusító(l) helyét? Szóval ez úgy üzemel, úgy kellene üzemelnie, hogy a perselybe bedobjuk - hétköznap az 1,80- at, szombaton és ünnepnapon a 2,20-at, s kivesszük a Tolna Megyei Népújságot. Ennek az árusítóhelynek - és örömünkre a Népújságnak - ezekben a napokban nagy keletje volt, hiszen nem érkeztek időben az országos lapok, sőt, a megyei sem jutott el mindenhova. Tehát forgalmunk emelkedett. Míg kezdetben - október végén - naponta húsz lapot tettünk ki, Éremgyűjtemény a házunk előtti kasszából most a hatvan sem volt mindig elég. (Csak néhány adat: októbertől 2736 újság fogyott, melynek 5012 forint az ára. Ehelyett 3913 forintot fizettek az emberek.) Amikor ezeket az adatokat hallottam dr. Murzsa Andrástól, a kiadóhivatal igazgatójától, valósággal „leesett az állam”. Hinni nem akartam, hogy az emberek két forintokon akarnak spórolni. Erre behoztuk a csütörtöki bevételt, ami délelőtt 11 és fél kettő között gyűlt össze. Az újságból harminc hiányzott - 54 forint érték - ezzel szemben nyolc kétforintos és apróban 8,70-et leltünk a kasszában. (Ez 24,70)... És akiknek melegük van Ha hiszik, ha nem, szép számmal akadnak olyan állampolgárok is, akik meg-megizzadtak a napokban. Például a taxivezetők. Dacolva az időjárással vitték az embereket, megmá- szatták kocsijaikkal a dombokat, fölkapaszkodtak a jégpáncél borította utcákba is. Egyik este taxiba ültem, hogy eljussak még egy fontos információért - másnapi lapunkba. Úgy hat óra lehetett. A gépkocsi vezetője éppen akkor üzent a feleségének, hogy „készítsen neki visszamenőleg reggelit és ebédet, egyúttal a vacsorát is bekapja...” Egyébként a szokásoshoz híven úgy éjfél körül tér haza családjához. No és izzadnak azok is, aki most vizsgáznak a főiskolákon, egyetemeken. A szekszárdi tanítóképző főiskolán is folynak a beszámoltatások. Sajnos, a hallgatók 15 százaléka nem tudott megjelenni a kitűzött vizsganapon az útviszonyok miatt. Többen késtek, de ez nem okozott problémát, mert a vizsgáztatók is „hosszúznak”. És döntöttek arról is, hogy az egyébként január 31-ig tartó vizsgaidőszakot 8-10 nappal meghosszabbítják, s a vizsga új időpontjait a hallgatók és tanárok egyeztetik - mégpedig bürokráciamentesen. Tehát az időjárás miatt elmaradt beszámolók nem számítanak halasztásnak vagy utóvizsgának. S még valami. Azoknak a pedagógusjelölteknek, akik vidéki otthonaikból beérkeztek, de nem tudtak visszautazni, a kollégiumban ajánlottak fel ideiglenes szállást. Úgyhogy ott a létszám 10-zel gyarapodott. És megizzadtak azok is, akik parkolókban, itt-ott segítették elindulni az autókat. Egy levél kapcsán ...de még mindig a melegről. Decemberben levelet írt egy szekszárdi asszony Lőrincz Jánosnak, a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat igazgatójának - mégpedig egy szekszárdi mozgásképtelen fiatalember ügyében. Szomszéd lévén küldte kérését, miszerint mihamarabb be kellene vezetni a gázt a férfi lakásába. Hiszen egyedül él, csak az idős szülei járnak hozzá ápolni. Mi történt?>Soron kívüli gázbekötés. Ehhez sem szükségeltetik kommentár! Isaura nem ad hangversenyt Szekszárdon Szilveszteri lapunkban humoros írást közöltünk, mely az Isaura-komple- xushoz kötődött. Sokan csak az írás elejét olvasták el, azt már nem, hogy „hírlapi kacsánk Ékes módon” készült. Vicces kedvű kollegánk sorra kapja az érdeklődő leveleket, s mi több, belépőjegy-ügyben protekciójára is számítanak többen. Sőt, a Művészetek Házában többen is érdeklődtek Isaura zongora-hangversenyéről. Hát csalódást kellett okozni minden érdeklődőnek. Mert Lucelia Santos nem jön megyénkbe, föllépése helyett pedig mi sem ígérhetünk kárpótlást, még egy Ékes-koncertet sem. V. HORVATH MARIA Társadalmi összefogás az egészségesebb környezetért szeti termékekért kapnak többet a gazdaságok, kistermelők; közöttük olyan cikkek vannak, amelyek újabban keresettek a világpiacon, mivel egynémelyi- kük igazi csemegének, különlegességnek számít. A hagyományos cikkek mellett jó piaca van külföldön a zöld spárgának, ennek termelését az idén megháromszorozzák. Újdonság a minikukorica, ezt főleg a skandináv piacra szánják. A megrendeléseknek megfelelően hozzálátnak az úgynevezett korongrépa fagyasztásához - ezt a hagyományostól eltérő formában, korong alakúra szeletelik - és kínálják majd a minirépát is, amely alig kisujjnyi hosszúságú. E termékek közül többet is, igényekhez. Automata mérlegeket szereznek be, ezekkel a szabványok minden eddiginél pontosabb betartását érik el. A hűtőipar tavaly gázkromatográfot vásárolt a termékek vegyelemzésének gyorsítására, a készüléket az idén különböző berendezésekkel egészítik ki. A Magyar Hűtőipar üzemei 1987-ben a keresletnek megfelelően látják el a belkereskedelmet áruval. Új cikkek egész sorával jelentkeznek, mindenek előtt a tésztafélék választékát bővítik. Ilyen lesz például a Ravioli, - a hússal töltött tésztaféle -, továbbá a milánói makaróni, a császármorzsa és az újabb házias rétesek. Társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hogy mindenki rendes ivóvizet ihasson Magyarországon - hívta fel a figyelmet a közös teendőkre a Hazafias Népfront Országos Elnökségének környezetvédelmi bizottsága. Ennek érdekében társadalmi akcióprogramot hirdetnek az ivóvízkészletek védelméért. A víz minőségével, a kistelepülések vízellátásával foglalkozó múlt évi ülésüket mintegy kiegészíti a szennyvízkezelés kérdését is napirendre tűző január 21 -i rendezvényük. A két ülésen elhangzott vélemények összesítését követően még az év első felében közzéteszik a társadalmi akcióprogramot, s az 1987-es munkatervben már szerepel a program kezdeti tapasztalatainak értékelése is. Jelenleg az ország lakosságának körülbelül 15 százaléka nélkülözi a vezetékes vizet, s csaknem 800 kistelepülésen közegészségügyileg kifogásolható a helyi, ásott kutakból nyert ivóvíz minősége. A VII. ötéves terv során vízműépítésekkel, az ipari, mezőgazdasági vízművekre csatlakozással e települések fele jó ivóvízhez jut, de sok kisközség továbbra is az odaszállított vízre szorul. A vízkészleteket számottevő mértékben veszélyezteti a csatornázás hiánya. A vízvezetékkel rendelkező falvakban a szennyvíz 95 százaléka egyedi szikkasztókba, árkokba, patakokba, használaton kívüli kutak- ba kerül. A csatornázást épp olyan fontos programnak kelFtekinteni, mint a megfelelő vízellátást - hívja fel a figyelmet erre a szempontra is a környezetvédelmi bizottság. Az ipari, mezőgazdasági termelés, a lakossági hulladék, a szennyvíz miatt nem teljesen védettek a mélyfuratú kutak és a folyó menti vízkivételi helyek sem. A kiépített vízbázisok csupán 30 százaléka rendelkezik megfelelő védettséggel. Nem csak a vizek, de a levegő, a talaj szennyezésével és a környezetvédelmi jogszabály-tervezetek társadalmi véleményezésével is foglalkoznak majd az idén. A környezetvédelmi bizottság település-környezetvédelmi szakbizottsága ismét visszatér arra, hogy milyen sok szénmonoxid, szénhidrogén, nitrogén- oxid, füst és más szennyezőanyag kerül a levegőbe a közutak mentén. Megvitatják a járművek okozta zaj csökkentésének lehetőségeit is. A természet- és tájvédelmi szakbizottság többek között napirendre tűzi a „talajok környezetvédelmi kapacitása” témakört is. Prantner József, aki Budapestre ingázott a napokban
