Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
! 4 NÉPÚJSÁG 1986. december 13. „Viszik” a kiállítótermet, vadaspark és oktatóbázis Luca napja A Tolna Tourist tervei: Idén 37 545 vendég közel százezer vendégéjszakát töltött megyénkben a Tolna Tourist hét telephelyén, az iroda szervezésében. Fizetővendég-szolgálatban 70 ezer vendégéjszakát regisztráltak és még egy adat: Gemencben több, mint hatvanezren fordultak meg. Ez pedig azt jelenti, hogy az iroda forgalma az 1986- os esztendőben az elmúlt évihez képest tízmillió forinttal emelkedett. A számok után nézzük, milyen tevékenységeket takar a növekvő tendencia, hogyan próbálják bővíteni profiljukat, milyen elképzeléseik vannak. A gemenci kirándulóközpont a korábbi időszakban nagy léptekben gyarapodott, épült ki. A nemrég átadott Trófea étteremmel megoldódott az évek óta élő kereskedelmi, vendéglátásbeli hiányosság a Szekszárd közeli idenforgalmi centrumában. Az új tervek szerint ide, a városi erdőbe telepítik át mintegy tíz kilométerre lévő Keselyűsből a hatalmas vörösfenyőből épített házat, amelyben rendkívül gazdag trófea-, madár-, és nagyvadkiállítás látható. A hosszabb időt igénylő munkához tavasszal látnak hozzá. A kiállítócsarnokhoz kapcsolódóan oktatóbázis létrehozása szerepel az elképzelésekben, növény- és állatbemutatóval, vadasparkkal, ahol iskolai csoportokat és egyéni látogatókat egyaránt fogadni tudnak majd. Szintén itt, a gemenci erdőből kirándulásra kijelölt száz hektáros részen hatszáz méter hosszú erdei tornapályát építenek, hozzá sportszerkölcsönzővel. A már eddig is sikert aratott erdei kocsikázást bővíteni szeretnék, amihez csörge-tói program is kapcsolódna. A következő helyszín Tamási, itt a TO- TÉV volt telephelyén ötven körüli férőhellyel szálláslehetőséget teremtenek, a nagy átmenő forgalom és a fürdő költsége miatt nagy forgalmú üdülőtelepen pedig további 250 férőhelyet biztosító kempinget terveznek nyitni, aminek összköltségvetése kilencmillió forinthoz közelit a tervek szerint. Többször írtunk már a dunaföldvári nemzetközi motorcsónak-kikötő elképzeléseiről. Kivitelezésére, a pénzügyek koordinálására gazdasági társulás alakult. Az első lépcsőben a kikötő beruházására mintegy hárommillió 200 ezer forint értékben jövő év júniusában indulhat. Még egy'kikötő és szintén a Dunán: Fadd-Domboriban: itt kialakítanak a nemzetközi víziturizmusba való bekapcsolódás elősegítésére csónakkikötőt, kiszolgálóhelységekkel, vendéglátóegységekkel. Az iroda szélesebb társadalmi összefogással vállalkozna a szekszárdi szüreti napok megszervezésére - az anyagi kockázattal együtt - ez azonban egyelőre nem több ajánlatnál. Végül néhány tipikusan téli program. Már tavaly is nagy sikere volt a kisvasút- nak, amelynek kocsiai fűthetőek. Erre a télre szeretnék ugyanakkor a mórágyi szánkópálya „nagyüzemű beindítását”, amit azonban már tavaly is szívesen kerestek fel a téli sportok barátai.-takács- Fotó: G. K. A decemberi jeles napok egyike a hónap 13. napján ünnepelt Luca-nap. Leggyakrabban ezt a szólást juttatja eszünkbe: „Úgy készül mint a Luca széke” vagy „Lassan készül, akár a Luca széke. ” Akkor halljuk-mondjuk ezt, ha valami lassan valósul meg, amikor valaminek az elkészültét nehezen tudjuk kivárni. Luca a latin Lucia név régi magyar formája. Szent Lucia a középkorban a szemfájósok védőszentje volt. Az egyházi legendában a szentté avatott leány előkelő szicíliai családból származott. Szüzességet fogadott, és mártírhalált halt, tulajdon kezével véve el szeme fényét, amikor egy udvarlója dicsérte. Szent Lucia tisztelete Itáliában volt a legerősebb. A magyar néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. A „démoni- kus” Lucát a magyarokon kívül a horvá- tok, szlovének, szlovákok és az osztrákok részesítették tiszteletben. Büntetés a munkáért? Luca-nap az idén szombatra esik - szerencsére. Mert a néphit szerint Luca megbünteti a neve napján végzett munkákra (fonás, szövés, varrás, kenyérsütés, meszelés, mosás stb.) vonatkozó tilalom megszegőit. Különböző mondák hagyományozódtak szájról szájra, miként bűnhődött meg tulajdonságáért valaki, aki semmibe vette ezt a tilalmat. A Luca-napi szokásokkal a régi tej- és tojásbőséget akarták biztosítani, illetőleg távol tartani a rontást a tehenektől, a tyúkoktól. Számos szokás kapcsolódott már a névnap előestjéhez is. A falubeli legények ilyenkor bosszantó tréfákat eszeltek ki és vittek véghez. Leszedték a félfákról a kapukat és eldugták, vagy összecserélve, más portákon helyezték vissza őket. Efféle csínytevésre elsősorban a lányos házaknál lehetett számítani, vagy ott, ahol vénkisasszonyok laktak. December 13-án az utcákon „lucázók” tűntek fel. A lepedőbe burkolt sihederek házról házra jártak köszönteni. A Dunántúl déli részén úgy mondták, kotyolni, pa- lázolni mennek. E szokás célja idő-, termés-, és szerelemjóslás volt, de megjövendölték a halált is. Az Alföld déli vidékein tollapogácsát, Szeged környékén lucapogácsát sütöttek. Sütés előtt minden családtag számára apró tollakat szúrtak a tésztába, és azt tartották, hogy akié sütés közben megpörkölődik vagy elég, az nem éri meg a következő sütés idejét, vagyis egy esztendőn belül meghal. Meglátni a boszorkányt A szólásban szereplő Luca széke faragásához Luca napján kezdtek hozzá. Minden nap faragtak, csináltak rajta valamit, s december 24-re kellett elkészülni vele. A régi babona szerint nem is volt olyan könnyű megcsinálni, hiszen például szeg nem lehetett benne, és minden darabját más fából - tizemháromféle fajtából - kellett elkészíteni. Ha ezzel a székkel a készítője lement az éjféli misére vagy a keresztúthoz, ráállva megláthatta, ki a boszorkány. A szék köré ajánlatos volt „várat keríteni”, azaz szentelt krétával egy kört rajzolni, mert ellenkező esetben a rontó boszorkány elláthatta a kíváncsi ember baját... A regula szerint boszorkánynézés után a széket el kellett égetni, de annak, aki rajta állt vagy ült, addig is szednie kellett a lábát hazafelé. Csak akkor tudhatta magát biztonságban, ha tető volt a feje fölött. És ha hazafelé menet nem szőrt volna mákot maga után, még utol is érhette volna a boszorka. Ugyanehhez a névnaphoz még egy babonás szokás kapcsolódott, a Luca- kalendárium készítése. A néprajzi leírások szerint ez úgy történt, hogy december 13-tól elkezdve 24-ig mindennap részletesen feljegyezték az időjárást, mert a tizenkét nap megfigyeléseiből állítólag bizton lehetett következtetni a jövő esztendő 12 hónapjának várható időjárására. Az idők múlásával azonban az említett szokások egyre inkább elhalványultak. A szép hangzású női név is kiemelkedett a régi babonák sötétségéből, a köztudat ma már nem boszorkánynévként ismeri, ellenkezőleg: a svédeknél választott Lu- ca-menyasszony a növekvő fény megtestesítője a napforduló után. Nem véletlenül, hiszen a Luca a „fény” jelentésű latin lux szóval van kapcsolatban, akárcsak a francia Lucie és Luce vagy az olasz Lucia. J. N. J. Manfred Schrehl: A vásárlók oldják meg maguk! Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy még nem mindenki becsüli megfelelően a mások munkáját. Többen csak akkor büszkék az elért eredményekre, ha nekik is részük van benne. S minél nagyobb a sikerben való részük, annál nagyobb a büszkeségük! Azonban még nagyon sok olyan vállalat és szolgáltatóegység van, amely nem használja ki teljes mélységében ezt az emberi tulajdonságot. Pedig hát ezzel csak a vásárlók önbizalmát növelnék, és lehetővé tennék számukra, hogy még hatékonyabban támogassák az említett intézményeket feladataik megoldásában. A vásárlók bevonása a termelési és kereskedelmi folyamatba még sok kívánnivalót hagy maga után. De azért már vannak előre mutató példák is! Csak így tovább! Nézzük Ramonat úr esetét. Szenvedélyes vitorlás, bár az elmúlt időszakban inkább több bosszúsága, mint öröme volt hajójával. Már régóta hiába keresett biztonsági szegecseket, hiába kereste fel az illetékes szaküzleteket, sehol sem kapott. Erre támadt egy remek ötlete, s levelet írt a gyártó cégnek, abba bízva, hogy nekik biztosan vannak szegecseik. Az üzem válasza meg is érkezett postafordultával: „Sajnálattal közüljük, üzemünk nem állít elő ilyen szegecseket, s így nem is tudjuk a kereskedelmi pótalkatrész-ellátást befolyásolni. Megoldásként azonban a következő lehetőségeket ajánljuk Önnek: 1. Keresse fel az illetékes szaküzleteket! 2. Érdeklődjön más gyáraknál, hogy egyáltalán létezik-e ilyen pótalkatrész! 3. Készítse el saját maga!” A levél olvasása után Ramonat úr, mint öntudatos vásárló természetesen a 3. megoldást választotta, hiszen az tűnik a legtökéletesebbnek és legbiztosabbnak. (Az 1. pontban leírt lehetőségen ugyanis már túljutott, a 2. pontban leírtakhoz pedig egyáltalán nem volt se kedve, se energiája.) Egy másik nagyon szemléletes példa Kronberg úr esete. Ő három éve hiába : keres az üzletekben A-5-ös iratrendezőt. Végső kétségbeesésében elkövette azt ' : a hibát, hogy írt az illetékes gyártónak. A válasz itt is nagyon gyorsan megérkezett: „Sajnálattal közöljük, hogy üzemünk nem gyárt A-5-ös iratrendezőt. Nem is tudjuk, hogy ki gyárt, és egyáltalán hol kaphat Ön ilyet. " Ebből a néhány sorból egy valamirevaló vásárló már tudhatja, hogy mi a dolga. Kronberg úr azonban így morfondírozott magában: Hát az mégsem szolgálhatja a népgazdasági érdeket, hogy veszek A-4-es iratrendezőket, s azokat méretre vágom!? De kedves Kromberg úr! Mién kell ezen annyit gondolkodni? Mint vásárló igazán lehetne egy kicsit rugalmas. Mindannyiunk érdeke ez. Vagy talán nem?! Fordította: Szabó Béla Jelen vagyunk Párizsban Új otthonban a Magyar Intézet A Rue Bonapartétól tízpercnyi séta alatt elérhető a Notre-Dame. Ez a híres Quartier Latin (Latin-negyed) széle, nem messze van innét a képzőművészeti főiskola. Mozik, könyvesboltok és megszámlálhatatlan kisgaléria található itt, meglehetősen forgalmas, nyüzsgő élettel. És most már itt található a Magyar Intézet is egy fedél alatt a párizsi magyar konzulátussal. December 16-án lesz az épület ünnepélyes birtokba vétele. November végén az építők még az utolsó simításoknál tartottak - az épület belső terein a műemlékházban dolgoztak. Az üvegajtón azonban már olvasható volt a kettős felirat. Vízumügyekben minden bizonnyal sokan keresik majd fel az épület harmadik emeletét (ott lesznek a konzulátus irodái) és a Magyar Intézet munkatársai is nagy érdeklődéssel, nagy forgalommal - számolhatnak. A történelmi Magyar Intézet is a Latinnegyedben volt, igaz annak szívében, az egyetemi élet kellős közepén. Mostanáig pedig egy elegáns bérház egyik emeletét bérelték a Talleyrand utcában. Itt már - nemcsak az intézetet megalapozó hatezer kötetes könyvtár jelentette a magyar kultúrát a francia fővárosban. Időközben Párizsban - a többi között a Francia Nemzeti Könyvtárban - jelentős magyar anyagot gyűjtöttek össze, ezért szükséges az intézeti könyvtár profilváltása. A jövőben elsősorban a friss szépirodalom és az országismeret témakörébe tartozó könyvekkel szeretnék várni azokat, akik (nem kevesen) hozzájuk fordulnak. A Tálleyrand utcai épületben már előadóterem is volt, ahol hangversenye.- ket is tartottak. Az új Magyar Intézetben ehhez lényegesen jobb körülmények állnak majd rendelkezésre, a hangversenyterem impozáns, akusztikája kiváló, s emellett kamarakiállításokra, pódiumelőadásokra alkalmas termek is rendelkezésre állnak. A magyar zene, a magyar hangversenyélet kiválóságainak művészete iránt igen nagy Párizs érdeklődése. Például Kocsis Zoltánnak -, aki november végén épp hangversenyt adott a Théâtre de la Viliében -, már Európa-szerte ismert zongoristaként a Magyar Intézetben volt párizsi bemutatkozó koncertje. Az érdeklődés zenei életünk iránt tehát kitapintható, és a Magyar Intézet az új körülmények között kamarazenekarok fogadására és felléptetésére is vállalkozhat. Dr. Berényi Pál, a Magyar Intézet igazgatója ottjártunkkor nem véletlenül említette, hogy az új helyen berendezett egy vetítőtermet is, ahol rendszeres filmbemutatókra nyílik lehetőségük. Párizsban van egy réteg, amely igen intenzíven érdeklődik a magyar filmművészet iránt. A jelenlegi forgalmazási körülmények között viszont a magyar filmek meglehetősen esetlegesen szerepelnek a francia filmvásznak műsorán. Az elmúlt években például a Redl ezredesen és a Mefisztón kívül csak az Eszkimó asszony fázik című filmünket játszották (igaz, ezt a legutóbbit éppen november végén) a párizsi mozik. Említettük már, az új épületben kiállításokat is rendeznek. Az elképzelések szerint évente két reprezentatív tárlatot nyitnának meg. Az épület avatásakor például a Nemzeti Galéria XX. századi festészeti és grafikai anyagából nyílik tárlat. Minden bizonnyal nagy sikere lesz az Unga- rica kiállításnak is, melyet a Széchenyi Könyvtár, a párizsi egyetem és a Bibliothèque Nationale anyagaiból válogattak össze. Megnőnek tehát a párizsi kulturális jelenlétünk esélyei: nemcsak egy szűkebb réteg érdeklődésének felkeltése, hanem a magyar kultúra tágabb megismertetésére is lehetőség nyílik. A Magyar Intézet a jövőben sem mond le jól bevált, s idén különösen eredményes kísérletekről, amely a rólunk alkotott képet, ismereteket tágíthatják. Az idén tavasszal az Eif- fel-toronyban, most ősszel pedig, csaknem egy időben, két francia városban rendeztek magyar napokat. Dijonban a gasztronómiai napok díszvendégeként arattunk osztatlan sikert, felhasználva a lehetőséget nemcsak a magyar konyha megismertetésére, hanem a magyar népművészet, s országunk propagálására is. A Párizstól mindössze tizenöt kilométerre lévő Montmorency városában pedig hazánknak szentelték a novemberi kulturális napokat. Elek Judit filmjei, Jean-Francis Maurel által megszólaltatott Petőfi-versek, Vasarely kiállítása, a magyar népművészeti bemutatók fémjelzik itteni sikerünket. Történelmünkben Montmorency a száműzetés földje, menedéke volt 1848 bukása után több politikusunknak. Többi között Feleki Lászlónak, Kossuth személyes megbízottjának. Kapcsolatainkban nemcsak azt kell megmutatni, ami megkülönböztet bennünket, hanem azt is, ami összeköt. Csutorás Annamária A kiállított anyag is megújul Az új kirándulóközpont
