Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
1986. december 13. C TOLNA '\ _ NÉPÚJSÁG 5 Műszakiak, műszavak nélkül, a műszakokról... Először is, hol vannak azok, akiknek képviselői a hetvenes évek elején kerültek ki az egyetemek és főiskolák padjaiból? Azután, másodszor, hol van az a szigorlaton oly sokat tudó, messzire készülő fiatal? Vagy éppen hol van az a kollokviumon átcsúszó, átbukó igazi vagány, aki csak a diplomaszerzéssel volt elfoglalva? A válasz igen egyszerű. Ezek a fiatalok mára vagy „befutottak” és vezető beosztásban vannak, vagy már azoknak a táborát erősítik, akik soha nem is fognak - netán nem is akarnak - befutni. Any- nyi szót váltunk mi kívülállók manapság a műszaki értelmiség helyzetéről, annyi megváltó segitőkészség feszül bennünk, hogy időközben talán arról is megfeledkezünk egy-egy pillanatra: ennek a fiatalnak mondott gárdának is van mondanivalója. A Paksi Atomerőmű Vállalat mérnökei a Népszava fórumán mondták: ©- Abban a pillanatban, ahogy a műszaki értelmiség helyzetét valaki szóba hozza, a bérkérdés rögtön az asztalra kerül. Miért éppen most került a műszaki értelmiség helyzete az érdeklődés homlokterébe? Gondok vannak? Vagy csupán a technikai haladás diktálta követelmények erősítik ezt a kérdést ennyire fel? Mindenesetre ha éppen Paksot tartja valaki „zöld szigetnek”, akkor nem biztos, hogy teljesen valós képe van e kérdésről. Paks csupán az ország egyik igen komoly bázishelye, a maga meglévő sikereivel és gondjaival együtt. Itt valóban lehet jó pénzt is keresni, de ehhez aztán nem elegendő a fő munkaidő. Itt brusz- tolni kell. Alkotni? Lehet. Legyen rá plusz idő - de honnan?!, mert ami van, az a pénzkeresésre kell! - és plusz ambíció. Aztán menj haza kedves műszaki értelmiségi és élj szocialista emberhez méltó családi életet. Ha tudsz... Az erkölcsi és anyagi elismertség nagy dolog. Legalább egyik legyen meg, mert az előrevisz. Holnapra. Azt is valós gondnak érzem, hogy sokan csupán a kormányzati szervektől várják ennek a kérdéskörnek a megoldását. Pedig nem várható csupán és kizárólagosan mindig fentről a segítség.- A diplomát a gyakorlati életben is kell tudni alkalmazni. A papír alapkövetelmény, és az a mellé megszerzett tudásanyag is. Mindez a mindennapok taposómalmában azonban édeskevés. Ha nem tanulunk hozzá, ha nem forgatjuk az aktuális, csúcsszlnvonalat képviselő eljárások sajtóját, ha nem tudjuk lefordítani a már megszerzett anyagot, ha nem tudunk nyelveket, ha nem visznek vagy küldenek külföldre... Annyi a ha, hogy el is lehet veszni benne. Mára ott tartunk, hogy túlképzés, és persze túlkínálat van. Mégsincs tervszerű kiválasztás. így aztán marad a kiválasztódás. De ki tudunk- e választódni? Mert éppen a lakáskérdés megoldása is piszkálja az életünket.- Fölösleges emberek is dolgoznak sok helyen. Ma még ott tartunk, hogy ketten végzik egy ember munkáját. Egy is ellátná a feladatot, többet is kereshetne \ így, de ehhez először minden területen j lépni kell. Ma a mérnökgárda még csupán több munkát kaphat, több bért nem. Na és ha a munkának mondjuk értéke is : lenne?! Mindkét oldalról értem, tehát munkáltató és munkavégző szempontjai szerint egyaránt?! ©- A tényleges teljesítmények szerinti elosztás itt liheg már a nyakunkon, csak meg kell lépni hozzá azt a pár lépést. A létbiztonság kérdése szóba se jöhessen, mert akinek anyagi gondjai vannak, az nem képes alkotómunkára sem. Vagy csupán részben végzi a rábízottakat úgy, ahogy azt egészében kellene ellátnia a teljes értékű elismerés terén vannak még ' társadalmi méretű konfliktusaink, van- ; nak még értékrendbeli zavarok, ezek elosztásbeli zavarokat is szűlhetnek.JHa- tékonyan termelő gárdára van szükség. íme egy csokorra való a műszakiak véleményéből. Van véleményük, akarnak : | valamit, beszélnek is róla minden fórumon, és csupán annyit tudok hozzátenni, hogy az MSZMP KB határozata már a kiutat is mutatja a sűrűjéből.- szs Szakemberképzés - mesterfokon Műszaki fejlődésünk meggyorsításának egyik fontos feltétele a szakmunkások, középvezetők életszerű képzése. Ehhez kiváló lehetőséget biztosít a BHG Híradástechnikai Vállalat szekszárdi gyáregységében, több mint harmincmillió forintért felépített korszerűen felszerelt tanműhely. A szekszárdi Rózsa Ferenc Szakközépiskolával és az 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézettel közösen képeznek szakmunkásokat és technikusokat. Szeptembertől, négy szakmában - mechanikai műszerész, szerszámkészítő, géplakatos és esztergályos - évente mintegy százhúsz tanuló kerül ki innen a város és a megye üzemeibe. Gottvald Károly képriportja Nagy Mihály esztergályos oktató és Loboda Tibor tanuló Négy korszerű, világos tanműhelyben képzik a leendő szakembereket Az új tanműhely A másodévesek már a gyakorlatban is „vizsgáznak” Géhring Szilvia műszerész lesz Harmadéves „Rózsás” műszerész tanulók Komjáti László egy számjegykijelzésű marógéppel dolgozik Jólesik az ananasz Eszmecsere
