Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

1986. december 13. Képújság 3 Mit tehet a szakszervezet célkitűzéseink megoldásában Csütörtökön Szekszárdon ülést tartott a Szakszervezetek Tolna Megyei Taná­csa. Az ülésen részt vett - fel is szólalt - Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára és Kiss Magdolna, a megyei KISZ- bizottság első titkára. Horváth József, az SZMT vezető titkára adott tájékoztatást az MSZMP Központi Bizottságának november 19-20-i ülésé­ről, a Szakszervezetek Országos Taná­csa november 25-i ülésén elhangzottak alapján. Ismertette a később elfogadott állásfoglalást, amely tartalmazza a me­gye szakszervezeti szervei és szervezetei teendőit a termelés és gazdálkodás segí­tésében, figyelembe véve a megyei párt- bizottság ide vonatkozó határozatát. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a szakszervezetek alapvető érdekvédelmi funkciójuknak tesznek eleget akkor, ami­kor minden rendelkezésükre álló esz­közzel segíteni kívánják a párt XIII. kong­resszusa határozatának, a VII. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítását. Ugyan­így alapvető érdekvédelmi funkció a tel­jesítményekhez igazodó keresetszabá­lyozás biztosítása. El kell érni, hogy csak olyan bérek kerülhessenek kifizetésre, amelyek mögött tényleges teljesítmény van. A termelést, gazdálkodást segítő mun­ka fontos területe továbbra is a szocialis­ta munkamozgalmak és a munkaverseny szervezése. Felhív az SZMT arra, hogy a szocialista brigádok olyan munkaversenyt bonta­koztassanak ki a nagy októberi szocialis­ta forradalom 70. évfordulójára, amely érdemben segíti a VII. ötéves terv, a válla­lati gazdasági feladatok teljesítését. Az eddiginél is nagyobb figyelmet kelt fordítani a műszaki értelmiség munkájá­nak segítésére, társadalmi aktivitásuk fo­kozására, mert szerepük meghatározó a termékszerkezet korszerűsítésében, az üzem- és munkaszervezés javításában. A munkaidőben dolgozni kell Közösségi feltételek - egyéni felelősség A társadalmi munkaidőalap, vagyis az az idő, amennyit az országban összesen dolgozunk, az utóbbi öt évben számotte­vően, mintegy 5-6 százalékkal csökkent. Ez még önmagában éppen nem negatív, hiszen a csökkenés nagyobbik része a törvényes munkaidő rövidüléséből - a szabad szombatos munkahelyek növe­kedéséből - és a szabadságok hosszab­bodásából következik. A baj inkább ott van, hogy a napi mun­kaidőt sem úgy töltjük el, ahogy kellene, vagyis munkával. Már a XIII. kongresszu­son is megfogalmazódott, hogy vissza kell állítani a napi nyolc ófa munka be­csületét, de ennek csak egyik oldala, hogy megfizessék azt a nyolc órát, a má­sik és éppen a kiindulási oldal, hogy le­dolgozzuk a nyolc órát. Nem óhajok - intézkedések A gazdasági célok elérése érdekében is szükséges volt, hogy átfogó intézkedé­sek szülessenek a munkaidő védelmé­ben. A központi intézkedések önmaguk­ban nem képesek csodát tenni. A fegyel­mezett munkát, a munkaidő hatékony ki­használását mindig adott munkahelyen lehet elérni, megszervezni, megkövetelni. A tamási városi pártbizottság végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülésén átte­kintette a munkaidőalap védelmében tett intézkedések sorát. A helyzet megfelel az országosnak és megyeinek is, éppen ezért a hozott intézkedések, a jó példák másutt is hasznosíthatók. A gazdasági egységek vezetőinek - és itt most egyáltalán nemcsak a gazdasági vezetőkről van szó, hanem a pártszerve­zetről, a szakszervezetről is - be kellett látniuk, hogy nem a dolgozók hibájából adódik e téren sok gond. Jelentős a tech­nikai fegyelem be nem tartásából, a szer­vezetlenségből, s gépek meghibásodá­sából, az anyagellátás problémáiból adódó állásidő aránya. A dolgozó dolgozna, ha lenne mit, ha lenne mivel. Ezt egy munkahelyen alig le­het megoldani, hiszen ha nem szállít a szállító, akkor egy másik üzemben nem lesz alapanyag, félkésztermék. Ez is hiá­ba van, ha nem jól szervezett a munka, ha - a gyártó hibájából - törik a gép, ha nin­csenek megfelelő szerszámok. Ezen csak úgy lehet segíteni, hajavul a szerző­déses fegyelem, és másutt is jobb minő­ségben dolgoznak. Amin segíteni lehet És itt felmerül az egyéni felelősség kér­dése. Ha mindenki jól végezné a saját munkáját, akkor zökkenőmentesebb le­hetne az egész termelési folyamat. Ettől függetlenül helyben is sok intézkedést lehet tenni, és tesznek is. Tamásiban és környékén éppúgy, mint másutt. A vb- anyag nem foglalkozik a táppénzes hely­zettel, de tény, hogy az üzemorvosi háló­zat bővülése csökkenti a törtnapi kiesé­seket, különösen akkor, ha a rendelő jól felszerelt és sok vizsgálatot el lehet vé­gezni közvetlenül a munkaidő előtt vagy utána. Több munkahely tervezi is üze­morvos beállítását, mint ahogy ezt már az anyag is tartalmazza. A legszigorúbban mindenütt az igazo­latlan hiányzások ellen lépnek fel. A Vegyépszer tamási gyárában például az igazolatlan későket, távolmaradókat az illetékes vezető három napon belül köte­les felelősségre vonni. A büntetés sokfé­le lehet, kezdetben a kedvezmények megvonása, később pedig elbocsátás. Háromnegyedév alatt így az igazolatlan mulasztás 32 napról 14-re csökkent a gyárban. Kiegészül mindez az ösztönző bérezési formával is, hiszen a jobb kere­set lehetősége a dolgozót is készteti a munkaidő jobb kihasználására. Mindez a gyár termelési eredményein is meglát­szik. A Ta-Lux szövetkezetben pedig ki­derült, hogy a kiesés nyolcvan százaléka belső problémákból adódik. Ezért meg­tették a szükséges intézkedéseket ezek kiküszöbölésére, például növelik a belső anyagmozgatás gépesítését, folyama­tossá teszik a normakarbantartást, és szervezési intézkedéseket hoztak az anyagellátás javítására. Inni tilos A termeléscsökkenés megelőzésére megszigorították a kilépők kiadását, az elmaradt órákat pedig le kell dolgozni, ellenkező esetben levonják a munkabér­ből. Sok fegyelmezetlenség alapja az ita­lozás. Szinte mindenütt megszigorították az ellenőrzést, és határozott szankciókat alkalmaznak. Nem a tamási anyaghoz kapcsolódik, de szükséges megjegyez­ni, hogy e kérdésben is fontos a vezetői ellenőrzés és számonkérés mellett a pél­damutatás is. Néhány példa a határozottságból. Aki ittasan jelenik meg a munkahelyén azt hazaküldik, és igazolatlannak veszik a munkanapját. Az Erdőgazdaságnál iga­zolatlan naponként 25 százalék a pré- mtumcsökkentés, az ozorai téesznél bér­csökkentés a „jutalom”. Még súlyosab­ban fegyelmeznek a nagykónyi termelő- szövetkezetben, ahol az első esetben három hónapig 10 százalék bércsökken­tés, a harmadszori ittas munkavégzés esetében pedig kizárás fenyegeti a ter­melőszövetkezeti tagot. Ne értekezzünk - feleslegesen Mindenütt igyekeznek a munkaidőre eső rendezvények számát csökkenteni, és ha lehet megszüntetni. Az óvatosabb fogalmazás már csak technikai okokból is indokolt, hiszen egy két műszakos, vagy folyamatos üzemben sosincs olyan idő, amikor valaki ne dolgozna. A társadalmi feltételek is fontosak an­nak elérésére, hogy a dolgozóknak ne is kelljen elkéretőzniük. Országos érvényű intézkedések nyomán, de helyi szabá­lyozással meghosszabbították a szolgál­tatóegységek, az OTP, a boltok, a taná­csok nyitva tartási rendjét - legalább a hét egy-egy napján. Egy év, fél év termé­szetesen még nem mutat képet arról, ho­gyan sikerül megvédeni a munkaidőt, de mindenesetre Tamásiban és környékén is tény, hogy a meghosszabbított ügyfél- fogadási, vagy szolgáltatást nyújtó idő­ben - nem hemzsegnek az emberek az említett helyeken. Vagy nem intézik dol­gaikat, vagy pedig mégiscsak sikerül ezt megtenni - munkaidőben. IHÁROSI IBOLYA HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL Amikor az 1986-os esztendő 50. hetének végén elkezd­tem írni a hét eseményeit szubjektiven összegező sorokat, számolni kezdtem. Nem a forintjaimat, noha ilyenkor, ünne­pek előtt az sem árt. Hanem kisgyermek módján azt a bizo­nyos „hányat alszunkat”. Tehát karácsonyig 11 -et, az új esz­tendő köszöntéséig 19-et Persze, az utóbbi számban azért nem vagyok olyan biztos, ugyanis a 19. éjszakát a legtöb­bünk ébren tölti. Ahogyan mindannyionkra, úgy lapunkra is rányomja bélyegét a karácsony- és az újéwárás. Már jó ide­je megkezdtük a vásárlást, az ajándékok és fenyőfadíszek készítését, tervezzük az ünnepi menüt. A különböző munka­helyeken pedig inkább az esztendő mérlegét állítják össze, mégpedig úgy, hogy abból kiindulva határozzák meg az 1987-es esztendő tennivalóit. Tehát ezekben a napokban - munkahelyünkön és otthon egyaránt - feszesebben élünk, mint általában. Kérem, hogy ne vegyék úgy, hogy eddig a következő „bi­zonyítványomat” igyekeztem megmagyarázni, csupán indo­koltam témáim összeváiogatását, illetve kiemelését. És tet­tem úgy, hogy mind-mind valamilyen formában, vagy oldal­ról kötődjék az ünnephez és az új évhez. Öröm, hogy tovább tartott Több mint kétszáz középiskolás gyűlt össze a minap Szek­szárdon, az 505-ös szakmunkásképző intézetében és kollé­giumában arra az egészségnevelési klubdélutánra, melyet a Vöröskereszt városi szervezete rendezett. Úgy vélem, hogy a programokat felsorolni talán nem is szükséges, de néhányat annál inkább fontos kiemelni közülük. Azokat, melyeknek különösen nagy sikerük volt. Hallhattak a diákok igazán szép előadást a szerelemről, nézhettek videofilmeket, vetélkedhet­tek, tájékozódhattak a frizuradivatban, a kozmetikus nem­csak bemutatót, hanem tanácsadást is tartott. A Tejipari Vál­lalat tejet és írót adott a rendezvényre, amivel nem mást, mint az egészséges táplálkozást támogatták meg. No és a vetélke­dő győztesei milyen jutalmakat kaptak? Könyveket, jól hasz­nálható kiadványokat. S ezeket nem kézlegyintéssel tették a szatyorba, hanem örömmel. Az örömről és a lelkesedésről még annyit, hogy a rendezvény sikerét mi sem bizonyította jobban, mint hogy egy órával tovább tartott a tervezettnél. S most kérdezhetné bárki, hogy mi köze mindennek a közelgő ünnepekhez. Az, hogy a vendéglátóipari szakközépiskolások Fábián Gyula szaktanár vezetésével igán szép terítési bemu­tatót rendeztek, majd az ünnepi asztal meghitt díszítéséhez adtak tanácsokat, ötleteket, sőt igazán praktikus dolgokat is tanulhattak tőlük diáktársaik: például a papírszalvéta dekora­tív hajtogatását. Bemutatkozás - másképpen Maradjunk még néhány sor erejéig a diákoknál, mégpedig a továbbtanulással, pályaválasztással kapcsolatos gondok­nál, terveknél. Ugyanis ezekben a napokban, tehát az év vé­gén és a jövő év elején el kell dönteniük a nyolcadik osztályo­soknak és az érettségizőknek a hogyan továbbot. Ma délelőtt - ugyancsak Szekszárdon - nyílt napot tartanak a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában. A tavalyi hasonló talál­kozó bizonyítja, hogy erre igen nagy szükség van, s hogy az iskola példáját érdemes átvenni másutt is. Arról van szó, hogy a tanárok e szabad szombaton fogadják azokat a diákokat, akik most állnak a nagy választás előtt. Természetesen - 14 évesekről lévén szó - nemcsak őket, hanem szüleiket is. A csöndes délelőttön sor kerülhet beszélgetésre, ismerkedés­re, a lehetőségek felvillantására, no és azokból a munkahe­lyekből is kaphatnak „ízelítőt” az érdeklődök, ahova a jö­vendő diákok majd szakmai gyakorlatra járnak. Például a TÂÉV, a tolnai GÉM minikiállítást rendez, mi több bővebb felvi­lágosítással is szolgálnak ezen a délelőttön. Természetesen ez a vizit semmiféle kötelezettséggel nem jár a diákok és a szülők részéről, inkább az iskola részéről tekinthető egyfajta korrekt gesztusnak, ami tájékoztatás formájában vá­lik valóra ma délelőtt. Azért tegyük hozzá azt is, hogy a tavaly ilyenkori találkozón megismert arcok közül több hol az el- söosztályosok padsoraiból köszön vissza, avagy éppen a szülői értekezleteken. A trófea, mely mostantól a világrekorder HÍRRE A fórum önismerő résztvevői „Gyógyszert keres?” Sajnos, az utóbbi hetekben gyakran kérdik a fenti idézetet egymástól az emberek. Mert köztudott, hogy több gyógyszer volt a hiánylistán, s érthető, hogy az emberek ettől kissé ide­gesek voltak. Annál is inkább, mert ilyenkor, az év végi, év ele­ji, azaz a téli hónapokban több a megbetegedés, mint a tavasz- szal, nyáron. Ezért igyekeztünk gyógyszerügyben tájéko­zódni, hogy olvasóinknak átadjuk információinkat. Szomorú, hogy a legfőbb illetékesektől e fontos dolgokat nem tudtuk beszerzni, dehát most nem az újságírás árnyoldalait akarom ecsetelni - bár a sajtótörvény megjelenését követően ez sem ártana. Azért a lényeget elmondom. Az egyik illetékes sza­badságon van ezekben a napokban - ez persze nem róható föl. A másik - mint mondták - „nem ér rá”, és a téma „egyéb­ként sem az ő asztala”. (Persze, ide több kérdőjel tétele is jo­gos lenne.) Aztán ajánlottak egy harmadik illetékest, azaz „engedélyezzük, hogy tőle informálódjanak”. Dehát ezt nem tehettük, hiszen egy órával korábban éppen a megyei tanács egészségügyi osztályának egyik munkatársától - akitől az idézetek is valóak - tudtuk meg, hogy- a „harmadik illetékes” Szegeden tartózkodik. Minderről az ördögi körről nem tudott - csak éppen érintő­legesen - Bertha Béláné, a szekszárdi 1-es számú gyógy­szertár helyettes vezetője. Arról viszont inkább, hogy milyen fontos lenne megnyugtatni a közvéleményt. Ráadásul tehette is, hiszen gyógyszerügyben jó hírekkel szolgálhatott. Tőle tudjuk, hogy néhány napja kaptak Novoinsulint, Cotazin For- te-t és még néhány, korábban hiánycikk gyógyszert. Sőt, azt is megtudták, hogy a későbbiekben folyamatos lesz az ellátás ezekből. Igaz, van például egy Rudotel nevű, úgymond han­gulatjavító gyógyszer, ami nem kapható, de helyette öt másik félét tudnak felírni az orvosok. De ugyanez vonatkozik a pilla­natnyilag még be nem szerezhető néhány másikkészítmény­re, úgyhogy kimondjuk: gyógyszergondjaink lényegesen enyhültek. S még maradjunk az egészségügynél. A napok­ban új orvosi rendelőt adtak át Szekszárdon, a dr. Hiding Ádám utcában. A rendelés ott januárban kezdődik. Láthatták az olvasók a fotóriporter fondorlatos ügyességét is tükröző képet, úgyhogy annak alapján semmi gond nincs. Viszont a váróban sámliméretű hokedlik „várják” a betegeket. Ezt nem értettük. A kórház-rendelőintézet egyik raktárosa ránk is dör- gött, hogy mi van, nem ismerjük az ország gazdasági helyze­tét? Dehogyisnem ismerjük - mondtuk... Aztán erre közölte, hogy az jó, de amúgy is a napokban kicserélik ezeket az ülő­kéket „rendesre”, csakhogy a fotózás miatt hozták ezeket az átadás reggelén. (Azt már nem is firtattuk, hogy a dupla fuvar dupla költség.) S most hozzáfűzhetném némi rezignált ciniz­mussal, hogy mit meg nem tesznek az újság „kedvéért", helyette egy másik megjelent hírünk kapcsán közölnénk egy fotót, mégpedig arról a világrekorder gímszarvastrófeáról, melyet a nagyközönség március 1 -étöl láthat majd a Mező- gazdasági Múzeumban. A karapancsai vadászkerületből származó bika fejdísze a CIC pontozási rendszer alapján 271 pontot kapott a nemzetközi bíráló bizottságtól, így világrekor­derré lépett elő. Fórum - cigányoknak Mint tudjuk, a héten is több olyan értekezlet volt megyénk­ben is, ahol a jövő feladatait meghatározó döntések születtek. Én ezek közé sorolom azt a fórumot, melyet csütörtökön este tartottak a Hazafias Népfront Szekszárd Városi Bizottsága szervezésében. Ezen dr. Gémes Balázs muzeológus tartott kitűnő előadást a szép számban megjelent szekszárdi cigá­nyoknak a cigányság helyzetéről, a jövőre vonatkozó elgon­dolásokról, lehetőségekről. Az őszinte, nyílt szavak tapsot váltottak ki, s itt teszem hozzá, hogy az egész fórumot a nyílt­ság és az önismeret szavakkal lehetne jellemezni a legjob­ban. Azon kívül, hogy valamennyien egyértelműen támogat­ták és támogatják Sárközi Károlynak - ő tagja az országos ci­gánytanácsnak - a javaslatát a Tolna megyei cigánytanács megalakulását illetően, sok más vélemény is elhangzott. A fel­szólalásokat a rövidség, a frappánsság jellemezte. Senki nem kertelt, nem kért lehetetlent, hanem olyan napi dolgokat, me­lyek a „természetes” kategóriájába tartoznak. Elmondták, hogy elsősorban saját maguknak kell változtatniok önmagu- kon, életvitelükön, környezetükön, hogy a róluk alkotott véle­mény is megváltozzék. Persze, a cigányok is jól tudják azt, hogy e változás csupán egy részüket kell, hogy érintse, dehát, sajnos, még nem számoltuk föl az általánosítást. Ennek je­gyében azt kérték, hogy a tanács segélyként ne készpénzt, hanem üzletben levásárolható csekket adjon a rászorultak­nak, hogy szüntessenek meg olyan ivóhelyeket, ami nem­csak a városképet, hanem a róluk alkotott képet is rontja, jó lenne cigányklubot alapítani - ez is jó ideje húzódik. S ki­mondták azt is, hogy többet kellene egymással is törődniök, hiszen a legtöbbet, a leghatásosabban egymásnak tudnának segíteni. Térjünk még vissza a karácsonyi készülődéshez, az aján­dékozáshoz. A családok hatalmas csomagokat cipelnek ha­za esténként, kedves ötleteket találnak ki az örömszerzésre. S azok, akiknek nincs családjuk? Nekik is kívánunk szép ün­nepeket egy hírrel kiegészítve: az áfészek aTolnaszövkertár­sulása ötszáz szép pulóverrel ajándékozza meg a högyészi nevelőotthon lakóit - karácsonyra. V. HORVÁTH Végezetül... \

Next

/
Thumbnails
Contents