Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
2 ^fepClJSÄG 1986. december 13. t Kadar Janos valaszai a Magyar Televízió kerdeseire (Folytatás az 1. oldalról.) számunkra, hogy szembenézzünk a valóságos helyzettel és felismerjük, hogy szükségünk van a nép megértésére és támogatására, de ezt semmiféle parancsszóval, vagy tekintélyre való hivatkozással elérni nem lehet. Az emberekkel meg kell beszélni, miről van szó. Meg kell hallgatni őket és érvekkel, meggyőzéssel megszerezni a támogatásukat. Magyarországon a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, s általában a dolgozó osztályok, vagy ha másképpen fogalmazok, a különböző nemzedékek és világnézetű emberek - a kommunistáktól a hívőkig - két alapvető kérdésben egységre jutottak: törvényes, alkotmányos rendünk néphatalom legyen és szocialista társadalom épüljön az országban. Az 56-os anarchikus viszonyok után igen hamar országos választásokat tarthattunk. Népünk egyetértőén támogatta azt a programot, amelyet a párt, az akkori kormányzat meghirdetett. Aztán hozzáláthattunk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez - ami soha nem egyszerű feladata a szocialista forradalomnak - mégpedig a parasztsággal egyetértésben. Később ugyancsak nagy vállalkozás volt a gazdaságirányítás átszervezése. Mindezeket elvi-politikai jelentőségű eredményeknek tartom. De idetartozik az is, hogy 1960-hoz viszonyítva a magyar ipar termelése több mint háromszorosára növekedett, a mezőgazdaságé kétszeresére, ennek megfelelően emelkedett az életszínvonal, gyökeresen megváltoztak az életkörülmények. Sok más területen is történtek változások. Az emberek szabadon utazhatnak és ezzel sok misztikum szertefoszlott. Bátran hozzáfogtunk a kapunyitáshoz, ahhoz, hogy nyitottá tegyük az országot és a társadalmat. Nekünk senki sem mondhatja, hogy „vasfüggöny” mögött élünk, hogy állampolgáraink fogságban vannak, hiszen utaznak a világ minden tájára. Aki pedig idejön nyugatról, láthatja, hogy nem idealizáljuk a viszonyainkat; sok még a problémánk, de a kép annál mindenképpen jobb, mint amilyet korábban a nyugati propaganda festett Magyarországról. És itthon az emberek ki is használják a nyitottságunk adta lehetőségeket. Azt hiszem, igaz a mondás, hogy háromszor is örül, aki utazik: először, amikor tervezgeti az utat, azután amikor már úton van és harmadszor pedig, amikor hazaérkezik. A Központi Bizottság novemberi ülésére vonatkozó kérdésre válaszolva Kádár János rámutatott arra, hogy az országnak vannak gazdasági gondjai, amelyeket nem is tagadtunk soha. Mögöttük különböző okok húzódnak. Talán nem is kell mondanom, hogy a meghatározó ok a számunkra kedvezőtlen nemzetközi gazdasági körülményekben rejlik. Hiszen egy háziasszony is könnyen ki tudja számolni, mit jelent az országnak, ha azért, amit vásárolni akarunk, egynegyedével többet kell fizetnünk, mint 1974-ben. így alakultak az ország nemzetközi gazdasági körülményei, s ezek nem segítettek bennünket. A problémák másik oka, hogy itthon a kezünkben lévő lehetőségekkel se tudtunk megfelelően élni. Termelőberendezésben, emberi akaratban, cselekvő szándékban sokkal több tartalékunk van, mint amennyit ki tudtunk eddig használni. Természetesen a nemzetközi együttműködés sem elhanyagolható, hiszen Magyarország - s kevés ilyen ország van a világon - nemzeti jövedelmének mintegy felét a nemzetközi áruforgalomban realizálja. Tehát a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket is sokkal jobban ki kell használnunk, mint eddig. Emellett szükségszerű, hogy a kapitalista piacon is megtanuljunk jobban dolgozni. A lényeg az, hogy gazdaságilag is bonyolult, nehéz nemzetközi viszonyok között élünk, s árucikkeinknek sem a választéka, sem a minősége nem felel meg egészen annak, amit külföldi partnereink igényelnek. Ez az egyik kérdés, amellyel szembe kellett néznie a Központi Bizottságnak. A másik nagyjelentőségű kérdés: a vezetés. De ne csak a pártvezetőségre és a kormányra gondoljunk, hanem a középszintű és a helyi vezetésre is. Tehát a vezetésnek - ilyen széles értelemben -, a dolgozó kollektíváknak, az egyes embereknek is másként kell megoldaniok a gazdasági kérdéseket, mint eddig. Az emberek a szocialista társadalom viszonyai között szinte természetesnek veszik, hogy mindent, ami gondot jelent - élelmezés, ruházkodás, lakás, ház, a gyerekek és az idősek ellátása - oldjon meg az állam. De van a dolognak egy másik oldala is. Az elosztásnak ugyanis már szinte művészei vagyunk. Mindnyájan, vezetők és nem vezetők az elosztással tízszer annyit foglalkozunk, mint az elosztani való megtermelésével. Pedig ha valamiből nincs elegendő, azt nagyon nehéz megfelelően elosztani. E téren változtatni kell a közgondolkodáson, a sok-sok éves gyakorlaton, hogy előbb elosztunk és aztán majd megtermeljük annak az anyagi fedezetét. Ez járhatatlan út, ez nem megy. A Központi Bizottság is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. A napokban egy nem nagy lelkesedést kiváltó intézkedés született, miszerint az év első negydében ne emeljék az alapbéreket. Itt, a nyilvánosság előtt is meg kell mondani egyenesen, hogy az eddigi gyakorlat szerint számos helyen a gyárak vezetői - nehogy rossz emberek legyenek - az év elején kiosztották az egész évre szóló béremelési összegeket azzal, hogy majd év közben megtermelik a fedezetét. De ez sohasem sikerült teljes mértékben. Most másfajta alapállás kell. Bármilyen előrelépés - legyen az béremelés’ az életszínvonal bármiféle javítása, vagy egyéb társadalmi vívmány - csak akkor nyugszik szilárd alapokon, ha előbb megteremtjük hozzá az anyagi fedezetet. (Visszatekintve a múltba: konszolidációnk, talpraállásunk, a harminc év alatt végbement fejlődésünk bizonyos értelemben meglepett mindenkit idehaza is, de a nyugatot még inkább. Miért sikerült ez nekünk? Mondanak olyasmiket is, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk. En persze megértem, hogy hangadó kapitalista államférfiak nem mondhatják azt - talán zokon is vennék tőlük -, hogy lám, milyen életerős ez a szocialista rendszer. Odaragasztották hát, hogy mindez kapitalista módszerek eredménye. Pedig nekünk semmi közünk sincs azokhoz a módszerekhez. Mert ha azt mondjuk, hogy nyereségesen kell termelni, ez a szocialista társadalomban egy termelőegység számára még szigorúbb követelmény, minta kapitalista viszonyok között. Olyasmiket is próbálnak elhitetni, hogy mi tulajdonképpen a „fölkelők” követeléseit valósítjuk meg, azért haladunk előre. Ezek mind hamis dolgok. Hadd emlékeztessek valamire. Volt a magyar történelemnek egy Horthy Miklós nevű figurája. Fasiszta állam vezető volt, akit a második világháború elsöpört innen és végül Portugáliában élt emigrációban. Kezembe kerültek Portugáliában írt emlékiratai. Az első fejezet címe: Ellenforradalom. Horthy még ellenforradalomnak nevezte az ellenforradalmat. Ez mostanában kiment a divatból, még az ellenforradalmat is forradalomnak nevezik. A válság idején nyíltan nem azt mondták, hogy állítsuk vissza a kapitalizmust, döntsük meg a népi hatalmat, számoljuk fel a szocialista vívmányokat, a földreformot. Még az SZKP XX. kongresszusára is hivatkoztak, a hibák kijavításáról beszéltek, de őket nem ez a szándék vezette. Céljuk az volt, hogy a szocializmust végső válságba taszítsák. A hibákat mi javítottuk ki, mert ezeket tényleg ki kellett javítani, szakítva a korábbi gyakorlattal. S mindehhez még valamit hozzátennék: miért kellett nekünk akkor határozottan és gyorsan cselekedni, megalakítani a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Azért is, mert nem akartunk egy esetleg hosszan tartó polgárháborút, meg azért is, mert biztosan tudtuk, hogy a szocializmus hívei nagy többségben vannak ebben az országban. De volt egy másik, a nemzetközi helyzetből következő okunk is. Mára már kiderült: annak idején a vezető nyugati hatalmak megfontolás tárgyává tették, hogy erővel beavatkozzanak a magyarországi eseményekbe. Még mostanában is hallottam - nem is akárkitől -, hogy szerintük hiba volt akkor katonailag nem beavatkozni Magyarországon. Én, mint meggyőződésem, világnézetem szerint kommunista ember, a szocializmus híve, emberi érzésektől is vezérelve nem kívánom sem a szovjet népnek, sem az amerikai népnek, sem az emberiségnek, hogy valaha e két ország fegyveres erői összeütközzenek. És annyi részrehajlást engedjenek meg nekem, mint magyarnak: legkevésbé sem kívántam, hogy ez Budapesten, Magyarországon történjék meg. Visszatérve a jelenre: a mi népünk békét akar. Elvárja, hogy hivatalos képviselői ezért szánjanak síkra a nemzetközi életben. De tudni kell, hogy országunk szavának a súlya pontosan azzal arányos, ahogyan itthoni feladatainkat megoldjuk, gazdasági teendőinket elvégezzük. Ha jól dolgozunk, akkor növekszik a Magyar Népköztársaság szavának a súlya, ha nem, akkor csökken. Ma még van súlya, nagyobb mint korábban bármikor. Dolgozzunk úgy, hogy ezt megőrizzük. A gazdasági reform nálunk bevált, minden tervünk megvalósítható. Ha megteremtjük azok anyagi fédezetét, akkor semmi sem állhat eredményeink elérésének útjába. Ha nem tudunk kellő teljesítményt nyújtani, akkor bizonytalan talajon állunk. A Központi Bizottság legutóbbi határozatában ezért megjelölte, miként kell dolgozniuk pártszerveinknek, állami szerveinknek, a gazdasági egységeknek, kollektíváknak és egyes embereknek. Szorosan idetartozik: mi ebben a határozatban állást foglaltunk a differenciálás mellett. Nem folytathatjuk tovább azt a gyakorlatot, hogy a kiválóan dolgozó gazdasági egységektől - növekvő számban vannak ilyenek az iparban is, a mezőgazdaságban is - elvesszük az elért többletet, vagy annak jó részét és odaadjuk az alig vagy gyengén dolgozóknak. Mi tehát a differenciálás hívei vagyunk. A munkaképes ember dolgozzon ereje és tudása szerint, s ennek megfelelően keressen. Tehát aki ahogyan hozzájárul az értékek megteremtéséhez, aszerint részesedjen a javakból.- Milyennek tartja ma Ön és a párt Központi Bizottsága a belpolitikai helyzetet? - kérdezte a tv munkatársa. Nálunk a belpolitikai helyzet stabil, szilárd. Célunk a szocialista épités. Minden másról a maguk helyén lehetnek eltérő vélemények, viták is természetesen. Én úgy vélem, hogy a lakosság túlnyomó, nagyon nagy többsége tisztességes ember, aki a munkájából akar élni. Dolgozni akar, s elvárja, hogy ennek feltételeit biztosítsák a számára. Meggyőződésem, hogy a dolgozók nagy többsége támogatni fogja a Központi Bizottságnak azt a törekvését, ami ebben a határozatban kifejezésre jut. A legfontosabb az elemi rend helyreállítása: a javakat előbb meg kell termelni és azután elosztani. A párttagok - s remélem nem túl sok közöttük a „címzetes” párttag - tudják a kötelességüket. Tisztában vannak velükaz állami tisztségviselők, a különböző szintű vezetők is. A termelőközösségek meglehetősen nagy önálló cselekvési lehetőséggel rendelkeznek. A vállalatoknál fejlettebb irányítási rendszert hoztunk létre, a döntésekbe a dolgozók képviselői is bele tudnak szólni. Mindent a maga helyén kell megvitatni. A termelési megoldásokról, a termék- váltásról a vállalati tanács, az igazgató a munkatársaival vitatkozzon, s ha döntöttek, akkor egységesen cselekedjenek. Ez a követelmény a párttal, a társadalom minden szervezetével, az állami, a gazdasági vezetéssel szemben egyaránt. Néha azzal is vádolnak bennünket, hogy - úgymond - gazdaságcentrikusak vagyunk, elhanyagoljuk a kultúrát és más területeket, mert csak a gazdasággal foglalkozunk. Ez nem így van. De tény, hogy a gazdaság a társadalom alapja. Ha a gazdasági munka rendben folyik, akkor fejlődhet minden más, ami erre épül. Gazdagodhat a kultúra, a műveltség, a tudomány. Ha viszont a gazdaság nem működik, akkor nincs alapja a társadalmi fejlődésnek. Bízom abban, hogy ezt mindenki megérti. Az emberek többsége tisztességgel, a munkájából akar élni és természetesen egyre jobban. De ehhez jobban is kell dolgoznunk. Ezzel kapcsolatban a riporter megkérdezte Kádár Jánost: hogyan ítéli meg az ország jövőjét? Én optimista vagyok, s ez a világnézetemből is következik. Már elég hosszú ideje szolgálok különböző viszonyok között, a kapitalizmusban is sok évig illegális kommunista munkát végeztem. Amikor mostanában azt hallom, hogy igen nehéz a helyzet, akkor szívesen venném, ha valaki megmondaná, mikor volt könnyű a helyzet, mert én ilyenre nem emlékszem. Talán azért nem, mert aki felelősen számol a helyzettel, a tennivalókkal, az nem ül a megoldott kérdések által nyújtott ritka babérokon. Én bízom a jövőben, nem kis mértékben éppen azon történelmi tapasztalatok birtokában, amelyeket az elmúlt harminc év fejlődése során is szereztünk. A magyar nép is bizakodó, a tisztességes emberek bíznak abban, hogy meg fogjuk oldani feladatainkat. Megkezdődött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek V. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) eddigi egyedi gyakorlat nem bizonyult megfelelőnek, ezért átfogó központi intézkedésekre van szükség, de nem lehet eltekinteni a helyi erőfeszítések növelésétől sem. A differenciálódásnak hajtóerőnek kell lennie, nem mindegy azonban, hogy e tekintetben milyen tényezők hatnak s kerülnek túlsúlyba: például a természeti adottságok, a termelési struktúra, vagy a helyes árviszonyok. Jelenleg ugyanis a differenciálódásban nem kívánt tényezők is szerepet játszanak. Az ipari és kereskedelmi háttér Szabó István ezután a mezőgazdaság ipari és kereskedelmi hátterének helyzetéről elmondotta: az elmúlt időszak jelentős eredménye, hogy a nehézségek ellenére összességében sikerült hozzájutni a vásárlóerővel arányban álló eszköz- és anyagállományhoz. Egyes termékek hiánya ugyan esetenként tartósnak mutatkozott, de az ellátás viszonylagos rendezettségét sikerült fenntartani. Nem lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, hogy a gazdaságok gyakran kapnak hibás ipari anyagokat, gyenge minőségű gékepet és elfogadhatatlan építőipari teljesítményeket, nemkülönben: megkérdőjelezhető számlákat. Gyakran közönyösnek tűnik a külkereskedelem és a partneri kapcsolatokban, a vállalatközi együttműködésben gyakori az igénytelenség. Mindezekre a kérdésekre választ kell adni: gazdasági életünkben a nemtörődömséget és az álteljesítményeket mielőbb fel kell számolnunk, enélkül akkor sem tudunk kimozdulni szorongatott helyzetünkből, ha a körülmények kedvezőbbek lesznek. A tsz-demokrácia kérdései A termelőszövetkezeti demokrácia kérdéseit elemezte ezután. A termelőszövetkezeti demokrácia, a tulajdonosi jogok és az érdekeltség fejlettsége annak bizonyítéka, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk magáénak érzi, kedveli és szorgalommal gazdagítja a kollektív gazdálkodás intézményi szervezeti-érdekeltségi keretét: a szövetkezetét. A párt agrár- és szövetkezetpolitikája mindig is magasra értékelte a termelőszövetkezeti tagság kollektív tulajdonosi státusát. A termelőszövetkezet a tagoké, - ez az alapelv megfelel a magyar paraszti valóságnak. A TOT szerint azonban a termelőszövetkezetek belső szervezetére és működésére vonatkozó szabályok egy része még túlságosan merev. Nem sikerült még minden területen egészséges arányt teremteni a kötelező rendelkezések és a saját adottságokat érvényesítő belső szabályozás között sem. Túl sok például az üzemi szervezetet érintő kötelező érvényű előírás, a működés minden részét felölelő szakmai szabályzati rendszer pedig áttekinthetetlen, olyannyira, Ezután Havasi Ferenc köszöntötte a küldötteket és átadta az MSZMP Központi Bizottsága, valamint Kádár János személyes üdvözletét. Bevezetőben a mezőgazdaság szocialista átszervezése negyed évszázados évfordulójának jelentőségét méltatva kifejtette: parasztságunk egy új, jobb élet reményében választotta a szövetkezés, a nagyüzemi termelés útját. Ma állíthatjuk: reményében nem csatlakozott, jól választott, amikor így döntött. A mozgalom kibontakozása meghozta a magyar parasztságnak, a magyar falunak a gazdasági-társadalmi felemelkedést. A magyar agrártársadalom történetében nem jelentkezett még egy ilyen, sokoldalúan integráló és alkotó erő, mint a szocialista szövetkezeti mozgalom. Életrevalóságára, tettrekész- ségére jellemző, hogy a legutóbbi öt évben a kedvezőtlen nemzetközi és hazai hogy sem a szövetkezet, sem pedig az érdekelt hatóság nem tud benne eligazodni. Szabó István a továbbiakban rámutatott: a mai generációt másképpen kell megnyerni, hozzá másként kell közelíteni, mint az elődökhöz, ám ez nem jelenti azt, hogy lazult volna a kötődés, és lanyhult volna a tulajdonően érdekelt a közös munka eredményességében, és nemegyszer tanújelét adta annak, hogy kiáll szövetkezetéért, hajlandó áldozatot hozni az előrelépésért. Az előadó végül az érdekvédelmi munka kérdéseivel foglalkozott, hangsúlyozva: ezen a téren is van tennivalója a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és szerveinek. A TOT elnöke befejezésül kifejezte meggyőződését, hogy a szövetkezeti parasztság a jövőben is teljesíti majd a párt XIII. kongresszusán, a VII. ötéves népgazdasági tervben, illetve a Központi Bizottság legutóbbi ülésén megfogalmazott teendőket, feladatokat. gazdasági körülmények ellenére tovább fejlődtek a szövetkezetek. Állták és állják a mai világ teherpróbáit is. A mezőgazdaság - nagyrészt a szövetkezetek teljesítményei alapján - hozzájárult gazdasági egyensúlyunk fönntartásához, az ország fizetőképességének megőrzéséhez. A tsz-ek eredményei - nemcsak idehaza, hanem az országhatárokon túl is ismertek, a magyar szövetkezetpolitikának nemzetközi tekintélye van - hangsúlyozta. Havasi Ferenc a továbbiakban a többi közt a magyar szövetkezeti mozgalom helyzetét elemezte, majd foglalkozott a Központi Bizottság november 20-i határozatából adódó feladatokkal is. Elmondotta, hogy a párt- és társadalmi fórumokon üdvözölték a dokumentumot és cselekvő támogatásukról biztosították a határozatot, amely átfogó módon közelít gazdasági gondjainkhoz. Am más vélemények is hangot kaptak, s ezekre szintén oda kell figyelni, mert ezek is jószándékú észrevételek, olyanok, amelyek tükrözik az előrelépés igényét. Vannak, akik szerint a határozatokban nem kevés a visszaköszönő gondolat, a már ismert megfogalmazás, s abban nem eléggé erőteljesen körvonalazódnak - úgymond - újszerű feladataink. A gond azonban nem az - hangsúlyozta -, hogy ismétlődnek a korábbi követelmények, hanem az, hogy azoknak eddig csak kevéssé tudtunk megfelelni. Innen „ismerős” a kongresszusi határozat egy-egy fejezete, ezért kellett újfent, immár nagy nyomatékkai meghatározni a követendő út főbb vonásait. Igaz, az olyan programokat, mint a szelektív élénkítés, a veszteségforrások csökkentése, a gazdasági szerkezet korszerűsítése, a jövedelem- termelő képesség fokozása, már régebben megfogalmazták, viszont a végrehajtásnál gyakran késedelmeskedtünk, amit mai helyzetünkben végképp nem engedhetünk meg. A határozatokat követő végrehajtás elodázása ugyanis további súlyos hátrányba hozná gazdaságunkat. Az elosztásban következetesen érvényesíteni kell a teljesítményekkel arányos jövedelem elvét. Ez a gondolat is ismerős, ám megvalósulása a gyakorlatban nem kevés helyen várat magára. Ki kell mozdulni az egyenlősdi állóvizéből, ami jóllehet olykor népszerűtlen feladat lesz, ám enélkül nem remélhetjük gondjaink oldódását, gazdaságunk élénkítését. A KB-határozat ismeretében ma nincsen lehetőség arra sem, hogy kényelmeskedve másra mutogassunk akkor, amikor a végrehajtás halaszthatatlanná vált. A kongresszuson Elek János, a TOT főtitkára a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó jogszabályok korszerűsítéséről, illetve a tervezett alapszabálymódosításról adott tájékoztatót. Hangsúlyozta, hogy nincs szükség az időtálló jogszabályok megváltoztatására, ám. a módosításokkal és főleg az egyszerűsítésekkel még inkább segíteni kell a szocialista vállalkozások kiszélesítését. Erősíteni szükséges a tagok kötődését, és az önkormányzati szervezet működését. Csökkenteni kívánják az érdekképviseleti szerv munkájában még fellelhető bürokráciát is. A kongresszus meghallgatta az ellenőrző bizottság beszámolóját, majd megkezdődött a beszámolók és a szóbeli kiegészítés vitája. A vitában felszólalók beszámolták a szövetkezeti gazdálkodás eredményeiről, s a munkát nehezítő tényezőkről, amelyek némelyike váratlanul érte a mezőgazdaságot. í$y utaltak a három éve tartó aszályos időjárás következményeire, s arra, hogy eközben folyamatosan drágultak a felhasznált gépek, eszközök is. Szóvá tették a szabályozók túlságosan gyakori változásait, ugyanakkor többen elemezték az üzemi vezetés hiányosságait is. Azt, hogy sok helyütt csekély az előrehaladás a munkaszervezés javításában, az ösztönzőbb bérezési rendszerek kialakításában. Nem kap kellő figyelmet az eszközök fenntartása, emiatt kell azután gyakran sokat költeni a felújításokra, rekonstrukciókra. Kifogásolták, hogy a szövetkezeti gaz-, dáíkodásra vonatkozó jogszabályok némelyike más rendelkezésekkel ellentétes, olykor áttekinthetetlen. Javasolták, hogy a tsz-ek bővítsék bedolgozó-hálózatukat, újabb munkaalkalmat teremtve a falusi asszonyoknak. Üdvözölték, hogy a gazdaságok mind erőteljesebben támogatják a fiatalok letelepedését, ugyanakkor rámutattak, hogy a pályakezdő fiatalok az eddiginél nagyobb törődést igényelnek. Szorgalmazták, hogy kapjanak nagyobb támogatást azok a kutatók, akik a tsz-ek megbízásai alapján dolgoznak ki új módszereket. v A kongresszus ma fejezi be munkáját. Havasi Ferenc felszólalása I
