Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-11 / 291. szám

1986. december 11. népújság 3 Teljesítene éves tervét az oroszlányi déli bányaüzem Az oroszlányi szénbányák déli bá­nyaüzemének dolgozói december 9-ig 688 000 tonna szenet küldtek a felszínre, s ezzel teljesítették éves tervüket. Telje­sítményük értékét növeli, hogy zömmel olyan területekről termelték ezt a meny- nyiséget, ahol a szénvagyon már kimerü­lőben van. Az év hátralévő részében elő­reláthatóan 80 000 tonna jó minőségű, lakossági felhasználásra alkalmas szén kerül ki a bányaüzemből. 6500 méteres vágathajtási tervüket ugyancsak teljesítették, s az év végéig to­vábbi 600 méter vágatot hajtanak ki, ami elősegíti a jövő évi termelési feladatok zökkenőmentes indítását. Lerakótelepek a veszélyes hulladékok elhelyezésére Az Állami Tervbizottság határozata alapján ebben az ötéves tervidőszakban hozzák létre a veszélyes, illetve a nem hasznosítható hulladékok megfelelő tá­rolására, megsemmisítésére szolgáló, kellően ellenőrzött és biztonágos orszá­gos hálózatot. A hálózat részét képezi három, a veszélyes hulladékok végleges elhelyezését szolgáló lerakótelep. Ezek kialakításának munkálatait a Földgép Ál­talános Mélyépítő Vállalat e célra létre­hozott környezetvédő szolgáltató leány- vállalata fogja össze. Az új cég ez év nyarán fogott hozzá az első - Aszód mellett lévő - hulladékle­rakó építéséhez. Az 500 millió forintos beruházás kiviteli terveit a Mélyépterv készítette, a generálkivitelező maga az anyavállalat. A különféle szakmunkákat több alvállalkozó végzi. Mostanra elké­szült a mintegy egy négyzetkilométeres telephez vezető bekötőút, az energiahá­lózat, kiépítették a postai hírközlővezeté­keket. Hozzákezdtek a tereprendezés­hez és a földmunkákhoz is. Az aszódi hulladéklerakó helyét szigo­rú földrajzi, geológiai megkötések alap­ján, maximális biztonságra törekedve je­lölték ki, olyan területen, ahol az agyag­réteg vastagsága többméteres, s a talaj vízáteresztő képessége igen csekély. Az ivóvízbázis is mélyen van: 260 méteres kutat kellett fúrni, hogy a telep vízellátá­sát biztosíthassák. Ráadásul a terület mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, s a lakott területektől is viszonylag távol fekszik. A telep kapacitása fokozatosan bővül: egyelőre akkora tárolómedencéket ala­kítanak ki, amelyek - 50 ezer köbméter veszélyes anyag befogadásával - öt évig megoldják a főváros és Pest megye hul­ladéktárolási gondjait. A teljes terület 25-30 évig lesz erre alkalmas. A külön­böző veszélyességi fokú anyagok „elte­metésére” külön medencéket hoznak létre. Más-más helyen rakják le például a foszfát- és festékiszapokat, a gipszes iszapokat, illetve a galvániszapokat. A beruházásnak része lesz egy számítógé­pes adattároló rendszer is, amely pontos információkat szolgáltat a beérkezett ve­szélyes hulladékokról. A teljes beruhá­zás várhatóan 1988 közepén fejeződik be. A leányvállalat a második, a Vál-Vérte- sacsa térségében kijelölt hulladéklera­kó-hely kialakításához is hozzákezdett már: a tanulmánytervek elkészültek, s rendelkezésre áll a területfelhasználási engedély is. A magyar cég tárgyalásokat kezdett egy osztrák mérnöki irodával: a tervek szerint vegyesvállalati formában építik majd meg az aszódinál nagyobb lerakó­helyet. A harmadik hulladéktároló helyét a Baranya megyei Garé és Bosta közsé­gek térségében jelölték ki. Erre a beruhá­zásra is elkészítették már a tanulmány- tervet. A környezetvédő leányvállalat meg­kezdte öt megyei átmeneti tároló előké­szítését is: ezek ugyancsak részét képe­zik majd az országos hálózatnak. Növekvő export Szabadegyházáról Tovább növelte tőkés exportját, a ter­vezettnél 1,5 millió, a tavalyinál pedig két­millió dollárral nagyobb értékben szállí­tott az idén Nyugat-Európába, illetve Ja­pánba a Szabadegyházi Szeszipari Vál­lalat. Az idén először sikerült jelentős mennyiségű alkoholt eladnia Finnor­szágba, kristályos dextrózt (szőlőcukrot) értékesítenie Svájcban és Svédország­ban, s keményítőt szállítani több nyugat­európai országba. Az új piacok megszer­zése és a hagyományos termékek nö­vekvő exportja azért is jelentős, mert több, korábban kedvezően értékesített gyártmányuk világpiaci ára az utóbbi időben csökkent. A kukorica komplex feldolgozására létesített izocukor- és szeszgyár szinte minden terméke kelen­dő a tőkés országokban. Nem utolsósor­ban ennek köszönhető, hogy a vállalat ide irányuló exportja három év alatt meg­négyszereződött. Jövőre elsősorban pia­ci pozícióik megőrzésére törekednek, s magasabb feldolgozottsági fokú termé­kek előállításával igyekeznek megtartani, illetve növelni világpiaci versenyképes­ségüket. Óriáskukták - külföldre Teljesítették éves exporttervüket a Keripar tatabányai gyárának dolgozói: 182 millió forint értékű kereskedelmi és vendéglátóipari berendezést szállítottak külföldi partnereiknek. Termelési hajrá nélkül, hónapról hó­napra pontosan teljesítették a megren­deléseket, sőt, jó néhány berendezést határidő előtt készítettek el. A nyugati cé­geknek a tavalyinál kétszer több beren­dezést szállítottak. Elsősorban a nagykonyhai főzőüstök exportját növelték. Az 50-230 literes kor­szerű óriáskuktákat egy holland cégtől vásárolt licenc alapján a korróziónak jól ellenálló, különleges rozsdamentes acélból készítik. Gyártmányaik így telje­sen kielégítik á higiéniai előírásokat, al­kalmasak mindenféle étel - levesek, hú­sok, tészták stb. - leégésmentes főzésé­re, ürítésük pedig automatikus. A gőzzel, gázzal és árammal is fűthető üstökben a szokásosnál rövidebb idő alatt éri el az étel a forráspontot, s a rövidebb főzési idő hatására a vitaminok jobban megőr­zik értékeiket, ízletesebb a bennük ké­szült étel. Köfém-Cegedur együttműködés A Székesfehérvári Könnyűfémmű újabb négy esztendőre meghosszabbí­totta műszaki-technológiai együttműkö­dési szerződését a Cegedur francia alu­míniumipari társulással. A most aláírt szerződéssel s székesfe­hérvári gyár mintegy 50 országba expor­tált hengerelt és sajtolt termékeinek vi­lágpiaci pozícióit kívánja tovább erősíte­ni. Ezeket az alumíniumszalagokat és -le­mezeket főként az építőipar és a jármű­ipar használja. A Köfémet már közel két évtizedes kapcsolat köti össze a Cegedur-céggel, együttműködésüknek igen fontos szere­pe volt a székesfehérvári gyár közelmúlt­ban befejezett 7 milliárd forintos fejlesz­tésében, amikor 65 százalékkal növelték meg a vállalat termelési kapacitását. A je­lenlegi, 1989-ig szóló szerződésben a Köfém szervezeti korszerűsítését tűzték ki célul, ezen belül azt, hogy tovább csökkentsék a vállalási határidőket, a termékek önköltségében is versenyké­pesebbek legyenek, a csomagolásban pedig érjék el a nemzetközi színvonalat, s ne csak a jobb áruvédelmet biztosítsák, hanem csökkentsék a fajlagos csoma­golási költségeket. Tanácstagok Kakasdon „A Keszli az én körzetem - Szabódtam egy kicsit”- A következő választásig még dolgozom, aztán átadom a helyem az ifjabb generációnak. A legfiatalabb tanácstagok egyike a 27 éves Zsók Gergely. Öt is mun­kahelyén találjuk meg, a szekszárdi Tüzép-telepen részlegvezető.- Mióta tanácstag?- Az idei választáson kerültem be a tanácstagok közé - nem kis megle­petésemre. Szabódtam is kicsit, hogy elvállaljam-e, de beláttam, hogy fiatalítani kell a tanácstagi gár­dát, hiszen a fiatalok még frissebbek, mozgékonyabbak, könnyebb őket lelkesíteni. Ugyanez a választókra is érvényes. Bár én nem panaszkod- hatom, annak ellenére, hogy a kör­zetemben, a Petőfi és Dózsa utcában többnyire középkorúak élnek, szá­míthatok rájuk.- Mi volt az első erőpróba, amivel meg kellett birkóznia?- A faluház építését jelölte ki a ta­nácsülés a településfejlesztési hoz­zájárulás célkitűzéseként, s több mint ötven százalékban meg is sza­vazták a körzetemben lakók. Pedig nem kis anyagi megterhelés sújtja mostanában a kakasdiakat. Fizetni kell a vízműhöz a hozzájárulást, itt a teho, és akik Bonyhádon dolgoznak, azok az ottani uszoda téglajegyeiből is vásárolnak.- Milyen érvekkel győzi meg a ne­hezebben kötélnek állókat?- A faluház, ha elkészül, több léte­sítményt is magába foglal majd. Be­lesimul az épületkomplexumba a táj­ház, ahova a székely és sváb népvi­seleti ruhákat akarjuk elhelyezni, lesz újra mozi, színházterem, a régi, falba vájt pincékben pedig tekepá­lya. Nem kell majd Bonyhádra, Szek- szárdra utazgatni, ha kultúrára, szó­rakozásra vágyik valaki; és az ösz- szetartozás érzése is erősebb lesz az emberekben, ha közösen tölthetik el a szabadidejüket.- Milyen feladatokat lát még fon­tosnak a községben?- Nincs még minden utcában szi­lárd útburkolat, a villanyhálózat sem kifogástalan, és egy bölcsődére is nagy szükség lenne. Bízom benne, hogy szépen, sorban mindegyik na­pirendre kerül majd.- Tudom, hogy kakasdi születésű, dolgozni azonban feleségével együtt ide járnak. Nem gondoltak még arra, hogy beköltöznek Szekszárdra?- Mikor megnősültem, felmerült ez a kérdés, mert a feleségem szek­szárdi. De itt egyáltalán nem biztató a lakáshelyzet, ezért Kakasdon építet­tünk házat, és most már itt is mara­dunk. Kakasd kétezer lelket számláló község, a megyeszékhely és Bony- hád között fekszik. Mint Bányai Já­nos tanácselnök elmondja, ez jó is, de bizonyos szempontból hátrányt is jelent az itt lakóknak. Kedvező, hogy munkába és iskolába járási lehető­séget biztosít a két város, éppenség­gel szórakozni is el lehet járni. De... Akinek nincs autója, buszhoz van kötve, az bizony háromszor is meg­gondolja, hogy elutazzon-e moziba, színházba. Ezért aztán a kakasdiak saját mozit, kultúrházat, vagyis olyan létesítményt szeretnének, ahol hely­ben összejöhetnének felnőttek, gye­rekek, lehetne kikapcsolódni, együtt lenni. Természetesen e célok meg­valósításához pénzre, segítő kezek­re, összefogásra van szükség, en­nek toborzásához pedig lelkes agitá­torokra. Kik is vállalhatnának ebből oroszlánrészt, ha nem a tanácsta­gok? Tizenöten vannak, de a délelőttön, amikor keressük őket, csak Nemes Józsefnét találjuk meg, mert a töb­biek a két szomszéd városban dol­goznak. Nemes Józsefné dajka, munkahelye az óvoda. Az első pár percben nehezen születnek a mon­datai - nem dicsekvő típus -, de az­tán megoldódik a nyelve, s szívesen beszél társadalmi megbízatásáról. Számára ez már a második ciklus, 1978-ban választották meg először.- Nagyon meglepődtem, de azért örültem is, amikor jelöltek - mondja -, mert jólesett, hogy bíznak ben­nem. A Deák Ferenc utca, vagy ahogy a kakasdiak hívják, a Keszli az én körzetem, az itteniek érdekeit képviselem. Van olyan, hogy hozzám fordulók panaszait próbálom meg orvosolni, máskor a közös célkitű­zéseket igyekszem elfogadtatni. Mi­Nemes Józsefne nyolc eve tanács­A tégla már megvan a faluházhoz kor megválasztottak, a törpevizmű építése volt nagyon fontos feladat. Fertőzött volt a vizünk, kisgyerekek betegedtek meg. Agitálni kellett a né­pet, hogy adjuk össze a szükséges pénzt. Persze volt, aki húzódozott, végül mégis megszavazták a csalá­donkénti 25 ezer forintot. Természe­tesen nem egyszerre kellett kifizetni, mégis magas ez az összeg. Aztán to­boroztam véradásra is, most meg a faluház fontosságát próbálom „be­leoltani” az emberekbe. A mozit le­bontották, a kultúrházat bezárták, nincs hol szórakozni. Eljárni mi idő­sebbek nem akarunk, de a fiatalok­nak is jobb lenne, ha helyben tölthet­nék el a szabadidejüket. Nincs túl nehéz dolgom, mostaná­ban kevesebbet kell szervezni, maguktól is jönnek segíteni az emberek. A múlt két szombaton is negy­venen gyűltek össze az épülő faluháznál téglát rakni.- Kiket a legnehe- zeb neggyőzni?- Az alacsony nyugdíjból élők, és akik ritkán járnak szórakozni, azok ne­hezebben fogadják el az érveimet. De szép szóval mindent el lehet érni. Szeren­csére sok a fiatal, s remélem, a KISZ- esek majd kitesznek magukért.- Mik a további tervei? Zsók Gergely: „A fiatalokat köny- nyebb lelkesíteni” Az épület, amiből tájházat alakítanak ki CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents