Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-10 / 290. szám

1986. december 10. rtÉPÜJSÀG 3 Népfrontvita a veszélyes hulladékokról A passzív, elhárító tevékenység helyett az aktív, megelőző környezetvédelemre kell a továbbiakban nagyobb gondot fordítani - hangzott el a HNF Országos Elnöksége környezetvédelmi bizottságá­nak keddi ülésén, amelyen a résztvevők a veszélyes hulladékokkal foglalkozó, 1981-es rendelet módosításával kap­csolatos véleményüket fejtették ki. E ta­nácskozás része annak a folyamatnak, amelynek során az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal széles kör­ben véleményeket gyűjt a jogszabálymó- dosítás-tervezet koncepciójának kialakí­tásához. Az ülésen megállapították: a VII. ötéves tervidőszakban fontos szerephez jut a veszélyes hulladékok környezetkímélő kezelése és hasznosítása, s erre a célra lényegesen több pénz is jut, mint a ko­rábbi tervperiódusban. Az égethető ve­szélyes hulladékok ártalmatlanítására három közepes kapacitású hulladék­égető mű létesítését tervezik, az első ilyen hulladékégető mű beruházása Do­rogon már megkezdődött. A jelenlegi is­meretek szerint a nem ártalmatlanítható hulladékoknak hat lerakóhelyet alakíta­nak ki, amelyek közül ötnek a helye már ismert is. Az 1981-es rendelet legfonto­sabb alapelvei időtállóak, ezek módosí­tása nemkívánatos - hangzott el az ülé­sen. A rendelet megadta a lehetőséget a környezetvédelmi hatóság határozott, szigorú fellépéséhez, s a vállalatok is több végleges megoldással javították a veszélyes hulladékok kezelését, elhelye­zését. A rendeletben szereplő „veszé­lyes” megjelölés a lakosság hozzá nem értő rétegei körében zavart okozott, ami az égetők, lerakók helyének kijelölése­kor ellenérzéseket váltott ki az ott élők körében - hívták fel erre az ülés résztve­vői közül többen is a figyelmet. Szóvá tették azt is: gondot jelent, hogy a szabá­lyozás nem foglalja magában a hulla­dékhasznosítással kapcsolatos felada­tokat, s a veszélyes hulladékokat kiemeli a termelési hulladékok köréből. Nem kielégítő például a veszélyes hulladékok szállításával, nyilvántartásával kapcso­latos kötelezettségek szabályozása, ezért fennáll a szállítás során a környe­zetszennyezés, illetőleg a hulladékok „eltűnésének” lehetősége. A jogszabály továbbfejlesztését célszerű felhasználni arra, hogy ellentmondás-mentesen rög­zítsék a termelési hulladékok teljes kö­rével összefüggő kérdéseket - mutattak rá az ülés résztvevői. A bankrendszer továbbfejlesztése, szakszervezeti feladatok Kedden ülést tartott a Kereskedel­mi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének központi vezetősége. A tanácskozáson, ame­lyen a bankrendszer továbbfejlesz­tésével kapcsolatos szakszervezeti tennivalókat vitatták meg, részt vett Ballai László, az MSZMP KB osztály- vezetője is. Hetényi István pénzügyminiszter elmondotta: a bankrendszer korsze­rűsítése azért vált szükségessé, hogy megteremtsék a jövedelem- orientált tőkeáramlás feltételeit, a gazdaságirányítás eszközrendsze­rében nőjjön a pénz- és hitelpolitika szerepe. Ennek érdekében alakítják ki a kétszintű bankrendszert, amely­ben több új, üzleti alapén működő kereskedelmi bank kezdi meg tevé­kenységét. Mintegy hétezer dolgozót érint az átszervezés. Három új keres­kedelmi bank alakul: a Magyar Hitel­bank, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, valamint a Budapesti Hi­tel- és Fejlesztési Bank. Két korábbi pénzintézet - a Magyar Külkereske­delmi Bank és az Értékforgalmi Bank - tevékenysége számottevően bő­vül. A bankok átszervezése befejezé­séhez közeledik, az új pénzintézetek részvénytársasági formában kezdik meg működésüket. A részvények egy részét az állam, a többit ha­zai vállalatok vásárolták meg. A pénzügyminiszter a technikai feltéte­lek kialakításáról elmondotta: ösz- szességében ötszázzal többen fog­nak dolgozni a hazai bankrendszer­ben, mint korábban. A Pénzügyminisztérium 450 millió forintot adott épületek, irodahelyisé­gek vásárlására, s így ma már min­den pénzintézetnek biztosított az el­helyezése. A bankrendszer korszerűsítésé­nek jogi feltételei összességében már adottak, egyedül a pénzintéze­tek jövedelem-és keresetszabályo­zásának kidolgozásán munkálkod­nak még a szakemberek. „Én nagyon szeretem az embereket” Megyénket képviseli a téeszkongresszuson Kedves, meleg tekintetű asszony Újvári Zoltánná, olyan, akire azt szoktuk mon­dani: tündéri aranyos teremtés. A Zombai Egyesült Erővel Szövetkezet személy­zeti vezetője a Tolna Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének nőbizottsági elnöke, a legutóbbi küldöttközgyűlésen negyedmagával megvá­lasztották a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa tagjának, s megyénk téesztagságát képviseli a hét végén a mezőgazdasági szövetkezetek V. kong­resszusán. Talán semmi más munkakör nem állna olyan közel hozzá a szövetkezetben, mint a személyzeti munka. Ismeri jól a téesz- tagságot, hisz 17 éves kora óta, miután elvégezte a gyors- és gépíró iskolát a szövetkezetben dolgozik. Ennek lassan 20 esztendeje, hisz 1967-ben egyesült a három zombai szövetkezet, ahol a gép­írás mellett adminisztrációs munkákat is végzett. A személyzeti munka az elnök feladata volt, de annak elfoglaltsága miatt gyakran másra maradt. A legtöbbször Új­vári Zoltánnéra. A nőpolitikával is sok­szor foglalkozott, s lelkes tagja volt a jól működő KISZ-szervezetnek. Személyze­ti vezetőnek 1975-ben nevezték ki.- Mi a legérdekesebb ebben a munká­ban?- Minden, minden, ami az én feladatom az emberekkel kapcsolatos, és én na­gyon szeretem az embereket. Bárki, bár­milyen problémájával jön hozzám, legyen az a magánügye, vagy a téesszel kap­csolatos, átérzem az emberek gondját. Talán ezért is alakult úgy, hogy ha hoz­zám bejönnek a téesztagok, nyíltak és nem gátlásosak. Érdekes dolog ez, - nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is szoronganak ha a hivatalos ügyeiket kell intézni, még akkor is, ha igazán nincs semmi félnivalójuk. Pedig hát mi azért va­gyunk, hogy megoldjuk, elintézzük a dol­gaikat.- A Teszöv nőbizottságának 1981-től az elnöke. Mi ma a mezőgazdasági szö­vetkezetekben dolgozó asszonyok leg­égetőbb problémája?- Állandóan figyelemmel kisérjük a téeszekben dolgozó nők élet-és munka- körülményeit, mindent, ami az asszo­nyokkal, a lányokkal, a családdal kap­csolatos. Igen nagy gond a foglalkozta­tottság, különösen ott, ahol az asszonyok a szőlőben dolgoznak, - télen nemigen akad a számukra munka. Kistelepülése­ken az óvodai elhelyezés többnyire meg­oldódott, de rendkívül körülményes a be­vásárlás, az áruválaszték igen szegé­nyes. Estére, mire az asszonyok hazaér­nek a munkából sokszor nincs már sem kenyér, sem tej. Arról nem is beszélve, hogy a falusi üzletekben hetente egy­szer, legfeljebb kétszer kerül hentesáru. Nem marad más hátra: szombaton a vá­rosba utaznak bevásárolni, s óriási szatyrokkal tolonganak hazafelé a bu­szon. Ez rengeteg időt vesz el az asszo­nyoktól, azt az értékes időt, amit a csa­ládjukkal, a gyerekeikkel tölthetnének.- A mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusán küldöttként vesz részt, s úgy tudom felszólalásra is készül. Ha szót kap, miről beszél majd?- Igen, szeretnék felszólalni, mert úgy érzem a gyakorlat, a mindennapi munka igen sok problémát vet fel. Elmondanám, hogy az elmúlt években a tagok társada­lombiztosítási ellátásában fejlődés volt tapasztalható, azonban úgy érezzük, hogy jogos az igényünk a még meglévő indokolatlan különbségek megszünteté­sére. Még mindig hátrányos helyzetben vagyunk a nyugdíjalap kiszámításánál, a nyugdíjak minimális összegének meg­állapításánál, a gyes összegénél, a kor­kedvezményes munkakörök meghatáro­zásánál. A korkedvezményes munkakö­röket indokolt lenne kiterjeszteni azokra, akik állattenyésztésben, nagy traktoro­kon, munkagépeken dolgoznak, az átla­gostól eltérő munkaidőben, vagy nehe­zebb körülmények között végzik a napi munkájukat. A családokban az életkor meghosszabbodásával egyre többen szorulnak ellátásra, ápolásra. Ez a fel­adat főleg a nődolgozókra hárul a csalá­dokon belül, és itt is jelentkeznek megol­dásra váró tennivalók.- A mezőgazdaságban még mindig 2180 az évi kötelező munkaóra-teljesí­tés. Ezt sokalljuk, s különösen a nődolgo­zókat érinti hátrányosan.- A legtöbb nyugdíjas, járadékos ala­csony összegű ellátásban részesül, abból kell, hogy megéljen, és csak keve­sek számára van lehetőség a kiegészí­tésre, háztájiból, vagy egyéb módon. Az intézkedés, amely az alacsony összegű nyugdíjak kivételes emelését tette lehe­tővé, rendkívül jó, de a számarányukhoz képest még több nyugdíjasnál lenne erre szükség. Szólnék arról, hogy csökkent a fiatalok számaránya a mezőgazdaság­ban, s úgy tűnik, hogy nem túl vonzó a fia­talok számára a mezőgazdaság. A falusi gyerek, amíg kicsi, fogatos, vagy trakto­ros, sofőr akar lenni. Aztán, ahogy nő, egyre riasztóbb képet kap a mezőgazda­ságról. Még a nyári időszakban sem is­merheti meg közelebbről az üzemet, mert Újvári Zoltánná ezer akadálya van a nyári-őszi diákfog­lalkoztatásnak. Pedig lehet, hogy kedvet kapnának a gyerekek arra, hogy a mező- gazdasági szakmát válasszák meguk- nak.- A termelőszövetkezetben dolgozó fi­zikai állományból, a szakmunkásokból a vezetővé nevelés igen fontos káderpo­litikai feladat. Nagyon megnehezíti ezt a munkát, hogy nem túl vonzó egy fiatalnak a mezőgazdaságban napi 10 órát, vagy még ennél is többet dolgozni és a szom­bat-vasárnap sem mindig szabad. A nö­vekvő követelmények magas alapkép­zettségű fiatal szakemberek foglalkozta­tását teszik szükségessé. Ehhez viszont olyan feltételeket kell teremtenünk a fal­vakban, hogy a fiatalok megtalálják a le­telepedéshez szükséges lehetőségeket.- Látnunk kell persze azt is, hogy az el­múlt öt évben az élet- és munkakörülmé­nyek nagyon nagy változáson mentek keresztül: a szociális ellátás, a korszerű épületek, berendezések, gépek, pozití­van változtatták meg a munkakörülmé­nyeket. Mindez vonzóvá teszi a téeszek­ben való munkavállalást, szívesen jön­nek a szövetkezetekbe az ambciózus, szorgalmas fiatalemberek.- Nagyon izgul most a kongresszus előtt? - Azt elmondani sem tudom. Min­denesetre remélem, hogy szót kapok, s bár soha nem beszéltem ennyi ember előtt, elmondhatom azt, ami bennünket, téeszben dolgozó asszonyokat legin­kább foglalkoztat. D. VARGA MÁRTA Egy rádióinterjú nyomában December 8-án a Kossuth Rádió Jó reggelt! műsorában Párizs Györgyöt, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatóját Rózsa B. György arról kérdezte, hány szövetkezet és vállalat vett részt az intézet és a Ráckevei Aranykalász Tsz. által meghirdetett „Számítógépet az is­koláknak!” akcióban. íme az interjúrészlet: „- Több mint száz szövetkezet és vállalat vett részt. - De látom a statisz­tikában - érvelt a riporter -, hogy vannak olyan megyék, ahol egyetlen gépet sem vásároltak. - Igen, hát nagyon nagy eltérések vannak a megyék között. Van két megye, Csongrád és Tolna, ahol valóban nem vásároltak, legjobb ismereteink szerint más megyében viszont megszervez­ték. Bács-Kiskunban és Borsod megyében a megyei taná­cson keresztül igényelték a gépeket. ” A riporter ezután el­mondta még, hogy 891 számítógépet adnak át az ajándé­kozók a közeli napokban, majd Párizs György az akció si­keréről, az ez évi vásárlásokról és arról beszélt : Mi azt szeretnénk, ha minden évben a téeszek, vállalatok lehető­ségeikhez képest hozzájárulnának az iskolák számítógé­pesítéséhez. Ezt a január 1-től érvényben lévő vállalati szabályozás meg is fogja könnyíteni. ” Ennyi az interjú lényege, ami néhány milliónk füle halla­tára elhangzott. A teljes igazsághoz azonban más is hoz­zátartozik. Mi is megnéztük a Tolna megyei statiszti­kát, amely szerint 1980 márciusában megyénk általános iskolái 111, középfokú tanintézményei pedig 95 számító­géppel rendelkeztek. Elővettük és végignéztük az október 1-i állapotot tükröző „betétlapot”, ami az 1986/87. tanév eleji számítástechnika eszköz- és adatainak felmérését tartalmazza. E szerinU középfokon 126, általános isko­lában pedig 252 számítógépet tartanak már nyilván. Az is kiderül, hogy ebből a két iskolafokozaton összesen 35 az ajándék, a többség a tanácsi pénzforrásból származik, je­lentős az egyéb forrás megjelölése, valamint az is, hogy a készüléket tartósan kölcsönzik, de olyan is sok van, ame­lyet úgy jelöltek, a Tudományszervezési és Informatikai In­tézettől kapták. A lista mindezzel korántsem teljes, hiszen - igaz, ezt Pá­rizs György nem említette -, de van az intézetüknek egy, a VII. ötéves tervre szóló megállapodása a Tolna Megyei Ta­náccsal, amely alapján az intézettől 15 millió forint értékű számítógépet vásárolnak (ebből 10 milliót fizet a megyei tanácsunk, a többi kedvezmény). Ha már itt tartunk, el­mondjuk azt is, ebből a keretből - az általános iskolák által befizetett pénzből - 119-a megyei tanács pénzeszközé­ből - 70 - központi ellátmányból pedig 44 számító­gépet már leszállított a Tudományszervezési és Informati­kai Intézet. A napokban várják a középfokú tanintézetek is a 28 darab C-PLUS/4-et. Az előző adatok ismeretében úgy véljük, ha valóban naprakész a nyilatkozó, akkor nem negatívumként kellett volna kiemelni Tolna megyét még akkor sem, ha ez nem éri el az akcióban vásárolt mennyiséget, a 891-et, hanem csak 233. (Megjegyezzük: a ráckevei felhívást a Tolna Me­gyei Pedagógiai Intézet minden érintetthez eljuttatta.) Természetesen ezek az adatok nem azt jelentik, hogy... „itt van már a Kánaán ”. Nem. Nálunk is vannak még számí­tógéppel nem rendelkező iskolák - különösen sok Tamási városban és környékén -, de van egyfajta tervszerűség is. Ismert tény, hogy megyénk iskolái és a gazdálkodó egysé­gek közötti kapcsolat jó, ezt nemcsak a kölcsönadott szá­mítógépek, hanem az utóbbi időkben - akciótól és az em­lített intézet közreműködése nélkül - vett technika is bizo­nyítja. (Megjegyezzük: más forrásból is be lehet szerezni számítógépeket.) Végül: mi is szeretnénk, ha minden isko­lánkban lenne számítógép, akár az üzemek, a vállalatok segítségével, akár más forrásokból finanszírozva, de azt is szeretnénk, sőt elvárjuk, hogy a tömegkommunikációban elhangzó, megjelenő nyilatkozatok a valóságot tükrözzék. ÉKES LÁSZLÓ Új autóbusz-pályaudvar Pécsett Száznyolcvan nap alatt épült fel Pécs autóbusz-pályaudvara. A csaknem 27 mil­lió forintos költséggel ellátott pályaudvarról naponta hatszáz járatot indítanak. (MTI Fotó: Kálmándy Ferenc)

Next

/
Thumbnails
Contents