Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
8 Képújság 1986. december 6. mmbbbwbmbbwiHHiiiiiiugMVijH'iaHMBBaiWHi ' mi in m ■■■■■■■■hhhhhbbhhhí BBBBHBBHHHOnBaHI BBafiBnSBffiESSSSSKBBBBBBHBnHI Úton a Phobos felé A Halley-üstökös után az Interkoz- mosz programban résztvevő országok tudósainak figyelme a Mars és annak két holdja felé irányul. 1988. közepére tervezik két űrberendezés útbaindítá- sát e távoli égitestek tudományos kutatására. Az új tudományos program a Mars egyik holdjáról a „Phobos” nevet kapta. A bajkonuri szovjet űrrepülőtérről 1988. nyarán, néhány napos intervallummal két kozmikus berendezést indítanak útba a Marsnak és holdjainak kutatására. E berendezések 200 nap múlva érik el a távoli célt, az egész expedíciót pedig 460 naposra tervezik. A Phobos nemzetközi programban a szocialista országok, Ausztria, az NSZK, Franciország, Svédország, az Európai Űrhajózási Hivatal tudósai és szakemberei vesznek részt. Az automata állomások speciális műszerekkel tüzetesen tanulmányozni fogják a Mars felszínét, légkörét, ionoszfé- ráját és magnetoszféráját. 1989 januárjában televíziós képet kapunk a bolygóról, részletes adatokat a kőzetek kémiai és ásványtani összetételéről, radiofizikai jellemzőiről, s hőtérkép is készül a bolygóról. Ezután mindkét állomás bonyolult manőverekkel olyan elliptikus pályára tér át, amelyen a Mars egyik holdja, a Phobos mozog. A Föld küldöttei 30-50 méterre megközelítik a Phobost és „an- dalgó". repülés közben kutatásokat fognak végezni. A Phobosra 1989 áprilisában huzamos ideig működő automata állomásokat fognak ledobni, amelyek „élő” adásokat fognak közvetíteni a mellékbolygó felszínéről. A Phobost hosszú hullámú sugarakkal, lézer- és ionnyalábokkal átvilágítják. Ez a hatalmas „röntgen” lehetővé fogja tenni a rejtélyes phoboszi talaj elem- és izotópösszetételének meghatározását. A Phobos és a Mars másik holdja, a Dejmosz egy-egy óriási, kráterekben bővelkedő alaktalan tömb. A Mars holdjai valószínűleg első objektumai közé sorolt aszteroidák típusába tartoznak. Új növényenciklopédia A tudományos világban nagy érdeklődést keltett a köztársasági Akadémia által kibocsátott „Litvánia növényeinek termései és magjai” című enciklopédia. Az egykötetes mű a Litván SZSZK több mint ezer szántóföldi, mezei és erdei növénye termésének és magjainak, azok sajátosságainak részletes leírását tartalmazza. A körülbelül négyezer színes rajzot - gyakran mikroszkóp segítségével - maga a könyv szerzője, a neves szovjet botanikus, Angirdas Grigas készítette. Az enciklopédiának nemcsak a Szovjetunió észak-nyugati területe, hanem más európai országok számára is nagy gyakorlati jelentősége van. Az erőművek „érverése” A villamos energia, noha nem tudunk belőle sokat tárolni, mindig rendelkezésünkre áll: a villamos erőművek ugyanis éppen annyi villamos energiát termelnek, amennyi a fogyasztás. De ennek az egyensúlynak a megteremtéséhez előrejelzésekre, bonyolult érzékelő és szabályozó berendezésekre, irányító központokra és nemzetközi együttműködésre van szükség. A villamosenergia-fogyasztás egy kétpúpú tevéhez hasonló termelési diagrammon ábrázolható. Eszerint a hajnali órákban a legkisebb a fogyasztás, ezt reggel 7-8 óra tájban csúcs követi (első púp), ami az ipari üzemek indulásával és azzal kapcsolatos, hogy ezekben az órákban - különösen a téli hónapokban - világítunk is. Este (délután) van a második csúcs: ilyenkor az üzemekben még dolgoznak, a világítást már bekapcsolták, s a háztartások is több energiát fogyasztanak, mint napközben. Ez a csúcs - akárcsak a reggeli - a nap járásától függően változik: télen korábban kezdődik, s hosszabb ideig tart, mint nyáron. Általában a hajnali fogyasztás a délutáninak csak mintegy 65 százaléka. De hogyan tudják követni ezeket a változásokat az erőművek? Kézenfekvő megoldás lenne: függetlenítsük a termelést a fogyasztástól, vagyis az erőművek gépeit járassuk egyenletesen, valamiképpen tároljuk a villamos energiát, s a tárolóból fedezzük az igényeket. Több évtizeddel ezelőtt ez járható út Hőerőművek mérőműszerei mutatják a pillanatnyi állapotokat volt. Az áramfejlesztő gépek úgynevezett pufferüzemben dolgoztak, vagyis a villamos energiát a fogyasztás mértékétől függetlenül termelték, s a fölösleget akkumulátorokban tárolták. Ám ez a módszer csak addig fizetődik ki, amíg az energiarendszer kicsi. A ma általánosan használt háromfázisú váltakozó nagyfeszültségű villamosenergia-rendszerben is van némi energiatartalék, mégpedig mozgási energia formájában, a turbinák és generátorok forgó tömegeiben. Ám ez nagyon kevés, noha e tartalék nélkül a zavartalan villa- mosenergia-ellátás lehetetlen volna. Ez az energia, amit a forgó tömegek tárolnak, kevés: a fogyasztókat csak 6-8 másodpercig elégíthetné ki. Mennyisége az energiarendszer mértékétől függ: minél több generátor dolgozik ugyanarra a hálózatra, annál kisebb lökések jutnak egy- egy generátoron egy-egy fogyasztó bekapcsolásakor. És ebben van a KGST-országok Egyesített Energia Rendszerének az egyik nagy előnye: erőmüveinek a mozgási energiájából rövid ideig akár több száz megawattnyi többletteljesítményt vehetünk ki anélkül, hogy a rendszerben a frekvencia jelentősen megváltozna. A fogyasztásban bekövetkező nagyobb változásokat az erőművek teljesítményeivel követni kell, vagy úgy, hogy jobb tüzelőanyagot juttatnak a kazánokba, vagy úgy, hogy beindítják a tartalék egységeket. Az egyszerűbb megoldás az, hogy a működő gépek teljesítményét változtatják, mert ez könnyen automatizálható. A meddőhányók kincse A szénbányászat során a szén kísérő- kőzeteinek, az úgynevezett meddőnek a felhalmozódása sok gondot okoz világszerte. Az évek, évtizedek alatt kitermelt med- dőkőzettömeg sok helyen már hegyeket alkot, csúfítja és szennyezi a környezetet, temérdek gondot okozván. Sokáig - egészen pontosan az 1950-es évek közepéig - hazánkban is „szükséges rosszként” kezelték a meddőhányókat. Míg azután a Tatabányai Szénbányák Vállalat szakembereinek egy csoportja - a világon elsőként - kidolgozta a meddőhányók értékesítésének technológiáját. Összetevők szétválasztása A hagyományos szénbányászat mintegy 20 százalék meddőt termel, a modern ennél jóval többet is. Ennek az a magyarázata, hogy a gép nem válogat, kövestül együtt vájja ki a szenet A vizsgálódások során az derült ki, hogy a meddőhányók 10-20 százaléknyi szenet tartalmaznak. Ám arra is rájöttek, hogy a szénbányák meddőhányóiban rejlő érték nagyobbik részét a 80-90 százalékot kitevő ásványanyagtömeg képezi, amely - mint bebizonyosodott - a cernent-, a tégla- és a cserépgyártásnál hasznosítható. Elkerülhetetlen, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő fűtőszén ne tartalmazzon bizonyos mennyiségű meddőt. Előfordulhat azonban, hogy csak minimális mennyiségű meddőt tartalmazó, úgynevezett mosott szenet óhajt a megrendelő (megfizetvén annak borsosabb árát). Ilyen szénmosásra a 20 százaléknyi meddőt és 80 százaléknyi szenet tartalmazó keverék „nemesítése” esetén kerül sor. A technológia alapja az a felismerés, hogy míg a szén fajsúlya 1,4-1,6 kg/ dm3, addig a meddökőzetés 2,0-2,4. Ez a fajsúlykülönbség elég ahhoz, hogy ennek alapján vízzel keverve és megfelelő gépi berendezések segítségével szétválasszák -, ha nem is a legjobb hatásfokkal - a két összetevőt. A szétválasztás egy fejlettebb változata a nehéz fajsúlyú ásványi anyagokkal segített mosás, ami úgy történik, hogy kis szemcséjű, úgynevezett nehezítő anyagokat kevernek a mosóvízben lebegtetett (szuszpendált), szénből és meddőkőzetből álló keverékhez. Az így létrehozott négy összetevőjű rendszerben (szén-, meddő-, nehezítőanyag-, víz) megnő a fajsúlykülönbség, stöbb szén kinyerését teszi lehetővé. Mind közül a leggazdaságosabb Az alábbiakat a nagyszerű tatabányai találmány, a Haldex-eljárás megértéséhez volt szükség elmondani. A probléma megoldásának nyitja az volt, hogy miként tudják egyszerűbben és olcsóbban létrehozni a fajsúlykülönbséget. Nos úgy, hogy egy, csak a saját nyersanyagból magából képzett szénmosási rendszert hoztak létre. Nehezítőanyagnak nem a drága ferro- sziliciumot, vagy magnetitot használták, hanem magát a meddőkőzetet. Három ösz- szetevőjü rendszert hoztak létre tehát: meddő-, szén-, víz. A szénbányászati meddőhányók 80-90 százaléka 2,3-2,4 fajsúlyú szilikát- ásványból áll. Ha ennek és az 1,4-1,6 fajsúlyú barna-vagy kőszénnek a keverékét folyékony állapotba akarják hozni, jelentős mennyiségű vizet is be kell vinni a rendszerbe. A szilikátásvány 0,5 mm-nél kisebb szemcsenagyságban van jelen, ily módon megfelelően elhelyezett és alkalmazott réssziták és vibrátorfelületek segítségével az 1 ,Q fajsúlyú víz helyett sokkal nagyobb fajsúlyú (például 1,6-1,8-as), de még folyékony „folyósító-anyagot” tudnak a rendszerben tartani. Ekként létrehozható az a fajsúly, illetőleg sűrűség, amely szükséges a jó minőségű, a folyékony anyagnál kisebb fajsúlyú, tehát annak felszínére kerülő szenek kiúsztatásához a megfelelő gépekben. A szitákon áteső meddőt és a szénszemcsékről lecsurgó zagyot hígítják vagy sűrítik, és visszavezetik a körfolyamatba. Ez az a pont, amelyben a Haldex-eljárás különbözik minden más meddőhasznosi- tási eljárástól, s amiért mind közül a leggazdaságosabb. Valóságos kincsesbánya A Haldex-üzem végtermékei tehát: a finom- és durvaszén, az iszaplepény és a csekély széntartalmú, 3-35 mm szemcsenagyságú meddő. A szén ipari tüzelőberendezésekben és a háztartási kályhákban egyaránt eltüzelhető, a porosabb részből pedig brikett készülhet. A meddő közvetlenül a felhagyott bányavágatok kitöltésére használható fel, továbbfeldolgozva pedig az építőiparban hasznosítható. Elsősorban mint könnyűbeton adalékanyag, tekintettel arra, hogy 1000-2000 Celsius-fokon e meddő jól zsugrodik, s gáz fejlődése közben tartós szilikátköté- sek keletkeznek benne. A fejlődő gáz teszi likacsossá - és ezzel könnyűvé - a zsugorított meddőt. Az egészen apró, a 3 mm-esnél is kisebb szemnagyságú és megfelelő összetételű meddőből tégla és portlandcement gyártható. A kőszeneket kísérő palás kőzetek meddőjéből nagy szilárdságú klinkertéglát is készíthetnek, a barnaszén és a lignit meddőjéből pedig jó hő- és hangszigetelő téglák készülnek. Ha az őrleményben valamelyest több szén van, 5-10 százalékkal is csökkenthető a téglák térfogat- súlya, persze anélkül, hogy a szilárdsága megváltozna. A széntartalmú meddőt hasznosító téglagyárakban nő a kemencék tűzsebessége; csökken a téglaégetés időtartama, vagy másképpen: megnő a kemence kapacitása Hírünk a világban Az alig több mint negyedszázados Hal- dex-eljárássasl ma a világ 10 országában 40 magyar érdekeltségű Haldex-üzem működik (s ha a szén konjunktúrája tartós lesz, bizonyára további üzemek építésére is számíthatunk). Elsőként a lengyel szénkohászat szakemberei figyeltek fel a magyar szabadalomra, s lengyel-magyar részvénytársaság alakulta meddőhányók feldolgozására. Ezt követően aztán több ország megvásárolta a tatabányai szakemberek technológiáját. A nyugati országok közül elsőként Anglia vette meg a meddőfeldolgozás licencét, s ott már igen sok üzem „fogyasztja” a meddőhányók anyagát. Angliát Hollandia követte, majd Törökország is „feliratkozott” a Haldex-módra meddőfeldolgozót építők közé. De az Egyesült Államokban is működik már egy olyan üzem, amely évente 1 millió tonna meddőt dolgoz fel. Hazánkban ugyancsak komoly mennyiségű meddő halmozódott fel a szénbányászat kapcsán. A Haldex-eljárással az ezekben rejlő szenet általában gazdaságosan termelhetnénk ki - ehhez azonban mind ez ideig még nem fogtunk hozzá komolyabban. B. I. Folyik az osztályozás az egyik lengyelországi meddőhányón
