Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
1986. december 6. Képújság 5 1 SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS munkatárs Értem. Fontos dologról szóljon, mert ajánlották. Terjedelem? Rövid, de kellő tényanyaggal réndelkező. Hogy mindenkit érintsen? Ezzel sincs gond, mert napjainkban mindenki mindennel foglalkozik már. Figyeljél arra is, hogy a probléma megközelítése ne legyen szélsőséges, de azért általános politikai gyakorlatot is tartalmazzon. Jó. Vannak-e tarsolyodban, idetartozó megyénkben megtörtént tanulságos esetek? Több is. A személyek miatt meg kell ezeket fésülni, merthogy... Igen, értem. Mikorra kell? Már nem! Köszönöm. TAKÁCS ZSUZSANNA újságíró-gyakornok ...és ide írnak nekünk. Terjedelmes és néhány soros, élcelődő, vagy felháborodott hangú, szellemes és hivatalos, „bikkfa”-nyelven megírt, bizalmaskodó, távoltartó, ledorongoló, megerősítő, egyetértést, vagy más irányú jól értesültséget tartalmazó leveleket. Mindez természetesen a Nagy Érdemű soraiból érkezik szerkesztőségünkbe,^ az olvasói reagálások száma, ahogy mondani szokták nem érdem, hanem állapot, azt jelzi, hogy valami módon célba talált az írás. (Ha nem is mindig ott és úgy, ahogy szántuk) A közvélemény elől pedig nincs menekvés, akkor sem, hogyha megpróbálunk inkognitóba vonulni a Liszt tér 3. szám alá. TAMÁSI JÁNOS tervezőszerkesztő Amióta tart a nagykő zségeket bemutató kiállítássorozatunk izgalmasabb lett munkahelyünk megközelítése. Legutóbb is igyekeztem óvatosan átjutni a Liszt Ferenc téren néptáncoló fiatalok gyűrűjén. Azt, hogy a lábamon dobbantsanak elkerültem, de egy fellibbenő szoknya látványán elmerengve térdig merültem a szökőkútba. Az előtérben átverekedtem magam a néhány száz fős tömegen, a lépcsőfordulóban meghallgatva egy tanácselnöki köszöntőt, a második emeleten átmászva két paravánon megláttam a szobám ajtaját. A zenekar ott felejtett nagydobját nem, így dübörgő léptekkel értem munkahelyemre. D. VARGA MÁRTA rovatvezető Genius loci - a hely szelleme Valaha pénzintézet volt a szerkesztőség helyén, törvényszerű hát, hogy most is nyomon követjük a pénz minden irányú áramlását. Mindemellett az iparról, a mezőgazdaságról, a közlekedésről, a szállításról, a kereskedelemről is akad bőven irnivaló... Mindezekért egy olyan apró szobában fizetnek, amelynek a tér felöli falára óriási kovácsoltvas műemlék kaput szegeitek. Szerkesztőségünk diszkrét bája: nekünk olyan kapunk is van, amin akár befele megy az ember, akár kifele - mindenképpen falba ütközik. WENTER MARIANN újságíró-gyakornok Központi helyzetünknek köszönhetően büntetlenül szemrevételezhetjük a korzón sétáló embereket, és többnyire elsőként látjuk-hall- juk a baleseteket. (Sajnos.) Csak ki kell lépnünk, és felvehetjük a témát, ami köztudottan az utcán hever, és jómagam a Házban eltöltött tíz hónap alatt annyit már megtanultam, hogy nem szabad túl magasan tartott fejjel járni, mert akkor nem látjuk meg. A Ház neve is találó: Sajtóház. A szó igei alakja jut eszembe, ami ugye préselésre utal. Bizony néha előfordul, hogy nehéz egy épkézláb mondatot kisajtolni. Képtávírón és telexen érkeznek a nagyvilág hírei Az első bemutatkozó: Tolna Aki a híreket hozza-viszi, aki a kávénkat főzi: Boriska Ahol végleges formáját meghatározzák lapunknak: a szerkesztői szoba mim Íme a Sajtóház, ahol sorra mutatkoztak be megyénk nagyközségei Az a bizonyos vaskapu ■ : «................................ m mmm i ift'lli*. 1 ' ------------------1-1 ' A titkárságon mindig történik valami Hirdetésfelvétel a kiadóhivatalunkban «IL J ' KM J JW —í----------------fst’t------------------------------------------—-------- mi I« Akik a felvételeket készítették: Gottvald Károly rovatve- Terefere a karzaton zető, Czakó Sándor munkatárs, Kapfinger András munkatárs