Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

1986. december 31. 2 NÉPÚJSÁG Az Elnöki Tanács ülése Fejlődésünk kulcsa ­Kedden ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A testület, megtárgyalva a Miniszterta­nács előterjesztését, módosította a gaz­dasági társulásokról szóló 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelet egyes ren­delkezéseit. E jogszabály-módosítás cél­ja a gazdaság irányítási rendszerének továbbfejlesztése, a gazdálkodás szer­vezeti rendjének rugalmasabbá tétele, annak érdekében, hogy az jobban alkal­mazkodjon a piac változó követelmé­nyeihez. Az új jogszabály hatályon kívül helyez több olyan, a részvénytársasá­gokra és korlátolt felelősségű társasá­gokra vonatkozó - még a felszabadulás előtt hozott - jogszabályt, amely már nem alkalmazható mai gazdasági viszonyaink között. Az Elnöki Tanács módosította a bíró­sági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú törvényerejű rendeletet. A mosta­ni szabályozás figyelembe veszi a gaz­dálkodás új vonásait és a gazdasági tár­A Hazafias Népfront Országos Taná­csának Elnöksége Kállai Gyula elnökle­tével december 30-án ülést tartott. Meg­hallgatta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának tá­Az Elnöki Tanács keddi ülésén a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének javas­latára személyi kérdésekben határozott. Érdemei elismerése mellett nyugállo­mányba vonulására tekintettel felmentet­te tisztségéből Faluvégi Lajost, a Minisz­tertanács elnökhelyettesét, az Országos Tervhivatal elnökét, Hetényi István pénz­ügyminisztert és Szakali Józsefet, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét. Az Elnöki Tanács Maróthy László, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesét az Orszá­gos Tervhivatal elnökévé, Berecz Fri­gyest a Minisztertanács elnökhelyettesé­vé, Ballai Lászlót a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökévé, Medgyessy Pétert pénzügyminiszterré választotta meg. Az Elnöki Tanács ülését követően a Parlament Nándorfehérvári termében Losonczi Pál előtt Berecz Frigyes, Ballai saságok, a vállalatok, más gazdálkodó szervezetek peres ügyeiben, valamint a tartásdíjak behajtása terén elősegíti a bí­rósági határozatok hatékonyabb végre­hajtását. Határozatot hozott a testület a jogalkal­mazás jogpolitikai elveinek újraalkotásá­ról. Ennek hátterében az áll, hogy a jogal­kalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló 14/1973. számú NET-határozat hatályba lépése óta a társadalmi viszonyokban számos, a jogalkalmazással is összefüg­gő változás következett be. Az Elnöki Ta­nács új határozata 1987. február elsején lép hatályba, és magában foglalja a jog- alkalmazásra vonatkozó általános elvek mellett a büntető, a polgári, a családjogi, a munkajogi és az államigazgatási jogal­kalmazás időszerű jogpolitikai feladatait. A testület a továbbiakban személyi kérdésekben döntött, kinevezésekről ha­tározott, bírákat mentett fel és választott meg, valamint egyéb időszerű kérdések­ről tárgyalt. jékoztatóját az MSZMP KB december 28- i üléséről. Az elnökség megvitatta, elfogadta és támogatta az MSZMP Központi Bizottsá­gának ajánlásait személyi kérdésekben. László és Medgyessy Péter letette a hiva­tali esküt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Lázár György, a Minisztert- naács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa több évtizedes eredményes munkássá­guk elismeréseként, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adomá­nyozta Faluvégi Lajosnak, Hetényi Ist­vánnak és Szakali Józsefnek. A kitünte­téseket kedden az Országházban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke és Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára. Berecz Frigyes Berecz Frigyes, a kormány új elnökhe­lyettese, 1933-ban Budapesten született, munkáscsaládban. A posta műszerész iparostanuló iskolájában szerzett szak- képzettséget. 1949-től a Magyar Nép­hadseregben teljesített szolgálatot. Ké­sőbb a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott, először elektro­műszerészként, majd üzemvezetői, gyár­egységvezetői és igazgatói beosztásban. 1981 -tői a BHG Híradástechnikai Vállalat vezérigazgatója. 1962-óta tagja a párt­nak. 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakán szer­zett diplomát. Elvégezte az egyetem gaz­dasági mérnöki szakosító tagozatát is. 1980-ban a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága tagjává vá­lasztották. Ballai László Ballai László 1929-ben született a Hajdú-Bihar megyei Darvas községben. Sokgyermekes parasztcsaládból szár­mazik. 1952-től tagja a pártnak. Tanul­mányait 1956-ban fejezte be a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyete­men, ahol általános közgazda diplomát szerzett. Dolgozott a Mohácsi Járási Ta­nácsnál, a párt Budapest IX. kerületi, illet­ve a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemi Bizottságán, később az Or­szágos Tervhivatalban, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának apparátusában. 1980-tól a KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője és a Központi Bizottság gazdaságpoliti­kai bizottságának tagja volt. A Magyar Közgazdasági Társaság tagjaként is aktí­van közreműködött a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésében. Medgyessy Péter Medgyessy Péter 1942-ben született Budapesten. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemen 1966-ban szerzett diplomát. Munkáját a Pénzügy­minisztériumban kezdte, s azóta ott dol­gozik. 1970-től a pénzügyi irányítás több fontos vezetői posztján tevékenykedett, mindenekelőtt az ár- és adórendszer kérdéseivel foglalkozott behatóan. Köz­reműködött a közgazdasági, pénzügyi szabályozás korszerűsítésében. 1965- től tagja a pártnak. 1973-ban felvették a Nemzetközi Állampénzügyi Intézet tagjai sorába. A nemzetközi pénzügyi élet fon­tos kérdéseiről több elemző tanulmányt publikált. 1982-ben miniszterhelyettessé nevezték ki. Tagja a Magyar Közgazda- sági Társaság pénzügyi szakosztálya el­nökségének. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsának ülése Negyedszázad a hírlapterjesztésben Látogatóban Vaszari Gyulánál Az igen szolid, kicsi irodában most ket­ten vannak. Az íróasztalon akták, kimuta­tások tornyosulnak. A látvány stafétabot­átadást jelez a kívülállónak is. Ki is derül, hogy így igaz. Az átadó Vaszari Gyula, a Szekszárdi I. Számú Postahivatal megyei hírlaphivatalának vezetője. Az átvevő pe­dig Döör Zoltán. Az előd higgadtan és igen részletesen magyaráz egy hatalmas „lepedő” fölé hajolva, az utód pedig be­bejegyez valamit noteszébe.- Amennyi időt tudok, szakítok az ilyen jellegű beszélgetésekre, s azokat úgy alakítom, hogy lehetőleg benne legyenek tapasztalataim, no és a gyakorlat „bukta­tói” is... - mondja Vaszari Gyula még min­dig a hatalmas kimutatást nézve. - Tolna megyében több, mint ötszáz sajtóter­mékkel foglalkozunk. Lényegében mind­azokkal, melyek benne vannak a hírlap­jegyzékben - folytatja és kezdi a felsoro­lást, majd egyiknél-másiknál megáll, és szeretettel említ belőlük írásokat. Vagyis most már a magánember kedvelt lapjai­ról beszélgetünk.- Ne vegye kedveskedésnek, de a Tol­na Megyei Népújság nélkül nem tudnék élni. Jó tudni a megyében történtekről... és amúgy is szeretem az újságjukat. Ha­sonlóan kedvelem a Népszabadságot, de szívesen olvasom a Magyar Hírlapot is. Rendszeresen olvasója vagyok a Sza­bad Földnek, a Képes újságnak és ér­deklődéssel forgatom a sportlapokat. A nyugdíjba készülődő hírlap- osztály-vezető A nyugdíjba készülődő Vaszari Gyula 1943. szerptemberétöl postás. Mint pos­tamesteri segéderő kezdett, azután vala­mennyi postai munkaterületet „végig­zongorázott”, s negyedszázada vezetője a megyei hírlaphivatalnak. Ez idő alatt négyszeresére emelkedett a Népújság előfizetőinek száma, ötszörösére pedig több országos lap. Pedig köztudott, hogy a hírlapterjesztési munka egyre nehe­zebb. - Ennek nem az emberek elzárkó­zása az oka, hanem az áremelkedések. Minden munkahelynek megvan az újsá­gokra fordítható összege, viszont abból ma kevesebb lap vásárolható, mint teg­napelőtt. Tehát a szervezésnél, az irányí­tásnál nemcsak a szakmai tudásnak, ha­nem az egyéni kapcsolatoknak, a rög­tönzőkészségnek és a politikai ismere­teknek is jelentőségük van. Egyébként, amikor politikai érdeklő­désre számot tartó cikkek megjelenése várható, az illető lapokból jóval többet rendelünk, mint máskor... Még a remiten- daveszély sem zavarhat olyankor - ma­gyarázza Vaszari Gyula, majd a várható nyugdíjas évekről beszélgetünk, melyek jövő év márciusától következnek be. Va- szariék Tolnán laknak, ugyanott leányuk is. Igaz, hogy külön költöztek, mert a fia­talok építettek, dehát az nem jelent távol­ságot. Úgy tervezi, hogy feleségével együtt - aki szintén a postáról ment nyugdíjba - még többet foglalkoznak az unokákkal, akik „tizenkét évesek, lányok, ikrek és nagyon aranyosak.” No és Va- szariék valószínűleg még több halászlét esznek a jövőben, mert ezután a hor­gászszenvedélynek is többet lehet ál­dozni...- De bármikor szükség lehet itt bent rám, tanácsaimra, segítségemre, nekem egyetlen hívó szó is elég...- hm - ka ­a műszaki fejlesztés A műszaki haladás meggyorsítása, és ezzel összefüggésben a tudományos ku­tatás eredményességének fokozása meghatározó fontosságú, tovább nem halasztható feladat. Végrehajtásától alapvetően függ a népgazdaság teljesít­ményének növelése, a szocialista társa­dalom további sokoldalú korszerűsítése. Különösen időszerűvé tette a műszaki fejlődéssel kapcsolatos kérdések elem­zését az, hogy a gazdasági munka meg­javításáról hozott 1986. novemberi köz­ponti bizottsági határozat a gazdaságfej­lesztési munkák középpontjába helyezte a termék- és technológiai szerkezet kor­szerűsítését. Az abban megfogalmazott feladatok megoldása megköveteli a technikai-technológiai fejlődés felgyor­sítását, ugyanakkor azok végrehajtása kedvező közgazdasági feltételt teremt a műszaki fejlesztés számára. Az országban folyó műszaki fejlesztési tevékenység fő irányait és feltételeit a VII. ötéves népgazdasági terv, a központi gazdaságfejlesztési és -szervezési prog­ramok, valamint az ezekkel összehangolt országos középtávú kutatás-fejlesztési terv programjai meghatározták. Ezekben a tervekben és programokban - a XIII. kongresszus határozatának megfelelően - megtörtént a fő feladatok kijelölése, a források szétosztása, és körvonalazód­tak az irányítás korszerűsítésének teen­dői is. Szükség van azonban a meghozott intézkedések összhangjának megterem­tésére, és a végrehajtás társadalmi, gaz­dasági és politikai feltételeinek javításá­ra. Ezért tűzte a Központi Bizottság de­cember 28. ülésének napirendjére a mű­szaki fejlődés és a tudományos haladás felgyorsításának feladatait. A tét: leszakadás vagy felzárkózás A felszabadulás óta eltelt idő alatt ha­zánkban a gazdasági-műszaki színvonal jelentősen nőtt. A technológiai fejlődés főbb nemzetközi tendenciáit lényegében követtük. Egyes területeken olyan tech­nológiák honosodtak meg, amelyek hoz­zájárultak a korszerű műszaki kultúra ki­bontakozásához. A tudományos-techni­kai fejlődés világméretű felgyorsulásá­nak, a hazai gazdasági növekedés lassu­lása, és a nem kielégítő hatékonyságú munka hatására azonban az utóbbi idő­szakban számos területen fokozódott a nemzetközi élvonaltól való technológiai elmaradás. Olyan helyzet jött létre, mint egy futóverenyen, az élcsoport felgyorsí­totta lépteit. Ilyenkor, ha valaki nem vált ütemet, nemcsak az elöl lévőktől szakad le, de megelőzhetik a hátrább lévők is. A tét tehát nagy: leszakadás vagy felzárkó­zás. Kérdés, jelentős erőfeszítéseink elle­nére miért sokasodnak gondjaink? A gazdaság műszaki megújulását minde­nekelőtt a teljesítményekre nem kellően ösztönző társadalmi-gazdasági környe­zet, és az igénybe vehető források csök­kentése fékezte. A gazdaságirányítás a külgazdasági egyensúly rövid távú stabi­lizációja érdekében tett nagy erőfeszí­tést, és kisebb figyelmet fordított a terme­lési szerkezet javítására, a technológiák korszerűsítésére. Ám a gazdasági szer­vezetek sem használták ki megfelelően meglévő lehetőségeiket. Az emberi tényező felértékelése A tudományos-műszaki haladás alap­vetően társadalmi-gazdasági folyamat. Eredményességét a közösségek meg­újulásra való készsége, a gazdasági szervezetek érdekeltsége, az egyének érdekeltsége, motivációja, az emberi té­nyező minősége szabja meg. Nemcsak a felhasználható források mennyisége, ha­nem ezek felhasználásának hatékonysá­ga, az új műszaki eredmények alkalma­zására való készség és képesség, a munkakultúra az, ami a korszerűsödés lendületét meghatározza. A műszaki fej­lesztés döntő mértékben a vállalatoknál, szövetkezeteknél megvalósuló, a ver­senyképesség és a jövedelmezőség nö­velését szolgáló - többnyire a kereslet által vezérelt - tevékenység. A tapaszta­latok azt igazolják, azok a vállalatok és szövetkezetek törekedtek szervezetüket és technológiájukat megújítani, ame­lyeknek kemény piaci versenyben kellett helytállniuk. Jelentős szerepe van a műszaki fej­lesztésben a központi irányításnak, amelynek feladata a prioritások megha­tározása; a műszaki fejlesztés stratégiai céljainak kidolgozása; a műszaki fejlő­dést szolgáló társadalmi és közgazdasá­gi feltételek kialakítása. Ugyanakkor az állami irányításban a közgazdasági esz­közök, a közvetett módszerek rugalmas alkalmazásának erősítésére van szük­ség. A fő figyelmet a társadalmi-közgaz­dasági környezet új műszaki eredmé­nyeket befogadó képességének javítá­sára kell fordítani. Fő követelmény: a technológia korszerűsítése A hazai műszaki fejlesztésben az előt­tünk álló évtizedben a technológia kor­szerűsítése lesz fő követelmény. Általá­nos megítélés szerint ugyanis ezen a te­rületen a legnagyobbak az elmaradások. Korszerűtlen eszközökkel nem lehet kor­szerű és versenyképes terméket gyárta­ni. A szelektivitás következetes érvénye­sítése elengedhetetlen. Középtávon el­sősorban a tartósan hatékony és ver­senyképes gazdasági szervezetek, vala­mint a termelési szerkezet javítását szol­gáló súlyponti területek műszaki fejlesz­tését kell összehangolt állami intézkedé­sekkel felgyorsítani. A gazdasági szabá­lyozórendszer a műszaki fejlődést első­sorban a hatékonysági követelmények következetes érvényesítésével, a ver­senyhelyzet erősítésével, és a gazdasági szervezetek együttműködési készségé­nek fokozásával segítheti. A feladatok megvalósításához a műszaki fejlesztést befolyásoló ár-, bér- és adórendszer tö­kéletesítése szükséges, ami folyamatban van. A műszaki fejlesztés eredményes­ségének növeléséhez a feltételek kény­szere mellett több pénzre is szükség van. Indokolt ezért, hogy a kutatásra és a mű­szaki fejlesztésre fordítható anyagi esz­közök a nemzeti jövedelemnél gyorsab­ban növekedjenek. Az alapkutatások fej­lesztését az anyagi források differenciált felhasználásával, a pályázati és a megbí­zási rendszer javításával, a versenyezte­tés szélesebb körű alkalmazásával kell elősegíteni. A tudományos kutatás gyakorlati hasznosítása érdekében kölcsönös ér­dekeltségen alapuló, tartós munkameg­osztást kell kialakítani a kutató- és fel­sőoktatási intézmények, illetve a vállala­tok között. Ez megkönnyíti, hogy a válla­latok késedelem nélkül hozzájussanak a legújabb eredményekhez. Az oktatási in­tézmények viszont megérthetik a vállala­tok valódi gondjait. Megfelelő feltételek mellett új, integráltan együttműködő szervezetek (például tudományos par­kok) is segíthetik a tudományos-műszaki eredmények alkalmazásához'szükséges idő lerövidítését. A központi irányításnak is segítenie kell A műszaki fejlesztés felgyorsításában központi szerepe van a szellemi és anya­gi tartalékok mozgósítását szolgáló ér­dekeltségi rendszernek. A-műszáki fej­lesztésben meghatározó szerepet betöl­tő szakemberek anyagi és erkölcsi meg­becsülésének növelése halaszthatatlan feladat. Az emberi tényező hatékonysá­gát növelő eszközök számottevő része azonban a vállalatvezetés kezében van. Megkezdődött, bár csak lassan és csak néhány vállalatnál, a műszaki fejlesztés­ben kulcsszerepet játszó, kiemelkedő teljesítményeket felmutató vállalati szak­emberek bérszínvonalának az átlagnál erőteljesebb emelkedése. Ezt a folyama­tot fel kell gyorsítani, amelyet vállalati jö­vedelem- és keresetszabályozással a központi irányításnak is rugalmasan se­gítenie kell. A műszaki fejlesztés a vállalati kollektí­va valamennyi tagjának feladata. Sikeré­nek fontos feltétele, hogy a dolgozók azonosuljanak a célokkal. Ez nemcsak a dolgozók szakmai felkészültségén múlik, hanem a megfelelő ösztönzésen, és az újítást pártoló munkahelyi légkörön. Az előttünk álló időszakban ezért a legfonto­sabb feladat az emberi tudás, a hozzáér­tés, és a leleményesség kibontakoztatá­sa. if). MAROSÁN GYÖRGY, az MSZMP KB munkatársa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents