Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
1986. december 31. Képújság 3 Jovo évi tervünkről HÉTRŐL HÍRRŐL HÍRRE December 20-a óta jelentős belpolitikai eseményeknek lehettünk részesei. Az országgyűlésben elfogdott jövő évi költségvetési törvény meghatározója lesz munkánknak. Az év végén, ötvenegy hét eltelte után, bizakodva nézünk a jövőbe. A feladatokkal majd minden munkahelyen megismerkedhettek a dolgozók. Amikor az alábbiakban néhány kérdésben gondolatainkat kifejtjük, tesszük azért, hogy segítsük jövőnk alakítását. Bevételek, kiadások Az Országgyűlés téli ülésszakán elfogadták a képviselők a jövő évi költségvetést, amelyet Hetényi István pénzügyminiszter így vezetett be: „Az előterjesztett költségvetés az MSZMP XIII. kongresszusának határozatában és a népgazdaság VII. ötéves tervében foglalt gazdaságfejlesztési célokra épül, azok megvalósítását segíti. E célok változatlanul irányadók.” Világos beszéd, ismerjük a párthatározatot, a tervidőszakra jutó tennivalókat. E célokat el tudjuk érni, még ha a költségvetés mérsékli is a kiadásokat. Az életszínvonalat teljesen nem tudjuk úgy emelni, mint az kívánatos volna. De a munka lesz az alapja annak, hogy az életszínvonal-politikában is elérjük a tervezett szintet. Társadalmi programjaink megvalósítására fedezet az emberi alkotó munka, a ripely mindinkább kiteljesedik. A népgazdaság egyensúlyának megtartását, a kiadások és bevételek ésszerű összhangját kell megteremteni. A törvény, a jövő évi költségvetés mindannyionk számára kötelező. S nemcsak a vállalatnál, az intézménynél, hanem a családi költségvetésben is, hiszen a munka díja alapján tudunk a családban is előrelépni, megfontoltan, nem kapkodva. A nyugodt munkavégzéshez, a jövő évi tervek teljesítéséhez a politikai hangulat megfelelő. Az év végi hajrá Az ünnepek alatt a Tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet dolgozói két vagont raktak meg bútorral, külföldi piacra küldték terméküket. Az ipari üzemek többségében is az évzárással voltak leginkább elfoglalva, míg a mezőgazdasági üzemekben a vagyonmegállapító leltározási munkát végezték el. Az is gyakorlattá vált évek óta, hogy a folyamatoss rendben működő üzemekben, illetőleg az építőiparban karácsony ésújév között nem dolgoznak. Egyébként is jellemző volt az idei munkára, hogy nem voltak tapasztalhatók év végi kapkodások. A Palota Bőrdíszmű szekszárdi üzemének kollektívája mögött is karácsonykor becsukódott a gyárkapu - teljesítették idei programjukat. Az év végi hajrá a vásárlók, valamennyiönk programjává vált. Költöttünk, volt áru, de a választék lehetett volna jobb, de az volt a feltűnő, hogy a játékok közül főleg a drágábbakat keresték a szülők. A ruhaneműk közül is inkább a puccosabbat vitték, pedig az olcsó árfekvésű portékából is volt bőven. Az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedelem jól állta rohamunkat. Ritkán állunk meg, hogy megemlékezzünk a pult mögött állókról, azokról, akik nem kevés szekatúráinkat is eltűrték, A tolnai holt Duna jegén minden nap sokan szórakoznak A rendőrség technikailag fölkészült a szabálysértő járművezetők megfékezésére mosolyogva. Belül felszültséggel voltak terheltek, nőtt a munkában töltött idő, s most - fogytán a pénzünk - lehet egy kis szusszanásnyi időt adni a kereskedelemnek. Igaz viszont az is, hogy most kezdődnek majd az üzletekben a leltározások. Az iskolai szünet Január ötödikén mennek először a gyerekek iskolába. Megtelt velük az utca, a tér, s minden bizonnyal az időfelelős most is majd akkor teríti be földünket hóval, ha majd a tanítás elkezdődik. Viszont arra is felfigyeltem, hogy nem volt kellő választék a gyerekek elfoglaltsága érdekében. Az én gyerekkoromban, amikor a háború alatt gyakorta volt szénszünet, többet jártuk a terepet, csapatokba verődve ismerkedtünk a természettel, környezetünkkel. Szekszárdon, Tamásiban éppen úgy kínálkozik természetjárásra lehetőség, minta megye bármely lakott települése környékén. Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy az úttörőmozgalomnak több programot kellett volna szervezni. Az olyan sportán „rendezvény", mint amit láttam a tolnai holt Dunán, az szívet melengető. Amikor az első kemény fagy után rá lehetett menni a jégre, több százan csúszkáltak, koriztak, játszottak. Biztonságos volt a jég, nem ártott volna egy szál villanyégőt kiakasztani a csónakház elé, s nem ártott volán néhány arra alkalmas iskolaudvaron körülkerített részre vizet engedni. Panaszkodunk, hogy így a tömegsport, meg úgy, s a meglévő lehetőségeinket sem használjuk ki. Mert szinte kinézik az embert a „profi” csapatok pályáiról, de mégiscsak ott kell elkezdeni, hogy a tömegek erősítsék magukat. A közutakon, óvatosabban Az 1986-os év, sajnos, a közutakon fekete évnek számít. Több a személyi sérüléses baleset, több a halott, mint 1985-ben volt. Dombóváron és Tamásiban veszélyes közlekedni. Sajnos, nem múlik el hét, hogy a jelzett városokból ne kapnánk szomorú hírt. A városi és munkahelyi közlekedésbiztonsági tanácsok munkája folyamatos. Előadások, filmvetítések, vetélkedők sorozatáról adtunk idén is hírt, csak van olyan érzésem, hogy éppen azokhoz nem jut el a figyelmeztető szó, akik szabálytalanul előznek, a gyalogosok közé hajtanak a zebrán, s jármüvük nem alkalmas műszaki szempontból a közlekedésre. A lakosság joggal várja el, hogy szigorúbban járjanak el a hatóságok a közlekedés biztonságát veszélyeztetőkkel szemben. Az olyan jó kezdeményezések, hogy az iskolák környékén az úttörő közlekedési őrsök ügyeletet tartanak a társaik biztonságos közlekedése érdekében, biztatóak, ám láttunk arra is példát, a szekszárdi Béri Balogh Ádám utcai iskola előtti zebrán, hogy nem adnak elsőbbséget a gyerekeknek az autósok. Rendőrt persze nem lehet minden autós mellé ültetni, nem lehet minden zebrához sem állítani, ezért szükség volna arra, hogy a járművezetők között a fegyelmet jobban szigorítsák. Nem utolsó figyelmeztetés, ha valakit megbüntetnek, mert áthajtott a tilos lámpajelzésnél, nem utolsó figyelmeztetés, ha valakinek elküldik a „mosolycsekket” fényképpel mellékelve, mert sajnos azt is tapasztalják a statisztikusok, hogy a közlekedési vétséget elkövetők között igen sok az „ismétlő”. Közlekedjünk tehát óvatosabban. Rohanó a világunk, mondják a szakemberek, de hozzáteszik azt is, hogy nem annyira rohanó az élet, hogy ne tudjunk egymásra figyelni PÄLKOVÄCS JENŐ Épül Kuba első atomerőműve Az 1987. évi népgazdasági tervvel kapcsolatban mindenekelőtt arról kell szólni, hogy az miképp viszonylik a VII. ötéves tervhez. A gazdasági folyamatok 1986-ban - de már 1985. végén is - több lényeges ponton eltértek a VII. ötéves tervben alapul vett, illetve megjelölt pályától. 1986- ban a népgazdaságban megtermelt források jóval kisebbek, a belföldi felhasználás, ezen belül főleg a lakosság fogyasztása - elsősorban a megalapozatlan, túlzott mértékű keresetnövekedés miatt - számottevően magasabb a tervezettnél. A teljesítményhiány éstúlfelhasz- nálás következményei a konvertibilis elszámolású áruforgalomban csapódtak le, ahol a tervezett aktívum helyett passzívum jött létre. Az állami költségvetés deficitje magas szintet ért el, nőtt a külföldi adósságállomány. Mindez arról tanúskodik, hogy a népgazdaságban igen kedvezőtlen tendenciák - stagnálás és egyensúlyromlás - alakultak ki. A pálya közelítése Az MSZMP Központi Bizottsága november 19-20-i ülésének határozata elemezte a kialakult helyzetet, annak okait és meghatározta a gazdasági fejlődés és a gazdaságirányítás fő feladatait. Ezzel összhangban az 1987. évi népgazdasági terv abból indul ki, hogy a párt XII. kongresszusán meghatározott és a VII. ötéves tervben konkretizált gazdaságpolitikai célokat nem másokkal kell felcserélni, hanem mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gazdasági fejlődés közelítsen a középtávú tervben megjelölt pályához. Ahol az előrehaladásban elmaradás mutatkozik, ott tevékenységünket fel kell erősíteni, a fejlődést gyorsítani kell, ahol viszont túlszaladtunk - mint például a belföldi felhasználásban - ott fékezni szükséges, hozzá kell igazodni a valóságos lehetőségekhez. Az utóbbit is azonban differenciáltan kell tenni, mégpedig nem az eredeti tervszámokhoz való hozzáigazítás alapján, hanem oly módon, hogy a rendelkezésre álló eszközökelsősorban a fő cél megvalósítását segítsék. A gazdaságpolitikai célok közül elsődlegesnek ugyanis 1987-ben is - a középtávú tervnek megfelelően, sőt, még inkább - azt kell tekinteni, hogy felgyorsítsuk a világgazdasági folyamatokhoz való igazodást, a műszaki fejlődést, a termelésszerkezeti változásokat, a hatékonyság javulását és erre alapozva élénkítsük a gazdasági fejlődést. Ez a termelési, elosztási és külgazdasági politika együttes feladata. Javítani kell ugyanakkor a népgazdaság egyensúlyi helyzetét, ami a konkrét körülmények között azt jelenti, hogy számottevően le kell lassítani a konvertibilis valutákban fennálló adósságállomány növekedését. Ami pedig a lakosság életszínvonalát illeti, itt az 1985-86. évi szint stabilizálására vállalkozhatunk. Az 1987. évi terv tehát a VII. ötéves terv gazdaságpolitikai céljait iránymutatónak tekintve, a konkrét körülményekhez igazodva határozza meg a gazdasági fejlődés időszerű feladatait. Nem akármilyen növekedés A Központi Bizottság határozata nagy jelentőséget tulajdonit a gazdasági fejlődés élénkítésének. Az adott helyzetben elengedhetetlenül fontos, hogy a gazdaság az 1985-86. évinél gyorsabban fejlődjön, számottevően bővüljenek hazai teljesítmények alapján rendelkezésre álló források. Ez azonban nem azt jelenti, hogy visszatérünk a mennyiségi fejlődés erőltetésének politikájához. A termelés nem akármilyen növelésére van szükség, hanem olyanra, amely a belföldi piacokon jól, gazdaságosan értékesíthető termékekből eredményez többletet. Természetesen nem engedhetjük meg magunknak sem az indokolatlan készlet- növekedést, sem a fizetőképes kereslet kielégítő behozatallal nem ellentételezhető exportot, sem pedig a rendkívül rossz gazdaságosságú, nettó devizahozamot nem vagy alig eredményező kivitelt. Ezért a termelés olyan élénkítését tűztük ki célul, amely erőteljesebb szerkezeti változásokkal és a hatékonyság javulásával jár együtt. Ezt figyelembe véve irányozza elő az 1987. évi terv az ipari termelés 2-2,5 százalékos, a mezőgazdasági termékek - az alacsony 1986. évi szinthez képest - 4,5-5,5 százalékos (az 1984. évihez képest csak mintegy 1 százalékos) emelkedését, ezen belül a hatékony és exportképes termelés - ezen belül a feldolgozóipari konvertibilis elszámolású kivitel - dinamikusabb fejlődését, a gazdaságtalan termelés visszaszorítását. A gazdaságirányítás e célokat különböző eszközökkel, mindenekelőtt a gazdasági szabályozás egyes fontos elemeinek módosításával és más széles körű állami intézkedésekkel és akciókkal kívánja elérni. Számít eközben arra, hogy mindez felerősíti a gazdálkodó szervezetek aktivitását, kezdeményezéseit, vállalkozókészségét. Nyilvánvaló, hogy ha az utóbbi nem következne be, a kedvezőtlen tendenciák megállítása és visszafordítása nem valósulhatna meg. A termelésnek a külgazdasági célokkal összehangolt fejlesztését szolgálják a külkereskedelmi szabályozók változásai, az exportnövelő fejlesztések forrásainak bővítése és az ezzel kapcsolatos kedvezmények, a külföldi piacépítést, a KGST- országokkal az áruforgalom kölcsönösen kiegyenlített bővítését, a vegyesvállalatok alapítását, külföldi működő tőke beáramlását segítő állami kezdeményezések és intézkedések. Újabb döntésekkel kiegészítve folytatódik a központi gazdaságfejlesztési programok megvalósítása. A gazdaságtalan termelés átalakítását és visszaszorítását szolgálják az egyes tevékenységekkel kapcsolatban hozott állami döntések, a támogatások és kedvezmények csökkentése, az új felszámolási és szanálási eljárás következetes alkalmazásra. A társadalmi tőke áramlásának élénkítését segíti a bankrendszer működése, a társulási jogszabályok módosítása. A keresetszabályozás módosításával és központi eszközökkel is előmozdítjuk a munkaerőmozgás élénkítését oly módon, hogy a hatékonyan nem foglalkoztatható munkaerő felszabaduljon és dinamikus fejlődésre képes tevékenységekhez áramoljon. Differenciált elosztás A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 1987-ben a terv szerint nem növekedhet. A belföldi felhasználás ugyanis már 1986-ban meghaladta az ötéves tervben 1987-re számított szintet, miközben a megtermelt források elmaradnak attól. Ezért 1987-ben még a külföldi adósságok - egyébként nem kívánatos, az 1986. évinél kisebb - növekedése mellett is a belföldi felhasználás legfeljebb az 1986. évi szinten maradhat. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem növekményét külső kötelezettségeink teljsítésére kell fordítanunk. A gazdaságpolitika fő törekvésének megfelelően 3-4 százalékkal növeljük a termelő - főleg vállalati - beruházásokat. Ugyanakkor összességében csökkennek - ezen belül differenciáltan alakulnak - a nem termelő beruházások, a költségvetési szervek és intézmények kiadásainak reálértéke. A lakosság reáljövedelmei és fogyasztása nem haladják meg az 1986-os - az eredetileg 1987-re tervezettnél is jócskán magasabb - szintet. Ehhez mérsékelni kell a nomináljövedelmek növekedésének dinamikáját és nem kerülhető el, hogy a fogyasztói árszínvonal az 1986. évinél jobban emelkedjék. Gondoskodni szükséges arról, hogy a keresetek a tényleges teljesítményekkel, gazdasági eredményekkel összhangban, differenciáltan növekedjenek. Az 1987. évi népgazdasági terv maradéktalan teljesítéséhez igen nagy társadalmi érdek fűződik. Nem engedhetünk meg magunknak még egy, az 1985-86. évihez hasonló évet. Ezért a gazdaságirányító szervek folyamatosan figyelemmel fogják kísérni a gazdasági folyamatokat, és ha szükséges, a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésével összhangban álló további intézkedéseket fognak tenni. Látni kell azonban, hogy a gazdasági céljaink megvalósításának sikere alapvetően a vállalatok és szövetkezetek munkájának eredményességén múlik. Minél inkább széles körű lesz ez a felismerés, és minél inkább követik ezt tettek mindenütt, annál inkább és annál hamarabb számíthatunk arra, hogy a gazdaság rááll a kiegyensúlyozott és hatékony gazdasági fejlődés pályájára. DR. BALASSA ÁKOS az Országos Tervhivatal főcsoportfőnöke A Karib-tenger partvidékén fekvő Cienfuegos városka közelében Juraga település mellett épül Kuba első atomerőműve. Szovjet közreműködéssel Kuba tehát megteszi az első fontos lépést energetikai bázisának átépítése felé, hogy a jövőben az eddig felhasznált kőolajat nukleáris tüzelőanyaggal váltsa fel. A tervek négy, egyenként 417 megawatt teljesítményű reaktor felépítésével számolnak. Az építkezés első szakasza 1990-ben fejeződik be, az egész erőműnek az ezredfordulóra kellene elkészülnie. Az itt folyó építkezés méreteit tekintve ez a kubai gazdaság jelenlegi legnagyobb beruházása. Jelenleg a szigetországban az elektromos energia 98 százalékát hőerőművekben állítják elő. Tavaly a folyékony tüzelőanyag fogyasztása meghaladta a 3 millió tonnát. Az ipar és egyéb népgazdasági ágazatok fejlesztéséhez mind nagyobb mennyiségű villamos energiára van szükség. A kőolajszükségletének jelentős részét importból fedező Kubára ez újabb anyagi terheket róna. Ha az atomerőmű megépül, akkor gyakorlatilag any- nyi elektromos energiát fog előállítani, mint amennyi jelenleg az összes kubai erőmű teljesítménye. Az építkezésnél megkülönböztetett figyelmet szentelnek a biztonságos üzemelés szavatolásának. Közelében már több éve működik egy laboratórium, amely 50 kilométeres körzetben figyeli az életkörnyezet alakulását. Az erőmű tervezői olyan rendszert dolgoztak ki, amely többszörösen garantálja a biztonságos üzemelést, a térségben gyakori szélsőséges időjárás, hurrikánok idején, sőt, földrengés esetében is. A Kubában folyó erőműépítkezés a szocialista országok sokoldalú együttműködésének szemléletes példája. A szigetországban máris azzal számolnak, hogy megkezdik egy másik nukleáris erőmű építését Holguin tartományban, amely a tervek szerint szintén a KGST- országok közreműködésével indul majd meg.
