Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA Fejlődésünk . •• kulcsa 1986. december 31. SZERDA a műszaki XXXVI. évfolyam, 307. szám fejlesztés ÁRA: 2,20 Ft (2. oldal) A 365. napon z évbúcsúztatás tervezésének izgalmas óráiban annak ellenére kérem Kedves Olvasónk figyelmét, hogy tudom, most ezerfelé járnak a gondolatai, megszámlálhatatlan szervezni- és intéznivaló nyüzsög a fejében. Mert most mindenhol készülődnek. Jó hangulatú évbúcsúztatót álmodva, szervezik az estét a vendéglátósok és eseménytelen, csendes ügyeletben bíznak azok, akik a kényelmünket, nyugalmunkat, egészségünket, békénket, életünket vigyázzák majd a vígság éjjelén. Belátom hát, csak arra számíthat a vezércikkíró, hogy e sűrű program közepette is lesz, aki nem siet, nem lapoz azonnal tovább, humort, vagy valami más, könnyű fajsúlyú olvasnivalót keresve. Persze azokra sem neheztelek, akik most csak a képeket nézik meg, mert szó ami szó, az elmúlt esztendőben, de különösen annak végén nem volt ritka a súlyos mondanivaló és a nagy terjedelmű, komoly újságcikk.- Gondoljunk csak bele: november 22-én jelent meg a Központi Bizottság ülésének a határozata, azt követte a kétnapos országgyűlésről szóló tudósítás, majd a karácsonyi ünnepek után az első munkanapon a népgazdaság ez évi fejlődéséről és jövő évi feladatairól kiadott közlemény látott napvilágot. Pár napja a Központi Bizottság ez évi utolsó ülésén a műszaki fejlődés gyorsításával és a tudományos kutatás eredményességének fokozásával összefüggő feladatokról tárgyalt. Mindezeknek a megyei vetületei és természetszerűleg többnyire megint csak újságcikk formában kerültek a legszélesebb közvélemény elé. Jogosan és természetesen, hiszen az ezekben testet öltő gondolatok közvetve vagy közvetlenül mindenkire hatással lesznek. A tennivalóinkról volt szó a határozatokban, közleményekben és az azokat ismertető, magyarázó, vagy más aspektusból megvilágító cikkekben. Megismétlendő a szó: a tennivalóinkról. Tehát nem a mások tennivalóiról, nem arról, hogy ők... Nagyon világosan kicseng az év végi dokumentumokból, hogy a le- és felfelé mutogatás, a magyarázkodás ideje lejárt. Példamutató őszinteséggel mondott véleményt a saját munkájáról a párt legfelsőbb szerve is, és a kormány is. Nem másokon akarják elverni a port, hanem irányt mutatva dologra szólítanak. Arra, hogy mindenki végezze el a rájutó feladatot. A saját dolgával, saját munkájával foglalkozzon, azt végezze el tisztességesen. Ehhez persze az is kell, hogy mindenkinek legyen hasznos munkája a teljes munkaidőben. Nem falrengető újdonságról van itt szó. Csupán azt kell tennünk, amit az élet mindig is megkívánt: dolgozni a megélhetésért. A korábbinál jobb, magasabb színvonalú életért többet, jobban. Lépést kell tartanunk a világgal és önmagunkkal: ha a világ felgyorsult, ha igényesebb lett, nekünk is gyorsabbnak, igényesebbnek kell lennünk, főleg önmagunkkal szemben. Sőt, amiben lehet gyorsabbnak és igényesebbnek, mint a világ, mint mások. Nem törvényszerű, hogy mindig, mindenben csak a mások követése lehet az osztályrészünk. Megvannak, vagy megteremthetők az adottságaink, képességeink ahhoz, hogy egy sor szellemi, de akár anyagi vonatkozásban is az élen járjunk. Ám ehhez kinek-kinek meg kell szabadulni néhány kölönctől, előítélettől, kicsinyességtől, önteltségtől, gőgtől, gyávaságtól, vagy kivagyiságtól, szóval attól, aminek a cipelése a hasznos tevékenységtől, a munkától vonja el az energiáját. Túl vagyunk az időkön, amikor jelszavak kiírásával, idézgetésével elin- tézettnek hittük a határozatok végrehajtását is. Ma már tudjuk: kell a jó határozat, a jó jelszó, mert mozgósít, lelkesít, de önmagában nem old meg semmit. A falra felfestett jelszónak csak akkor van értelme, ha alatta a műhelyben szorgalmas emberek vannak, akiknek jó szerszámot, korszerű anyagot, pontos tervet adnak a kezükbe. A számvetés a jövőtervezés napja a mai. Egy év történései kedves és kellemetlen emlékei elvonulnak előttünk attól a pillanattól kezdve, hogy milyen kétségek és remények között vártuk a ma háromszázhatvanötödik napjához ért esztendőt. Azt az évet, amelyikben gyarapodtunk, de a gondjaink is szaporodtak; több-kevesebb szépet, jót is hozott, meg bosz- szúságot, értetlenséget is; olyan év volt, amelynek során megjegyzésre méltó élményben, meg önérzetet sértő viselkedésben egyaránt részünk lehetett. Van, amit jól az eszünkbe kell vésni a tanulságaiból, másokat pedig sürgősen el kell felejteni. Megismertünk értékes embereket és álnok mihasznákat, találkoztunk másokon segíteni akaró jóindulatúakkal, meg ármánykodó kígyókkal. Ha felismertük őket, tudjuk, mit kezdjünk velük. Az új esztendő fogadására megtörténtek az előkészületek: garmadában állnak a fülsiketítő trombiták, készül a langyos fürdő, az éjféli farok- cibálást még csak nem is sejtő malackának, az asszonynép búra alatt, hajcsavaró tekercsekben szenved, vagy türelemmel viseli a kozmetikus nem mindig csak a szakma által előírt mennyiségben és minőségben adagolt arcpacskolását. észülünk. Készülünk a ma esti vígságra és az előttünk álló évre. ' Van, akinek ez a megérdemelt pihenést, a nyugdíjat hozza, de a ■ többségnek nagyobb, feszítettebb munkát, az eddiginél követ- \ kezetesebb helytállásra kötelező hétköznapokat. Olyan időt, amely a tisztességesen ellátott munka után megteremti az alapot az egyenlőre csak nagyon óvatosan tervezhető majdani javuláshoz. Az éjfélkor felcsendülő Himnuszt hallgatva, vagy énekelve a valóság i talaján maradva gondoljunk a jövőnkre, arra, ami ha nem is ígérkezik könnyűnek, de mindenképpen olyan, amiért érdemes becsülettel elvégezni a reánk váró feladatot. FEJES ISTVÁN VISSZAPILLANTÓ öt város - öt emlékező Az év utolsó napjaiban megyénk öt városának tanácselnökeit azzal a kérdéssel kerestük meg telefonon, hogy mire emlékezik a legszívesebben az 1986. esztendő eseményeiből. A válaszadók közül hárman szabadságon voltak, de lakásukon készséggel álltak rendelkezésre. Ezer Mihály, bonyhádi tanácselnök síeléssel tölti a pihenésre, kikapcsolódásra szánt napjait a Tátrában, a választ az elnök- helyettestől kaptuk. Mi a magunk részéről a települések legjellemzőbb motívumaira, a címerekkel emlékeztetjük az olvasókat. DOMBÓVÁR - Vidóczi László:- Amit megírtak a Népújság hasábjain, arra szívesen emlékezem, mert a munkánk eredményességét tükrözte. Ha voltak bíráló észrevételek, azokból okultunk. Talán mégis a városközpontunk fejlődését emelem ki, elsőként is a liftes házat, ami eddig nem volt a városunkban. Az ideérkező, egyre nagyobb számú hazai és külföldi látogatókat, vendégeket a településünk centrumának megújult arculatával fogadhatjuk. Ez látványos szép emlék az elmúlt évről. SZEKSZÁRD - Kovács János: PAKS - Jákli Péter:- Könnyű helyzetben vagyok, amikor a kérdésre kell válaszolnom. Azt hiszem, minden szekszárdi fontos helyre rakná az év emlékei között a 925. évfordulóra való emlékezést. Ezt teszem én is. Az ünnepre készülve sok olyan felújítást sikerült elvégeznünk - és itt is köszönetét mondok minden közreműködőnek -, amit csak később valósíthattunk volna meg. A Béla tér középületei és szobrai újjászületve most évtizedekig emlékeztetnek majd 1986-ra.- Közgondolkodás! Ezt említem legszívesebben, ha visszapillantok az 1986. évre. Örülök, hogy nőtt a város sorsáért felelősséget érzők és tenni akarók száma. Úgy gondolom, sikerült őszinte légkört, hangulatot teremteni, a közösen, együtt tervezett és elvégzett feladatainkhoz. Tudomásul véve, hogy lehetőségeink végesek, ezen belül kellett lépnünk naponta, szinte meg-megújulva a látható eredményeinkért, ami mögött a társadalmi összefogás áll. BONYHÁD - Schuler Zoltán: TAMÁSI - Grill Ferenc:- Arra gondolok, ami az egész várost érinti, megmozgatta az itt élő embereket. Nem más ez, mint a gázprogram. Ennek végrehajtása során tizennégy kilométer vezetéket építettünk meg. Említhetem az út-, a víz- és csatornahálózatunk bővítését is. Ezek éppen olyan jó érzéssel töltenek el, mint az a tudat, hogy a helyi telefonjainkat automatizáltuk és csak egy lépés, hogy a távhívásba bekapcsoljuk. Ez a jövő nyár feladata.- Átköltöztünk a felújított és bővített tanácsházunkba. Új helyünkön lehetőségünk nyílt az ügyfelek kulturált környezetben történő fogadására. Itt említem a házasságkötő termünkben látható képzőművészeti alkotást is, amellyel megyénk is büszkélkedhet. Sorolom az új bölcsődét, az I. számú iskola homlokzati felújítását, az öregek szállást biztosító hétközi otthonát is. Ezeknek örülve kívánok valamennyiünknek sikerekben gazdag, békés, új esztendőt. dkj BOLDOG ÚJ ÉVET!
