Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-28 / 304. szám
Elosztás a munka szerint agyon egyszerű veit a tétel, amikor ezt először tanultam, majd tanítottam: „Mindenki képességei szerint dolgozzék, és mindenkinek munkája szerint fizessenek”. A szocializmusban az értékalkotó munka az, amelynek alapján a társadalom tagjait minősíteni kell. Amennyi munkát, értéket adott a társadalomnak valamely formában, annyit kap vissza más formában - idéztük Marxot. Vagyis mindenki annyit fogyaszthat a közösen létrehozott javakból, amennyi - legalábbis arányaiban - megfelel az általa végzett munka mennyiségének és minőségének. A kommunizmusban - olvastuk Lenintől is - a munka már annyira az ember lelki szükséglete lesz, a termelékenység pedig olyan magas lesz, hogy a fogyasztási cikkek nagy bőségben állnak majd rendelkezésre. Itt már a „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” elv érvényesíthető. Kommunista munkán - a szó szoros és szigorúbb értelmében - a társadalom érdekében kifejtett ingyenes munkát értettük. A kommunista munka önkéntes munka, norma nélküli, díjazási feltétel nélküli munka, az egészséges szervezet fizikai és lelki szükségleteként végzett tevékenység. De ettől ma még távol állunk. Most még van munkadíj, és ennek szigorúan igazodnia kell a végzett munka mennyiségéhez, minőségéhez, a munkás szakképzettségéhez és a munkafeltételekhez. Mert még nincs termékbőség. És nem mindeki szeret dolgozni. Aki szeret, az is többnyire szívesebben dolgozna mást és máshol. Szorosan kapcsoltuk a munka szerinti elosztást az anyagi érdekeltség elvéhez és a termelékenység folyamatos növelésének élvéhez. Állítottuk, hogy a munka szerinti elosztás a termelés fejlődésének, a munka társadalmi termelékenysége emelésének legfontosabb eszköze. Ezzel lehet a legjobban összehozni a társadalmi és az egyéni érdeket. Hogyan fest a gyakorlatban? Most már tudjuk, hogy a bérezést a bérpolitikát, a keresetszabályozást túl sok követelménnyel, funkcióval terheltük. Az embereket más is ösztönzi, nemcsak a magasabb kereseti lehetőség. A fiatalok már idegenkednek a nehéz, az egészségre ártalmas, a monoton, a több műszakos munkahelyektől, még ha azok esetleg túl is vannak fizetve. Sokat számít a munkahelyi légkör, a lakóhelytől való távolság, a munka szépsége, kellemessége, alkotástartalma. Azt is beláttuk, hogy a munka termelékenysége elsősorban nem attól nő, ha azt jobban megfizetjük, hanem attól, ha azt jobban megszervezték. Előbb kell létrehozni a folyamatos munka- és anyagellátást biztosítani az anyagok, gépek, műszerek, szerszámok kifogástalan minőségét, s ezzel párosulhat egy ösztönző bérezés. A hiba ne legyen fogható gépre, szerszámra, anyagra; a teljesitménykiesé- sért ne legyen okolható a szervezetlenség. A munka szerinti elosztás elvének érvényesülési területe jelentősen kiterjedt, s közben a szocialista szektorban ereje csökkent. Az itt kapott bér, az itt alkalmazott bérrendszer a munkavállalók egyre csökkenő hányada számára biztosítja a családjuk megélhetésének egyedüli alapját. A munkabér jelentősége az elmúlt évtizedben csökkent és továbbra is csökkenőben van. A munka szerinti elosztást az emberek inkább érvényesülni látják a különmunkáknál, mint a főfoglalkozású főmunkaidőben. Sokan már nem is idegeskednek amiatt, hogy főmunkahelyükön másoknál száz forinttal kevesebb béremelést kapnak, hiszen ezt különmunkában egy óra alatt megkeresik. Majd ha sikerül helyreállítani a főmunkaidő becsületét, kiderül, hogy nem a munkást, nem a jelenlétet kell fizetni, hanem a munkát, a tényleges teljesítményt. Nem szabad azért aggódni, hogy egyesek kiemelkedően sokat keresnek, hiszen náluk sem magasabb a művelet- vagy termékegységre jutó bérköltség, mint másnál, tehát nincsenek túlfizetve. Inkább azok vannak túlfizetve, akiknél a teljesítményegységre jutó bér magas, még akkor is, ha a borítékban lévő pénzük csak közepes. A munka szerinti elosztás törvényét szolgálja a vállalatvezetés és a szak- szervezet, amikor a becsületesen dolgozó többség érdekeit megvédi a folyamatosan érdeksértő - lusta, selejtgyártó, fegyelmezetlen - kisebbséggel szemben; nem hagyja, hogy az alacsony teljesítményű kisebbség kizsákmányolja a magas teljesítményű többséget. A kereseti arányok jelenleg már nem annyira az egyéni teljesítmények, mint inkább a munkás és a munkakörülmények eltéréseit tükrözik. A korábbinál sokkal inkább meg kell fizetni napjainkban a nehéz, egészségre ártalmas munkát, a több műszakos beosztást, egyes munkakörök társadalmi lenézettségét. Sok a bérben az ellensúlyozó, ellentételező elem, a taszító hatásokat ellensúlyozó bérrész. Függ persze a kereset az egyéni mérhető teljesítménytől és óraszámtól is. Befolyásolja a keresetet, hogy milyen az egyén a változó feladatokhoz való alkalmazkodási készsége, fegyelmezettsége, vállalathoz való hűsége, | munkában töltött ideje, a szakma keresettsége, az alkalmazott bérforma és keresetszabályozási forma, végül pedig a vállalat olyan közgazdasági körülményei, mint termékeinek árformája, korszerűsége, a szabályozási kiskapuk nyitottsága, kihasználhatósága.----------- icsit bonyolultabb lett a munka szerinti elosztás elve, mint megfogalmaK zás a idején. Mi is ludasak vagyunk abban, hogy a könnyebb érthetőség, taníthatóság kedvéért - függetlenül az élet mind bonyolultabbá válásától - a klasszikus tételeket még tovább egyszerűsítettük. Amikor pedig az ideológiai tételt tartalmilag gazdagítani, korszerűsite- : I ni kellett volna, ettől a lépéstől idegenkedtünk, eszméink formálását halogattuk. Most kell ezt a feladatot - amennyire lehetséges, felgyorsítva - teljesítenünk. p. o. Indiai-pakisztáni tárgyalások Derűlátással ült ‘tárgyalóasztalhoz szombaton a pakisztáni és az indiai külügyi államtitkár, hogy megvitassa a két ország viszonyát terhelő kérdéseket. A kötetlen napirendű megbeszéléseket Iszlámábádban tartják. A tavalyi indiai-pakisztáni csúcstalálkozó nyomán kibontakozott rendezési folyamat néhány hónap után váratlanul derékbatört, a két szomszéd viszonya még fagyosabbá vált. A külügyi államtitkárok feladata, hogy most ismét felvegyék a párbeszéd fonalát, és lendületet adjanak a kapcsolatok javításának. Bár azonnali áttörés nem várható a találkozótól, arra mindenképpen kiváló alkalom, hogy a felek tisztázzák és jobban megértsék egymás álláspontját, s esetleg megoldást is találjanak néhány mozzanatra. ENSZ-költségvetes A hozzájárulás ellentmondásos helyzete Egyetlen vesztese sincs az ENSZ-köz- gyűlés minap befejeződött ülésszakának. A világszervezet mind a 159 tagországa csak nyerhet azzal, ha az ENSZ működőképessé válik, képes lesz a jövőben is támogatni a szárazság sújtotta országokat, energetikai programokat finanszírozni, utakat, öntözőtelepeket építeni. A világ országainak közös kasszájában jelenleg mindössze tíz napra elegendő pénz, 5 millió dollár maradt, a remény azonban megvan arra, hogy az ENSZ kilábaljon az eddigi legsúlyosabb válságából. Az év elején tagadta meg az Egyesült Államok a ráeső ENSZ-hozzájárulás kifizetését, az idén esedékes 210 millió dollár helyett csak 100 millió dollárral járult hozzá a világszervezet működtetéséhez. Jelentős érvágás volt az amerikai hozzájárulás megkurtítása, hiszen a tőkés világ leggazdagabb országa a 800 millió dolláros ENSZ-költségvetés durván egynegyedét adta. A szűkmarkúság oka nem egyszerűen az amerikai pénzhiány volt világnézeti, politikai indokok miatt volt Washington egyre kevésbé hajlandó pénzelni olyan fejlesztéseket, amelyek szemében „sohasem térülnek meg". Olyanokat, amelyek még politikai értelemben sem kifizetődőek, hiszen sokszor az amerikai politikát ellenző országokban valósulnak meg. A kongresz- szus ezért fogadta el augusztusban az úgynevezett Kassebohm törvénymódosítást, amely szerint az USA 20 százalékra csökkenti hozzájárulását, hacsak a világszervezet nem hajt végre gyökeres reformot. Az ENSZ költségvetését, a programokat a tagországok az ENSZ alapokmánya értelmében a közgyűlésen szavazzák meg - vagyis a többség, a fejlődő országok szava a döntő, amikor kétharmados többséggel elfogadják a határozatokat. Ezt kifogásolta az amerikai törvényhozás, mondván, hogy az elmúlt öt évben a költségvetési elhatározások háromnegyedét annak a 15 országnak szándéka ellenére szavazták meg, amelyek a források 98 százalékát adják ösz- sze. A fejlődő országok többsége ezúttal méltányolta az Egyesült Államok és más országok kifogásait, a világszervezet hatékony működését, mi több fennmaradását tekintette elsődleges célnak és ezért volt hajlandó a kompromisszumokra. A döntő számukra az, hogy az ENSZ-alap- elvek változatlanok: a költségvetési, tervezési döntéseknél ragaszkodni kell a jövőben is az „egy nemzet-egy szavazat” elvéhez, a világszervezet kartájához. Ez azt jelenti, hogy a jövőben sem lesz „törvényes”, hogy egy-egy tagország maga határozzon arról, mennyi pénzzel támogatja a világszervezet, vagy, hogy alkalmilag döntse el, adott program rokon- szenves-e a számára. A tagországok többsége elvetette tehát azt az amerikai követelést, hogy a „pénz beszéljen”, hogy a nemzetek szavazatainak értékét az anyagi hozzájárulások súlya határozza meg. Miben tettek viszont akkor engedményt a kisebb nemzetek, ha a közgyűlés ezentúl is a megszokott módon működik? Lényegesen változik az ENSZ döntési rendszere, mert a költségvetés és a programok koordinálásával foglalkozó bizottság jogkörét kiszélesítik. A gazdag, sokat fizető ENSZ-tagországok, a BT tagjai ugyan közvetlenül nem vesznek részt ebben a 21 tagú bizottságban, de képviselőiken - a különböző fejlettségű és társadalmi rendszerű tagországokon - keresztül érvényesíthetik érdekeiket. Korábban a bizottság tagjai pusztán javaslatokat fogalmazhattak meg, a jövőben meg is vétózhatnak programokat. A közgyűlés elé így várhatóan majd csak olyan tervek kerülnek, amelyek mindenki szándéka szerint valók. A fejlett és fejlődő országok képviselői egyaránt annak a reményüknek adtak hangot, hogy nemzetek kellő jóakarattal működőképessé tehetik majd az új rendszert és így hatékonyabbá válhat a világszervezet. A hatékonyságnak része az is, hogy az ENSZ megszabaduljon felesleges kiadásoktól, célszerűbbé tegye értekezleteit, csökkentse a papírmunkát. Az idén 67 millió dollárt takarított meg a világszervezet kisebb-nagyobb horderejű reformokkal. Szekszárdi Kommunális Szolgáltató Vállalat Tető alatt az új központi irodaépület A szekszárdi Kommunális Szolgáltató Vállalat új korszerű központi épülettel gyarapszik. A leendő háromszintes létesítmény alagsorában szociális helyiségeket alakítanak ki, és itt készül el a vállalat korszerű üzemi konyhája, valamint étterme is, a hozzákapcsolódó kiszolgáló helyiségekkel együtt. A földszinten és a tetőtérben pedig az irodák kapnak helyet. A közel kilenc és félmillió forintos beruházás kiviteli munkáit a SZIGMA Építőipari Kisszövetkezet vállalta. Jelenleg tető alá került az épület, téliesítették, s a szövetkezet szakemberei a belső szerelési munkákat végzik. A SZIGMA Építőipari Kisszövetkezet felajánlotta, hogy a tervezett határidő előtt két hónappal befejezi a munkát s így az átadásra már jövő év májusában sor kerülhet. Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését december 28-ra összehívták. A Politikai Bizottság javasolja a Központi Bizottságnak, hogy vitassa meg a műszaki fejlődés gyorsításával és a tudományos kutatás eredményességének fokozásával összefüggő feladatokról szóló előterjesztést (MTI) Három hónap alatt került tető alá az épület
