Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

2 NÉPÚJSÁG 1986. december 22. Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) demi megállapodások létrehozása a nukleáris fegyverzetek felszámolására. Az amerikai katonai-hadiipari komple­xum, a katonai fölény megszerzésére tö- , rekvő erők a Reykjavíkban egyes kérdé­sekben körvonalazódott megállapodá­sok visszavonására, illetve a korábbi évek eredményeinek felszámolására tö­rekszenek. Erről tanúskodik többek kö­zött a SALT-II. megállapodás amerikai részről történt megsértése is. Mindezek miatt a szovjet-amerikai tárgyalások foly­tatásának feltételei ismét nehezebbek lettek és számolnunk kell azzal, hogy a jövőben is keletkezhetnek újabb fezült- ségek a két vezető hatalom viszonyában. Mi a hadászati támadóeszközök teljes felszámolására Reykjavikban előterjesz­tett szovjet javaslat megvalósulását tart­juk az egész emberiség szempontjából kívánatosnak. Mint ismeretes, a NATO brüsszeli mi­niszteritanácsülése nyilatkozatot adott ki az Európában állomásozó hagyományos fegyveres erők és fegyverzetük korláto­zásáról. Mi az állásfoglalást nyilvánva­lóan negatívumai ellenére is úgy értékel­jük, hogy az - bár nem ad érdemi választ a budapesti Felhívásra - lehetőséget nyújt az abban felvetett javaslatok meg­tárgyalására. A Reykjavik után felerősödött negatív jelenségek nem törik meg kezdeménye­zéseink lendületét. Olyan folyamat kez­dődött el, amelyben az előrehaladást fé­kezhetik vagy időlegesen feltartóztathat­ják az ellenható erők, de nem akadályoz­hatnak meg bennünket abban, hogy a kölcsönös érdekek figyelembevételével, kitartó kezdeményezésekkel és türelmes tárgyalásokkal érdemi megállapodások­ra jussunk. A fő tendencia az, hogy a világban egy­re inkább megerősödik az atomkor reali­tásait felismerő új politikai gondolkodás- mód, a nukleáris katasztrófa elhárításá­ban való felelősségvállalás. Jelentős hozzájárulás a kedvezőbb légkör kiala­kulásához az európai bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedésekkel és a leszere­léssel foglalkozó stockholmi konferencia első szakaszának sikere. Az ott elfoga­dott dokumentum értéke mindenekelőtt abban van, hogy a helsinki záróokmány aláírása óta ez az első komoly nemzetkö­zi lépés az európai biztonsági és együtt­működési folyamat katonai területre tör­ténő kiterjesztése felé. Mindez találkozik a magyar külpolitika alapvető törekvéseivel, hiszen mi is min­den tőlünk telhetőt megteszünk a fegy­verkezési verseny megfékezéséért, a le­szerelésért, a nemzetközi békéért és biz­tonságért folyó küzdelem elősegítéséért. Nemzeti érdekeinket fejezi ki aktív rész­vételünk a fegyverektől mentes, békés vi­lág megteremtésére irányuló közös erő­feszítésekben. A beszámoló ezt követően azokkal a globális problémákkal foglalkozott, ame­lyek megoldása széles körű nemzetközi összefogást követel: - Ilyen terület pél­dául a közös küzdelem a nemzetközi ha­tárokat nem ismerő környezeti ártalmak ellen. Mindinkább egyetemes problémá­vá válik a nemzetközi terrorizmus is. A magunk részéről határozottan elítéljük a semmivel sem igazolható terrorista cse­lekményeket, beleértve a terrorizmusnak az állami politika szintjére emelését is, és készek vagyunk együttműködni mind­azokkal, akik e káros jelenség felszámo­lásáért küzdenek. 1986 sem hozott pozitív fordulatot a vi­lággazdaság számunkra is kedvezőtlen tendenciáinak alakulásában. Ilyen körül­mények között nyilvánvaló, hogy a nem­zetközi gazdasági biztonság megterem­tése az államok többségének érdekében álló közös feladattá vált. Torzítja a világ- gazdaság fejlődését, akadályozza a fel­halmozott problémák megoldását az im­perialista körök által kikényszerített fegy­verkezési verseny. A világbékét kedvezőtlenül befolyáso­ló regionális konfliktusokról szólva kije­lentette, hogy hazánk is érdekelt a közel- keleti válság átfogó, tartós és igazságos rendezésében. Aggodalommal tölt el bennünket a Közép-Amerikában kiala­kult feszültség, szolidárisak vagyunk Ni­caraguával. Az Afrika déli részén kiala­kult tarthatatlan helyzet felszámolásához mindenekelőtt az szükséges, hogy a Dél- Afrikai Köztársaság vessen véget az apartheid rendszerének, vonuljon ki a törvénytelenül bekebelezett Namíbiából, tartsa tiszteletben a dél-afrikai front­országok politikai, gazdasági független­ségét. - Az elmúlt esztendő során tovább szélesedett a magyar külpolitika moz­gástere, növekedett aktivitása. Tevé­kenységünkhöz a legutóbbi évtizedek gazdasági, társadalmi és politikai fejlő­dése, hazánk ennek nyomán megnöve­kedett nemzetközi tekintélye nyújt szilárd hátteret. Tapasztalataink szerint a magas rangú államférfiak hazánkban tett látoga­tásai csakúgy, mint hazánk "képviselői­nek külföldön folytatott tárgyalásai nyo­mán az illető ország politikai, gazdasági köreiben és közvéleményében fokozódik az érdeklődés és a rokonszenv Magyar- ország iránt. Az elmúlt év eseményei is megerősítet­ték, hogy nagyságától függetlenül ma már minden állam cselekvőén hozzájá­rulhat a béke és a biztonság ügyéhez. A meggyőződéstől vezettetve törekszünk arra, hogy - akárcsak korábban tettük - minél aktívabban vegyünk részt a nem­zetek közötti párbeszédben. Az elmúlt időszakra visszatekintve joggal mond­hatjuk, hogy szavunknak hitele, állásfog­lalásainkra, lépéseinkre figyelnek part­nereink. A magyar képviselők az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben vala­mint kétoldalú kapcsolatainkban is aktí­van dolgoznak az országok közötti gaz­dasági, műszaki-tudományos kapcsola­tok szélesítése, az igazságosabb nem­zetközi gazdasági rend kialakítása érde­kében. Előkészítő megbeszéléseket foly­tatunk az Európai Gazdasági Közösség illetékes szerveivel annak érdekében, hogy olyan megállapodást kössünk a szervezettel, amely áruinknak a nyugat­európai piacokra jutásához, a jelenlegi­nél lényegesen jobb, a GATT-tagságunk alapján hazánkat megillető, diszkriminá­cióktól mentes feltételeket teremt. Feladatunknak tekintjük, hogy külkap- csolataink révén is az elkövetkezendő időszakban minden lehetséges módon elősegítsük az MSZMP Központi Bizott­sága novem bér 20-i határozatának meg­valósítását. Külpolitikai tevékenységünk számára meghatározható jelentősége van annak, hogy hazánk tagja a Varsói Szerződés­nek és a KGST-nek. Az elmúlt időszakban is tevékenyen segítettük a Varsói Szerződés tagállamai külpolitikájának összehangolását, a kö­zös javaslatok kimunkálását, az egyezte­tett kezdeményezések megvalósítását. Megelégedésünkre szolgál, hogy a Var­sói Szerződés tagállamainak Politikai Ta­nácskozó Testületé júniusi budapesti ülése az együttműködés korszerűsítésé­nek szellemében végezte munkáját. A szocialista országok áttérése a gazda­ságfejlesztés intenzív szakaszára, a sajá­tosságokkal összhangban megindult gazdaságirányítási reformok megköve­telik a KGST-n belül a tagállamok közötti érdekeltségi viszonyok fejlesztését. E tö­rekvések és szándékok jutottak kifeje­zésre a KGST-tagállamok testvérpártjai vezetőinek november 10—11 -i moszkvai munkatalálkozóján, valamint a KGST Ta­nácsának 42., bukaresti ülésszakán. Várkonyi Péter kiemelte: kapcsolatépí­tésünk elvei, fő irányai változatlanok. Legfontosabbnak a Szovjetunióval, a szocialista országokkal fenntartott bará­ti, szövetségesi kapcsolatok erősítését, az országaink közötti együttműködés el­mélyítését, közös társadalmi céljaink megvalósítását tartjuk. A harmonikusan fejlődő magyar-szovjet kapcsolatok ki­emelkedő állomása volt Kádár János és Mihail Gorbacsov budapesti és moszkvai találkozása. Nagy gondot fordítunk az együttműkö­dés fejlesztésére az Európán kívüli szo­cialista országokkal. Megelégedésünkre szolgál, hogy államközi kapcsolataink a Kínai Népköztársasággal rendezettek és folyamatosan bővül gazdasági, műszaki­tudományos, valamint kulturális együtt­működésünk. Kapcsolatainkat a fejlett tőkés orszá­gokkal a kölcsönös előnyök és a béke megőrzésében meglévő közös érdekelt­ség alapján fejlesztettük. Ma mérhető le igazán annakjelentősége, hogy a nyolc­vanas évek első felében a nehezebb körülmények között is fenntartottuk a po­litikai párbeszédet ezekkel az országok­kal. A fejlett tőkés országokkal meglévő együttműködésünk fejlesztése, új for­máinak kialakítása, az ezt akadályozó té­nyezők elhárítása fontos érdekünk. Politikai és gazdasági érdekeinknek megfelelő figyelmet fordítunk az afrikai, valamint a közel- és közép-keleti térség országaihoz fűződő kapcsolataink fenn­tartására és a lehetőségek szerinti bőví­tésére. Az európai enyhülés további ki- teljesedéséhez jó lehetőséget nyújt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet bécsi utótalálkozója. A Magyar Népköztársaság alapvetően érdekelt a bécsi találkozó sikerében, hiszen népün­ket, hazánkat a politikai, gazdasági, kul­turális és az emberi kapcsolatok törté­nelmileg kialakult igen erős kötelékeinek ezernyi szála fűzi az európai földrészhez. Az 1975-ben elfogadott helsinki zá­róokmány ajánlásai maradéktalanul ér­vényre jutnak a belső gyakorlatunkban. Az elmúlt évtized során több ízben, leg­utóbb 1986 elején széles körű javaslato­kat tettünk a helsinki folyamatban részt vevő tőkés országoknak a záróokmány ajánlásainak a kétoldalú együttműködés keretébe történő beillesztésére. A helsin­ki ajánlások szellemében javasoltuk szá­mos nyugati partnerünknek ez évben is az emberek közötti kontaktusok gyarapí­tását elősegítő kulturális, oktatási, együttműködési lehetőségek szélesíté­sét, s e cél érdekében a magyar állam­polgárok szempontjából hátrányos vi- zumkiadási eljárások egyszerűsítését, a viszonosság kialakítását. A bécsi találkozón küldöttségünk a helsinki záróokmány ajánlásai kiegyen­súlyozott végrehajtásának elősegítésé­ben fáradozik. A magunk részéről a gaz­dasági, műszaki-tudományos együttmű­ködés kérdéseire kívánunk nagy súlyt fektetni. Természetesen ez nem csök­kentheti a politikai-biztonsági témakör, valamint a humanitárius együttműködés jelentőségét. A három fő együttműködési területen a többi szocialista országgal együtt arra törekszünk, hogy a találkozó ne váljék értelmetlen konfrontáció szín­terévé. Ezért készek vagyunk a pozitív tartalmú együttműködésre, a közös kez­deményezések bátorítására, az együtt­működés még szélesebb kibontakozta­tására valamennyi partnerünkkel. Az európai biztonság katonai kérdé­seinek tárgyalásához is jó alapot ad a stockholmi konferencia sikere. A szocia­lista országok, így hazánk is, elsőrendű politikai jelentőséget tulajdonítanak a megállapodás maradéktalan végrehajtá­sának. A magunk részéről fontosnak tartjuk és támogatjuk, hogy a bécsi utótalálkozó befejezését követően mielőbb elkezdje munkáját az európai bizalomerősítő és leszerelési konferencia második szaka­sza. Ennek keretében a további bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kidol­gozása mellet meg kellene kezdeni aéár- gyalásokat a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről is. Sor kerülhetne a Varsói Szerződés tagál­lamainak budapesti felhívásában foglalt leçzerelési program megvitatására. Küldöttségünk ezen a fórumon is aktí­van fellép az államok kölcsönös kapcso­latait vezérlő elvek következetes és teljes érvényesítéséért. Annak a szerepnek a jelentőségét is hangsúlyozzuk, amelyet az Európa különböző országaiban élő nemzetiségek játszhatnak a jószomszédi viszony megteremtésében, .annak erősí­tésében, gazdagításában. Támogatni kívánjuk Bécsben azokat a javaslatokat, amelyek célja, hogy tudó­sok, szakemberek bevonásával szakér­tői találkozókon, fórumokon tüzetesen vizsgálják meg és tárják fel a gazdasági, műszaki-tudományos és környezetvé­delmi együttműködés új követelményeit, szükségleteit és ezeknek megfelelő ájánlásokat dolgozzanak ki. Várkonyi Péter visszatekintett arra, hogy egy évvel ezelőtt adott számot az Országgyűlésnek a Budapesten tartott Európai Kulturális Fórum megrendezé­sére kapott megtisztelő megbízatásunk teljesítéséről és annak eredményeiről. - Megelégedésünkre szolgálhat - mon­dotta -, hogy a bécsi találkozón részt ve­vő államok ismételten nagyra értékelték a 35 ország képviselőinek közös erőfe­szítéseit az európai kulturális együttmű­ködés ügyének előmozdításáért és elis­meréssel emlékeztek meg házigazdái szerepünkről. A kétoldalú megbeszélé­seken, amelyeket a Fórum óta számos országgal folytattunk, bátorítást kaptunk ahhoz, hogy a bécsi találkozón újabb konzultációkat kezdjünk és kezdemé­nyezéseket tegyünk a Kulturális Fóru­mon beterjesztett, általunk elfogadásra leginkább esélyesnek tartott javaslatok megvalósítása érdekében és ehhez a bé­csi találkozó megfelelő elhatározását kieszközöljük. Arra törekszünk, hogy a hazájuktól tá­vol élő magyarok őrizzék meg magyar­ságtudatukat, kultúrájukat, ápolják kap­csolataikat az óhazával, ugyanakkor le­gyenek jó állampolgárai az őket befoga­dó országoknak. Az elmúlt időszakban tovább bővültek kapcsolataink a külföl­dön élő magyarsággal, a rokoni-baráti szálakon túl növekedett az érdeklődés a Magyarországon szervezett nemzetkö­zi és hazai tudományos, kulturális konfe­renciák, rendezvények iránt. Várkonyi Péter befejezésül kiemelte: - meggyőződésem, hogy szándékunknak megfelelően a magyar kormány külpoliti­kája a maga eszközeivel hozzájárult szo­cialista társadalmunk építéséhez, nem­zeti céljaink megvalósításához szüksé­ges kedvező nemzetközi körülmények megteremtéséhez. A jövő esztendőben is az eddigi eredményekre alapozva, a jól bevált külpolitikai elveink és gyakorla­tunk szerint kívánjuk folytatni nemzetközi tevékenységünket. A vita Barcs Sándor (országos lista), az In­terparlamentáris Unió magyar csoportjá­nak elnöke egyebek között az Interparla­mentáris Unió munkájáról szólt. Emlé­keztetett arra, hogy ez az egyetlen olyan nemzetközi társadalmi szervezet, amely felvállalta a világpolitikai és az emberi élet minden gondjának megtárgyalását, a kiút keresését. Az IPU munkájának jelentőségét mutatja, hogy a csaknem száz tagország képviselői között olyan jeles politikusok is vannak, akiknek a szava mind hazájuk belpolitikai életében, mind pedig a nemzetközi politikában nagy súllyal esik latba. Tájékoztatta az Országgyűlést, hogy 1989-ben hazánk - amely az IPU egyik alapitója - rendezi meg az Interparla­mentáris Unió centenáriumi konferen­ciáját. Ez a megtisztelő megbízatás egy­ben hazánk külpolitikai tevékenységé­nek elismerését is jelzi. Fekete János (Békés m., 11. vk.), a Ma­gyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese elmondotta: a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének fontos tényezője az or­szág gazdaságának fejlődése, stabilitá­sa. Éppen ezért a jelenlegi helyzet - ami­kor nem teljesültek terveink, a konvertibi­lis külkereskedelmi mérleg passzív, s nem sikerült elérni a tervezett növeke­dést - bizonyos mértékben aggodalomra ad okot. Annak ellenére, hogy a mérleg­hiány pótlására külföldi hiteleket kell fel­venni, e téren vannak olyan tényezők is, amelyek reményre jogosítanak. Természetesen továbbra is gondot je­lent, hogy nem minden hitelt fordítottunk helyes célokra, egy részüket a fogyasz­tás finanszírozására használtuk fel. Ezt a gyakorlatot nem lehet hosszú távon foly­tatni. Hitelképességünk azonban nem egy­két év kevésbé eredményes munkáján alapszik, hanem az elmúlt negyven év­ben elért sikereken. Azon, hogy zavarta­lanul és minden körülmények között - a legnehezebb időszakokban is - teljesí­tettük kötelezettségeinket. Magyaror­szág jelenleg is jónak ítélhető nemzetközi fizetőképességének az is fontos ténye­zője, hogy tudják partnereink: ha kell, a kormány meghozza a szükséges intéz­kedéseket - hangsúlyozta a képviselő. Boldizsár Iván (országos lista), a The New Hungarian Quarterly főszerkesztője a külügyminiszteri beszámolóhoz kap­csolódva rámutatott: a magyar kormány külpolitikai tevékenysége mindenkor a béke megőrzésének politikáját követi. A továbbiakban megjegyezte: fontos az a szerep, amit a különböző európai orszá­gokban élő nemzetiségek játszhatnak a jószomszédi viszony megteremtésé­ben, erősítésében, gazdagításában. A magyar társadalom keserű történelmi ta­pasztalatokon és keserves tanulságokon okulva alakította ki és az Alkotmányban is rögzítette a hazánkban élő nemzetisé­gek sajátos jogait. így jöhetett létre az ösz- szekötő szerep, amelyet a Magyarorszá­gon élő kisebbségek nemzetiségi jogaik, kulturális fejlődésük, oktatási körülmé­nyeik, anyanyelvi használatuk birtoká­ban jól betöltenek. Ez az a híd-szerep, amelyről már a 30-as években álmodo­zott a magyar progresszió - mondotta a képviselő. Boldizsár Iván felidézett egy, a bécsi utótalálkozón elhangzott magyar felszó­lalást. Mint mondotta, a magyar delegá­tus rámutatott: a határainkon túl élő ma­gyarok sorsának alakulása nem csupán külpolitikai kérdés, hanem belső éle­tünkre is hatással van. Helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatos problémák elhallgatása károkkal járna. „Mindenfajta nacionalizmust és annak legrosszabb formáját, az erőszakos asz- szimilációt, a korlátozó gyámkodást ha­tározottan el kell utasítani.” A képviselő hozzáfűzte: ezért kell a nemzetiségi jo­gok követelményei iránt mindannyiunk­nak egyformán érzékenyeknek marad­nunk. Ez történik nálunk, hiszen a ma­gyar kormány politikájában felismerhető a problémák rendezésének őszinte szándéka. Mándity Marin (országos lista) a Ma­gyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára saját tapaszta­latai alapján képet adott arról, hogy a ha­zánkban élő délszlávok - szerbek, hor- vátok, szlovénok - milyen szerepet vállal­nak a Magyarország és Jugoszlávia kö­zötti jószomszédi viszony fenntartásá­ban, erősítésében. Mint elmondta, az utóbbi években különösen szorossá vál­tak a testvérmegyei, testvérvárosi kap­csolatok. Ugyancsak jelentős szerepet töltenek be a délszláv nemzetiségűek a magyar- jugoszláv államközi egyezmények való- raváltásában. Ezek sorában különösen élénkek az oktatásban kialakult kontak­tusok: jelenleg 45 ösztöndíjas tanul Ju­goszláviában a legkülönfélébb szako­kon, rendszeres a nemzetiségi pedagó­gusok jugoszláviai továbbképzése, illet­ve taneszközök, tankönyvek cseréje. Eredményesen fejlődnek a testvériskolai és -egyetemi kapcsolatok. E napirendhez több hozzászóló nem jelentkezett, a szó ismét Várkonyi Pétert illette. A külügyminiszter megköszönte a képviselők értékes, a kormány külpoli­tikájáról szóló beszámolóval egyetértő gondolatait, majd így folytatta: mindaz, amit a képviselőtársaink elmondtak - a szovjet parlament felhívásáról, a Magya­rok Világszövetségének tevékenységé­ről, az Interparlamentáris Unió munkájá­ról, a nemzetiségek helyzetéről, a szom­szédos országokkal való kapcsolataink javításáról és fejlesztéséről - alátámaszt­ja a beszámolóban is elhangzottakat, azt, hogy hazánk külpolitikájának az egész magyar társadalom részese, alakítója, rendkívül nagy aktivitással segítve közös ügyünk sikerrevitelét. Határozathozatal következett: az Or­szággyűlés a külügyminiszter beszámo­lóját és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Válasz ­képviselői kérdésre Ezután Morvay László (Budapest 33. vk.) képviselő kérdésére - tervez-e a Bel­ügyminisztérium intézkedést a lakónyil­vántartás illetve a ki-bejelentkezés jelen­legi, visszaélésekre lehetőséget adó rendszerének módosítására - Földesi Jenő belügyminisztériumi államtitkár vá­laszolt. Bevezetőül utalt arra, hogy több éve fo­lyamatban van a lakcímbejelentés és - nyilvántartás korszerűsítése. Az állami népességnyilvántartás rendszerének 1974-ben létrehozott rendszerével meg­kezdődött a lakosság személyi számára épülő korszerűsítése, egységes nyilván­tartás kialakítása. Ehhez kapcsolódott 1984-ben a lakcimbejeletés és -nyilván­tartás új rendszerének bevezetése, amely után kiépült a központi, egységes, számítógépre szervezett lakcímnyilván­tartás. A bejelentkezések új rendszere azonban jelenleg még nem tudja teljesen megakadályozni a visszaéléseket. A leg­gyakoribb hiba, hogy nem a valóságnak megfelelően töltik ki a bejelentőlapot, a tanácsi ügyintézők pedig nem tudják azonnal ellenőrizni ezeket. A fiktív beje­lentések jogsértések előidézőivé válhat­nak. Az ilyen esetek orvoslása jogilag szabályozott, azonban hosszas utánjá­rást, bizonyítst igényel. A gondok, amelyekre a képviselő utalt, részben arra is visszavezethetők, hogy a korszerű gépi rendszer szolgáltatásai még nem teljeskörűek. Ez a helyzet a ter­vek szerint 1988 végétől változik meg. Az állami népességnyilvántartás területi, gépi alközpontjainak működése is - a pénzügyi lehetőségek függvényében - előreláthatólag a VII. ötéves terv végéig valósul meg. Ugyancsak az említett problémák megoldását szolgálja az ingatlan-, a la­kás- és a lakcímnyilvántartás komplex számitógépes rendszerének kiépítése. Az adatok integrált hasznosítása hozzá­járul majd a bejelentésekkel kapcsolatos visszaélések megelőzéséhez, feltárásá­hoz - mondotta az államtitkár. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszaka, melyen Cservenka Ferencné és Péter Já­nos felváltva elnökölt, befejezte munká­ját.

Next

/
Thumbnails
Contents