Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

2

1986. december 20.

Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka

A költségvetési napirend vitája

Bognár József (országos lista), az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvénytervezet bizottsági előadója, először az 1985. demcem- ber 20-i Országgyűlésen elhatározottak alapján létrehozott, az export növelésének feltételrendszerével foglalkozó ad hoc bizottság munkájáról számolt be a képviselőknek. A bizottság részletesen foglalkozott a magyar export világpiaci pozícióival, strukturális problémáival, elemezte a devizabevételek növelésének lehetőségét, az exportösztönzés és a

Lázár György:

A vitában felszólalt Lázár György (országos lista), a Minisztertanács elnöke. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt - és nemcsak a kormányt - olykor azzal a bírálattal illeti, hogy túl sokat foglalkozik a gazdasággal, s emiatt az irányító munkában háttérbe szorulnak más fontos társadalmi kérdések. A kormány elnöké utalt arra a meggyőző mindennapi tapasztalatra, amely szerint a társadalom igényeinek kielégítésében csak akkor és csak olyan ütemben tudunk előrelépni, amikor és amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági feladatokat és ennek révén előteremtjük a szükséges anyagi alapokat. S mert éppen az anyagi alapok bővítésében egyre nagyobb szerepe van a hatékonyságnak, a műszaki fejlődésnek, a munkakultúrának, elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy növekvő figyelmet fordítsunk az emberi képességek kibontakozását, a tudás, a műveltség gyarapodását szolgáló feltételek biztosítására.

így kapcsolódnak egymásba, alkotnak szerves egységet a politikai, társadalmi, gazdasági érdekek.

Lázár György szólt azokról a nemzetközi és hazai viszonyokról, amelyek között a gazdasági munkát végezzük, majd így folytatta: mint az önök előtt ismert, amikor a Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresz- szus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait, az eredmények számbavétele és elismerése mellett nagy figyelmet

A gazdaságpolitikai követelmények érvényre juttatásában, a VII. ötéves terv végrehajtásához szükséges feltételek megteremtésében a kormánynak meghatározott felelőssége és tennivalói vannak. Erre nézve a Központi Bizottság határozata pontos és világos eligazítást ad, amit a magunk részére természetesen kötelezőnek tartunk és azon leszünk, hogy a követelményeknek megfeleljünk. Ennek szellemében - folytatva a már korábban elhatározott intézkedések végrehajtását - további konkrét lépéseket készítünk elő a testületi munka és a személyi felelősség erősítésére; a fő folyamatok, valamint a napi és a távlati feladatok összehangolásának megjavítására; az átfogó - országos - feladatok konkrétabb meghatározására, végrehajtásának megszervezésére és ellenőrzésére; a szervezeti, a jogi és az intézményi rendszer egyszerűsítésére. Külön is nagy figyelmet fordítunk a termelési szerkezet javítását, a hatékonyság növelését, a ráfordítások csökkentését szolgáló - szám szerint hat - központi gazdaságfejlesztési program, köztük az elektronikai alkatrészek és részegységek gyártásfejlesztésének, az energiagazdálkodási, az anyagtakarékosságot elősegítő technológiák elterjesztésének, a melléktermékek és hulladékok hasznosításának programja végrehajtásának megszervezésére. Ugyancsak a legfontosabb feladatok között tartjuk számon a gazdaságirányítási rendszer elhatározott továbbfejlesztésének megggyorsítását.

Úgy gondolom, a teljesség igénye nélküli felsorolásból is kitűnik, tisztában vagyunk vele, hogy a gazdaság eredményes működésének számos fontos feltételét, ide értve a Hetényi elvtárs által már említett, a jövedelmezőbb munkára serkentő ár, bér, pénzügyi viszonyokat is, elnemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseit.

Ezt követően Bognár József arról játé- koztatta a képviselőket, hogy az 1987. évi költségvetés és terv problémáit az Országgyűlés szakbizottságai, valamint kibővített ülésén a terv- és költségvetési bizottság részletesen megvitatták.

Ezután Gajdócsi István (Bács-Kiskun m„ 13. vk.), a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnöke, Kovács Károly (Budapest, 40. vk.), a Szakszervezetek Budapesti

fordított gazdasági nehézségeink külső és belső okainak feltárására.

Az objektív és a szubjektív okokat sorra véve megállapította, hogy a kedvezőtlen folyamatok kialakulásában felelősség terheli a kormányt is. A kritika jogosságát elismerve a magunk felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy az irányítás eszközeit és a vállalati magatartást meghatározó közgazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben és a szükséges mértékben a XIII. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitika szolgálatába állítani. Ez az egyik oka annak, hogy az egyensúly javításában elért pozíciók megszilárdításához szükséges hatékonyságjavulás és az erre épülő gondosan megalapozott gazdasági élénkülés elmaradt, ami önmagában is komoly gondokat okozott. Ezt még csak tetézte, hogy ugyanebben az időszakban a külpiaci változások és természeti okok miatt is súlyos veszteségek értek bennünket. S miközben a források közel sem érték el a tervezett mértéket, az elosztás terén - mint korábban annyiszor - most is teljesítettük, sőt valamelyest túl is haladtuk az eredeti előirányzatokat. Ennek is része van abban, hogy az utóbbi két évben ismét egyensúlyi problémáink keletkeztek.

Beható és felelős elemzés alapján ismét kitűnt, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető út van: a XIII. kongresz- szuson megfogalmazott gazdaságpolitika és a VII. ötéves tervben konkretizált követelmények következetes érvényesítése.

sősorban a kormánynak kell biztosítani. Ez nyilvánvaló.

De tudatában kell lennünk - és most kérem senki se értsen félre - nem saját felelősségünket akarom kisebbíteni vagy másra hárítani, de az, hogy ténylegesen milyen a gazdálkodás minősége, ered- ményes-e vagy veszteséges, végsősoron a vállalatoknál dől el.

Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert tapasztalatom szerint jelentőségéhez képest többször esik szó arról, hogy mi az ami nem a vállalatokon és kevesebbszer arról, ami a vállalatokon múlik. Pedig a gadaság minden ágában, az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban - és sorolhatnám tovább - számos konkrét példa van arra, hogy azonos adottságú, azonos feltételek között gazdálkodó vállalat, szövetkezet közül az egyik nyereségesen dolgozik, prosperál, fejlesztésre is képes, míg a másikat csak az állami támogatás tartja életben.

Ez a hovatovább tarthatatlan helyzet, amelyet ráadásul mind az egyik, mind a másik csoportba tartozó vállalatok, szövetkezetek kifogásolnak - a jól dolgozók azért, mert szerintük szűkmarkúan mérjük a támogatást - a kormány gazdaságirányító munkájának azt a gyengeségét fejezi ki, amely sok más bajunknak is a forrása. Véleményem szerint többek között ez az egyik - ha nem is legfőbb oka annak, hogy minden fogadkozásunk ellenére alig léptünk előre a jövedelmezőség és az egyéni teljesítmény szerinti differenciálásban, de ez az oka annak is, hogy a munkaerő ha mozdul, nem azok felé az ágazatok, vállalatok felé veszi az irányt, amelyek fejlődőképesek, amelyek termelésének növeléséhez a legtöbb népgazdasági és végsősoron személyes érdek fűződik.

Tanácsának vezető titkára, Takács Imré- né (Csongrád m., 4. vk.), a Szegedi Textilművek pártbizottságának titkára, Fodor István (Pest m., 15. vk.), a Hernádi Hunniahibrid Broylertermelési Rendszer igazgatója, Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese, Tóth Károlyné (HajÖú-Bihar m., 9. vk.), a hadháztéglási Hajdúsági Iparművek művezetője és Elek József (Bor- sod-Abaúj-Zemplén m., 13. Vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze következett.

Jobban kell differenciálni

A jelenlegi, sok tekintetben következetlen, a gazdaságpolitikai törekvéseinkkel ellentétben álló helyzetet - bármilyen kényelmetlenséggel is jár - azért kell felszámolni, mert ha konzerválódik a mai állapot, ha nem válnak láthatóvá és anyagilag is érzékelhetővé teljesítménykülönbségek, akkor mérsékelt marad a gazdálkodás javításában való vállalati érdekeltség és az arra irányuló készség, s ami még rosszabb, rejtve marad az eredménytelen gazdálkodásért viselt felelősség.

Ilyen körülmények között értelmüket veszíthetik a vállalti önállóság növelésére tett lépéseink is. Márpedig a mai helyzetből való kijutás, a tartalékok megmozdí- tása, a vállalkozói hajlandóság, a kockázatviselő készség fejlesztését kívánja, ehhez pedig még több, nagyobb vállalti önállóságot kell biztosítanunk, ezzel együtt teret kell engednünk a gazdálkodás minőségétől függő jövedelem differenciáló, az egészséges munkaerőmozgást kiváltó hatásoknak is.

Szeretném megismételni: népgazdaságunk teljesítőképességének növelése véleményem szerint döntően azon múlik, milyen gyorsan és milyen méretű változást tudunk elérni a vállalati gazdálkodás minőségében. A kormány részéről is az erre való ösztönzés eredményesebb megoldását tartjuk egyik legsürgetőbb feladatunknak. Ugyanakkor számítunk rá - és nélkülözhetetlennek tartjuk -, hogy a vállalatok, szövetkezetek vezetői is alkotó módon járuljanak hozzá a megújulási folyamat meggyorsításához, az igényesség, a rend, a fegyelem erősítéséhez, a munkakultúra fejlesztéséhez. A pártszervezetektől, a szakszervezetektől, társadalmi aktivistáktól, a szocialista brigádoktól azt kérjük, vegyenek részt a közös gondolkodásban, támogassák az igényes, az újító szándékú vezetőket.

A gazdaság élénkítésének - adottságainkat figyelembe véve - nélkülözhetetlen előfeltétele a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk fokozása - mondotta a többi közt Lázár György, s hazai teendőinken túl kiemelte: külgazdasági kapcsolataink építésében meghatározó fontossága van a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció új, progresszív folyamataiban való részvételünknek. Az integráció elmélyítésétől, a tudományos-műszaki haladás 2000-ig szóló komplex programjától azt várjuk, hogy olyan pótlólagos lehetőségek tárulnak fel, amelyekkel előmozdíthatjuk az intenzív fejlődési pályán való előrehaladás meggyorsítását, exportkínálatunk javítását.

A KGST-tagállamokkal meglévő kapcsolatok közül számunkra különleges jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésnek. Ez az egyik magyarázata annak, hogy hazánkban fokozott érdeklődés és őszinte rokonszenv kíséri a XXVII. kongresszuson elhatározott, a szovjet gazdaság minőségi megújítását szolgáló lépéseket, amelyek minden bizonnyal új lendületet adnak kétoldalú gazdasági kapcsolataink kölcsönösen előnyös fejlődésének is. E téren egyébként folyamatos és aktív munka folyik, ennek eredményeként az 1990-ig szóló hosszú lejártú áruforgalmi megállapodás előirányzatát már eddig több mint 800 millió rubellel sikerült növelni. S ez még korántsem meríti ki a lehetőségeket.

Az együttműködés új útjai és módszerei meghonosításának előmozdítására - mint az Önök előtt ismert - Rizskov elvtárssal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével a közelmúltban aláírtuk a vállalatok, intézmények, kutató és fejlesztő kollektívák közvetlen együttműködésének keretet adó, valamint a közös vállalatok alapításának általános szabályait tartalmazó kormányközi egyezményeket. Ennek alapján előrehaladott tárgyalások folynak az első közös vállalatok megalapítására. A gazdasági együttműködés bővítéséről tárgyalásokat folytatunk, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és a többi szocialista partnerünkkel is. Mindezzel a saját szükségleteinktelje- sebb kielégítésén túl annak a szándékunknak a valóra váltását is elő kívánjuk segíteni, hogy sikeresebben léphessünk fel a világpiacon, hatékonyabbá tehes- sük a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünket.

, A szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés elmélyítése mellett sem mondhatunk le, s nem is kívánunk lemondani arról, hogy az egyenjogúságra és a kölcsönös érdekekre alapozva a világ más országaival - köztük a fejlett tőkés országokkal - is bővítsük gazdasági kapcsolatainkat.

Hangsúlyozta: az eredményes külpiaci tevékenységhez szükséges keretek megteremtését kormányzati feladatnak tartjuk, de ismét hangsúlyoznom kell, hogy a lehetőségek kihasználása elsősorban azon múlik, hogy vállalataink milyen kínálattal jelennek meg a piacon, képesek-e gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez, mennyire számítanak megbízható üzleti partnernek. E

Szót kapott a vita során Várhegyiné Viski Ildikó (Győr-Sopron m., 2. vk.), a Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár minőségellenőre, Mészáros Győző (Somogy m., 8. vk.), a Balaton- boglári Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, Sági Gáborné (Fejér m., 10. vk.), a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat raktárvezetője, Farkas Lajos (Budapest, 11. vk), az Ifjúsági Könyv- és Lapkiadó Vállalat karbantartó asztalosa, Eck Tibor (Komárom m„ 5. vk.), a Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyárának igazgatója, Kon- czos István (Szabolcs-Szatmár m., 13. vk.), a Nyíregyházi Konzervgyár tyu- kodi gyáregységének igazgatója.

Fábián Károly (Győr-Sopron 13. vk.), a Petőházi Cukorgyár igazgatója, dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.) ti- szaföldvári körzeti orvos, Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), a Magyar Nemzeti Bank Heves Megyei igazgatója és Lép Ferenc (Tolna m., 5. vk.) MÁV szertárfőnök-helyettes, aki az 1987. évi költségvetéssel kapcsolatban a közlekedés jelenlegi eredményeivel, gondjaival és az elkövetkező időszak feladataival foglalkozott. A többi közt hangsúlyozta:

A közlekedés olyan részterülete gazdaságunknak, amellyel mindnyájan közvetlen kapcsolatba kerülünk, hiszen a legtöbb ember naponta többször is közlekedik.

Nem közömbös, hogy a személy- és áruszállítás színvonala milyen alaphangulatot teremt és a közhangulat hogyan befolyásolja.

Bízom abban, hogy az 1987. évi költségvetés és a hozzá kapcsolódó, gazdaságot élénkítő program, a nehezen várt népgazdsági fellendülést elősegíti, de aggódom amiatt, hogy a közlekedésben, ezen belül a MÁV-nál is meglévő szűk keresztmetszetek a további fejlődés gátjaivá válhatnak. E veszély bekövetkezésének lehetőségét igazolta az elmúlt ülésszakon tárgyalt országos telefonhelyzet, amely az információáramlásban jelent szűk

téren már szép számmal vannak kedvező tapasztalatok, de a felmutatható eredményekkel még nem lehetünk elégedettek.

A Minisztertanács elnöke beszédében kitért a gazdasági munka megjavításának társadalmi feltételeire, az emberi tényezőnek a megújulásban betöltött növekvő szerepére.- A magunk eszközeivel is elő kell segíteni, hogy gazdaságunk fejlettségi szintjének magasabbra emelése, világpiaci rangjának növelése nemzeti ügy és minden egyes ember személyes ügye legyen. Hogy a javainkkal való ésszerű gazdálkodás, a nehéz munkával létrehozott értékek védelme a jó minőségű, fegyelmezett munka igénye közüggyé váljon. Hogy a társadalom elítélő szava legyen a legfőbb fegyelmező erő, elismerő szava pedig a legnagyobb kitüntetés. El kell érnünk, hogy az ország nyilvánossága a mainál jobban megismerje azokat a vállalatokat, szocialista brigádokat, azokat az alkotó embereket, akik munkájukkal követésre méltó példát mutatnak itthon, és öregbítik hírnevünket a világban.

El kell fogadtatnunk, hogy a munkával szerzett jövedelmek különbségei nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől, ha azok a teljesítménykülönbségeket fejezik ki; éppen ellenkezőleg, az egyen- lősdi, a kiváló és a gyenge teljesítmény közötti különbség elhomályosítása az, ami összeegyeztethetetlen a szocialista elosztás elveivel és sérti a társadalmi igazság érvényre jutását.

És végül, de nem utolsó sorban a történelmi tapasztalatokra, szocialista rendszerünk kimeríthetetlen tartalékaira, népünk szorgalmára és tehetségére építve erősíteni kell az önbizalmat, a hitet abban, hogy feladatainkat képesek vagyunk megoldani, és az elszántságot abban, hogy meg is oldjuk - mondta végezetül Lázár György.

keresztmetszetet, és számszerűsíthető komoly anyagi veszteséget az or- szágnak.Nem volna szabad megengednünk, hogy a MÁV a szemünk előtt fokozatosan jusson olyan helyzetbe, mint amilyenbe jutott a Posta a telefon vonatkozásában.

Ennek elkerülése érdekében nemcsak külső segítséget vár a MÁV, hanem belső lehetőségeit feltárva - amelyről a későbbiekben még szólnék - törekszik feladatainak megfelelő szinten való ellátására.

A MÁV a jelenlegi gazdálkodási formákban az üzemvitel biztosítására alkalmas, de az egyre csökkenő állami költségvetési támogatás mellett saját erőből képtelen olyan fejlődésre, olyan beruházások megvalósítására, amelyek a hálózat, a járművek állapotában jelentős és pozitív változást eredményeznek.

Jelenleg pénz csak a foltozgatásra jut, de ezzel a módszerrel a napi, illetve a rövid távú érdekek megvalósítása válik lehetővé.

A MÁV állóeszköz-állománya megközelítően 165 milliárd forint. Az évente keletkező amortizáció a dinamikus műszaki szinten tartáshoz kevés. A több területen tapasztalható jelentős előrelépés ellenére, komoly lemaradás van a vasúthálózat rekonstrukciója illetve fejlesztése területén. A vasúti forgalom gyors, pontos és biztonságos lebonyolítása érdekében nagyobb lépésekben lenne szükséges folytatni a pálya, a rendező pályaudvari és állomási rekonstrukciót.

Lép Ferenc után szót kapott még Balogh Gábor (Baranya m., 9. vk.), a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese, s ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első napi tanácskozásra - amelyen Péter János és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt - befejeződött. Szombaton a költségvetési törvényjavaslat feletti vitával folytatódik az ülésszak.

Csak olyan ütemben tudunk előrelépni, ahogyan megoldjuk a gazdasági feladatokat

A kormány feladatai