Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

2 Képújság 1986. december 16. Kádár János tv-nyilatkozatának nemzetközi visszhangja A nemzetközi sajtó kiemelten foglalko­zik Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárá­nak a magyar televízió és rádió számára adott nyilatkozatával. A Pravda, az SZKP KB központi lapja vasárnapi számában ismertette a nyilatkozatot. Magyarország belső fejlődésével kapcsolatban a szov­jet lap idézte Kádár Jánosnak azt a meg­állapítását, hogy alapvető fontosságú a Központi Bizottság 1986. novemberi ha­tározatában felvetett problémák mielőbbi megoldása. Magyarországon az elért eredmények mellett gazdasági nehézségek is tapasz­talhatók - írta g Pravda a nyilatkozatot ismertetve. Az okok egyrészt a külgazda­sági helyzet kedvezőtlen alakulására, másrészt a lehetőségek kihasználásá­ban és az erőforrások feltárásában mu­tatkozó hiányosságokra vezethetők visz- sza. Ugyanakkor a magyar gazdaság fej­lődésében nagy szerepet játszik a nem­zetközi gazdasági együttműködés, s ezért jobban ki kell használni a KGST-or- szágok gazdasági együttműködésében rejlő lehetőségeket. „Kádár János derűlátóan szólt arról, hogy az ország legyőzi az előtte álló gaz­dasági nehézségeket” - irta a Reuter brit hírügynökség a nyilatkozatról közölt anyagában. „Kádár ezen kívül úgy véle­kedett, hogy Magyarország nyitott társa­dalom és senki sem mondhatja, hogy az emberek vasfüggöny mögött élnének." A Reuter azt a véleményét hangoztatta, miszerint Magyarország szakítani kíván azzal a gyakorlattal, hogy a jól gazdálko­dó üzemek nyereségét a rosszul gazdál­kodó vállalatok támogatására fordítják. A Rudé Právo, a CSKP lapja szomba­ton Kádár János interjújából kiemelte az MSZMP főtitkárának azokat a szavait, hogy Magyarország támogatja az SZKP építő jellegű kezdeményezéseit. Kádár János - írta a Rudé Právo - elítélte, hogy Nyugaton egyesek megpróbálják kiforgatni az 1956-os ellenforradalom eseményeit, majd beszámolt a legutóbbi harminc évben elért eredményekről. A belgrádi tv vasárnap az interjúnak azt a megállapítását emelte ki, hogy az 1956. októberi események után meg­alakult MSZMP-re nehéz feladat várt. Rendet kellett teremtenie az országban és a szocialista erőket az országépítő munkára kellett mozgósítania. E feladat sikeres megoldása tekinthető az elmúlt három évtized egyik legnagyobb ered­ményének. A Prensa Latina latin-amerikai hírügy­nökség részletesen ismertette Kádár Já­nos televíziós nyilatkozatát. A tudósítás kiemelte azt a megállapítást, hogy Ma­gyarország határozottan támogatja a Szovjetunió békekezdeményezéseit, és az országot aggodalommal tölti el a fegy­verkezési verseny folytatódása, majd Magyarország külgazdasági kapcsola­tairól közölt rövid ismertetést. Az AP amerikai hírügynökség a nyilatko­zatot ismertető anyagában kijelentette, hogy „Magyarországnak gazdasági prob­lémái vannak”, de hozzátette, hogy a ne­hézségekről a magyar vezetők nyíltan, kendőzetlenül beszélnek. Hangoztatta, hogy a jelek szerint a vezetés ezentúl más­képpen kíván hozzáállni a gazdasági bajok orvoslásához, s a jövőben a hangsúly a fo­gyasztásról a termelésre tevődik át. . AzÚjKina hírügynökség a nyilatkozat­tal foglalkozó anyagában utalt arra, hogy Magyarország jövő évi gazdasági terve az ipari termelésben 2,5-3 százalékos, a mezőgazdasági termelésében pedig 4,5- 5,5 százalékos emelkedést irányoz elő. A hírügynökség idézte a nyilatkozat­nak azt a kitételét, hogy Magyarország­nak a jövőben jobban ki kell használnia a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés lehetőségeit. Ismertette az MSZMP főtitkárának nyi­latkozatát a Zsenmin Zsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lapja is. Mai kommentárunk Meghiúsult béketerv A sorszámot illetően valószínűleg a helyi megfigyelők és a közel-keleti térséggel foglalkozó szakértők is bizonytalanok: ki tudja hányadik béketervet - vagy leg­alábbis tűzszüneti megállapodást - dolgozták ki Libanonban; ám a jelek szerint egyik sem bizonyult igazán tartósnak. Úgy tűnik, meghiúsult az a legújabb iráni köz­vetítéssel létrehozott megegyezés is, amely az úgynevezett „ táborok háborújának” befejezésére lett volna hivatott. Az ellenségeskedésnek ez a hosszú hetek óta tartó sorozata külön fejezet a tragi­kus testvérharcban, amely bő másfél évtizede pusztít a cédrusok országában. Itt ugyanis nem a válság fő erőit alkotó arab és izraeli fél küzdelméről van szó, hanem a Libanonon belüli gyilkos harcról, amelyet a palesztin csoportok és a siita Amal szervezet egységei vívnak. A válság lényege, hogy milyen szerepet játszanak a jö­vőben a PFSZ harcosai, milyen feltételek mellett működjenek a sorozatos izraeli lé­gitámadásoknak is kitett államban. Az Amal a palesztin haderő teljes lefegyverzését követeli, s csak azután hajlandó tárgyalni az általa körülzárt és hevesen ostromlott menekülttáborok blokádjának feloldásáról, ha a palesztin osztagok feladják harcál­lásaikat. A PFSZ vezetői viszont azt igyekeztek elérni, hogy közös arab erőt hozzanak létre libanoni táboraik védelmére. Az álláspontok közötti szakadék az érintett körzetek­ben borzasztó állapotokhoz vezetett: nincs gyógyszer, nem tudják elszállítani a se­besülteket, fogytán az élelmiszer. Az El Fatah legutóbbi nyilatkozatában visszauta­sította az Amal ultimátumát. Nemcsak hogy meghiúsult tehát egyelőre a remélt bé­ketervezet, hanem még a fegyvernyugvás átmeneti fennmaradását sem sikerült elérni. Kérdés, meddig tartható fenn ez a veszélyes holtpont. Hiszen jól tudjuk - Liba­nonban korántsem csak a „táborok háborúja” pusztít. Gyakoriak az izraeli akciók, délen a Láhad-féle milícia tartja kezében az ellenőrzést, szinte mindennaposak a terrormerényíetek, emberrablások, s alig elviselhetők az életkörülmények. A szo­morú libanoni-palesztin háborúskodás olyan gyújtózsinór csupán, amely közelebb viszi az egész krízist a robbanáshoz. SZEGŐ GÁBOR Pakisztáni zavargások Magyar-román árucsere-forgalmi megállapodás A jövő évi magyar-román árucsere­forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet hétfőn Budapesten Veress Péter külkereske­delmi miniszter és Ilié Vaduva külkeres­kedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter aláírta. Ajegyzőkönyvben előirányzott kölcsö­nös szállítások értéke 636 millió rubel, ami 6,7 százalékkal haladja meg a hósz- szú lejáratú megállapodás jövő évi elő­irányzatát. Géppisztolyos katonai alakulatok cir­kálnak a pakisztáni Karacsi utcáin a va­sárnapi zavargások után. A patan és a mohadzsir nemzetség kiújult vérengzé­sében legkevesebb ötvenötén vesztették életüket egyetlen nap alatt, ám szemta­núk szerint az áldozatok száma bizonyo­san több, mert sokan tjgnnégtek felgyúj­tott házaikban. Az etnikai villongások a két egymásra gyűlölködő és egymással rivalizáló nép­csoport között néhány hetes szünet után robbantak ki ismét. A múlt hónapban öt­vennyolcán haltak meg a véres zavargá­sokban. A vasárnapi öldöklés a patanok táma­dásával kezdődött. A gépfegyverekkel, pisztolyokkal és fejszékkel felszerelkezett osztagok a mo- hadzsirok lakta Orandzsi negyedben több száz lakóházat és járművet felgyúj­tottak, nőket és gyermekeket vertek agyon. A karhatalmi erők először könnyfa­kasztó gránátokkal próbálták szétválasz­tani a közelharcot vívó csoportokat, majd sortüzet nyitottak a fegyveres osztagok­ra. Kórházi jelentések szerint három­száztíz személyt szállítottak be a segély­helyekre. Albán választási felhívás ATASZSZ hétfőn szófiai keltezéssel az ATA albán hírügynökség jelentése alap­ján ismerteti azt a felhívást, amelyet az Al­bán Demokratikus Front főtanácsa adott ki a február 1 -én tartandó népgyűlési vá­lasztásokkal kapcsolatban. A felhívás szerint Albánia népe az Al­bán Munkapárt IX. kongresszusán hozott határozatok szellemében szorgos mun­kával és lelkesen készül a választásokra. Azokat a dolgozókat kell az ország legfel­sőbb törvényhozó szervébe választani, akik kitűnnek a munkában, s tevékenyen vesznek részt a társadalmi és a politikai életben. PANORÁMA BUDAPEST - Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke táviratban fejezte ki együttérzését Willi Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság Miniszterta­nácsa elnökének az Aeroflot légitársa­ság gépét Berlin közelében ért katasztró­fa NDK állampolgárságú áldozatai miatt. MOSZKVA - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn a Kremlben tár­gyalást folytatott Gary Hart amerikai de­mokrata párti szenátorral. Hart vasárnap érkezett Moszkvába, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa külügyi csoportjának meghívására. Tanúk és botrányok Ha ő egyszer kinyitja a száját... Jó tíz esztendőn át valahány botrány volt Washingtonban, a sajtó versengve ragasz­totta rá a „-gate” címkét, többnyire jogtala­nul, hiszen az ügy korántsem rendítette meg a hivatalban ülő elnök hatalmát, leg­feljebb megtépázta a tekintélyét. Furcsa módon az iráni fegyverszállítások okán ki­tört viharban a hírlapírók óvatoskodtak, és még hetek múltán sem vált általánossá az „Irángate" elnevezés. Holott ha valami fel­idézi az elnökbuktató Watergate-botrány emlékét, akkor a Reagan népszerűségét romokba döntő eseménysorozat feltétle­nül. „Harmadrangú betörés” Közkeletű tévedés úgy felfogni a Water- gate-ügyet, mint holmi lehallgatási kala­majkát; ilyen értelmezésben valóban ne­hezen érthető, miért kényszerült Richard Annak idején Nixonnak távoznia kellett a Fehér Házból Nixon elhagyni végül a Fehér Házat. Amikor 1972. június 17-én hajnalban a demokra­ták országos főhadiszállásán, a Waterga- te-épületben rajtavesztettek a lehallgató készülékeket elhelyező illetéktelen beha­tolókon, a Fehér Ház szóvivője, Ron Ziegler még hetykén mondhatta el hírhedtté vált szavait: „Nem kommentálok egy harmad­rangú betörést.” A rákövetkező két évben számtalanszor a fejére olvasták kétségkí­vül tévesnek bizonyult helyzetelemzését; miként a lavinákat rendszerint egy hógolyó indítja útjára, a Watergate-ügyet a republi­kánusok alkalmazásában álló kis csoport tetten érése zúdította a Fehér Házra. A nyo­mok ugyanis mind messzebbre, jobban mondva mind magasabb rangú szemé­lyekhez vezettek. Mindebből azonban édeskeveset lát­tunk 1972 nyarán és őszén, Amerika veze­tő körei korántsem voltak buzgók a nyo­mozásban, s így Nixon újraválasztási kam­pányát a Watergate-botrány alig zavarta. Egyedül a The Washington Post és utóbb híressé vált riporterpárosa szorgoskodott, tulajdonképpen kényszerből is, mert a nagy befolyású lap egyre nyomasztóbban érezte a Fehér Ház bosszúját. Ám még 1973 márciusában, amikor a Watergate- betörőket elítélték, még akkor sem érzé­kelték az amerikaiak, hogy miről is van szó igazában. Pedig a megelőző hónapokban a Fehér Házban lázasan próbáltak bűnba­kot keresni és találni, akinek nyakába varr- va az ügyet, Nixon és főkolomposai, Halde- man és Erlichman megúszhatják a szá­monkérést. Az erre kiszemelt John Dean elnöki jog­tanácsos azonban nem óhajtott áldozati bárány lenni, s amikor súlyos börtönbün­tetéssel sújtott betörök egyike, McCord el­kezdett fölfelé mutogatni, Dean is menteni igyekezett a saját bőrét. Kihasználva az amerikai jogszokást, a kedvezőbb elbánás fejében alkudozni kezdett a nyomozó vád­hatósággal, és rávallott az egész Waterga-' te-akciót irányító főnökeire. Az elnök fő bűne Lélegzet visszafojtva hallgatta 1973 nya­rán egész Amerika, hogy a hihetetlenül Ronald Reagan gondterhelt precíz memóriájú John Dean a szenátusi vizsgálóbizottság előtt feltárja az elnökkel és főtanácsadóival folytatott beszélgeté­sek titkát. Márpedig ezeken a beszélgeté­seken másról sem volt szó, mint arról, ho­gyan lehetne eltussolni a Watergate-bot- rányt, vagyis félrevezetni az igazságszol­gáltatást. Politikailag és jogilag elképesztő képlet tárult fel: a jogrend legfőbb őre igyekszik félrevezetni a nyomozást. S ami­kor ráadásul kipattant az is, hogy az elnöki irodában Nixon titokban magnókészüléke­ket működtetett, attól kezdve a küzdelem arra irányult, hogy az államfőt rákénysze- rítsék e perdöntő bizonyítékok kiszolgálta­tására. E harc jó egy évig tartott, megannyi drámai fordulattal, s végül 1974 nyarán a legfelsőbb bíróság egyhangú döntésben kötelezte Nixont a hangszalagok kiadásá­ra. Alig tíz nappal később az elnök - az amerikai történelemben páratlan módon - lemondott hivataláról, hogy elkerülje a sze­nátusi felelősségrevonást. (S egy hónap múlva az utódjától kapott kegyelemmel Ni­xon mentesült a bűnvádi következmények alól is.) A hangszalagok ugyanis kétségbe- vonhatatlanul bebizonyították, hogy az el­nök és emberei a „harmadrangú betörés” napjától kezdve tudatosan játszották ki a törvényt. Vagyis Nixon tulajdonképpen nem annyira az eredetileg elkövetett bűn­be bukott bele, hanem abba a hibába, hogy félrevezette az igazságszolgáltatást, tehát semmibe vette a jogrendet, becsapta országát, és ez kiderült Időzített bombák Az „Irángate” esetében is az a kérdés, hogy ki miről tudott, és hogy maga Reagan elnök tudott-e a törvénysértésekről. Két­ségkívül felidézik a Watergate-ügyet az el­ső hetek azonosságai: az önmagát vizsgá­ló kormányzat folytonos hátrálása, ami egyúttal kétségeket ébreszt az elnök közeli emberének számító igazságügyminiszter pártatlansága iránt. A republikánusok siet­nének „alapos", de főleg gyorsan lezáruló törvényhozási vizsgálatot tartani, a demok­raták viszont hosszabb távon szeretnék ki­használni az ügyet, s főleg persze január­tól, amikor újra övék lesz a szenátusi több­ség, kezükbe kerülnek a bizottságok. Sen­kit ne tévesszenek meg az olykor az ügy ellaposodására valló tünetek: a jogi vizsgá­lat titokban folyik, idő kell eredményeinek megismeréséhez, viszont később nagy bombák robbanhatnak. Az elnök szempontjából a döntő kérdés, hogy mennyire ismerte az illegális cselek­vések részleteit. Nem lenne hízelgő Rea­ganra nézve az sem, ha csupán az derülne ki: fogalma sem volt munkatársai bajkeve­réséről, ám amennyiben az ő emberei kö­zött is akad netán egy John Dean, aki a bőrét mentve főnökére vallana, akkor bi­zony ennek az elnöknek a sorsa is kétsé­gessé válhat. Minden azon áll vagy bukik, hogy akad-e a Fehér Házban valaki, aki egyszer kinyitja a száját, perszé abban az esetben, ha valóban volna terhelő mon­danivalója. AVAR JÁNOS HELSINKI - Tabajdi Csabának, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osz­tálya alosztályvezetőjének vezetésével december 8-14. között - a Finn Szociál­demokrata Párt meghívására - pártmun­kás-küldöttség tartózkodott Finnország­ban. A delegáció nemzetközi kérdések­ről folytatott konzultációt a Finn Szociál­demokrata Párt képviselőivel. NEW YORK - 75 éves korában, rövid betegség után elhunyt Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos elnöke. Henry Winston 1963 óta volt a párt elnöke. Az amerikai kom­munista párt New Yorkban nyilvános­ságra hozott közleményében rámutatott: Henry Winston több mint fél évszázada vezető szerepet játszott az amerikai kom­munista mozgalomban. SZEGED - A szegedi egyetemek Du­gonics téri központi épületének aulájá­ban hétfőn a város tanácsa, a Szegedi Akadémiai Bizottság, a Szegedi Orvostu­dományi Egyetem és a Szegedi József Attila Tudományegyetem rendezésében ünnepi ülésen emlékeztek meg az Ameri­kai Egyesült Államokban a közelmúltban elhunyt Szent-Györgyi Albertról, aki 1937-ben a szegedi egyetem orvosvegy­tani intézetében folytatott munkássá­gáért kapott Nobel-díjat. Máig is ő az egyetlen magyar tudós, aki magyaror­szági kutatásai alapján részesült a leg­magasabb nemzetközi tudományos elis­merésben. ÚJ-DELHI - Elfogta a rendőrség In­dia első számú szikh terrorista vezetőjét az észak-indiai Pandzsáb szövetségi ál­lamban - közölte a rendőrség főnöke hétfőn. Dhanna Szingh egy öttagú veze­tés élén állt, amely a szikhek vallási ügyeivel és kegyhelyeivel foglalkozott. Ö és társai április végén illegalitásba vonul­tak, miután önkényesen bejelentették „Khalisztán” független szikh állam meg­alapítását.

Next

/
Thumbnails
Contents