Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
1986. december 13. IvrtÉPÜJSÀG 11 ±. „Szólj! S ki vagy, elmondom" Ülök a lakótelepi szobámban, hogy beszéd- és magatartáskultúránkról megírjam véleményem, és közben hallgatom a játszótérről beszűrődő esti párbeszéd zaját. Tizenéves fiatalok káromkodásokkal cifrázzák mondanivalójukat esténként, szavuk azokhoz is eljut, akik talán pironkodva hallgatják végig a durvaságok gyűjteményét. Veszekednek, vitatkoznak? Nem, csupán beszélgetnek, ahogy megszokták iskolában, munkahelyen, villamoson, vagy éppen otthon a családban. „Nyelvében él a nemzet!" Idézzük manapság oly sokszor Széchenyi Istvánt, miközben a trágárság, a nyelvi durvaság, az önkifejezés emberhez méltatlan megnyilvánulásai olykor hétköznapi életünk természetes tartozékaivá válnak. írásom címében Kölcseyt idéztem, de folytathatnám gondolataival tovább: „...meleg szeretettel függj a hon nyelvén, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válha- tatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatra kész lenni nehezen fog.” Miért e Kölcseyt meggyalázó magatartás, hogy anyanyelvűnk és viselkedésünk kultúráját lebecsülve csakis csúnya szavakkal tudjuk gondolatainkat megfogalmazni? Az anyanyelv védelmében számtalan mozgalmat és programot kezdeményeznek nyelvészek, írók, könyvtárosok és pedagógusok. A nyelv helyes használata azonban nem pusztán a nyelvtani szabályok óvását, hanem a gondolat pontos, világos kifejezésének védelmét jelenti. A beszéd- és érintkezéskultúra jövője nem egy szűk, nyelvészkedéssel foglalkozó szakemberek csoportjának ügye. Az újpalotai Árendás közi általános iskolából elindított mozgalom mottója: „Tudok-e úgy beszélni, úgy viselkedni, úgy cselekedni, hogy méltó legyek magam és mások becsületére? Gazdagabb, szebb, boldogabb általam és velem a világ?" A „Szépen magyarul - szépen emberül” - nap, melyet minden évben a költészet napja utáni pénteken szerveznek meg az iskola tanulói és tanárai, nem egyszerűen a magyar nyelv ünnepe, hanem az önértékelés, a számvetés, a magatartás jövőjét meghatározó önvizsgálat ideje. Apró, de figyelmeztető eredmények jelzik, az igyekezet nem hiábavaló. A gyerekek máskor is ügyelnek szavukra. Figyelmeztetik - udvariasan - azt a tanárt, aki óráján pontatlanul fogalmaz. És a pedagógus - nincs veszve a tekintély - ezért nem sértődik meg. A gyerekek szép, ritkán használt szavak gyűjtésével egymással versenyeznek, miközben tudják, hogy a vetélkedésért nem jár jutalom. Vagy mégis? Tudniillik a személyiség fejlődése. Győr és Sátoraljaújhely városa évek óta megrendezi a középiskolások és szakmunkástahulók országos anyanyelvi versenyének döntőjét. írásban és szóban fogalmazzák meg a vetélkedő diákok: mit jelent számukra az anyanyelv, mit nyújthat számukra a beszédkézség fejlettsége, a kifejezés sokoldalúsága. A versenyt szervező tanárok és a résztvevő fiatalok egyöntetűen állítják, hogy a felkészülés és a közreműködés egy életre szóló élményt jelent. Az egyik idei versenyt követően egy kiváncsi rádióriporter érdeklődve kérdezte, vajon van-e mérhető eredménye ezeknek a vetélkedéseknek. Látványos nem - volt a válasz - csupán talán annyi, hogy a versenyben résztvevő fiatalok mielőtt megszólalnak, már tudják, mit és miért nem szabad. És gondolom, ez sem kevés. A Pedagógusok Szakszervezete két esztendeje minden nyáron óvónőket, tanítókat, tanárokat hív anyanyelvi táborozásra. A jelenlévők - akik egyúttal szak- körvezetői képesítést is kapnak -, megismerkedhetnek a szép magyar beszédre nevelés módszertanával a fogalmazástanítás korszerű lehetőségeivel, a drámajátékok, a diákszínjátszás tartalmi és gyakorlati alkalmazásának pedagógiai programjával. A tábor rendezői nem titkolják, szeretnék, ha a táborozó pedagógusokat lakóhelyükön, iskolájukban az anyanyelvi mozgalom élesztőivé válnának. Néhány héttel ezelőtt a Hazafias Népfront Országos Elnöksége felhívást adott közzé a beszéd- és magatartáskultúra ápolásáért. Időszerűségét két mondatnyi részlet híven tükrözi: „Felhívjuk minden magyar állampolgár figyelmét nyelvhasználatunk visszásságaira, viselkedéskultúránk elsilányosodására, gondolatközlésünk elsekélyesedésére... Ezért kérünk minden magyar állampolgárt, hogy mindennapi magatartásában, egymással való érintkezésében ügyeljen arra, hogy beszéde, magatartása, viselkedése emberhez méltó legyen." Valahogy úgy, ahogy azt az Árendás közi általános iskolában gondolják: Szépen magyarul - szépen emberül. Maróti István Parti Nagy Lajos: Csuklógyakorlat Ha beszélhetnénk a filmművészetből vett analógia szerint experimentális költészetről, úgy Parti Nagy Lajos most megjelent verseit feltétlenül ide lehetne sorolni. Parti Nagy Lajos a költészet műfaji lehetőségein belül ugyanazzal a módszerrel él, mint az experimentális film a technikai beavatkozás révén. Versei stiláris érzékenység^ a tárgyi anyagszerűség, a fogalmi kötöttség feloldásából fakad. Verseinek nyelvezete tudatosan deformált, perodisztikusan elhajlított. Nem a szituációk konkrétságához kötődik, hanem az ironikusan felmorzsolódó individuel állapotbeli megfeleléseihez, a csupán benyomások szintjén válik fogalmilag megragadhatóvá. A játékos, olykor szarkasztikus hangvétel a létfontosságú, vagy legalábbis annak vélt értékek hiányára utal, kissé operetti módon; tréfás utánzatok sorozatával helyettesítve a teljes értékű egzisztenciális lét hiányát. A paródia azonban önirónia is egyben, amit nem lehet nem komolyan venni. Az operetti komolytalankodás, a játék tétje maga a költészet: „ki oldja föl e jelbeszédet,/ mielőtt egészen kiszépül/ s már végleg tandarab a bánat.” Az önmagára visszautaló paradox jellegű kérdés Parti Nagy Lajos legizgalmasabb, mégis legellentmondásosabb gondolata. Verseiben a költői szándék komolytalankodás, az a már már kilátástalan utóvédharc, melyet a művészet, s ezen belül a költészet irónikus felbomlása ellen vív. Ennek érdekében teremti meg azt az irónikus metanyelvet, amely a bomlás folyamatának csak úgy tud ellenállni, hogy közben ellenálló lesz minden feloldási, értelmezési kísérlettel szemben is. / Az általános életérzés összesűrüsödő hangulati elemek sorozata úgy kapcsolódik egymáshoz a kötetben, mint egy kísérlet egymással láncot alkotó darabjai. A kísérletezés fontos, nemcsak a tudományok, de a művészetek területén is, létjogosultságát nem szabad, nem is lehet kétségbe vonni. Végig olvasva a kötetet, úgy vélem, felülkerekedik mégis a gondolat: a „jelbeszéd” és „tandarab” ellentétén, az igazán jelentős költészet képes volt mindig is felülemelkedni. (Magvető Kiadó 1986.) Galló Sándor Deák Mór: Torzul az idő Torzul az idő. Arcomon Magamat tépem. Fogsorom éjszaka-szőr és pengenyom. nem bűnjel másokon. Tükröm is csonka. Megvakult, Csak fogy az erő. S a fehér ahogy én, moccanatlanul. lepedőt elönti a vér. A. Proskin: A fejsze Csizsikova, a laboratórium munkatársnője kiíratott az egyéb irodaszerekkel együtt egy fejszét is. A főnök nem nézte meg az utalványt, csak aláírta. De aláírták a gazdasági hivatalban is. A raktáros, az öreg Csurkin azonban természetesen észrevette,és felháborodva lobogtatta a papírt:- Mi ez? - kiáltotta mérgesen. - Minek az a fejsze? És honnan veszik, hogy nálam ilyesmi hever a polcon? És minek az magának... talán fel akar valakit aprítani vele? A főnök magához hivatta Csizsiko- vát.- Mit művelt velem? - toporzékolt. - Mi a csudának kell magának fejsze?- Csak kell... - biggyesztette le az ajkát Csizsikova. - És ne kiabáljon!- Bocsánat... - fújt visszakozót a főnök. Csűrik panasza eljutott a gazdasági igazgatóhoz is.- Hallgasson ide - kezdte idegesen. - Talán elment az esze, hogy ilyesmit kér? De akár elment, akár nem, fejszét nem kap! Csizsikova titokzatosan elmosolyodott. Az igazgató kissé elbizonytalankodott. Mindenesetre, odébb tolta az íróasztalon a hamutartót.- Talán valaki megbántotta? - kérdezte.- Hogy is mondjam... - felelte Csizsikova. - Például én most itt állok ön előtt... de ha mondjuk, egy fejszével jöttem volna, bizonyára hellyel kínálna.- Foglaljon helyet - mondta gyorsan az igazgató. Aztán meggondolta magát. - Vagy nem. Menjen! A fejsze híre villámgyorsan terjedt az intézetben. Eleinte mindenki csak nevetett rajta, aztán elkezdtek gondolkozni. Elsőnek Ahapkin technológus.- Csizsikova elvtársnő... - szólt, az irodába lépve. - Én a múlt évben tíz rubelt kértem tőled kölcsön. Visszahoztam egy kis csokoládé kíséretében... Ne haragudj! Ahapkin után a szervezési részleg vezetője kopogtatott be.- Hm... - kezdte zavartan. - Hány éve is dolgozol nálam, Csizsikova? Ideje lenne egy kis déli üdülésre elmenned. írd meg a kérelmet, aláírom...- Csizsikova elvtársnő - kezdte az igazgató, amikor magához hivatta - Foglaljon helyet. A közvetlen főnöke prémiumra javasolta jó munkájáért... És a kartársak, munkatársak áradata egész nap szünet nélkül tartott. A munkanap végén barátnője a szomszéd részlegből elragadtatással kérdezte:- Hogy sikerült ez neked? Csizsikova elmosolyodott.- Tudod... - mondta -, egy fejsze, különösen, ha az irodai, nagyon jó önvédelmi eszköz. Azt az embert, akinek fejszéje van, jobban becsülik... Fordította: Antalfy István A művészetpártoló Szombathely Hogyan kezdődött a képtáralapítás Szombathelyen? Makacs hittel, színes jövendőt képzelt álommal. Élt akkoriban Vas megye székvárosában egy tanácselnök, Gonda György, aki Magyarország nevezetes gyűjteményei során elképzelt a Nyugat- Dunántúlon is olyan képtárat, amelynek megtekintésére érdemes az utasnak, a turistának vagy az országot-világot bekalandozó jövevénynek Szombathelyre utaznia. Szeme előtt a XVIII. századi nagy német művészettörténész és archeológus, Winekelmann mondása lebegett: „A festészet a nem érzékelhető dolgokra is kitérjed. Ezek'jelentik legtöbb célját.” S mivel Szombathely már rendelkezett az egyiptomi eredetű Isis-kultuszból származó szentéllyel, a római kori Sava- ria (Szombathely latin neve) pompázatos köveivel, évezredes leletanyagával, a mai művészetpártoló a város XIX. század végi szülöttének, Derkovits Gyulának hagyatékát kezdte hazahozni. Hamarosan megnyílt az Isis-szentély közelében, az 1934-ben elhunyt festő szülőházában az Emlékmúzeum. Ma viszont már nem születnek olyan mecénások, mint a római kori, mondhat- nók ez esetben a Savaria-kori Maecenas, Róma gazdag polgára, a tudományok és művészetek bőkezű pártfogója. Ám ha nincsen Maecenas, születtek Szombathelyen mecénások, akik megtakarított forintjukból nem sajnáltak a képtár céljaira adakozni. S ma már a képtár él, virul és mindinkább gazdagodik. Erről már Salamon Nándor művészet- történész, a képtár igazgatója beszél.- Miből állt össze a Szombathelyi képtár törzsanyaga? - kérdezem Salamon Nándor igazgatót.- Kezdődött a Derkovits Gyula művészetét reprezentáló emlékkiállítás anyagával, majd folytatódott Dési Huber István özvegye által Szombathelyre'JrányíDési Huber István: A dési templom (1942) tott” hagyatékkal. Ehhez csatlakozik mindaz, ami a XX. század magyar baloldali, szocialista művészetéhez tartozik. Ezt követve a negyvenes évek Európai Iskolájának művésztagjai következnek, majd napjaink művészetének legkülönfélébb képviselői, a szilárdan realista hitet vallóktól a kísérletező irányzatok útkeresőinek sok kép-, grafika-, és szobor műalkotásáig.- Rendeznek időszakos kiállításokat is... Goldman György: Horthy-rendőr (1936)- Igen, a nagyméretű kiállitóhelyisé- gekben erre lehetőség van. Láttuk például, Budapest után egyedül csupán Szombathelyen, a világhírű Thyssen- Bornemisza gyűjtemény válogatott anyagát. Tavasszal Budapesten, Bécs és Graz után megkapjuk a páratlanul érdekes Bíró Mihály kiállítást. Sikerrel mutatkoztak be az észak-dunántúli festők, és rendszeresen bepillantást nyerhetünk a vidéki múzeumok különféle különlegességeket magukba rejtő kincseibe is. Dési Huber István: Töprengő (önarckép)- Mennyibe kerül ez az építmény?- Az 1976-ban megalakult Szombat- helyi Képtárépítő Egyesület eredetileg 264 alapítót mondhatott magáénak. Ma már az egyesületnek több mint háromezer tagja van. 250 szocialista brigád csatlakozott hozzájuk, és 165 üzem, vállalat, intézmény, szövetkezet. A képtár 95 millió forintból épült fel, ebből 40 millió volt az állami támogatás, 15 millió volt a szakszervezetek hozzájárulása - a többi mind-mind a gyűjtés, illetőleg a társadalmi munkából eredő lakossági hozzájárulás.- Mennyi volt a látogatók száma?- Az első évben ötvenezren jöttek el, köztük sokan az ország legkülönbözőbb részeiről, de külföldről is. A helybeliek állandó érdeklődését dicséri, hogy épületünkben különféle szakkörök működnek,hangversenyeket rendezünk, művészfilmeket vetítünk, állandó tárlatvezetésünk van - szinte minden alkalommal megtelnek termeink a művészetbarátok fiatal meg idősebb korosztályainak tagjaival. Továbbra is működik a Képtár Baráti Köre, a fáradhatatlan, most már nyugalomba vonult Gonda György vezetésével. Ami a folyamatosságot illeti: dr. Bors Zoltán, a megye jelenlegi tanácselnöke sem feledkezik meg Szombathely büszkeségéről, anyagilag is kap támogatást a megyétől, így a képtár nem csak „működik”, de állandóan gyarapodik is, legutóbb például á Kassák-hagyaték egynéhány egyedülálló ritkaságával. Tóbiás Áron
