Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
6 NÉPÚJSÁG 1986. december 13. Farkas Pál szobrászművésszel I- Vannak emberek, akik számomra azért is figyelemre méltóak, mert nagyon sok mindenre jut ideiük. Ügy gondolom, vagy igen jól bánnak az idővel, vagy „csalnak”.- De leginkább rohannak, már amikor tehetik... Persze, vettem a lapot, hiszen időügyben rám célzott. Érthető, hiszen többször beszélgettünk arról, hogy tanítok a szekszárdi tanítóképző főiskolán, szobrászként keményen dolgozom, pillanatnyilag is házat építek. No és családapa vagyok: három lányunk van... Mit mondjak? A negyven évem alatt nyolcvanat éltem. És ez eszi ám az embert, bár kispolgári tespedtségben nem szeretnék élni. I- És vidéken? Mint művész, hogy boldogul. Pontosabban a vidéken élő művészeknek milyenek a boldogulási lehetőségeik?- Lehet boldogulni, de nem abban az értelemben, ahogyan mi szakmai körökben erről beszélgetünk. A pesti kollégák azt mondják, hogy könnyű nektek vidéken, mert kevesebben vagytok, mert jobbak a föltételeitek, hamarabb juttok műteremhez, megbízáshoz és így tobább... Én erre csak egyetlen dolgot szoktam mondani: „Cseréljünk!” I- Vagyis mindegyiknek van előnye és hátránya is?- Erre én azt tudom mondani, ha nekik kell egy'marék speciális anyag, mondjuk gipsz, annak a beszerzése nekem háromszáz kilométerbe kerül. Mert a fővárosban vannak intézményeink, ott lehet anyaghoz jutni. I- És a szobrászok, festők szakmai lehetőségei?- Az a másik oldal. Mert Budapesten annyi alkalom, annyi esemény van, ahova el kellene jutnom. Csak a legkézenfekvőbbet mondom példaként: egy kiállítás a Műcsarnokban, ami egy hónapig tart nyitva. Ha nekem arra a hónapra nem jön össze az utazás, akkor én azt a kiállítást nem látom. Legfeljebb majd a Stúdió ’86- ban, dehát az nem az igazi. Tehát a dolgoknak praktikus és szellemi oldala is van.- Mégis Szekszárdon él és itt alkot, noha váltásra már lett volna lehetősége. Ha ezt nem is konkrétan értem, mert nem tudhatom, viszont az ország különböző helyein álló remek szobraiban joggal láthatom ennek lehetőségeit- Ezt igazán köszönöm. I- Ne nekem, hanem saját magának... S most hadd kérdezzek rá a tizenöt évvel ezelőtti döntésére.- Rendben. Tehát miért jöttem el Szegedről Szekszárdra? Szegedről, amely művészeti, irodalmi és egyéb hagyományokkal rendelkező egyetemi város, azaz a kulturális áramkör lényegesen nagyobb, mint az itteni. Persze, nem úgy fogtam föl a szekszárdi létet, hogy én ide bezárkódtam. Hanem gyakran járok mindenfelé az országban, amerre éppen az érdeklődésem visz. I- Akkor is, már ez a szűkebb hazája, itt telepedett le családjával.- Igen... I- Mi befolyásolta a döntést, hogy elhagyja a nagyobb lehetőséget ígérő szülővárost?- Amikor az ember még fiatal, amikor még előtte az élet, akkor úgy van, mint a népmesében a harnmádikfiú. Az valahogyan könnyebben vág bele a világba, viszi a lendület... Nem mérlegeltem akkora lehetőségeket. Viszont jó érzés volt, hogy szívesen fogadtak, volt itt mindjárt önálló kiállításom; rámbízták egy önképzőkör vezetését a művelődési központban, és tanulhattam, úgy éreztem, hogy itt lehet dolgozni. S tettem is... Aztán valahogy így ragadtam itt. I- És telt, múlt az idő, az a bizonyos legkisebb fiú művészeti alap-tag lett, majd a Képzőművész Szövetség tagja, sőt, tisztségviselőnek is megválasztották.- Ezek a dolgok, no és a munka, a megbízatások elfeledtették velem, hogy egy nagyvárost hagytam ott, pezsgőbb életet. I- Határozottan múlt időt használ, ami az el- feledést illeti.- Ez elég bonyolult dolog... szóval igen is, meg nem is. Csak egy csomó személyes gond és probléma adódott nekem itt az utóbbi években, de emellett azért szorgalmasan dolgoztam, több szobrom készült el és a tanítást sem hagytam abba. I- Nem próbál úgy megélni csupán, mint művész?- Nem. Bár volt egy ilyen időszakom is. Az utóbbi időben sok megbízatásom van. De nagyon szeretek tanítani, azt is igen komolyan veszem. Olyan tantárgyakat tanítok, amelyek nagyon szorosan kapcsolódnak a mesterségem másik oldalához: rajzolás, festés, mintázás, művészettörténet, ábrázoló geometria, népművészet. Ezek mind, mind rokonai a szobrászatnak, festészetnek. Nagyon jó ezt csinálni. I- Tehát ezek diáknak, tanárnak egyaránt fontosak, s a kérdés nem elsősorban anyagiakban merül ki.- Valóban nem. És van is eredménye, hogy diákokkal foglalkozom. Például az, hogy mintázgatunk. Ez eddig a tanítóképző programban nem volt benne, hogy próbálják három dimenzióban kifejezni magukat a hallgatók. Ez valami kísérletféle, de próbálom meghonosítani. Mindezt a tanítók nagyon jól tudják hasznosítani a munkájuk során, ugyanis az általános iskolai tanterv is lehetőséget ad a vizuális nevelés formájára. I- Mit örököltek és mit kaptak a művész apukától a lányok? Tehetséget, kézügyességet Az ici-pici lánynál még nem lehet megállapítani a tehetség jeleit, hiszen ő még csak egyéves.- A legidősebb gimnazista, a középső hatodik osztályos. Van kézügyességük, sőt, a nagyobb igen ügyesen dolgozik az agyaggal. Olyannyira, hogy néha magam is bámulatba esem. De megmondom őszintén, hogy a pálya rögössége miatt nem is bánom, hogy másfelé orientálódott. Szegeden tanul egy biológiatagozatos középiskolában... I- Szerencsés az, akinek a boldogulás egyik oldala, vagyis a tehetség adott Mint Farkas Pálnál. Hiszen elismert, tehetséges művész.- Ezt is köszönöm, de zavarban vagyok... I- Miért? Ebben az esetben a tények beszélnek. Olyan tények, amelyek szobor formában öltöttek testet Balatonfenyvesen, Pécs-Üszögön, Miskolcon, Szekszárdon...- Igen, hát ezeket én csinálom, mert olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy kapok megbízást, és ez a legnagyobb dolog. I- De megbízást kinek adnak? Nekem nem...- Jó, hát ehhez az is kell, hogy az ember már egy-két dolgot elkészítsen. S amit most mondok, lehet hogy igaztalannak tűnik, de állíttom, hogy ehhez szerencse is ke|l. Mert ezen a pályán ez is egy faktor. Szóval a szerencse á mi pályánkon az, hogy észreveszik az embert.- önt igencsak észrevették. Hogy ez melyik embernél miben tetőzött, az talán e formában lényegtelen is. Mert vannak irigyei és tisztelői is. Az viszont biztos, hogy az utóbbiak vannak többségben. Hiszen munkásságának kedvező a fogadtatása - általában.- Éppen ezért csinálom, amit csinálok. Mert akiknek készülnek a szobraim, azok megnézik, szeretik, s őszinte kritikusaim is. Nagyon örülök, amikor egy avatott szemű ember elismeréssel nyilatkozik egy-egy munkámról. Akkor is boldogságot érzek, amikor olyanok gratulálnak, akik e mesterség belső oldalait szakmailag nem nagyon ismerik, tehát nincsenek úgy fölkészülve, mint egy művészettörténész. De van egy harmadik, amikor az ember rosszindulatú, netán irigykedő megjegyzéseket hall, melyek nem elsősorban a műveket érintik, hanem a készítőjét. S az utóbbi időben ez nekem már nagyon kellemetlen. I- Szóval érdemes eltűnődni azon, hogy megbecsüljük-e eléggé az itt élő művészeket?- Ügy gondolom, hogy a párt- és állami vezetők egy része - nagyobb része - igen. De akad keserűsége is néha. Ez ellen úgy tanácsos védekezni, hogy nem figyel oda az ember. Csakhogy ez nem könnyű. És köztudott, hogy a művészember érzékeny. I- És kicsit más, mint az átlag. Néha úgy nézünk rájuk, mint a tyúk arra a bizonyos piros kukoricára.- Tényleg, néha úgy tűnik, mintha mi csodabogarak lennénk. I- Hát, aki fóliasátorban dolgozik az utcán... Jó hecc is.- Azért ezt elmagyarázom. Amikor idekerültünk, két évig Sióagárdon laktunk, amolyan családi alapon. Azután itt a megyeszékhelyen vettünk egy társasházi lakást, majd az Ibolya utcában sorházat építettünk. De ott nem volt műterem. A garázsban és kint az utcán, valóban fólia sátorban dolgoztam. Ott készültek a nagyobb méretű állatszobrok is. Ez is kissé extrém. De hát a tenni akarás ráviszi az embert ilyen szükségmegoldásokra is. No, ennek már vége, mert épülőfélben az új ház, már ott is lakunk, s ott dolgozom. Azt viszont el nem felejtem, hogy a szekszárdi városi tanács hozzásegített ahhoz, hogy Szekszárdon maradjak, maradjunk. I - Ha úgy vesszük, ezt meg is „hálálja”.- Örülök, ha így látja. Mert amennyiben helybeli megbízatást kapok, hát teljes erőbedobással dolgozom, de ha megyehatáron kívülről jön a fölkérés, akkor meg különösen. Hiszen, ha a nevemet nem is jegyzik meg sokan, de azt igenis mondják, hogy az a szekszárdi szobrász készítette a művet. Mert Farkas Pálból több is van az országban. Szekszárdból pedig csak egy. I- Amikor ez a beszélgetésünk napvilágot lát az újság hasábjain, a „Szekszárdi szobrászművész” újabb szobrát avatják, mégpedig Felsőszentmártonban.- Josip Gujas D2urétin mellszobrát készítettem el, ami a község - melynek lakói 95-96 százalékban horvátok - főterén áll majd. Nem volt könnyű a munka, hiszen a költőről csak néhány kisméretű fénykép állt „mankóként” rendelkezésemre. I- Ennek ellenére a költő vonásai, ugyanakkor szellemisége is megkapóan igazi.- Most is, mint annyiszor, úgynevezett előmunkálatokat végeztem. Megismerkedtem a művel, az emberrel, s amikor éreztem az atmoszféráját akkor kezdtem hozzá a megformálásához. Nézze, a téren talán mindennap elmegy a szobor előtt a költő édesanyja, a sok rokon, ismerős. Érezniük kell és el kell fogadniok ezt a szobor-emléket... Szeretek az igazi munka megkezdése előtt tájékozódni az irodalomban, a társművészetekben, mert csak ezzel együtt alkothatok olyan művet, mellyel talán hozzájárulhatok ahhoz, hogy mind többen érezzék: Magyarország Európában van. Ehhez szívesen adom munkámat, tehetségemet. I- Mást és máshogyan is szokott adni. Pontosabban adományozni. Egy-egy rendezvény alkalmával plaketteket, érmeket Miért?- Amikor egy rangos irodalmi vagy zenei rendezvény van, mint például az lllyés-em- lékszoba avatása Simontornyán, avagy a szekszárdi emlékünnepség, vagy a legutóbbi, a Liszt-évforduló, úgy gondoltam, hogy e rendkívül fontos emlékezéseket erősíthetem azzal, ha készítek egy-egy szép kis emléket. Ezért már kimosolyogtak, de az nem zavar. A köszönömöt viszont nagyon szívesen veszem. I- Megvádolták már azzal is, hogy azért a sok megrendelés, mert olcsón vállalja a munkákat- Lehet hogy néha áron alul. De most mondjam a divatos fordulatot, hogy ebben a gazdasági helyzetben...? De ezzel valóban számolni kell, és számolok is. Azért hozzáteszem, hogy soha nem elvtelenül, s nem balek módjára... Az ajándékozás pedig egészen más. I- És úgy egyébként is általában - de komolyan - hogy van?- Köszönöm. Változatlanul optimistán, tele munkakedvvel és egészségesen. Körülöttem a családdal és néhány baráttal. No és Szekszárd levegőjével, amit szintén szeretek. Mert ha nem így lenne, már régen elmentem volna innen. V - Őszintén kívánok még több és még tisztább levegőt! V. Horváth Mária MÚLTUNKBÓL Huszonöt éve adták át a megyei könyvtár új épületét Szekszárd város vezetői 1958- ban döntöttek: széles körű összefogással a megyeszékhelyen az igényeknek megfelelő korszerű könyvtárat építtetnek. Az új könyvtárnak kijelölt területen még bontani kellett a Széchenyi utcában, de már 1959- ben megkezdődik az építkezés Vas Zoltánnak a Középülettervező Vállalat építészének tervei alapján. A Szekszárdi Megyei Könyvtár építése úttörőfeladatot jelentett tervezőnek, szakembernek, kivitetele- zönek egyaránt - ez volt az első könyvtári célra tervezett, új épület az országban. Maga az építés kezdeményezéseként is elismerésre méltó - irta a könyvtárosok szaksajtója: „Éppen 1959 tavaszán volt tíz esztendeje, hogy nálunk is bontakozni kezdett a közművelődési könyvtárszolgálat... Új épületre akkor nem jutott. Ám tíz év múltán elérkeztünk a közművelődési könyvtárhálózat fejlődésének újabb állomásához: Épül Szekszárdon a megyei könyvtár, s ez nem átalakítás, nem adaptálás, hanem könyvtári célra emelt új épület. A többi megye bizonyosan követi majd a szekszárdi példát... A bátor kezdeményezés érdeme azonban vitán felül Tolna megyéé.” A könyvtár építésének két és fél éve alatt akadt bizony nézeteltérés tervező - könyvtárosok - építők között, a műszaki átadás határideje is eltolódott. A nagyközönség 1961. december 14-én vehette birtokába az ízlésesen berendezett könyvtár- épületet, homlokzatán Somogyi Árpád Korsós lány c. szobrával. A megnyitóra az ország minden részéből jöttek látogatók. Az ünnepi est íróvendége Darvas József, Berkesi András, Váci Mihály, Jankovics Ferenc, Tabák András, Kis Ferenc, Papp László volt. A kétemeletes épületben felnőttkölcsönző, gyermekrészleg, olvasó- terasz, kötészet, fotólabor, irodák, öltözők, háromszintes raktár, szolgálati lakás kapott helyet. Az új székház kedvező adottságai még szembetűnőbbek lehettek a korábbi állapottal összehasonlítva: a könyvtár az utca túlsó feléről költözött át egy négy- szobás zsúfolt, tűzveszélyes épületből, ahol a temetkezési vállalattal kellett kényszerű társbérletben élni. A megyei könyvtár elsők között tárta fel szabadpolcos rendszerben forgalmi anyagát - a 35 ezerből 6-8 ezer kötetet. A választás, a lapozgatás lehetősége már az első napokban több száz olvásót hódított meg. Az épület tervezésének hátrányai csak később, a mindennapi használatkor derültek ki. Kicsinek bizonyult a gyermekkönyvtár, az olvasóterem, kevés könyv fért el a válogató övezetben. Kéki Béla könyvtörténész már az építés idején felhívta a figyelmet a legnagyobb gondra: a kétfelől emeletes házakkal határolt épület alig bővíthető. Jóval több modern berendezésre is szükség lett volna. A tervezők, az építtetők az akkori igényeket számba véve adtak át agy kulturális intézményt a városnak. Akkoriban nem voltak láthatók - érezhetők Szekszárdon a hetvenes években rohamosan megindult fejlődés jelei. Ezt'az ellentmondást illusztrálja ismét A Könyvtáros cikke. „Egyébként mintha a Dunántúlnak ez a lankás vidéke kiesett volna a fejlődés sodrából. Szekszárd ma is parasztváros. 18 500 lakosának a fele földművelésből él, 20 százalékot tesz ki az ipari munkások és húszat az értelmiségiek száma, a többi városi kispolgár. Ilyen körülmények között aligha lehetett nagyobb mértékű könyvtárépitésre gondolni. Az igényeket nem is szabták túl magasra. Pedig nem ártott volna egy-két jövőbe mutató tényezőt alaposabban fontolóra venni.” A megyei könyvtár új épületének tehát viszonylag rövid ideig örülhettek: a helyiségeket kinőtték az olvasók, a szolgáltatások, a gyorsan gyarapodó állomány. Közben gyakori belső átrendezésekkel, külső könyvtárhelyiségeket jelentő kényszer- megoldásokkal enyhítenek a zsúfoltságon. Raktárnak építik be a padlásteret, helyismereti különgyűjte- ményt helyeznek el a volt szolgálati lakásban, zenetárt rendeznek be az Augusz-házban, majd a központi épületben, a gyermekkönyvtár egy eredetileg üzletnek készült, de barátságos, 200 m2-es, a korábbinál jóval nagyobb helyiségbe költözik. A könyvtár bővítésére terve'k készülnek, majd ismét új könyvtár építését szorgalmazzák a nyolcvanas évek elején. Később már a bővítésre sem marad erő megfelelő anyagiak híján. A városi tanács tervpályázata alpján az északi városrészben, a tanítóképzővel szemben jelölték ki az új könyvtár helyét. Ez már talán azt jelenti, hogy a távoli jövőbe tolódik ki egy új, korszerű könyvtárépület átadása. A megyei könyvtár városi szolgáltatásait a lakótelepeken, külterületeken működő 8 fiókkönyvtár egészíti ki, de tehermentesíteni a központi könyvtárat nem tudják. Egyik sem épült könyvtári szolgáltatóhelynek, utólag alakították ki őket bérházak alagsorában, régi épületekben. Közülük legalkalmasabb az olvasók kényelmes fogadására az Alisca lakótelepi és a felsővárosi fiókkönyvtár. Ez utóbbi a városrész közösségi fóruma is, a korábbi olvasókör demokratikus hagyományainak őrzője, továbbfejlesztője. A 25 év alatt megváltozott, differenciálódott közönségigénynek, könyvtárhasználati szokásoknak meg kellene felelni most és a közeljövőben is. Alkalmas erre a több mint 220 000 dokumentumot (könyv, folyóirat, diafilm, kazetta, fotó, aprónyomtatvány stb.) számláló gyűjtemény. Sajnos, szabadpolcon az állomány 15-20%-a található, a többi központi és távolabbi raktárakban. A város lakosságának egynegyede többé-kevésbé rendszeres látogatója valamelyik könyvtári részlegnek. Hátrányos helyzetűek ők, hiszen a város egyetlen nagyobb könyvtárában, őszi-téli hónapokban várni kell a 16 (!) olvasótermi férőhely közül az éppen megüresedőre. Ha már valaki szerencsésen helyet foglalt, s elmélyült volna a szakirodalomban, megzavarja - meglepi a telefonközpont, a lépcsőház zaja, vagy éppen a zeneműtárból váratlanul felcsendülő csoportos éneklés. Persze, ott is foglalkozás van, ahol a szőnyegre kuporodva ismerkednek hangszerekkel a kisiskolások. Mégis igénylik a könyvtári szolgáltatásokat - házikönyvtáruk gyarapodása mellett is az olvasók. A könyvtárat még így is bizalommal és türelmesen használóknak tervezzük hamarosan a videofilmek, kazetták, lemezek kölcsönzésének bevezetését. Várható lesz a hangoskönyvek (irodalmi munkák kazettán) kölcsönzésének kiszélesítése - estleg magnókölcsönzéssel is kiegészítve -, a mindennapi gyakorlatot segítő közérdekű információk terjesztése... ELEKES EDUÁRDNÉ
