Tolna Megyei Népújság, 1986. december (36. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-02 / 283. szám

1986. december 2. Képújság 3 Dombóvárott a MÁV-nál Felavatták Zay Dezső emléktábláját A Dédász és a fogyasztók Forinttal mért morál Megkoszorúzták az emléktáblát .Tegnap délután Dombóvárott a MÁV Üzemfőnökség vontatási csarnokának falán felavatták Zay Dezső, a Tanácsköz­társaság dandárparancsnokának em­léktábláját. A táblát Csillag László, a városi tanács elnöke leplezte le. A rövid ünnepségen jelen volt Brunner Vince, a városi pártbi­zottság titkára, valamint a megyei pártbi­zottság, a tanács és a városi KlSZ-bizott- ság képviselői. Zay Dezső Nyíregyházán született, és Simontornyán a híd alatt gyilkolták meg Prónay különítményesei, 1919. augusz­tus 11-én. Az Osztrák-Magyar Monar­chia hivatásos katonatisztje volt, majd a Vörös Hadsereg dandárparancsnoka. Az „őszirózsás” forradalom idején az I. honvéd huszárezred főbizalmija, a Ta­nácsköztársaság alatt a déli demarká­ciós vonalon, Dombóvárott, a vezetésé­vel szervezett dandár parancsnoka lett, egységeiben sok dombóvári vasutas is harcolt. A Tanácsköztársaság mártírjának em­léktábláját - születésének 100. évfordu­lója alkalmából - az MSZMP megyei bizottsága, a megyei tanács és a dombó­vári tanács állíttatta. Családok a tetőtérben Kicsit eqyformára Slkerültek mostanában is az új otthonok. Még emlék- -------------------------------------szem, amikor valóságos céltáblája volt főként a kultu­rális sajtónak az úgynevezett sátortetős épület, amely - talán egyszerűségénél fog­va - szinte típusa lett a falusi, kisvárosi családi háznak. Ma pedig, bárhol is járunk az országban, azt látjuk, hogy a tetőtér beépítése a divat. Sok helyen, mint hallom, nem is ad ki az építési hatóság például emeletes családi ház építésére engedélyt, ne­hogyrontsa az összképet. Mintha a rengeteg egyforma vagy hasonló tetőtérbeli la­kás katonás rendje nem szürkítené az embérek ízlését, nem tenné unottá a falvak, városok külső képét. Előírás szerint épülnek utcahosszat a házak egy irányba tájol­va, szorosan az út vonalára telepítve, nehogy összevisszaság legyen úrrá a településen. A következmény: a teljes monotónia, egymástól a fényt is elfogadó házak, mintha a városi építkezés egyhangúságát irigyelte volna meg a falusi, városi családi házak övezete. Sokáig a panelos városkép is össztűz alatt állt. Mára valamelyest enyhült ez a tá­madás. Talán mert alig volt valami kézzelfogható eredménye, vagy mivel kevesebb az állami és más, központilag szervezett lakásépítés, az arányok erőteljesen a ma­gánerős otthon irányába változtak, módosultak. Amibe alig szólhat bele a központi akarat, így az ízlésformáló szándék is lohad, nem találva célpontot, de az agitáció is alábbhagy emiatt. Hát igen, nehezebb a sok ezer új lakásépítésre vállalkozó sze­mélyt meggyőzni, mint fricskázni a fantáziátlan építőipart és a makacsul takarékos - a lakásszám növelésében érdekelt - tanácsi és banki megrendelőt. Erre mondják, hogy patthelyzet, amikor a sakkban a királynak nincs hova lépnie. Ez esetben a konkrét építési feladatok fogyatkozván, mintha leállt volna - vagy fel sem támadt igazán - az államigazgatási, a magánerős építésben alig részt vevő tervező apparátus, a társadalmi és egyéb szervek ízlés- és életmódformáló igyekezete, buzgalma. Ha ide nem számítjuk a folyton bővülő, de az igényekhez mégis csak késve és nehezen igazodó típusterv-gyűjteményeket, a valóban jó szol­gálatot tevő, de csak a betévedőkre hatást gyakorló különböző tanácsadó szolgála­tokat, vállalkozásokat, intézményeket. Megkockáztatom a kijelentést: nem érződik országosan és a megyékben sem a célirányos, jövőképet befolyásoló családiház-építési program, amelyre támasz­kodva a helyi hatóságok, építési szervek, kisiparosok, szövetkezetek és vállalkozók tényleg segítői lehetnének. Természetesen nem szeretném „a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket is", és azt a látszatot kelteni, mintha az előbbiek miatt megkérdőjelezhető lenne a mostani folyamat. Mégis, éppen a tömegessége miatt kellene irányt változtatniuk a családi- ház-építésre vállalkozóknak. Mielőtt egy földszintes, tetőtérbe szorított Magyaror-* szág képe bontakozna ki. És mielőtt az idősebb és ifjabb családok kívánatos együtt­élése helyett - mivel a tetőtérbeli lakrész tartósan családalapításra, s annak növe­lésére nem alkalmas - újból egyfajta fölösleges „atomizálódás" kezdődne meg, illetve folytatódna a családok között. Növelve ezzel is a lakásigénylők, majd később a magukra maradt öregek számát. Ritkán esik szó még egy, nem elhanyagolható tényezőről az előbbiekkel össze­függésben. A városok, falvak területe szinte lepényszerűen kitágul, megnő. Az ez­zel járó villamosítási, vízellátási, szennyvízelvezetési költség hovatovább elviselhe­tetlen terheket ró az állampolgárra és más épületfenntartókra egyaránt. Ma már alig beszélünk például a telepszerű többszintes építési módokról, a telek- és kommu­nális ellátás szempontjából is jóval takarékosabb otthonteremtés lehetőségeiről. Ezek felkarolására - néhány kivételtől eltekintve - nem folyik kellő felvilágosító pro­paganda és szervező tevékenység. ÖSSZGQGZésként'. a közve^en napi érdekek - több lakás, több otthon - tá- mogatása mellett a jövőbe tekintő, tudatosan formált fa­lu- és városkép-kialakításra kellene irányulnia nagyobb figyelemnek. Hogyne csak ■lakjon valahol az állampolgár, de a környezetében jól és kellemesen is érezze ma­gát. ✓ . F. TÓTH PÁL A Dél-dunántúli Áramszolgálatató Vál­lalat öt kirendeltségéhez 73 ezer fo­gyasztó tartozik. Szekszárdon 23, Bony- hádon 15, Hőgyészen 11, Pakson 12, és Tolnán a kirendeltségen ugyancsak 12 ezer fogyasztót tartanak nyilván, akik áramdíj fizetésére kötelezettek. Kiderül- ha részletesen utána nézünk - hogy e kötelezettségnek sokan nem tesznek eleget. így már morális kérdéssé vált e tény, ami forintokkal mérhető. A be nem fizetett áramdíjak összege az 742 ezer forint volt. A befizetések módjáról beszélgetünk Paluska Zoltán üzemviteli osztályvezető­vel és Nászainé Hábel Klára közgazdász- szal, a Dédász szekszárdi üzemigazgató­ságán.- Háromféle fizetési lehetőség van - kezdi az osztályvezető. A magán fo­gyasztók készpénzzel fizethetnek, amit a díjbeszedőink gyűjtenek össze. Keve­sebben élnek az Országos Takarék- pénztár átutalási betétszámlájával és a takarékszövetkezetek bizományosainál is ki lehet egyenlíteni áramszámlákat. A díjbeszedőink körülbelül 56 ezer fo­gyasztót keresnek meg két havonta.- Városokban nehezebb a dolguk - la­poz a számlák közé a közgazdász. - Ott általában csak az esti órákban tartóz­kodnak otthon az emberek. Ezért mi a magunk részéről az átutalási formát sze­retjük. Igaz, hogy ezzel inkább azok a fo­gyasztók élnek, akik mindenképpen ki­egyenlítenék tartozásukat.- Azt jelenti, hogy vannak akik szándé­kosan nem fizetnek?- Igen! - válaszolják egyszerrre.- Mit tehet a vállalat ezekben az ese­tekben?- Végső esetben a kikapcsolással megszüntetjük az áramszolgáltatást - mondja Paluska Zoltán, majd hozzá teszi:- Természetesen ezt megelőzi legalább két alkalommal egy-egy fizetési felhívás, amit írásban hagyunk a fogyasztónál. Sajnos az is előfordult, hogy ezeket egy­szerűen tudomásul sem veszik. Ez a ma­gatartás két szélsőséges csoportra jel­lemző. Egyik, aki a pénzét a szűkös hely­zete miatt nem tudja beosztani és ezért nem fizet, a másik akik viszont nagyvona­lúan nem foglalkoznak ilyen - számukra - kis ügyekkel, mint villanyszámla.- Az áram kikapcsolása mennyi időre szól?- A számla kiegyenlítéséig. Ha ez meg­történt, akkor kötelesek vagyunk 72 órán belül visszaállítani az áramszolgáltatást. A nótórius nem fizetők esetében termé­szetesen vigyázunk, hogy ez éppen a 72. órában történjék - feleli az osztályvezető. Schmidt János igazgató kapcsolódik a beszélgetésbe:- Az olvasók és a fogyasztók előtt is is­meretes az új számlázási rendszer. Ezzel az volt a célunk, hogy a fogyasztóknak kényelmesebb, kulturáltabb lehetőséget biztosítsunk és a takarékosságra is kényszeresük így őket. Hisszük, hogy az új módszer a fogyasztók terhelését egyenletesebbé teszi. Többször meg­próbáltunk különböző tájékoztatók segít­ségével közelebb kerülni a fogyasztók­hoz, megértetni a dolog lényegét, de úgy tűnik ez hosszabb időt vesz igénybe. Lé­nyegében arról van szó, hogy rész- és végszámlák vannak. Az eddig megszo­kott időben kapja öt alkalommal a 12 hó­napi összes fogyasztás egyhatodának megfelelő egyenlő összegű résszámlát. A hatodik pedig a 12 havonként leolva­sott fogyasztásmérő állások alapján befi­zetendő végösszeg és az öt résszámla különbsége. Azt is kértük a fogyasztóktól, hogy jelezzék nekünk, ha nagyobb telje­sítményfelvételű villamoskészüléket kí­vánnak üzembe helyezni és ezt rendsze­resen használni, ami várhatóan fogyasz­tásnövekedést eredményez, mert a rész­számlák összegét ennek megfelelően kell módosítanunk. Ellenkező esetben is így van ez, tehát, ha megszüntet valami­lyen készüléket villanybojlert, darálót, szivattyút és lehetne sorolni a többi nagy fogyasztású gépet is. Sajnos felhívásaink nem találnak kellő visszhangra. Sőt kol­légáim korábbi gondolatához kapcso­lódva tényleg ki kell jelenti, hogy romlott a fizetési morál. Számottevő bírósági pe­reskedések, végrehajtói intézkedések vannak az áramdíjak be nem fizetése miatt. H. Szabó József egyike a díjbeszedők­nek. Körzete a megyeszékhely környéke: Őcsény, Decs, Sárpilis, Várdomb, Óbe­rek, Újberek, a szőlőhegyek, Szálka, Józsefpuszta, Ózsák, Kendergyár, Árvíz­kapu, Szekszárd Béke telep: Kéthavonta járja ezt a vidéket, 1983 óta. Sajátos emberi kapcsolatok alakulnak ki a fogyasztókkal. Családi problémák, gondok témái a rövid beszélgetésnek, amíg átveszi a pénzt és az átadást alá­írással igazolja a fizető.- Velem is megtörtént - meséli H. Szabó József - hogy kérte a gazda, várjak egy pillanatra, amíg kihozza a pénzt a másik szobából. Tőlem elvette a számlát és elment. Jött vissza, hozta a pénzt és kérte a számlát ismét. Montam, hogy már átadtam. Tiltakozott, hogy neki ugyan nem. Bementem vele a szobába és kis szópárbaj után megtaláltuk ott a számlát. Ez nem jellemző eset, de meg­történt az elején és tanultam belőle. Nem mindenhol fogadnak szívesen, de az is előfordul, hogy kávéval süteménnyel kí­nálnak.- Mi az alapfizetésünkre plusszként kapunk pénzt annak százalékában, hogy a díjakat miként tudjuk beszedni, mennyi marad befizetés nélkül. Az én körzetem­ben az elmúlt havi terhelés 1 millió 44 ezer forint volt. Ebből körülbelül 20 ezer, 'amit nem nálam fizettek, és biztosra lehet venni, hogy 15 ezer elmarad. Sajnos még nem volt olyan, hogy 100 százalékosan be tudtam volna szedni a díjakat. Úgy tű­nik nem is lesz. Szekszárdon ügyfélszolgálati iroda megnyitását tervezik január elsejétől, ahol a munkaidő után is lehetőség lesz az áramdíjak befizetése mellett egyéb meghibásodások, vagy az áramszolgál­tatással kapcsolatos balesetveszélyek bejelentésére. DECSI KISS JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Az új vállalatirányítási formák tapasztalatai a könnyűiparban Segítség az aszály­károsultaknak A kormány felhatalmazása alapján az Állami Tervbizottság további intézkedé­seket hozott az aszálytól leginkább súj­tott mezőgazdasági nagyüzemek kárai­nak enyhítésére. A 20 százalékot megha­ladó aszálykár miatt fizetésképtelen és veszteséges mezőgazdasági nagyüze­mek közül azok, amelyeknél a szántóföl­di növénytermesztés hozamérték-kiesé- se - az utóbbi 3 év átlagához képest - meghaladja a mérleg szerinti vesztesé­get, a veszteség teljes összegére, állami támogatást kapnak. Ott, ahol a hozamér- ték-kiesés kisebb, mint a mérleg szerinti veszteség, a dotáció a hozamkiesés ösz- szegéig terjedhet. A nem veszteséges, de jelentősen aszálykáros, 15 százalék feletti hozam­kiesést szenvedett gazdaságok megha­tározott mértékű, 2 év alatt igénybe vehe­tő adókedvezményben részesülnek. A támogatás és az adókedvezmény az érintett üzemekben nem használható fel személyi jövedelem és az ezekhez kap­csolódó keresetszabályozási adók fi­nanszírozására. Az érintett nagyüzemek - az 1986-os gazdálkodásuk után - ér­dekeltségi alapjukból év végi részese­dést nem fizethetnek. A gazdaságok a megyei tanácsoktól a közeli napokban kapnak bővebb információt. Az új vállalatirányítási formák eddigi tapasztalatairól, az új vezetési módsze­rekről tartottak ankétot hétfőn a Magyar Kereskedelmi Kamara székházában. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület, a Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgo­zó Tudományos Egyesület és a Magyar Kereskedelmi Kamara érdekelt tagoza­tainak közös rendezvényén vezérigazga­tók, vállalati tanácsok elnökei cserélték ki tapasztalataikat. Vitaindító előadásá­ban Cseh József ipari miniszterhelyettes elmondta: a könnyűipar 106 vállalatából az elmúlt két esztendő során 101 tért át az új irányítási formák valamelyikére. A könnyűipari vállalatok többségét - mint­egy 80 százalékát - vállalati tanács irá­nyítja, s az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az áttérés lendületet adott a vállalati gazdálkodás javításához. Meg kell találni azokat a formákat, módszere­ket, amelyek ezt a folyamatot tovább erő­sítik.- Az új vállalatirányírási formákról szó­ló jogszabály csak az alapvető rendelke­zéseket tartalmazza, a kollektíváknak mindenütt a helyi sajátosságok figyelem- bevételével kell kialakítaniuk működé­sük rendjét, s ez nem megy mindig zökkenőmentesen - mondotta. Az Ipari Minisztérium útmutatók kiadásával igyekszik segítséget nyújtani a vállalati kollektíváknak, s ellátja e szervezetek törvényességi felügyeletét, vagyis első­sorban azt vizsgálja, hogy működésük megfelel-e a jogszabályoknak. Rámutatott, hogy a nagyobb önállóság nagyobb felelősséget is ró a dolgozókra, s ezért igen fontos, hogy a vállalati tanács tagjai felkészültek, sokoldalúan informál­tak legyenek. Ez ma még nem mindenütt megoldott, ezért fontos, hogy a vállalati tanácsok tagjai megszerezzék a gaz­dálkodó szervezetek hosszú távú dönté­seihez nélkülözhetetlen ismereteket. Az ankéton többen elmondták, hogy rendezni kell a vállalati tanács és a szak- szervezet közötti viszonyt, különösen az egyetértési jogot és a közös döntést igénylő kérdések körét fontos a jelenle­ginél pontosabban elhatárolni. Ugyan­csak a közeljövő feladatának tartják a vállalati tanács elnöke jogállásának ren­dezését: jelenleg ugyanis a vt elnöke közvetlenül az igazgatótól függ, s ez gyakran megnehezíti tevékenységét. Az ankét résztvevői egyetértettek abban, hogy az új vállalatirányítási formára való áttérés ott volt a legeredményesebb, ahol a testületi és az egyszemélyi vezetés elő­nyeit kihasználva alakították ki a gazdál­kodó szervezet irányítását. A városok, kézségek természetes szolgáltatása a közvilágítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents