Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
1986. november 13. Képújság 3 Miért kell nekünk kokszolómű? A november 11-i átadási ünnepséggel, az első adag koksz elkészítésével, a próbaüzemelés megkezdésével belátható közelségbe került a hatodik ötéves terv második legnagyobb állami nagyberuházása befejezésének időpontja. A Paksi Atomerőmű „árnyékában” épülő dunaújvárosi kokszolómü nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy a próbaüzemeléssel párhuzamosan befejező munkálatokra még körülbelül másfél milliárd forintot kell fordítani. A beruházás kétségkívül nagy terhet jelent a népgazdaságnak (az Állami Tervbizottság 1984. július 19-i döntése értelmében az új kokszolómű építéséhez összesen kilenc és egynegyed milliárd forintot juttat az állam). Óhatatlanul felmerül a kérdés: miért van szükség erre a meglehetősen drága beruházásra, s vajon kifizetődő lehet-e Magyarországon új kokszolóművet építeni? Csöjckenő teljesítmény Az ország kokszolható feketeszénva- gyonának hasznosítása népgazdasági érdek. Ezért született meg az úgynevezett liászprogram, amelynek lényege, hogy 1993-ig meg kell kétszerezni a feketeszén kitermelését a mecseki szénmedencében. A liászprogram végrehajtásának előirányzott költsége csaknem 23 milliárd forint. Ez a költség csakis akkor térülhet meg, ha az országon belül kok- szosítjuk a kitermelt szenet. A jelenlegi hazai kapacitás nem elegendő ehhez. Többé-kevésbé ismert tény, hogy Magyarországon kizárólag Dunaújvárosban, a Dunai Vasműben gyártanak kokszot. A Dunai Vasmű kokszolóművének mindkét blokkja meglehetősen régi: az egyik 1956, a másik 1960 óta üzemel. A két blokk 1986-ig összesen mintegy 20 millió tonna kokszot adott az országnak (emellett - melléktermékként - körülbelül 7,5 milliárd köbméter gázt továbbított a helyi és a fővárosi háztartásokba). A kokszolómű csúcsteljesítménye 1979. és 1983. között évi 780-800 ezer tonna koksz volt, ez a teljesítmény az utóbbi időben csaknem a negyedével csökkent. Ez természetes is, hiszen a nemzetközileg elfogadott normák szerint a kokszolóblokkok élettartama átlagosan 20-25 év, s ezután mind a műszaki, mind a gazdaságossági mutatók hirtelen és gyorsan romlanak. (Megjegyzendő, hogy a fővárosi háztartások gázellátását szolgáló Óbudai Gázgyár ugyancsak elavult, üzemeltetése szintén gazdaságtalan. Deviza megta ka r ítás A népgazdaság évi kókszszükséglete valamivel több, mint két millió tonna. E kokszmennyiség egy részét eddig is a Dunai Vasmű adta, jelentős része - mintegy 850 ezer tonna - szocialista országokból származott. Mivel azonban a szocialista import korlátozott (növelésére belátható időn belül nincs lehetőség), mindeddig évente 350-500 ezer tonna kokszot a tőkés piacról kellett beszerezni. Az új kokszolómű belépésével voltaképpen a dollárért vásárolt kokszot helyettesíthetjük hazaival. A koksz világpiaci ára ugyan meglehetősen tág határok között ingadozik (1981. és 1986. között a tonnánkénti kokszár 160-130 dollár volt), de a beruházás akkor is kifizetődőnek ígérkezik, ha a koksz világpiaci ára esetleg tonnánkénti 110 dollárra csökken. Ebben az esetben az évi egymillió tonna kapacitású új kokszolómű évente 65-70 millió dollárt takaríthat meg a népgazdaságnak. És a melléktermék sem „mellékes”: évente 67 millió köbméter gázt ad majd az új mű az iparnak, a háztartásoknak. Jobb minőség, minél előbb... Az új kokszolómű 65 kamrájában több koksz készülhet majd, mint a két régi blokk 55-55 kamrájában együtt. Ami azonban ennél is fontosabb; a jelenleginél lényegesen jobb lesz az előállított koksz minősége, s ezt a minőséget - a korszerű technológia révén - egyenletesen tartani lehet. Emellett a levegőszeny- nyezés is megszűnik (környezetvédelmi berendezésekre egymilliárd forintot költöttek a beruházásra szánt összegből). Az új kokszolómű teljes üzembe helyezésének az Állami Tervbizottság által 1984-ben megszabott határideje 1988. március 31., de szinte bizonyos, hogy erre jóval hamarabb kerül sor, hiszen az új blokk átadása 1987. június 30. helyett már most, 1986. november 11 -én megtörtént. Köszönhető ez annak, hogy 1984 decemberében a fővállalkozók és a legjelentősebb alvállalkozók társasági szerződést kötöttek a beruházás meggyorsítására, valamint arra, hogy a beruházási költségből 75 millió forintot megtakarítanak. Ezt az összeget anyagi ösztönzésre fordíthatják: a felét a részhatáridők teljesítésekor fizetik ki, a másik felét pedig abban az esetben, ha 1987 első felében az új kokszolómű 350 ezer tonna kokszot ad. Erre pedig annál inkább számíthatunk, mert az új kokszolómű létesítésének népgazdasági érdeke a létesítőkben is - személyes anyagi érdekeltségük révén - tudatosodott. Műszaki konferencia /Textilipari műszaki konferencia kezdődött szerdán a Duna Intercontinental Szállóban. A tanácskozáson az ágazat hazai szakemberei a számítógépek alkalmazásának a textil- és a textilruházati iparban elért eredményeit és a következő évek feladatait veszik sorra. A kétnapos konferenciát Geleji Frigyes, az OMFB elnökhelyettese, a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Jederán Miklós, a Budapesti Műszaki és Tudományos Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára tartott előadást az ágazat számítógépesítésének eddigi eredményeiről. Elmondotta: a hazai textilipari vállalatok többségénél valamilyen formában már alkalmazzák a számítástechnikát. Korszerű folyamat- és minőségellenőrző rendszereket építettek ki, számos helyen számítógéppel segítettt tervező-, vizsgáló-, gyártó- és robotrendszerek működnek. Legújabban már megjelent a komputerrel kombinált lézeres szövethiba-regiszt- ráló berendezés is, amelyet a közeljövőben a magyar vállalatoknál is alkalmazni fognak. A tanácskozáson a szakemberek a számítástechnika hasznosításának eddigi eredményeiről is beszámoltak. Elmondták többek között, hogy a Glovita Győri Kötöttkesztyűgyárban a közelmúltban számítógép-vezérlésű kesztyűkötő gépeket állítottak munkába. A vállalat sokfajta kesztyűt gyárt, s a rendszeres átállás jelentős időkiesést okoz. Ez az időveszteség 20-25 százalékkal csökkenthető a komputervezérlésű berendezések üzembeállításával. A Rábatext Győri Textilipari Vállalatnál működő ezer szövőgép több mint egyharmadát számítógépes termelésfigyelő rendszer irányítja. A mintegy 3 millió forintos beruházás eredményeként automatikussá vált a minőségellenőrzés és termelésirányítás. A szervezési tapasztalatok alapján a vállalat többi gyáregységében is hozzálátott hasonló rendszerek bevezetésének előkészítéséhez. Tavaly kezdte meg működését a Dacotex szövődéi számitógépes adatgyűjtő rendszer a Pápai Textilgyárban. Hasonló rendszert vezetnek be a vállalat fonodájában is, és megkezdték a kötőüzemi számítógépes termelésirányítás előkészítését. Fiatal agrárértelmiségiek fóruma Dombóváron A Dombóvári Városi Művelődési Otthon első emeleti egyes számú termében Cserép Imre, a városi pártbizottság első titkára a házigazda. Fogadja az érkezőket, a városkörnyék huszonnyolc agrár- szakemberét, köszönti a megjelenteket, ismerteti a politikai könyvnapok Tolna megyei eseményeihez kapcsolódó rendezvény célját, vagyis azt, hogy a történelmi tapasztalatok mindenki számára tanulságul szolgáljanak, majd felkéri Vas Istvánt, az MSZMP Tolna Megyei Bízott-' sága Végrehajtó Bizottsága tagját, a Dal- mandi Mezőgazdasági Kombinát Állami díjas vezérigazgatóját a vitaindító megtartására. Vas István idézi a címet: A szocializmus megvédése és megújulása a mező- gazdaságban, aztán felteszi a kérdést: Vajon indokolt-e a cím ilyetén való felvetése? Havasi Ferencet, az MSZMP KB titkárát idézi: „Ha nem sikerül a világgazdasági kihívásnak megfelelően rendezni a gazdasági életünket, akkor rövidesen visszazuhanhatunk a középkorba.” A vitavezető ezután utal arra, hogy a gazdálkodásban a nagy történelmi sorsfordulók utáni átrendeződés az embereket történelmileg új helyzetbe hozta és most az a feladat, hogy megvédjük azt a pozíciót, amit népünk történelme során elért. Hosz- szú menetelésre kell felkészülni, hangsúlyozza, újra kell értékelni a perspektívákat, meg kell találni a kibontakozás útját, és fontos, hogy tömegesen gyakoroljuk a racionális cselekvést. Tapasztalatátadás A múlt felvillantása után az előző gondolatok a mába, a mai feladatokhoz vezettek át. (Ezt tartalmazza a fórum címének második része.) Vas István szól a műszaki értelmiség - hazai és szocialista táboron belüli - megbecsüléséről, s elmondja, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombihátban azt tűzték ki feladatul, hogy az említettek jövedelmét - nem a munkásrétegek jövedelmének rovására - nagyságrendben kell növelni.- Minden kollektívának, egyénnek az életét tervezni kell - közli hatvanéves tapasztalatával, azután a táblához megy és szemléltetésül felírja az ötéves tervek termelési adatait, majd kiemeli, hogy a nép- gazdasági, a dolgozói, a vállalati elvárásoknak egyszerre kell eleget tenni. - A mai világ jellegzetessége, hogy az értéktörvény nem működik szabályosan. A világban a politikai szembenállás eltéríti egymástól a gazdaságokat - hangzanak az őszinte szavak, majd a bizakodó hang is megszólal, mondván, valószínű, a helsinki egyezmények alapján fokozódik a tudományok cseréje. Bizonyítja mindezt azzal, hogy a frissen kapott információkkkal összehasonlítja a nyugatnémet és a magyar termelési értékeket. Megállapítja ezután, a magyar gazdaság elemzettségének feltételei sokkal jobbak, mint a legfejlettebb tőkés gazdaságokban. Hibánk, hogy nem elemezzük ezeket, hanem vakon döntünk. Grafikont mutat később Vas István, és a fórum résztvevői megtudhatják az egy főre jutó jövedelem alakulását. Szól a munkabérről, a vállalati jövedelemről, a vállalati tartalékalap-képzésről, a költségvetési befizetésről, majd az egyes ágazatok innovációs tevékenységéről, aztán a vezetők jövedelmének alakulásáról, az emberi érdekeltség és a hatékonyság összefüggéséről. Kihangsúlyozza, el kell sajátítani a technológiai szemléletet. Ezt hosszú számsorral szemléleteti, összehasonlít, majd levonja a következtetést: Veszteséges, egyensúlyhiányos gazdaságot nem lehet fenntartani. A megoldás kulcsa a műszaki fejlesztés. A vitaindító zárszava is elhangzik ezután: Ma egy dolog lehet a szemünk előtt, a racionalitás. Kérdések Mint ahogy lenni szokott, a kérdések következnek. Arra a felvetésre, hogy lát-e még tartalékot a kombinát eredményeinek fokozásához, Vas István azt válaszolja, hogy nemcsak ő, hanem a kombinát dolgozói is látják az eddig még feltáratlan tartalékokat. Példaként többek között azt hozza fel, hogy egy időben azért drágult meg a napraforgó termelési költsége, mert a fehércirok mentesítő vegyszere megdrágította. A felismerés után - nem termelnek napraforgót ott, ahol ez a növény tenyészik - kisebb lett a bruttóhozam, de nagyobb a jövedelem. A következő kérdés a szarvasmarhaágazat hozamára, a ráfordításra és a nyerségre vonatkozik. Ennél a felvetésnél a vezérigazgató az egyéni érdekeltség mellett az ágazatok közti integrált kapcsolatokról szól, ugyanis ez hozta meg a húszszázalékos nyereséget. A cél, hogy vállalaton belül ne a jó ágazat tartsa el a gyengét, hanem mindegyik gazdaságos legyen. Válaszol ezután a fiatal szakemberek beilleszkedését segítő munkájukról, majd a vállalkozási készség fontosságára is felhívja a figyelmet. Kiemeli, a vállalkozás a magyar ember fejében ma még mint kapitalista kategória él, majd módszertani fogásként elárulja, hogy „kell bevinni az embereket a csőbe”, vagyis hogyan kell vállalkozásra, innovációra bírni őket. Cserép Imre zárszava következik a két óra tanulságos eszmecsere után. A városi első titkár így összegez: - Bármilyen időszak van, fejlesztés, műszaki fejlesztés nélkül előrelépni nem lehet. Erre ma is több a lehetőség, mint amennyit az üzemek megtesznek. A vezetés részéről sok mindenben felvetődhet a vállalkozás igénye. A gazdaság álfal adott előnyt nem használjuk ki eléggé, nem elég erős a költséggazdálkodás kényszere nálunk - szól a summázat, ami a vitaindítóval együtt mindnyájunkat elgondolkodtatott. Mindig akad közös téma Fotó: DÓMBA! ISTVÁN FERTODI SZAMÓCÁK Erősödő bizalom A nagyüzemekben és a kiskertekben mind több helyen foglalkoznak a kedvelt gyümölcs, a szamóca termesztésével ; viszonylag jók az értékesítési lehetőségek, és az utóbbi években a termésátlagok is nőnek. Az országban eddig hat szamócafajta volt forgalomban, ezek közül azonban mindössze hármat termesztettek nagyobb mennyiségben. A legkere- setebb fajta a Gorella, amely az ültetvények mintegy kétharmadát foglalja el. A másik két fajta 13, illetve 10 százalékos arányban részesedik a termőterületből. A szakemberek szerint szükség van arra, hogy tovább bővítsék a fajtaválasztékot, és a termesztési szezon széthúzásán is fáradoznak. A Gyümölcs- és Disznövénytermesz- tési Fejlesztő Vállalat fertődi kutató állomásán nemesítették ki a Fertődi 19-et, amely a MÉM-től megkapta a hivatalos termesztési engedélyt. Ez a szamócaféle a Gorellával egy időben érik, ám gyümölcsének minősége eltér attól, így értékesítve várhatóan nem okoz majd gondot. A tartósítóiparban ugyanis régóta várnak már egy új, az ipari feldolgozás céljára is alkalmas fajtát. A másik újdonság az NSZK-ból behozott Hakras Romatá, amely szintén a fertődi kutató állomás közreműködésével gyarapítja majd a hazai választékot. Korán és bőven termő, tetszetős gyümölcsű szamócáról van szó, amelyet mindenekelőtt friss fogyasztásra szánnak, így a háziasszonyok a következő években mind gyakrabban találkozhatnak vele a piacokon. A nagyüzemekben és a házikertekben egyaránt ajánlják termesztését. (Tudósítónktól) Az ajtóban három jó fellépésű fiatal lány állt: - Pozsonyiékat keressük. Jó helyen járunk? Az igenlő válasz után illedelmesen bemutatkoztak, majd elmondták látogatásuk célját. A Babits iskola 8. c. osztályos tanulói voltak.- Osztályfőnökünk, Kovács Erika megbízásából jöttünk - mondták egymás szavába vágva. Osztályunk ugyanis felajánlotta és elvállalta a nyugdíjas Pozsonyi-házaspár patro- nálását. Ez azt jelenti, hogy időközönként meglátogatjuk Önöket és amennyiben igény lesz rá, meghozzuk a patikából a gyógyszereket, elvégezzük a bolti bevásárlást és másban is segítenénk. Az idős asszonyt annyira meghatotta a fiatalok jószándékú buzgólkodása, hogy szinte szóhoz sem tudott jutni. Végül is a fiatalok segítették feloldani zavarát Ezután gyakrabban eljövünk - ígérték búcsúzóul. Az idős asszonynak jólesett a fiatalok látogatása. Amikor csak a tőlük kapott szegfűre pillantott, köszönetféle jutott az eszébe. Köszönet a szülőknek, az iskolának, hogy az idős embereket becsülni tudó fiatalokat nevelnek. (i-é) A résztvevők egy csoportja Vas litván az „elvárásokról” beszél
