Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
1986. november 7. NÉPÚJSÁG 5 Értelmiség falun A termelőszövetkezet elnöke határozottan válaszol: az értelmiség szerepkörét, jelenlétét vizsgálva kü- lönbésget kell tenni. Érthetően más a helyzet a sorvadó, vegetáló falvak esetében, mint az újonnan fejlődésnek indult központoknál. Hogy csak a legalapvetőbb tényezőt vegyük: egyáltalán létezik-e a településen értelmiség? Mert ahonnan elvitték a közigazgatást, körzetesítették az iskolát, a téeszt, óhatatlanul megindul egyfajta elvándorlás. De ez nem jelenti azt, hogy nem állítható meg, fordítható vissza a folyamat, elég hogyha a városkörnyéki szinte „alvófalvakká” változott településekre gondolunk, ahol egyre többen vesznek telket, újítanak fel lerombolt, régi házakat. Ez azonban a kevesebb. Arányaiban többségben vannak azok a községek, amelyekben saját erőre, vagy a közös tanácsra kell támaszkodniuk az ott élőknek. Ilyenkor pedig nem mindig a „társ” érdeke a legfontosabb, az előrébbvaló. A gondolatsor a látszat ellenére sem szakad a címben felvetett értelmiség problémájától, hiszen mindenekelőtt kényelmes otthonnal, alapvető kereskedelmi, egészségügyi ellátással, a kulturált lét lehetőségével lehet(ne) megnyerni őket. Hozhatunk persze nem egy példát „viharsarokban” elhivatottsággal, megszállottként tevékenykedő pedagógusra, népművelőre, hosszú távon azonban az objektív adottságokkal, csak áldozatokkal - családi, szemléletbeli kényszerváltással és folytatható sajnos a sor - lehet dacolni. És itt, azt hiszem, olyan problémakörhöz jutunk, ami mélyebb rétegekbe vezet. Nevezetesen, hogy egyáltalán szükségét érzi-e, akar-e a falu közösségének szellemi irányítója lenni, a meg nem értettség elefántcsonttornyába húzódik sértődötten, vagy pedig a falu összetartó ereje lesz. Az alsóbb osztályos olvasmányainkból is ismerős a falusi tanító úr cingár, szemüveges alakja, akihez mindenki fordulhatott gondjával, akinél az ott élők jóindulaton kívül segítségre találtak és tegyük hozzá, akivel szemben óriási tisztelettel viseltettek. Ma az ezernél több lelket számláló község igazgatója ennek ellenkezőjét állítja, nemcsak a felnőttek, a gyerekek sem köszönnek már. (Persze egyik a másikból következik.) Valahogy elhalóban van az a szép szokás, hogy faluhelyen mindenkit üdvözölnek találkozáskor. Ezzel az elemi tiszeteletadással szorul vissza a többi jó értelemben vett tekintélytisztelet, a pedagógusok meghatározó szerepköre, bár tegyük hozzá, hogy lakóhelyükön többnyire a közélet részesei, aktív mozgatói a mai napig. Helyüket mindinkább átveszik a gazdászok. Mindez egyik következménye a jelenlegi településpolitikának, hiszen a falvak egyre rosszabbodó pénzügyi helyzetében a helyi termelőszövetkezet, vagy gazdaság nyújthat biztos pontot, támaszt nemcsak anyagi, de szellemi energiája, az agrárszakemberek révén. Kedvezőtlen ugyan az arány, mégis ez a réteg tér vissza, vagy telepszik le nagyobb számban szülőfalujában, a kistelepüléseken, kötődik a földhöz, a faluhoz: Így a legnagyobb esélyük is nekik kínálkozik - sokszor magukra utaltságban - szakmai bezárkózásra, a kulturális elzártság miatt beszűkülésre, idővel leépülésre. Ezzel a logikai szükségszerűséggel mond ellent azoknak a fiatal gaz- dászoknak a szelleme, életvitele, akik á színháztól, művelődési intézményektől kilométerekre is megtalálják lehetőségeiket, hetente, havonta színházba, moziba, előadásokra járnak, rengeteget olvasnak. Nem hagyják magukat a „magyar Ugaron”... Az egyikük álláspontja az, hogy a jó lehetőségekkel sokan helyben a városban sem tudnak, vagy éppen akarnak élni. Ez igaz és csak reménykedhetünk abban, hogy a lelkes agronómus húsz év múltán is ugyanilyen hittel állítja ezt. Példát adva egyúttal azoknak is, akik a nincsen kívül mást sem tudnak mondani. EGYÜTT ÜNNEPELVE Nyolcvanötben - barátságvonattal - magyar turisták jártak a Szovjetunióban, akik Jaltán együtt ünnepelték a helybeliekkel november hetedikét Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A jaltai kikötő és környéke, az ünnepi felvonulás színhelye Egy a szemlélődök közül A helybeli fölvonulók egyik csoportja A dísztribün és népes közönsége A magyar csoport tagjai a tengerparton... ...és elvonulóban a díszemelvény előtt
