Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

1986. november 6. ^ÉPÜJSÀG 3 Műszakiak a Magyar márka rangjának növeléséért A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége a magyar gyárt­mányú termékek hazai és nemzetközi rangjának növeléséért meghirdette a Magyar márka mozgalmat. A MTESZ az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság­gal és az Ipari Minisztériummal együtt­működve országos társadalmi hálózatot hoz létre az ipari termékek minőségének folyamatos ellenőrzésére. A170 ezer műszaki szakembert tömö­rítő szövetség azért kezdeményezte a mozgalmat, hogy a magyar gyártmányok értéke, hitele növekedjék, s újabb ex­portlehetőségekhez jusson az ipar. Ezzel egyben a termékszerkezet átala­kítását is elősegíti. Erre nagy szükség van, mert az utóbbi öt esztendőben a ha­zai ipar termékei közül évente alig 3 szá­zalék az új termék, a korszerűsített gyárt­mányok aránya pedig még ennél is ki­sebb, ezért nem eléggé versenyképesek. A MTESZ-ben tevékenykedő műsza­kiak a Magyar márka követelményeinek megfelelő megbízható minőségű termé­keket a szakmai és a fogyasztói fórumo­kon népszerűsítik. A MTESZ meghatározott időközönként értékeli a mérnökök minőségvédő tevé­kenységét, észrevételeik, javaslataik alapján felhívja az illetékes kormányzati szervek figyelmét a kialakuló tenden­ciákra, tennivalókra. Baromfiszállítás konténerben Korszerűsíti élőállat-átvételi rendsze­rét a Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalat. A most induló 67 millió forintos beruhá­zás keretében új átvevőcsarnok épül az üzem területén, s a jelenlegi, ki- és bera­kodáskor sok kézi munkát igénylő - ket­reces szállítást korszerű, hazánkban még nem alkalmazott konténeres rend­szer váltja fel. A több szintes baromfiszállító konté­nerekből 24 fér el egy IFA pótkocsis sze­relvényen, így több mint ötezer broiler- csirke szállítható egyszerre. A konténe­rek villás targoncával könnyen mozgat­hatók, bevihetők a baromfinevelő istál­lókba is, így elkerülhető a kézi vagy futó­szalagos kihordás, a feldolgozó üzem­ben pedig egy speciális billentő rendszer révén emberi kéz érintése nélkül üríthe- tők. Ezzel a felire csökken a szállító jár­művek fel- és lerakodási ideje, s 6500 csirke helyett 8000 kerülhet óránként a feldolgozó vonalra. A folyamatos szállításhoz szükséges 160 konténer egy részét már a vállalat műhelyeiben állítják elő. Program fertőző sertésbetegségek felszámolására A Minisztertanács határozatára, az or­szág sertésállományának egyes fertőző- betegségektől való mentesítésére köz­ponti program kezdődik. Az intézkedéstől egyfelől az állattartás veszteségeinek csökkentése, másfelől a külpiaci értékesítési feltételek, illetve a hazai ellátás javulása várható. A hazai állategészségügy sikerrel szá­molta fel a jelentős veszteséget okozó Brucellózis-betegséget; a program kere­tében továbbra is fönntartják ezt az álla­potot. À felszámolás következő két állomása: az úgynevezett Aujeszky-betegség és a Leptospirózis. Mindkét betegség jelentős számú ve­télést okoz a telepeken, és magas a hal­vaszületések száma és a fiatal állomány elhullása is. A betegséggel fertőzött állo­mányban, a csőkként teljesítőképesség miatt, az indokoltnál nagyobbak a felne­velési költségek. A program keretében fokozatosan le­cserélik az állattelepek fertőzött állomá­nyát, helyükre egészséges utódok kerül­nek. A gazdaságok számára jó lehetősé­get kínál, hogy máris 50 ezer anyakoca mentes a Brucellózistól, az Aujeszky-be- tegségtől, illetve a Leptospirózistól. A kormány jövőre 150 millió forintot fordít a mentesítési program támogatására, ter­mészetesen maguk a gazdaságok is je­lentős összegeket áldoznak e célra. A mentesítési program 1987. január 1 - én kezdődik. Mindazok a mezőgazdasági nagyüze­mek, melyek vállalkoznak a szakmai teendők ellátására, fertőzött kocáik egészségesekkel történő cseréjéhez ál­latonként 2500 forint támogatást kapnak. Mindazok az üzemek, amelyek beteg­ségtől mentes hízóállománnyal rendel­keznek, az értékesítésre leadott vágóser­tések minden kilója után 1 forint felárat kapnak. A mentesítési program a tenyész- anyag előállításában fő szerepet vállaló nagyüzemekben kezdődik meg. Várha­tóan 1989-től terjesztik ki a háztáji gaz­daságokra. A programot olyan körülmények között hajtják végre, hogy a magyar sertésállo­mányt hosszú évek óta nem károsítja járványos állatbetegség. A technológia önmagában kevés Jövedelmező a sertéstartás Nakon Az elmúlt évben a Naki Dózsa Téesz hatvanegy szakember-delegációt fogadott, s az idén sem csökkent az érdeklődés a szövetkezet munkája iránt. Jönnek ide külföldről, az ország minden részéből, üzemekben dol­gozó szakemberek, diákok, egyetemi hallgatók. Mindenekelőtt a ser­téságazatra kiváncsiak. A szövetkezet szakemberei ugyanis a hizóser- téstelepen olyan technológiát dolgoztak ki, amelynek következtében 15-20 százalékkal nőtt a hizlalás gazdaságossága. Czink Bélával a szö­vetkezet elnökével és Kiss József föállattenyésztövel arról beszélget­tünk. hogy akkor, amikor az utóbbi két évben számottevő csökkenés tapasztalható a sertéságazatban, minek tudható be. hogy Nakon nö­vekedett a hizókibocsátás, és gazdaságos az ágazat. Két lépcsőben Kezdjük talán rövid történeti áttekinté­sei. A szövetkezetben a sertéságazat fej­lesztése két lépcsőben valósult meg. A 70-es évek elején úgy döntöttek, hogy a sertéságazatot fejlesztik, és évi 2500 vá­gósertést értékesítenek. Az ehhez igazo­dó beruházás 1977-ben fejeződött be. A már meglévő sertésférőhelyeket újjáépí­tették, az anyagraktárból két termes bat­tériás malacnevelőt alakítottak ki, így a korábbi 1360 helyett 2600 hízó került ki évente a sertéstelepről. Minthogy a szarvasmarhatartást ösz­tönző állami támogatás időközben meg­szűnt, s az állatok elavult uradalmi istál­lókban álltak, felszámolták a szarvas­marha-ágazatot. Ezt követően ismét a sertéságazatot fejlesztették, évi 5000 hí­zósertés kibocsátása volt a cél. Mindez 30 millió forintba került, a saját erőn kívül állami támogatást is igénybe vettek. A szövetkezet építőbrigádja 120 férő­helyesre alakította át a fiaztatókat, hatter­mes battériás malacnevelőt építettek, két 200 férőhelyes kocaszállás, a még jó ál­lapotban lévő tehénistálló és borjúnevelö átalakításával 1200 férőhelyes hízótelep létesült, s építettek még két, egyenként 560 férőhelyes sertéshizlaldát. A sertés­telephez tartozó utak szociális létesítmé­nyek, takarmánykeverők, és tárolótor­nyok is igen gyorsan elkészültek. Figyelembe véve a realitásokat Mindez csupán szűkszavú leírása an­nak a mérhetetlenül nagy munkának, amelyet ezekben az években a szakem­berek végeztek. A beruházás elhatáro­zás és pénz kérdése - önmagában azon­ban kevés ahhoz, hogy egy ágazat hasz­not is hozzon. A szakértelem, a józan, ész­szerű, a realitásokat messzemenően fel­mérő gondolkodásmód azonban már a tervezőasztalnál kell hogy irányítsa a ter­vet készítő mérnök ceruzáját. Márpedig mikor a naki sertéstelep ter- vei készültek, szinte valamennyi épülő te­lepről száműzték a szalmát, a hígtrágyás rendszer volt a divatban. A naki szövet­kezet vezetői viszont következetesen ra­gaszkodtak az almos technológiához, ahhoz, hogy az állatok természetszerű környezetben nevelkedjenek, fa és nem vaskarámban, táplálékuk pedig igazod­jék biológiai igényükhöz. Utólag furcsán hangzik, de a szövetkezet vezetőit annak idején maradinak bélyegezték. Ez azon­ban nem változtatott eredeti elhatározá­sukon, hisz jól tudták, hogy eredményt csak akkor lehet elérni, ha optimális-kö­rülményeket biztosítanak az állatoknak, a gondozókat megfizetik, a munkájukat megbecsülik. Környezetbarát technológia A sertéstelepen példamutató a tiszta­ság, a máshol olyannyira intenzív szag itt nem érezhető. Az állatok alatt friss szal­ma, - naponta kétszer almoznak. Sehol elszóródott takarmány, szalma, látszik, hogy az itt dolgozók mindennap kézbe fogják a söprűt. A fakarám három oldalú, a negyedik oldalon a horganyzott lemez­ből készült önetető, az állatok tiszták. Egy-egy karámban az életkornak megfe­lelő a sűrűség. Az önetetővel szemközti oldalon a trágyacsatorna - ide tolják le a dolgozók naponta kétszer a szalmás trá­gyát. A csatornában lévő lengőlapátok ezt követően az istálló végébe viszik a trágyát, amely egy áttételes rendszeren keresztül felhordóra, onnan pedig a ló- vontatású kocsira kerül. A lovak az istál­lótól 200 méterre lévő trágyaszarvasra viszik a trágyát, amj megérlelve a szövet­kezet szántóföldjeire kerül. Ez lenne az elavult technológia? In­kább környezetbarát állattartási módnak mondhatnánk. Sok egyéb mellett azért is, mert például a téesznék ezidáig sem a Köjállal, sem pedig a környezetvédelmi szervekkel semmilyen vitás ügye nem volt. A bér: végtermék után A beruházás megteremtette a termelés műszaki feltételeit, a siker azonban nem csupán az épületen, és a technológián, hanem az állatokat gondozó emberen is múlik. Méghozzá nem is akármennyire. Az ágazat irányítói és dolgozói szeretik a munkájukat, s büszkék elért eredmé­nyeikre. Igaz, a munkájukat megbecsü­lik, s nemcsak fizetésben, hanem abban is, hogy munkaidejük nem osztott, ha­nem reggehfél 8-tól délután 4-ig dolgoz­nak, s minden ötödik nap szabadnap. Ezt az állat nem sínyli meg, ott viszont, ahol főként nő, anyák dolgoznak - márpedig Nakon ez a helyzet - rendkívül fontos, hogy a reggeli és az esti órákat a család­dal együtt töltsék. Osztott munkaidő va­sárnap és ünnepnapokon szokásos itt, ilyenkor a déli harangszó mindenkit ott­hon talál. Igen jelentős bérfejlesztést hajtottak végre, a dolgozók a végtermék után kap­ják a fizetésüket. Jövedelmük jórészt a produktumtól függ, s hogy jól dolgoznak, annak bizonyítéka, hogy éves jövede­lemszínvonaluk meghaladja a 100 ezer forintot. Az ágazat munkerőgondokkal nem küszködik - noha más üzeme ser­téságazatára ez jellemző. A végtermék bérezésre egy példa. A kocagondozó keresetének 15 százalé­káért gondozza az állatokat, a fizetésé­nek a többi része viszont a fiaztatóban, élve, egészségesen megszületett mala­cok számától függ. Azért, hogy minél több malac szülessen szinte minden álattal külön-külön kell foglalkozni, fi­gyelni a táplálkozására, kondíciójára, egészségi állapotára, a termékenyítésre. Ha ugyanis nincs malac - nincs pénz. Hasonló a helyzet a fiaztatóban, itt a ke­resetet a leválasztott malacok száma és súlya határozza meg. Az átlagos válasz­tási idő 28 nap, tehát az itt dolgozó nem hizlalhatja tovább a malacot csak azért, hogy több pénzt kapjon. A rotáció nagyon feszes munkát köve­tel - esetenként még a 28 napot sem tud­ják megvárni a választásnál, - mert kell a hely az elléshez a kocának. Szinte egy órát sem áll üresen egyetlen férőhely sem, ami állandó munkát követel a dol­gozóktól, hisz minden állatot külön kell kezelni, s fertőtleníteni a férőhelyeket. A sertéságazatban 35-40-en dolgoz­nak. Az országban elsőként Nakon alkal­maztak nagyüzemi méretekben hízóser­téstelepen almos technológiát. Az alom nélküli hízósertéstartáshoz viszonyítva itt 2 kilogrammal több a havi tömeggyara­podás aminek az értéke éves szinten fél­millió forint. A sertés a vágósúlyt félév alatt eléri, a havi' súlygyarapodás 21 kilogramm. Az abrakfelhasználás nyolc év alatt 16 szá­zalékkal csökkent, jelenleg 3 kilogramm 29 deka egy kilogramm élősúlyra vetítve. A szövetkezet nettó eredménye 1985- ben 29,2 millió forint volt. Ebből a sertés- ágazat 10,6 millió forintot produkált. Ata- karmányt önköltségi áron számítva, egy kocára 23 ezer 757 forint eredmény jut. Az árbevétel fedezethányada 35 száza­lék - ez a szám országos szinten 10 szá­zalék körül mozog. Sokat mondó számok, adatok ezek. Ha azonban mögéjük tekintünk, rengeteg figyelmet, szakértelmet, és becsületes munkát fedezhetünk föl. Mindezek együtt, és csakis együtt hozhatnak éve­ken át egyenletesen jó eredményt. D. VARGA MÁRTA Ünnepi kenyérellátás Az elmúlt évben megyénkben is előfordult, hogy ünnepek előtt egyes boltokban akadozott a folyamatos kenyérellátás. Hogyan biztosítja a kereskedelem, hogy az év végi ün­nepek előtt ez ne forduljon elő? A kereskedelemben és az élelmi­szeriparban dolgozók mindig foko­zott figyelemmel készülnek az ünne­pi ellátás, a várható keresletnek megfelelő folyamatos áruutánpótlás megszervezésére. Az élelmiszeripar és kereskedelem képviselői az ün­nepek előtt 15-20 nappal egyeztetik az adott ünnep speciális áruutánpót­lási igényeit, majd az üzletvezetők a helyi sajátosságoknak megfele­lően egy héttel az ünnep előtt leadják megrendeléseiket, melyet még a szállítás előtt 48 órával pontosithat- nak, a gyártás ennek alapján kerül megszervezésre. A kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek, az iparral megállapodnak - a nem várt fo­gyasztói keresletet feltételezve - tar­talékáruk legyártatásában, amelyet ünnepek után tovább feldolgozva pl: kenyeret - zsemlyemorzsaként át­vesznek. A probléma általában a kenyérigé­nyek kielégítésénél szokott jelent­kezni, mivel a vásárlók a friss, majd­nem meleg kenyeret keresik. A ke­nyérgyártás technológiája minimum 5-6 órát igényel, míg a bekevert liszt­ből a friss kenyér az üzletekbe kerül. A kenyérszabvány szerint a kenyér a sütéstől számított 72 óráig forgalom­ba hozható. Az ünnepek előtt elkerülhetetlen, hogy bizonyos mennyiségű kenyér előszállításként az üzletekbe kerül­jön. Az előszállított és a friss kenyér helyes arányát a nap különböző idő­szakára előre pontosan felmérni ne­héz, mivel ha a vásárlói kereslet üte­me a várhatótól valamilyen ok miatt jelentősen eltér, az többnyire időle- / ges kenyérhiányt okoz, amely rend­szerint csak az esti órákra szűnik meg. Az ünnepek előtti ellátás zavar­talanságáért felelős vállalatok, szö­vetkezetek vezetőinek - magánke­reskedők, magánsütődék esetében a helyi tanácsoknak - fokozottan ügyelni kell arra, hogy a termelés­ben, szállításban és a kereskede­lemben dolgozók esetleges fegyel­mezetlensége ne okozhasson ellátá­si zavarokat. A boltok nyitva tartását úgy szer­vezzük meg, hogy a vevőknek lehe­tőségük legyen munkaidőn kívül a bevásárlásaikat elvégezni. Az áru- megrendelések és kiszállítások üte­mezésénél is alapvetően ezt az alap­elvet követjük. Ennek megfelelően november 6- án valamennyi élelmiszerbolt este 7 óráig, az egyébként tovább nyitva tartó boltok a szokott nyitva tartásuk szerint üzemelnek. Szombaton, november 8-án min­den kereskedelmi egység rendes nyitva tartása szerint dolgozik. Szombatra az ipar friss kenyeret, tej és tejterméket szállít ki az üzletek­be. ANDRÁSI IMRE megyei tanács vb. kereskedelmi osztályvezető Pécs déli határában rekordidő alatt és a tervezett határidőnél négy hónappal ko­rábban, a napokban adják át a Kanizsai Dorottya nevét viselő új utat, amely a mohácsi és harkányi utat köti össze. A 4400 méter hosszú, 8 méter széles út ge­nerálkivitelezője a Pécsi Közúti Építő Vállalat volt. Az új út kikerüli a városi for­galmat és a vasúti átjárókat, forgalomba helyezésével sok bosszúságtól és időveszteségtől kíméli meg az erre közlekedőket. Üj út Pécs déli határában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents