Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

4 piËPÜJSÀG 1986. november 6. Az orvos válaszol Ha ismerősök találkoznak, beszélgetésükkor szinte elmaradhatatlan valamilyen betegség említése - ez idősebb korban még gyakoribb. A különböző szervi pana­szok mellett szóba kerülhet ilyenkor az addigi jó étvágy csökkenése is: „Fiatalabb koromban még a vasszöget is megettem volna, most meg a kedvelt ételek se na­gyon kellenek". Persze nem minden emberre vonatkozik ez, hiszen sokan jól bírják még ebben a korban is a nehezebben emészthető ételeket. Valamilyen gyomor-bélrendszeri ártalomról van szó ilyenkor? Szerencsére nem mindig, de elhúzódó táplálkozási zavar esetén tanácsos - és nem csak idős korban - orvoshoz fordulni. Az étvágy és az emésztés csökkenésének oka nem csak betegség lehet. A kor előrehaladtával kisebb nagyobb mértékű sorvadás mutatkozik az egész szervezet­ben, mely az emésztőrendszert és az emésztőnedveket termelő mirigyeket is érinti. Nemcsak a lenyelt falatok emésztése lassúbbodik, hanem enyhébb a bélmozgás is. Ha nincs valamilyen, az emésztést is zavaró betegség, részben a táplálkozásra, részben az életmódra vonatkozó „otthoni rendszabályt” jó betartani. Mire hasznos ügyelni a táplálkozáskor? Meg kell barátkozni a rostban gazdagabb (és kevesebb cukrot, lisztet tartalmazó) ételekkel, gyümölcsnedvekkel, a különböző tejterméke­ket pedig gyakrabban kell fogyasztani. Aki teheti, négy-öt alkalommal egyen na­ponta, egyszerre viszont keveset. Kerülni kell a túl meleg és hideg, a túl fűszeres ételeket (ez egyúttal az esetleges későbbi emésztőszervi bántalmak kialakulásának a megelőzését is jelenti). A gyakori székszoruláskor a különböző gyógyszerek he­lyett főként télen, kora tavasszal a reggel 1-2 villával elfogyasztott nyers savanyú káposzta előnyösebb. A táplálkozási szokások változtatása mellett szükség lehet az életmód alakításá­ra is. A kornak megfelelő testmozgás, a dohányzás elhagyása, a csak alkalmankénti szeszes ital mérsékelt fogyasztása mind az emésztésre, mind az alvásra kedvező hatású. Talán furcsán hangzik, de az étvágy javításában szerepet játszik az ízléses terítés és a tálalás is. Ha lehet, szüntessük meg a kapkodva való étkezést. Megfelelő körülmények biztosításával tiszteljük meg a táplálkozást, szervezetünk­nek e fontos tevékenységét! DR. VECSEY ALBERT A szakszervezet a nyugdíjasokért- Régi hagyományai vannak a szakszervezeti munkában a nyugdijasokkal való foglalkozásnak, - kezdi beszélgetésünket Kenessei Istvánné, az SZMT politikai fömunkatársa, a Megyei Társadalombiz­tosítási Tanács elnöke.- Ezen a területen háromféle feladatunk van. Első az idős, nyugdíjazáshoz korban közel álló dol­gozók felkészítése a nyugdíjas vagy rokkantnyugdíjas életre. Másik fontos feladata a szakszervezetek­nek a nyugdíjba vonuló dolgozók elköszönésének a megszervezése. Végezetül pedig a nyugdíjban lévőkkel való rendszeres foglalkozás, találkozás. Í- Mikor kell elkezdeni a nyugdíjas életre való felkészítést?- Általában öt évvel a nyugdíjba vonu­lás előtt a szakszervezeti bizottságok már fokozottan figyelnek a dolgozóra, arra például, hogy a fizetésemeléseknél vé­letlen se maradjon ki az, aki megérdemli, hogy a bérskála minél magasabb pont­ján helyezkedjen el. A Bőrdíszműben, vagy például a Bonyhádi Cipőgyárban a kollektív szerződésen is szerepel, hogy az utolsó három évben mennyi fizetés- emelést kapnak a nyugdíj előtt állók. A pedagógusoknál is rögzített, fix összeget kapnak mindhárom nyugdíj előtti évben a tanítók és tanárok. Sok helyütt a Vörös- kereszt alapszervezettel közösen szer­veznek genetikai előadásokat. Másutt tá­jékoztatják a dolgozókat arról, hogyan kell a nyugdijat kérni, kiszámolni az ösz- szegét, vagy arról, hogy milyen üdülési lehetőségeik vannak a nyugdíjasoknak. Nyugdíjba vonulás előtt egy évvel a mun­káltató kötelessége a dolgozó részére szolgálati idő elismerési kérelmet be­nyújtani. Ha megjön az igazolás, akkor a leendő nyugdíjas pontosan tudja, hogy mennyi munkában töltött éve van, ezen a területen is sokszor van szükség jogse­gélyre. Mert például a cselédként töltött évek, vagy egyházi rendben végzett pe­dagógusi munka elismertetése bonyo­lultabb. A szakszervezetek efre is oda kell, hogy figyeljenek. I- Gondolom a nyugdíjasok bú­csúztatása mindenütt jól megy...- Nem szeretem ezt a kifejezést. Mi in­kább a nyugdíjba vonulók elköszönését mondjuk, mert a búcsú befejezettebbnek tűnik. A nyugdíjba vonuló elköszön mun­katársaitól és régi munkahelyére ezután is visszavárják. Általában az üzemekben úgy szokták ezt megszervezem, hogy egyszere több nyugdíj előtt állótól kö­szönnek el. Ennek költségeit a jóléti, kul­turális alapból biztosítják, de ha kell a munkáltató is hozzájárul az összeghez. I- A már nyugdíjban lévők hogy vesznek részt a szakszervezeti mun- ' kában?- Általában két véglettel találkozunk, az idős ember vagy visszavonul minden­től, vagy pedig nagyon aktív. Ez utóbbiak dolgoznak a különböző nyugdíjasbizott­ságokban. Huszonhat nyugdijasbizott- ság tevékenykedik a megyében, ebből tíz pedagógus területen, de nagyon aktívak a postások, jól működő bizottság van a Volánnál, és a megyei kórháznál is. Álta­lános tapasztalat, hogy ha egy idős em­ber közéleti munkát vállal, akkor azt teljes erőbedobással, lelkiismeretesen csinál­ja. I- Eddig a pozitív példákról beszél­tünk...- Vannak gondjaink is e területen. El­sősorban az építőiparban, megszakad a kapcsolat a dolgozóval, ha nyugdíjba vonul. Ez adódik abból is, hogy ott sok a bejáró, aki hazamegy a más megyében lévő falujába, és még az évi egyszeri nyugdíjastalálkozóra sem megy el. Per­sze az ő esetükben körülményesebb is megszervezni a be-, illetve hazajutásukat a találkozó után. I- A Megyei Társadalombiztosítási Tanács mit tesz a nyugdíjasokért?- Minden nyugdíjasokat érintő ügyben hallatja szavát a nyugdíjas-szakbizottság és az SZMT Nyugdíjas Bizottsága. A szakbizottsághoz lehet fordulni például a szolgálati idő elismertetéséért. Rendkí­vüli esetben nyugdíjemelési ügyekben is eljárunk. A megyei Társadalombiztosítási Tanács rendszeresen segélyezi azokat a nyugdíjasokat, akik sokat költenek gyógyszerekre, betegesek. A gyógyá­szati segédeszközök térítési díját rész­ben, vagy teljes-egészében átvállaljuk. I - Köszönöm a tájékoztatást. TAMÁSI JÁNOS Egymásrautaltság és bizalom A lakásgondjaikat megoldani kívánó fiatalabb korosztályok és a magukra ma­radt, idős emberek érdeke találkozik azokban a szerződéses megállapodá­sokban, amelyekben a családalapító, ke­reső fiatal a lakásért (életjáradék eseté­ben lakáshoz jutásért) vállalja az idős ember, sok esetben szülő, nagyszülő el­tartását, gondozását. A szerződő felek száma, miként azt a megyei statisztikák mutatják, erősen nö­vekszik. A múlt év végéig 712 eltartási szerző­dést tartottak nyilván Tolna megyében, nyolcvanöttel többet, mint 1984-ben.Az együttélésből adódó konfliktusok - me­lyek döntő többségét az élet természetes velejárójának könyvelhetünk el - a szer­ződéseknek csak a 3-4 százalékában vezetnek, vezetettek polgári peres békél­tetési eljáráshoz. Köszönhető ez annak is, hogy a tanácsi szakigazgatási szer­veknek még a megállapodás előtt meg kell vizsgálniok a szerződő felek jogo­sultságát, a körülményeket, de később is évente legalább egy alkalommal ellenőr­zik az együttélést. Klebedeusz néni A fia már hatvan éves lenne, ha élne. Ott pusztult Kőnigsbergben, 1945 már­ciusában. Ez még mindig fáj. Őszülő hajú, hatvan év körüli asszony tolmácsolja Klebedeusz Konrádné, azaz Kati néni szavait.Kati néni keze a Neue Zeitungon. Az újságban fénykép 1930- ból. Menyasszony-vőlegény. Ifjú pár Ba­ranyából. Ö is lehetne, az urával.- A mi házunk is benne volt egyszer az újságban - szólal meg magyarul, óvato­san rakosgatja egymásra a szavakat, ahogy egy ügyetlen gyerekkéz épít fa­kockákból tornyot. A szemhéján billegő könnycsepp eltűnt már az arcbőr száraz ráncai között. Németül folytatja. Emléke­zik. Az emlékezés egy kicsit álóm is, ál­modni pedig csak a saját anyanyelvűn­kön tudunk. A férj, Klebedeusz Konrád 36 évig dol­gozót Nagymányokon a bányában. Öt éve, még Konrád bácsi halála előtt meg­kötötték az eltartási szerződést Birinyi Zoltánnal és családjával. A fiatalok két gyermekükkel már korábban is itt laktak albérletben a bonyhád-majosi V. utca módos, tornácos házában.- Édesanyám 1981-ben került hoz­zánk, ő,németül is tud, szívesen gondoz­za a nénit - mondja Birinyi Zoltánné. - Kell a pénz, édesanyámnak köszönhe­tem, hogy el tudtam jönni a cipőgyárba dolgozni. Itt a sarokosztályon teljesít­ménytől függően négyezer körül kere­sek. A férjem a szekszárdi Volánnál so­főr. A fürdőszobát már közösen alakítot­tuk ki, tavaly elkészült a ház központifű­tése. Közben megszületett a harmadik gyermekünk, ő is hatéves már, és Kati nénit a gyerekek családtagnak tekintik. Egyébként Bonyhádon és környékén 37 eltartási, 2 életjáradéki, 8 öröklési szerződést számlálnak. A fokozódó igény jele, hogy az 5-8 megszűnő mellett 10-12 kérelmet hagy jóvá évenként a bonyhádi tanács. BÓKA RÓBERT Visszhang Vili néni! A Népújság október havi nyugdíjas ro­vatában olvastam meginditóan emberi írásodat. Engedd meg, hogy mint egy év­vel ezelőtt nyugdíjba vonult, elmondhas­sam: a példaképem voltál. Fiatalabb tanítóként lestem szép sza­vaidat még a tízpercekben is. De ezt tet­tem akkor is, ha alkalmam volt hospitálni egy-egy órádon. Nekem ezek az idősza­kok örökké emlékezetesek maradnak. Elárulom, sok apró fogásodat „kölcsön­vettem" és hasznosítottam tanítványaim javára. KÖSZÖNÖM! Jóska történetén egyáltalán nem cso­dálkoztam, mert Te mindig megtaláltad az ilyen segítségből többet igénylő gyer­mekeket akkor is amikor még nem mű­ködtek a kisegítő iskolák.Kívánom, hogy még sok-sok éven át találkozz az általad tanított Jóskákkal, s engedd meg, hogy befejezésül Németh Lászlót idézzem: „Az iskola a természet legszebb függő­kertje. Aki hisz a pedagógiában az csak optimista lehet". kUBANEK GYULÁNÉ ny. tanító Idősek köszöntése Dombóváron az egye­dül élő idős emberek kö­zül több mint százan ré­szesülnek valamilyen szociális gondozásban, negyvenen pedig rend­szeres szociális segélye­zésben. A gondozási feladato­kat a városi tanács egészségügyi osoportja látja el, részben a két öre­gek napközi otthonában, részben pedig főhivatású és tiszteletdíjas gondo­zókkal. Igen szép hagyomány - a hivatalos gondozáson túl -, hogy a városi szak­maközi bizottsággal kö­zösen évente egy alka­lommal vendégül látják az öregeket, a városi mű­velődési otthonban. A művelődési otthon kultúrcsoportja, - szést kiváltó műsorral tette jó hangulatú- amelynek tagjai nyugdíjasok -, nagy tét- vá a találkozót. MAGYARSZÉKI ENDRE Az elmúlt napokban már tizedszer hívták meg az idős embereket ilyen találkozóra. Ló nélkül- Ej, ha itt kövesút lenne a kutyafáját! Nem győzné az ember az idegeneket lesni, annyira jár­nák a zsibriki völgyeket, dombokat - mondja kalap­ját emelve, ősz haját simítva Kozma Pál, aki saját be­vallása szerint már csak két lépésre van a nyolcvan­tól.- Most voltam Bonyhádon a városban, meg is borotválkoztam, így majd tetszeni fogok a mamá­nak. Mert morog egy kicsit rám a pálinka miatt. Nem nagyon, csak kicsit. De én tizenöt éve nem koptat­tam meg egyszer se az orvosi rendelő küszöbét, nem ettem a markomból gyógyszert, csak a reggelt kezdtem mindig egy fél pálinkával. Lehet itt kapni, nem is drága, tíz forint egy feles. Kihal ez a szép kis falu, elmegy innen mindenki, most is csak tizenhá­rom család viseli el a saras őszt, meg a telet. Har­mincnyolc ember.- Nézze csak, ott a házam nem messze. Nem nagy, de mindenre van benne hely. Tízezer forintért vettem. Jószágot már nem tartunk csak a mamának vannak szárnyasai. Se bika, se tehén az istállóban. Nem baj. De hogy lovam sincs?! Nem is értem, ho­gyan bírom ló nélkül. Mindig volt lovam. Most nincs. Most nyugdíjam van. Kétezer egyszázötven, a ma­máé is majdennyi. Szómivaló nem akad, de jut amire muszály. Csak a ló, az nincs már meg...- Adtam, vettem a lovat, olyan drága még nem volt ebben a kutya egy életben, hogyha nekem meg­tetszett meg ne vettem volna. Aztán meg eladtam, ha volt szebb. Csak ránéztem, megkötöttem az első bal, meg a hátsó jobb kereket és hagytam, hogy egyet fogjon a ló. Nyomban tudtam mire való^z, lát­tam ha rúdrágós, észrevettem azt is ha pálinkás. Mert olyan is volt, meg van. Pálinkás. Adnak neki egy féldecit, akkor húz vagy tíz órát. Amíg valaki meg nem veszi, utána aztán már fújhatja! Nem kell sok a lónak, kevesebbtől is felhős lesz a szeme, mint az embernek.- Már is menne? Akkor viszontlátásra édes fiam! Ha erre jár csak jöjjön be bátran a zsibri­ki Kozma Palihoz! A kutya nagy ugyan, de meg van kötve nem kell tőle félni.- szs ­Az úgy volt, hogy Többen is mondták 1970-ben, amikor betöltöttem a hatva- nat„ne menj még nyugdíjba Miska, nem bírod te emberek nél­kül”. Nem hittem nekik, meg ami igaz, az igaz fáradtnak érez­tem magamat. Tizenhét évesen lettem én az ebesi kórházgaz­daságban dolgozó apám révén betegvezetője, később hivatal- szolgája, majd aféle mindenese, végül gépkocsivezetője a szekszárdi kórháznak. Utóbbiként 1947-től - akkor kaptunk a minisztériumtól egy háborútjárt GMC-t, amit majd egy hétig berheltünk Budapesten, mire él tudott indulni - hetente volt, hogy háromszor is megjártam Budapestet. De itthon se igen pihenta kocsi, még társadalmi munkaként végzett fuvarokon is sokat futott. Közben soha fáradtságot nem éreztem. Hogy kevesebb legyen a gond, ellestem a járművem javításának mesterségét is és amikor 1956-ban hívtak önkéntes rendőr­nek, mentem szívesen a közlekedésiekkel. Ma már nem jár­őrözők a fiúkkal, de azért megmaradtam önkéntesnek. Heten­ként egyszer a városi kapitányságon segítek a bejelentéseket végző részlegnek. Mert hát... igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy nem bírom a nyugdíjasságot emberek nélkül. Vissza is tértem 71-72 éjszakai ügyeletre. Lassan ment az elszakadás a kórháztól, pedig életem legmozgalmasabb, leg­kalandosabb éveit éltem itt 1945 után. Vagy talán éppen ezért? Biztosan ezért esik olyan jól találkozni olykora régiekkel, akik emlékeznek még arra, hogy a csencselős világban húsz kiló zsírral utaztunk vonattetőn Budapestre egy röntgencsőért. Vagy arra, hogy szabályosan kéregettünk a Szekszárd környé­ki falvakban, mert szűkölködött az élelmezés, meg ennivalóért, babért, borsóért, ilyesmikért legalább olyan banális gyógysze­reket lehetett szerezni, mint az aszpirin. Bizony nehéz volt, de azt mondom, hogy nagyon szép, jó rá­gondolni, beszélni róla családi körben, vagy másutt. Akik is­mernek megértik, hogy ma sem elég nekem a kert- és szőlő- művelés, hogy örömmel segítek ott, ahol tudok és szolgálok a városi kapitányságon, amíg szükség van rám. ~> Elmondta: DÁN MIHÁLY Följegyezte: LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents