Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

1986. november 29. 10 Képújság r------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ RO )fí nm Adamecz Kálmán: A3. sz. ablak A 3. sz. ablak mögött reggel nyolctól délután fél ötig Szürke Elemér ült. Reggelente pontosan fél nyolcra érke­zett a hivatalba. Egy darabka szarvas- bőrrel gondosan megtisztogatta az abla­kot, és a munkaidő végéig, nem számítva a harmincperces ebédszünetet, átvett- keresett-nyálazott-odatolt-áláíratott-kifi- zetett-eltett-összefűzött-iktatott és le­adott. És tette ezt immár hetedik eszten­deje. Munka után hazament, megetette a macskáját, végignézte a televízió műso­rát egészen a képújságig, és aludni tért. Szombatonként kitakarított, megfőzött két napra, hétfőtől pedig ismét szorgal­masan bejárt a hivatalba, de eközben sem hanyagolta el emberi kapcsolatait: köszönt a szomszédoknak, a házfel­ügyelőnek, a postásnak, a díjbeszedő­nek, a kollégáinak, az ügyfeleknek, a macskájának, köszönt és dolgozott, be­vásárolt, takarított, evett, ivott és aludt, egyszóval tette azt, amit tennie kellett, hé­be-hóba elmondott egy-egy kényes vic­cet a munkatársainak, havonta egyszer lement a térre sakkozni, azaz élt, ahogy élnie kellett... Egyik reggel különös embert vettek észre a 3. sz. ablak mögött a pénzükre várakozók. Tekintetében furcsa, ihletett fény lobogott, kopott zakóját megannyi színes papírszalag díszítette. Az egyre hosszabbodó sorban állók először durva szavakkal illették a karba tett kézzel, nyugodtan üldögélő embert, de amikor látták, ahelyett, hogy végezné a dolgát, csillogó szemével a távolba néz, panaszt tettek a főnökénél. A főnök kopaszodó, pocakos férfi, aki­nek ügyosztályán még nem fordult elő hasonló eset, tanácstalanul odalépett a 3. sz. ablak elé, és dadogva megszólalt:- No de Szürke elvtárs... Szürke elvtárs hisztérikusan felkaca­gott, kiráncigálta a rekeszekből a rendbe rakott utalványokat, és hatalmas gom­bóccá gyűrve őket a főnök arcába vágta a labdacsot:- Nesze, te piszok! A főnöknek a meglepetéstől nyitva ma­radt a szája, és az ablak előtt fenyege­tően összetorlódott tömeggel együtt te­hetetlenül nézte, amint Szürke Elemér, fején immár egy mókás szilveszteri ka­lappal, ripityára töri az üveget a kezében lévő kalapáccsal, és minden egyes ütés­nél diadalmasan felkiált:- Nesze, te átkozott! Ezután előjött a kuckójából, és féktelen táncot járva apróra taposta az üvegcse­repeket. Amikor végzett, egyenes derék­kal, büszkén megindult a kijárat felé, és búcsúzóul hatalmasat fújt a trombitájába az elképedt gyülekezet felé... Azóta senki sem látta Szürke Elemért. A betört ablakot,.hála a gyors és haté­kony intézkedésnek, még a délután fo­lyamán újra beüvegezték, és a 3. sz. ab­lak mögött másnap reggeltől egy patta­násos arcú, szemüveges lány ült, aki az emberek legnagyobb megelégedésére kifejezéstelen tekintettel végezte a dol­gát... Sárándi József: A lét csodája De jó hogy létezel és én is lehetek Érted érettünk tehetek Lángocska: csoda vágyig e kietlen balekfogó korban Szeretsz - szerettetni tudóan Szepesi Attila: Szigligeti képek Erdő itt erdő volt ma szélrengette puszta kőfalakból a tört lomb kisuhog s rönkfák álmodnak karjaik kinyújtva mint tengermélyi meredt polipok Kétféle összeragadt kutyák az út felén nyüszítő-nyálzó véres gombolyag és fölöttük a bodzaág hegyén szerelmet-váltó dalosmadarak Diófa nem felejt tudja bölcsen a magáét ragyog ha ezer arca hullni-ért burok reped s foszlik az üszkös árnyék kipp-kopp az úton gyűl a barna héj Pacsirták nyomuk a lengedező porba írják az őszi légbe foszló füttyjelük riadtan kucorognak a pacsirták mint fóliánson eltévedt betűk T. Ágoston László: Ünnepi bevásárlás Az ünnepek előtt elmentünk bevásárolni. No persze ez nem olyan egyszerű do­log, ahogy első hallásra elképzeli az ember. Mi ugyanis mindketten -én és a felesé­gem - közgazdászok vagyunk. Elemző közgazdászok. Csak az a megfoghatatlan az egészben, hogy a vállalati költségeket ragyogóan tudjuk elemzni, tervezni, jó­váírni, meg minden, otthon pedig minden hónapban deficittel zárunk. Nem értem, hiszen én kétszeres kiváló dolgozó vagyok, a nejem meg négyszeres. Igen, mert ő nőbizottsági tag is. Férfi bizottság még nincs a vállalatnál. Már júliusban leültünk, hogy megvitassuk a karácsonyi költségvetést. A felesé­gem adta elő a tervjavaslatot, én meg megvitattam. A tervkoncepció szerint, ha ha­vonta ezer forintot félreteszünk, év végére össze kell jönnie a hatezer forintnak. Nem sok, de szűkösen elég az ajándékokra. Legföljebb a nagypapa nem japán hor­gászbotot kap, hanem hongkongi jégeralsót. Öt órai maratoni tanácskozás után összeállta lista. Ő megszavazta, én tartózkod­tam. Nem mertem még nyíltan kimondani, de éreztem, hogy például Mariska, a só­gornőm célzásnak fogja értelmezni, ha a lányának babakocsit veszünk az eljegyzésére. így is történt. A feleségem megvette a lengyel turistáktól, betoltuk az udvarba, mire Mariska holtsápadtra válva, hisztérikusan kiabálni kezdett: „sejtet­tem, sejtettem... mindenki tudja, csak én nem?!!!” Megmentettem a helyzetet. A nagypapa kapta a gyerekkocsit, a menyasszony pedig a jégeralsót. Mindketten nagyon jól néztek ki benne. Azt még nem is említettem, hogy mindent a lengyelektől vettünk. Igen, mert a pia­cot is elemeztük, s kiderült, hogy a KGST Garai Piacon minden olcsóbb, mint a Ská­lában a Nyugatinál.. Például fél áron vettünk tőlük spréket. Azt a fújós vacakot. Az egész család nagyon örült neki, egész este azt silabizálták, mi lehet ráín/a. Kissé fintorogtak az illatától, de idéztem nekik azt a bölcs magyar szállóigét, miszerint „ajándék lónak ne nézd a fogát!” Nem is nézték tovább. Vasárnap aztán megláto­gattuk őket a kórházban. Kiderült ugyanis, hogy az a spré nem dezodor, hanem féregirtó. így jár, aki nem tud külföldiül... Nekem is vett tőlük a feleségem egy cipőt. Szép, barna lakkcipő, pont illett a bun­dájához. Azt is ott vettük De egyiket se lehetett felpróbálni, mert kiabálták, hogy jön a rendőr. Otthon aztán felvettük Kiderült, hogy a bunda rám illik, a cipő meg az ő lá­bára. Most aztán mehetünk átoperáltatni magunkat. Ma már nem gond az ilyen mű­tét... Én már növesztem is a hajamat, hogy hasonlítsak a feleségemre. Neki jóval könnyebb a dolga, mert eddig is volt egy kis bajuszkája. Húsvétra bajuszpedrőt ve­szek majd neki, meg egy tajtékpipát. Ő meg azt ígérte, hogy meglep egy szép kis fülbevalóval. Tegnap, amíg nem volt itthon, felpróbáltam az estélyi ruháját. Olyan cuki vagyok benne... Csak egy dolog idegesít: vajon az ágyban is helyet kell majd cserélnünk a műtét után ? Én ugyanis utálok a jobb oldalamon aludni. Viszont van a dolognak egy óriási előnye: jövőre én állíthatom össze a javaslatot, és ő fog tartózkodni. Marton László szobrászi pályája Felavatták zenetörténetünk legna­gyobb és legsokoldalúbb alakjának, Liszt Ferencnek bronzszobrát születésé­nek 175., halálának 100. évfordulóján. A nagy zseni, aki zenekultúránk érdekében oly sokat tett, annak a Zeneakadémiának oldalát vigyázza, melynek 1875-től elnö­ke volt, és oktatási programját oly előre­látóan formálta, hogy hatása napjainkig él. A szobor kora legnagyobb virtuózát öreg korában, egy képzeletbeli zongora mellett ülve ábrázolja, amint lobogó szenvedéllyel üti le egy zenedarab utol­só, felkavaró akkordjait. Abbéruhás szi­kár alakja teljesen átéli a zenét, eltűnik előle a két pillérrel jelzett koncertterem, fejét leszegzi, legendás hosszú haja ar-. cába hull. A játék hevének sugárzását mutatják a széles mozdulatok, a sokré­tűen tagolt térformák, a messzire nyúló jobb kar görcsös mutatóujja. Marton László Érdemes és Kiváló mű­vész szobrászi pályájának egyik mér­földköve ez az alkotás. Ez alkalomból rendezték meg a Budapest Kiállítóterem­ben válogatott műveinek kiállítását is mely áttekintést nyújt felfelé Ívelő pályá­járól. Köztéri szobrai országszerte látha­tók, kisplasztikáit hazai és külföldi mú­zeumokban őrzik. 1925. november 5-én született Tapol­cán. Kézműves elődeitől a míves gon­dosságé munkát és a szorgalmat örököl­te. Ma is igen termékeny művész, aki csak munkájának él. Művészi képessé­gei korán nyiladoztak, így Zala megye ösztöndíjával tanulhatott a budapesti Iparművészeti Iskolán, majd a Képzőmű­vészeti Főiskolán. Pátzay Pál növendéke volt: mesterének művészeti elvei egy életre szóló tanulsággal termékenyítet­ték meg képzeletét. Alkata szerint a szobrászat Maillol-i Hildebrand-i valósághű hagyományához kapcsolódik. Pályafutása során megis­merkedett nemcsak a nagy elődök mun­kásságával, de a XX. századi avantgárd plasztikai mozgalmakkal is. Kor- és pá­lyatársai is adtak számára ösztönzése­ket, leginkább a rokon törekvésű meste­rek ihlették meg. (Mestrovic, Medgyessy, Borsos Miklós), de az indíttatásokat min­dig a saját képére gyúrta át, annyit adva hozzá saját magából, vérbő szenvedé­lyességéből, természeti tapasztalataiból, hogy az eredmény teljesen egyéni, szug- gesztív erejű. Pályája kezdetén a fiatal Marton lendü­letes mintázókészséggel, friss fantáziájá­val hamar nagy feladatokhoz jutott. Még főiskolás korában mintázta az orosházi Táncsics emlékművet (1952). Kezdetben - mint mondja - foggal-körömmel ra­gaszkodott a természetes formákhoz, ma már felfogása összegzőbb, de még min­dig a tapasztalati formákból indul ki. Fejlődése leginkább portréin keresztül követhető. Éles emberismerettel hajlik meg az ábrázolt egyénisége előtt, legyen az saját gyermeke, vagy közéleti szemé­lyiség (Kodály Zoltán, Kállay Gyula, Pécsi. Sándor, a senlis-i Liszt-portré), vagy ol­vasmányaiból megjelenített alak, mint Tolsztoj, vagy Einstein. Kőből faragott szobrai általában nő­alakok, duzzadóan egészséges, fiatal fa­lusi nők, anyaságra érett mellekkel, csí­pőkkel, hatalmas combokkal. Arcuk ke­véssé hangsúlyos. Az élet ígéretét, nyu­A Dunánál (József Attila szobor) A fasizmus áldozatai Üvegfúvók galmas derűt árasztanak magukból. Az utolsó évtizedben körvonalaik egyre zár­tabbak, formáik egymásba hajlanak (Pé­nelopé, Aphrodité). Monumentális bronzszobrain hősei­nek szellemi és emberi nagysága ragad­ja meg, nemritkán izgalmas formai bra­vúrokkal. Emlékművei nagyvonalúak, változatos megoldásúak, szellemesek, akár történelmünk hőseit, akár a közel­múlt személyiségeit jeleníti meg. Tudato- san felhasználja a különféle helyzetek­ben rejlő művészi lehetőségeket alakjai jellemzésére, mint József Attila Duna lép­csőjén ülő szobrában a hatalmas lép­csők és a szikár, toprongyos alak hatá­sos ellentétét, vagy az aszketikus festő, Egry József életképi helyzetet megörökí­tő szobrával kapcsolatban a szélesen előtáruló badacsonyi öböl természetes távlatát, mely egyben a festő örök témáját is megjeleníti. A vatikáni kápolnába készített reliefjei mozgalmas kompozíciókkal a rene­szánsz távlatérzékeltetés módszerével alkalmazkodnak a Szent Péter bazilika hatalmas épületegyütteséhez. Marton László sokrétű, mindig érze­lemgazdag kifejezésmódja a mai kor em­berének gondolatait fejezi ki akkor is, ha tőlünk időben távoli hősöknek állít emlé- k@t BRESTYÂNSZKY ILONA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents