Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
1986. november 29. "népújság 7 Mi lesz a kajdacsi asszonyokkal? A lakosság megtartásához munkahelyekre van szükség - Megszüntetett varroda - Asszonyok munka nélkül - Anyaghiány vagy létszáitihiány? - Megoldások A Budapesti Diamant Szövetkezettől megvásárolva annak műhelyét, tavaly januárban a Szekszárdi Szabó Szövetkezet varrodát nyitott Kajdacson. Az ottani asszonyok számára adódott munkalehetőség azonban nem volt hosszú életű - ez év augusztusában - az akkor 11 főt foglalkoztató üzemet felszámolták. Kalmár István a szövetkezet elnöke, és Ver- hás Mihály főmérnök válaszolnak .- Senkinek sem mondtunk fel - mondja Kalmár István. Egyszerűen arról van szó, hogy a varroda gazdaságtalan, ráfizetéses volt, nem érte meg működtetni. Ezért bezártuk, és a dolgozóknak másik munkahelyet ajánlottunk fel.- Miért nem volt jövedelmező a műhely?- Mert nem volt elég munkaerő a szalag mellé. A szükséges 20 fő helyett átlagosan ennek fele dolgozott, azok sem mindig. így természetesen nem tudták teljesíteni a normát. Ebből következik, hogy a fizetések is alacsonyak voltak. Nem jöttek ki az asszonyok sem egymással, sem a vezetővel, a munkájukat sem látták el mindig úgy ahogyan kellett volna.- Ezért augusztusban szélnek eresztették őket?- Ez így nem igaz - válaszolja Verhás Mihály. Felajánlottuk nekik, hogy jobb kereset mellett menjenek a kölesdi vagy a tolnai varrodákba dolgozni. Kölesdre a téesz busza el is szállította volna őket, de ezt nem igényelték. Bezárva- Most mi van a varrodával?- Ott áll bezárva, a gépeket pedig átErdélyi Jánosné bedolgozást vállal csoportosítottuk más üzemekbe, ahol nem állnak kihasználatlanul.- Tehát a kajdacsi varrodáról végleg lemondtak?- Nekünk érdekünk, hogy dolgozói létszámunk növekedjen. Ha lenne 20-25 asszony - ahogy azt a tanácselnök az induláskor ígérte - akkor akár holnap kinyitnánk újra.- Mit mond Lengyel János, a tanácselnök?- Községünkben régi hagyományai vannak a gyógynövénytermesztésnek, a falu lakosságának nagy része foglalkozik ezzel. Sokan nevelnek sertést is a háztájiban, s mindkét tevékenység elég jól jövedelmezett sokáig. Az utóbbi években azonban a felvásárlók részéről szerződésszegés, szerződéskorlátozás is előfordult, ezért az asszonyok szerettek volna biztosabb keresetet nyújtó munkahelyen elhelyezkedni. Erre itt helyben nagyon kevés a lehetőség, mert ipari üzemünk nincs, a tsz sem létesített melléküzemágat. A lakosság megtartásához pedig munkahelyek kellenek. Ha nem is mindenki, de legalább 15-20 nő részére itt volt a varroda. Amit - meg kell mondanom, - úgy vett át a Diamanttól a szekszárdi szövetkezet, hogy a tanács nem is tudott róla. Csak akkor tárgyaltak velünk, amikor a varroda kibővítését tervezték. Ugyanis az itteni tsz-ben akartak bérvarrást végeztetni a varrodai dolgozók bevonásával, meg egy PAV-nál dolgozó - s akkoriban felszámolásra szánt - takarító brigád tagjaival. Aztán - nem tudom, milyen okból - az erről szóló tárgyalások megszakadtak. Pedig helyiség is lett volna a nagyobb üzemhez. A volt orvosi rendelőt eladtuk volna erre a célra.- Tehát maradt a kisüzem, de az sem sokáig. Állítólag a létszámhiány volt a baj...- Valóban, soha nem volt egyszerre egy szalaghoz elegendő nődolgozó. De nem is csoda. Abban a kis helyiségben el sem fértek volna huszonötén. Szűk volt a hely, idegesítették egymást az' asszonyok, a keresetükről pedig jobb nem beszélni. Volt, aki 1500 forintot kapott egy hónapban.- Miben látja a baj fő okát?- Egyértelműen a szövetkezet szervező munkáját kifogásolom. Előfordult, hogy az asszonyok órákig beszélgettek, nem tudtak dolgozni, mert nem volt alapanyag.- Mindannyian el tudtak azóta helyezkedni?- Egy részük igen. Vagy Paksra járnak, vagy bedolgozók lettek, de még mindig akad, akinek nincs munkája. Aki fél napig volt szalag vezető Erdélyi Jánosné a varrógép mellől áll fel, mikor bekopogtatunk hozzá. Ő a takácsi varroda helyett választotta tavaly a kajdacsi üzemet, hogy ne kelljen kisgyermeke mellől utazgatnia. így emlékszik arra a bizonyos július végi napra:- Délelőtt közölték velem, hogy - mivel szakképzettségem van, és már Bikácson is elláttam ezt a feladatot - legyek szalagvezető. Nehezen, de elvállaltam. Aztán délután megérkezett Szekszárdról az elnök, és közölte, hogy a varrodát bezárják, augusztus 10-ig mindenki eldöntheti, eljár-e Kölesdre vagy Tolnára. Ettől persze legtöbben megijedtek, és azonnal felmondtak.- Ön is?- Igen, és a Decsi Népi Iparművészeti Szövetkezetnél vállaltam bedolgozást. Otthonkákat, szőtteseket varrók.- Ezzel jobban keres?- Nem sokkal, mert itt nincs folyamatos munka, de a varrodában kapott 1500-2000 forintnál több összejön.- Elég ez a megélhetéshez?- Csudát elég. Sertéshizlalással, baromfi neveléssel ki kell egészíteni a jövedelmet. Szerencsére az anyósom velünk lakik, és segít ebben. Aztán januárban majd lesz megint bedolgozni való... ...és aki inkább elköltözik Az Arany János utcai fiatalasszony szívélyesen tessékel be bennünket a házba, beszélgetni is hajlandó velünk, de azt kéri, nevét, fényképét ne közöljük az újságban. Faluhelyen nem nézik jó szemmel az ilyesmit. Elmondja, hogy tavaly augusztus 7-től ez év július 31-ig volt a varroda dolgozója. Szakmája esztergályos, így betanított munkásként végezte a részműveleteket, amire éppen beosztották. Fizetése változó volt, 1320 forinttól jó hónapban 2200 (!)-ig volt pénz a borítékban. A varrodában előfordult, hogy nem volt alapanyag, ezért álltak, de többször megesett az is, hogy csak öten-hatan dolgoztak egy műszakban. Sok volt a kisgyermekes anya, gyakran voltak betegek az apróságok. Amikor nyáron a szövetkezet vezetői bejelentették, hogy a varroda leáll, ő nem jelentkezett se Kölesdre, se Tolnára.- Hogyan mehettem volna? - kérdezi. Két kicsi gyerekem van. Az óvoda hétkor nyit, addigra pedig már rég el kell itthonról indulni, hogy a munkába odaérjünk. Tolnára reggel-este egy-egy óra az út. Jelenleg tehát háztartásbeli vagyok.- Hogyan tovább?- Csak egy évet kell így kibírnunk. Ez ugyanis albérlet, de már kész a ház alapja Nagydorogon, jövőre odaköltözünk. Ott biztos lesz munka is... Az ő sorsa tehát egy év múlva jobbra fordulhat. De a többiekre gondolva, a címben feltett kérdés még mindig megválaszolatlan. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY „Miénk a gyár” A köztulajdon védelméért mindnyájan felelősek vagyunk Miénk a gyár. Néhány évtizeddel ezelőtt a transzparensekre is ezt írtuk, hiszen alapvető szocialista vívmányunkról, a termelőeszközök társadalmi tulajdonáról volt szó. Természetesen erről van szó ma is. Lényege azóta sem változott, tartalmát egyesek mégis csökönyösen félreértik. Messziről látni a KATO-daru sárga, hasábszerű karját. Mintha egy nagy, szürke döglött halat úsztatna a levegőben. Szekszárdon a Kecskés Ferenc utca végén a garzonházak közül egy-kettő bordáit mutatva, ösztövéren fürdözik a novemberi napfényben. Kedélyesebb a kép, ahol már sápadtan piroslanak az alagútzsalus szerkezetű épületek blokktéglából rakott homlok- és oldalfalai. Azon, ahol a loggiáról a colstokos emberrel kihajolunk, már az ácsolat készül. Szemünk a lenti kúpcserepeken. Most még nem tudnak elülni rajtuk a madarak.- Schneider Márton a művezető itt, azt keresse - mondja a colstokos ember. Még egyszer lepillant, mintha valamit föltétlenül meg akarna jegyezni magának a látnivalók közül. Talán a tégla, a cserép alatt roskadozó, sárba süllyedt treppeket? A mélyülő árkot a járda mentén? A felbolygatott, markolókkal harapdált földet pásztázva sem unatkozhat a szem, tekintetünk szögvasak, fahulladék, gödör lápvilágán vándorolhat. Kerítés nélkül A művezető javakorabeli ember. Tudja, az efféle szónokian fölvetett javaslatok a kérdezősködés Íratlan szabályaihoz tartoznak.- Kerítés? Csak itt a város közepén tizennyolc holdat kellene bekeríteni. Még ha lenne is, csak a neve lenne kerítés. Gyorsan tönkretennék. Tudja, ellopható még Jézus Krisztus is, csak nagyon akarni kell. Ma ha egy páncélszekrényt nem tudnak kinyitni, elviszik mindenestül.- Benéznék egy-két ceigkamrába.- Csakhogy azokba most hirtelenjében nem tud,mert ahol anyag van, az mind be van zárva. Szerelvények, csaptelepek is konténerezve érkeznek. A brigádvezető felel értük, így az ajtókat csak felhasználásukkor nyitják ki. Hanam nézze meg, hogy a felvonulási barakkok egyetlen ablaka sem ép, mind kicsúzliz- ták. Hát futhatok én a gyerekek után egymagám - háromfelé?- Egyesek szívesen bekiváncsiskod- nak a fürdőszobába is...- ...ha betörik az ajtaját. Bódét is betörtek, de ott is gyerekek lehettek, mert most nem vittek el semmit. Hitetlenkedve nézhetek rá, mert hozzáteszi:- Valamikor kocsiszám vitték a radiátort a központi telepről - de ez már a múlté. Nem mondom, ma is történhetnek kisebb esetek... Két ács az ajtók nélkül ásitozó garázsok egyikére vashálót szerel. A rácsozat mögött sárgán világító ajtótokok a délelőtti fuvarral érkeztek. A Kecskés utcába torkolló, a munkaterülethez tartozó út mentén nyitott vizesakna, - amíg nem fedik le újabb öntöttvas fedlappal, addig nem lehet újra összetörni. Vagyonőrzés - VGMK-ban Bakóczi László, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat rendészeti csoportvezetője három embert irányit. Mint elmondta, a közelmúltban vállalati gazdasági munkaközösséget alakítottak, megszigorították a bizonylati fegyelmet, megszervezték a központi telepről a munka- területre induló szállítmányok fokozottabb ellenőrzését. A központi telep rendészének, a fiatal, agilis Kis Istvánnak is köszönhetően itt, ahol raktár raktárt követ, ahol annyiféle anyag található; vagyonvédelmi szempontból - kisebb esetektől eltekintve - semmi rendkívüli eseményt nem kellett följegyezniük. Azóta mintha az üzemi szarkák jó része is gyó- gyulóban volna a kleptomániából. Egyvalamire külön is felhívta a figyelmet. A bekerítetlen munkaterületek veszélyességére, az esetleg áram alatt maradó gépekre, a korlát nélküli lépcsőházakra, ahol - ha engedjük - természetesen újra és újra megjelennek a gyerekek. A betört ablakokkal jeleztük, nemcsak a munkaterület veszélyes, de. - persze egészen más hangsúllyal - gyermekeink sem „veszélytelenek”. De a társadalmi tulajdon fogalmára nekünk meg kell tanítanunk őket. Sohasem tiltással - egyszerűbben, egyúttal a nehezebb úton: példaadással. Nem csak rendészeti tevékenység Dr. Tóth Bálint, a vállalat rendészeti osztályának vezetője hangsúlyozza;- Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a vállalat állóeszközeiben, gépeiben, objektumaiban megtestesülő közvagyon védelme csak rendészeti tevékenység. Minden dolgozó - legyen az vezető vagy beosztott - személyes kötelessége. Ezt az elvet az intézkedéseink is tükrözik. A legkülönfélébb szakmai tevékenységekre lebontva, azok sajátosságai szerint alkalmazva alapelvként határoztuk meg. Függetlenül attól, hogy építési, ügyviteli vagy akár ellenőrzési tevékenységről van szó.- A rendészet önerőből nem is győzheti ezt a munkát.- Ezért próbálkozunk egy tulajdonvédelmi aktivahálózat létrehozásával. Elképzelésünk szerint az ebben részt vevők - a dolgozók - a megyei rendőrkapitányság segítségével képzést, vagyonvédelmi ismereteket szereznének, megbízólevelet kapnának. Egyébként a két függetlenített szervezetünk közül a rendészeti osztály végzi az operatív - tehát a vagyonőrző, feltáró munkát. Az ellenőrzési osztály az anyagellátás-és termelés folyamatainak tervszerű, saját szempontjai szerint meghatározott befolyásolásával és szervezéssel játszik szerepet a vagyonvédelemben.- Mekkora az éves kárösszeg?- Az idén is, tavaly is tizenegy felderített esetünk volt 72 ezer, illetve 101 ezer forintos kárral. Egyre több harminc- negyvenezer forintos kisgépünk van.Eb- bűl is adódik a kárösszeg növekedése. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium évenként közreadott jelentése szerint sincs okunk a szégyenkezésre.- A valóságos kártételek nyilvánvalóan ennél tetemesebbek. Elég ha csak az időjárásnak kiszolgáltatott, helytelenül raktározott dolgokra gondolok. Ugyanígy a hanyagságról van szó, a nemtörődömségről, ha valamit nem elegendő szakértelemmel, vagy nem rendeltetésének megfelelően használunk.- Közbevetésének az elején maradva: sajnos az okozott károk jó részéről nem tudunk és a raktárbetörések nagy része is felderítetlen. Ez utóbbiaknál a tettesek általában nem vállalati dolgozók, az viszont előfordul,hogy a mieink mulasztása ad alkalmat bűnelkövetésre.- Hétvégeken az építési területek is gazdátlanul maradnak.- ...meg is történik, hogy beverik a fürdőszoba ajtaját. Hol idegenek, hol a saját dolgozóink. Rendész, munkahelyi vezetés ilyenkor nem sokat tehet, még a legjobb szervezés mellett sem. Ilyenkor nem apellálhat másra, mint emberek többségének a felelősségérzetére.- Előfordulhat az is, hogy építési költségvetési normák látszólagos betartásával ügyeskednek egyesek - persze a saját zsebükre.- Egy pillanatig sem mondom azt, hogy ilyen nem fordulhat elő. De nekünk erre vonatkozóan nincsenek felderített eseteink.- Köszönöm a beszélgetést. BÓKA RÓBERT A varroda épülete nyakig érő gazban A károk egy jelentős része nehezen felbecsülhető
