Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-03 / 259. szám
1986. november 3. KÉPÚJSÁG 3 ■ 3 Alkotó díjasaink (3.) Együttműködés: Szabópál Antal, a megyei tanács nyugalmazott elnöke Mint megyei tanácselnök, valóban nem funkcionál Szabópál Antal, azaz 1982 márciusától nyugdíjas. S ugyanebben az évben adományozták neki az Alkotói dijai Ez utóbbit csak a rend kedvéért tettük hozzá, bár még valamiért. S ehhez hosszas magyarázkodás szükségtelen is lenne, a legtöbbet a tények közlése mondhat. Tehát Szabópál Antal annak idején, mint megyei vezető, természetesen az egész megyére vonatkozó jelentős dolgokat irányította, másként: megyét látva alkotott. Igaz, hogy-azóta is megyei tanácstag, s azóta e „munkakört" igyekszik lelkiismeretesen betölteni, s figyelemre méltó, ahogyan a Kétyen, Felsőnánán és Murgán élő emberek sorsát, gondját magára vállalja, ahogyan szekszárdi lakosként is együtt él velük.- Hogy milyen időközönként járok ki? Ahogyan a feladatok diktálják. Van, hogy hetente, van, hogy havonta, van, hogy még ritkábban. De mindjárt hozzáteszem, hogy a községi munkát nagyon szeretem. Meg is mondom miért. Mert hálás ez a munka? Talán azért. De pontosan látom - és érzem is -, hogy a községekben élő emberek ne- gyon lelkesek. Ott nincs széthúzás, kéz a kézben teszi mindenki a dolgát igen jó szándékkal. S még valami, ami megint nagyon fontos. Arról van szó, hogy mostanában az emberek egy kissé rászoktak a siránkozásra, s bizonyos kibúvókat keresnek - mondhatom, hogy gyakorta jogosan - a dolgok alól. De mondom azt is, hogy a nehéz, néha kilátástalannak tűnő helyzetek is megoldhatóak, ha van hozzá lelkierő, ha összefogunk, ha áldozatot vállalunk. Mindezt példák sorával is bizonyította Szabópál Antal. Elmondta, hogy amikor Murgát elöntötte a felhőszakadás következtében a víz, mindenki nekifogott az árkok tisztításához. Amikor kiderült, hogy a község közepén árkot kell kialakítani, nem azon vitatkoztak, hogy a kertekből kisajátított területekért kapnak-e kártalanítást, vagy sem... Vagy az ivóvíz, mely nitrátos, tudjuk, milyen gondot jelent. Az ott élők vállalták, hogy lakóegységenként harmincezer forinttal járulnak hozzá a megoldáshoz. Ezen felül pedig évi ötszáz forint településfejlesztési hozzájárulást is megszavaztak, persze úgy, hogy azt arra fordítják, amire nekik szükségük van. És ezen felül társadalmi munkát is végeztek. Tavaly lakosonként 1500 forint értékű, idén pedig még többet.- Hogy sok minden a hozzáálláson múlik? Bizony, így van. S hiszem, hogy igaz ez a nyugdíjasokra is. Tudom, hogy vannak gondjaik az alacsony nyugdíjasoknak, de számukra is jót tenne, s ugyanezt a társadalom számára, ha ettől nem válnának passzívakká. Szabópál Antalt sokan ismerik a megyében, s a megyeszékhelyen. Mondja, hogy nagyon jó dolog ismerősökkel találkozni; beszélgetni. S szintén jó a „nyugdíjas haverokkal” együtt metszeni a szőlőben, vagy bort fejteni, közben hallgatni a rádiót. S egyáltalán több idő jut az olvasásra, tévézésre. Horgászni? Már, nem jár Szabópál Antal. Legfeljebb a fiával, de csak mint „néző”. Igaz, a halat mindig ő főzi meg... hm-gh. Mérsékelt termelésnövekedés Az év első 9 hónapjában az ipar csak mérsékelt ütemben növelte termelését: folyó áron számolva 3,8 százalékkal, ösz- szehasonlító áron egy százalékkal a múlt év hasonló időszakához képest. Az Ipari Minisztériumban összeállított gyorsjelentésből kitűnik, hogy az energetikai ágazatokban némileg visszaesett a termelés, a többi ágazatban kis mértékben nőtt. Összességében az ipari termelés elmarad a népgazdasági terv előirányzatától, amely összehasonlító áron 2,8 százalékos termelésbővüléssel számol 1986-ra. Az ipari ágazatok közül a gépipar a legeredményesebb, itt 3,2 százalékkal állítottak elő több terméket, mint tavaly ilyenkor. Különösen dinamikus a termelésnövekedés a híradás és a vákuum- technikai eszközöket, a műszeripari és a fémtömegcikk-ipari termékeket gyártó vállalatoknál. A kohászat 3 százalékkal bűvitette termelését, míg a villamosener- gia-ipar csak fél százalékkal. A könnyűipari termelés eddig a tavalyi szinten alakult, a bányászaté 0.2 százalékkal mérséklődött, a vegyiparé pedig mintegy egy százalékkal esett vissza, amiben szerepet játszott a kőolajárak erőteljes csökkenése is. Az ipari termékek értékesítése sem hozta meg a kívánt eredményt az elmúlt háromnegyed évben. A rubelelszámolású kivitel folyó áron számolva 2,3 százalékkal növekedett, kisebb mértékben a tervezettnél. Ezen belül a múlt évinél 11 százalékkal több kohászati terméket, 2,8 százalékkal több gépipari gyártmányt szállítottak a vállalatok szocialista partnereiknek, a könnyűipar kivitele viszont 2,4 százalékkal csökkent. Az ipari termékek konvertibilis exportja - ugyancsak folyó áron és dpllárban számítva - 7 százalékkal volt magasabb ez év első 9 hónapjában, mint tavaly ilyenkor. Itt az elmaradás körülbelül 1,5 százalék a tervezetthez képest. A könnyűipari üzemek mintegy 20 százalékkal több árut exportáltak a tőkés-piacra, a gépipari kivitel 17 százalékkal volt magasabb mint 1985 háromnegyed évében. A vegyipar viszont 6 százalékkal kevesebb árut szállított a konvertibilis piacokra. Az Ipari Minisztériumban arra számítanak, hogy az év hátralévő két hónapjában tovább tart a termelés néhány hónapja tapasztalható élénkülése, s végül is a termelés bővülése jobban közelít majd a tervcélhoz. A forint korábbi leértékelése is jobban ösztönöz az exportra, s csökkenti az importot. A gazdaságfejlesztési programok megvalósítása során született eredmények hatására várhatóan javul a munka hatékonysága az iparban. Bővült az építőanyag kínálata Az építőipari ágazat az idén egyszázalékos termelésnövekedéssel számolt, az élénkülő kereslet miatt azonban az év első kilenc hónapjában három százalékkal több terméket szállítottak az építőknek, mint a múlt év azonos időszakában. A korábbinál szigorúbb hőtechnikai szabványoknak megfelelően különösen megélénkült a kereslet a szigetelőanyagok és a magas hőtechnikai követelményeket kielégítő, korszerű ablakok és erkélyajtók iránt. A gyártók lépést tartottak ezekkel az igényekkel. A Könnyübeton- és Szigetelőanyagipari Vállalat például 20 százalékkal, az ablakgyártó üzemek általában 23 százalékkal növelték termelésüket. Összességében az építő- anyagipar - a szocialista országokból szerződés szerint érkező termékekkel együtt - az építők kiegyensúlyozott ellátásáról gondoskodott. Egyes termékek választéka azonban hiányos és a minőség sem mindig kielégítő. Az év első kilenc hónapjában gyártott 68 millió égetett tetőcserép mellett 18 millió betoncserép egészítette ki a kínálatot. Ám az építők elsősorban az égetett tetőcserepet keresték, mert ennek ára a 44 százalékos állami dotáció miatt lényegesen alacsonyabb, mint a költségvetésből nem támogatott betoncserépé. Az utóbbi hónapokban sok építkező a megromlott minőségű eternit pala helyett ugyancsak az égetett tetőcserepet kereste. Ezért az Eternitgyárban most intézkedéseket hoztak a minőség javítására, hogy termékük ismét kiérdemelje a vásárlók bizalmát. A falburkoló csempénél is a választék- hiány okozott gondot. Színes és mintás csempéből bőséges az ellátás, de a fehér színű kevés, pedig 12 százalékkal gyártottak többet ebből, mint múlt év azonos időszakában. Nagyobb arányú gyártásra nincs sok remény, mert a fehér csempével keresnek a legkevesebbet a gyártók, sőt nem egy helyen ez a termék már ráfizetéses. Az idén hosszan elhúzódott építési idényt követő hónapokban az ágazat termelése már jobbára a jövő évi anyagellátást szolgálja. így megkezdődik a termékek nagyobb arányú készletezése az üzemek és a Tüzép-telepk tárolóhelyein. Közigazgatásban, gazdálkodásban, lakossági ellátásban Paks város és környéke - mellérendelt viszonyban A közlekedés, a hiányzó, elavult infrastruktúra fejlesztésében DunafÖldváron sem tudnak „egymaguk” előrelépni Egészségügyi „központ” Nagydorog és a környező kistelepülések lakosságának színvonalasabb ellátásáért Szerződés köttetett Paks város és a környékéhez tartozó Nagydorog, valamint a megyei irányítású nagyközség, Dunaföldvár között. A járási hivatalok megszűntével a megyei tanácstól távoleső, a városhoz csak hatóságilag kapcsolódó, egyéb tevékenység- rendszerben magára maradt tanácsoknak igyekeznek a kölcsönösség fenntartásával segítséget nyújtani. A megállapodás nemcsak a kistelepülések tanácsait, közigazgatási szerveit, gazdálkodó egységeit hozza kedvezőbb pozícióba, de községek, sőt vonzáskörzetük lakosságának is jobb életfeltételeket teremt. Hagyományos munkakapcsolat- Tartalmában, módszereiben, formájában új szervezeti viszonyt hoztunk létre, a mellérendeltségére hangsúlyozottan ügyelve - fogalmazza meg a szerződés lényegét dr. Tóth Lajos, a paksi városi tanács vb-titkára. A célokat így foglalja össze: - Regionális szemléletet igyekszünk kialakítani magunkban és a környező községek gondolkodásában is, hogy megszűnjenek a párhuzamosságok, felesleges befektetések. Igen fontos dolog, hogy mindkét fél és annak lakossága profitáljon ebből a keret jellegű megállapodásból. Az elnevezés utal tehát arra, hogy a szerződést keretnek szánják csupán, a részletes, konkrét feladatok kidolgozására húsz-huszonkét pontban nem lehet mód, sőt óhatatlanul a formálissá váláshoz vezetne. Azt azonban tudnunk kell, hogy az egyes pontokban rögzített érintkezési felületek gyakran nem újkeletűek, hanem egy korábbi élő, jó munkakapcsolatnak hivatalos formába való rögzítését jelentik. Kiemelhetjük itta közművelődés területén a művelődési házak együttműködését, a sportban a szakosztályok kapcsolatát. Az egységes szemléletet segíti az első pontban megfogalmazott gondolat, a tanácsok éves, közép- és hosszú távú általános, és szakirányú terveinek összehangolásával, egyeztetésével, a nem tanácsi szervek bevonásával. Ezt a koordinációt kiterjesztik a tömegszervezetek, egyéb állami szervek, a munkaerő-áramoltatásra, élelmiszer-ellátásra, az egészségügy, a közművelődés területére, hogy a teljesség igénye igéikül csak a legfontosabbak közül említsünk néhányat. Ahogy Nagydorogon látják... A település Pakstól, a megyeszékhelytől is viszonylag távol esik, földrajzilag ugyanakkor regionális alközpont szerepét töti be. Elég, hogyha Pálfára, Kaj- dacsra, Sárszentlőrincre, Györkönyre, Bikácsra, a közel 15 ezer emberre gondolunk.- Nagyon sokat jelent számunkra a megállapodás - vélekedik dr. Czakóné Ferge Ilona, a Nagydorogi tanács vb-tit- kára. - Településünkön a két termelőszövetkezeten, az áfész-en kívül leány- vállalatok működnek, nincs komoly anyagi bázis, amire építhetnénk. A munkaerő elhelyezésen kívül komoly gondot jelent, hogy az alacsony szakképzettsé- gűek vannak legnagyobb számban. A nők helyben történő munkába állítása is sürgős feladatot határoz meg számunkra. Nagydorog esetében is beszélhetünk persze előzményről. A művelődési házuk nagyobb rendezvényekre alkalmatlan, gyakran járnak át Paksra színházi előadásokra, estekre. A tavaly alakult műszaki igazgatási társulás már koordinátor szerepét tölti be, építési hatósági funkciót lát el a környező települések között. Nem kis dolog ez, hogyha arra gondolunk, hogy nem kell harminc, negyven kilométert utazni egy építési engedélyért, tervért, telekügyintézésért... Két oldalról van tehát szó, egyrészt a várossal igyekeznek szorosabb kapcsolatot kiépíteni, másrészt regionális szerepkörüknek próbálnak mind magasabb színvonalon eleget tenni. Ahogy DunafÖldváron vélekednek... Érthetőén különbözőek a szerződés súlypontjai DunafÖldváron. A település közvetlenül megyei irányítás alá tartozik, közlekedési, kereskedelmi szerepköre miatt a megyehatáron kívül fekvő településekkel is napi kapcsolatban áll. Mit tart legfontosabbnak ebből a megállapodásból Antal Ferenc tanácselnök?- A különböző fejlesztési kérdésekben való együttműködést, a hiányzó infrastruktúra, szolgáltatások rendszerének javítását emelném ki. De nem léphetünk előre egymagunkban a közlekedés területén, a munkaerőhelyzet javításában sem. A spontán, gyakorlat diktálta korábbi kapcsolatokra támaszkodunk például a költségvetési üzemeink hagyományos segítségnyújtásában, a két sportkör viszonyában. Egyik oldalról persze érthető a támogatás, de a kisebb lélekszámú és kisebb lehetőségekkel bíró község vajon viszonozni tudja-e a „nagyobb” segítségét?- Az intézmények, kisiparosok ellenőrzésében tudunk egymás javára lenni, gondolok itt az elfogulatlan, objektív vizsgálódásra. A kereskedelmi ellátásban is tudunk mit nyújtani, áfészeink között a Dunaföldvár és Vidéke Áfész nagy hírnévvel bír az országban is. Egy így van. És az is biztos, hogy az „Atomvárosnak” sem mindegy, hogy a környékén élő emberek életszínvonala, hétköznapjai hogyan alakulnak. A példa adaptálható- Nagyon jogos igényt elégített ki a paksiak kezdeményezése. A helyi tanácsok önállóságának növekedésével, a városi és községi közigazgatási szervek mellérendelt viszonyával megváltozott a városi tanácsok szerepköre is. Ebben az összefüggésben nagy szerepe van az együttműködési szerződésnek város és a környező községek viszonyában. Itt pedig valós érdekkapcsolatról van szó, amelyek a települések fejlődését előremozdíthatják. A megye koordináló inst- rukciós szerepe mellett helyben kell megoldani a gondokat - étékelte a megállapodást Ribling Ferenc, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Példamutatónak, útmutatónak tartják tehát a kezdeményezést, ami iránt, örömmel mondhatjuk, hogy más városaink is érdeklődnek. A kezdeményezés persze nem másolható, csupán adott körülmények közé adaptálható, hiszen hogyha csak a két községre gondolunk, máris különböznek - a sajátosságoknak megfelelően - a szerződések. És ez a lényeg: az adottságokhoz, hagyományokhoz, progresszív elképzelésekhez alakítani a közös cselekvési programot, ami nemcsak város és környéke, hanem szomszédos falvak relációjában is alkalmazható. A település fejlődése, az ott élők boldogulása javára. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Kereskedelmi - iparos szolgáltatósor épül Pakson, a Kishegyen
