Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-03 / 259. szám
4 KÉPÚJSÁG 1986. november 3. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mikor változik meg az út minősége? Egy tolnai olvasónk elmondta, hogy Tolnán, a Határ utcában lakóházanként hétezer forintot fizettek be útépítésre. Az utca lakói azonban nincsenek megelégedve az út minőségével. Pár héttel annak átadása után ugyanis nem lehet kerékpározni - sőt még autóval sem éppen ajánlatos - az út minősége miatt, ugyanis a terméskövek egy része kiáll a földből, ami igen éles és kiszakíthatja akár a kerékpár, vagy az autó gumiját. A Tolnai Nagyközségi Közös Tanács elnöke, Szilák Mihály küldte meg a választ:- A Határ utca lakói több ízben felkeresték a nagyközségi tanács tisztségviselőit, valamint a tanácstagokat, hogy az utcában utat építtessünk a lakosság önkéntes befizetéseinek felhasználásával. Ez az utca rendkívül mélyfekvésű, nehezen járható volt. Anyagi lehetőségeink fedezetet biztosítottak az út 1986. évben történő megépítésére, melynél figyelembe vettük az utca lakóinak befizetéseit is. Az útpálya megrendelésünk alapján a Pécsi Közúti Építő Vállalat kivitelezésében megépült, melynek minőségével mi sem voltunk megelégedve. A hozzánk külT dött panaszügyet megelőzően már felvettük a kapcsolatot a kivitelezővel és abban egyeztünk meg, hogy az egyéves garanciális időn belül egy újabb koptatóréteget fektetnek az útpályára. Technológiai okok miatt az ilyen útpálya újabb koptatóréteggel való ellátása tekintettel a hűvösebb időszakra - nem jó, ezért abban maradtunk, hogy ez a koptatóréteg a tavaszi jó idő beállta után kerüljön az útra. Megítélésünk szerint szerencsés is ez a tavasszal történő újabb terítés, mert az esetleges téli károkat is egyúttal helyre lehet hozni.- A befizetések körül azonban nincsen minden rendben, mert a mai napig összesen 41 ezer 500 forintot fizettek be, ami az összes befizetésnek mindössze 10 százalékát teszi ki. Tehát mintegy 52 ingatlan tulajdonosa ez ideig nem fizetett. A közeljövőben az utca lakóit levélben fogjuk felkérni, hogy az említett 7 ezer forintot még ez évben szíveskedjenek befizetni. Lebontásra kerül-e az épület? Id. Sipos Dénes szekszárdi olvasónk írta: „Egy reggel arra lettek figyelmesek a lakóház lakói, hogy egy papírtábla van kifüggesztve az épületben lévő egyik régi ajtóra, azzal a felirattal, hogy Műemlék. Elmozdítani vagy megrongálni tilos! Nem tudjuk, hogy ki tette ki a papírból készült, de igen szép dekorációs írást. Hogy valóban annak lett-e nyílvánítva, vagy pedig csak valaki tréfából tette ki a cédulát? Az egyébként igen rossz külső állapotban lévő házat már régóta nem is tatarozták, mivel már kb. húsz éve, hogy lebontásra van ítélve.” Szekszárd Városi Janács elnöke, Kovács János válasza:- A házban lévő mellékhelyiség ajtajára kifüggesztett tábla természetesen ízetlen tréfa, azt nem a városi tanács függesztette ki. - A Kadarka u. 3. szám alatti ház lebontását tervezzük annak rossz állaga miatt, ezért nem tataroztuk azt. A bontás pontos idejéről egyelőre nem tudok nyilatkozni, arra várhatóan az évtized végéig sor kerül. Bekötik-e a gázbojlert? Borbély Istvánné uävardi olvasónk irta, hogy vásároltak egy gázbojlert ez év március 21 -én. A kéményseprő vállalat június végén kiment ellenőrizni a hozzáépített kéményt. „Azóta írtam már a gázmüveknek két levelet is, de sajnos, még választ sem kaptam rá, nemhogy még kijöttek volna az engedélyt megadni a bekötésre. Lassan már lejár a jótállása a bojlernek, és még csak ki sem tudjuk próbálni, hogy megfelel-e, vagy sem.” I Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat Tolna Megyei Üzemegységének vezetője, Lőrincz János válaszolt:- Bojlerbekapcsolási igényét 1986. július 4-én adta be üzemegységünkhöz. A beérkezett igényeket nyilvántartásba vesszük és a helyszíni szemlét ennek megfelelően ütemezzük.- Mivel a bojlerbekapcsolási igények száma ez évben ugrásszerűen megnövekedett, így - kapacitáslekötöttségünket is figyelembe véve - e hónapra tudtuk besorolni olvasójuk bojlerbekapcsolását.- A bekapcsolást elvégeztettük olvasójuk teljes megelégedésére, a kitűzött határidő előtt. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Az üzletek működési engedélyéről és a szakmai üzletkörökről szól a belkereskedelmi miniszter 9/1986. (X. 11.) Bk. M. számú rendelete, amely szerint a kereskedő csak működési engedéllyel nyithat és tarthat fenn- akár idényjelleggel - olyan boltot, üzletet, nagykereskedelmi raktárt, idegenforgalmi tevékenységet folytató irodát, kereskedelmi szálláshelyet, állandó jellegű mozgóárusítást, kereskedelmi és munkahelyi vendéglátóhelyet, valamint drogériát, ahol nagykereskedelmi, kiskereskedelmi, vendéglátó, idegenforgalmi vagy kereskedelmi szolgáltató tevékenységet folytat. Nem kell működési engedély a kereskedő által alkalmi jelleggel szervezett, vagy nem önálló üzletként elszámoló mozgóárusításhoz. A rendelet szabályozza a működési engedély kiadásának feltételeit és módját, azt is, hogy a működési engedélyben milyen adatokat kell feltüntetni, az egyes üzletkörökben forgalmazható áruk és szolgáltatások körét a rendelet melléklete tünteti fel. Az üzletben természetesen csak olyan áru hozható forgalomba, amelynek árusítására az üzlet működési engedélye kiterjed, illetve az üzletkörhöz tartozó árukon kívül- olyan mértékben, hogy az ne változtassa meg az üzletkör jellegét - a tanácsi szakigazgatási szerv engedélye nélkül árusíthatók az áruk rendeltetésszerű használatához, felszereléséhez, feldolgozásához szükséges alkatrészek, tartozékok, kellékek, felszerelések, kiegészítő cikkek. Külön is felhívjuk a figyelmet a jogszabályoknak a vendéglátóüzletekre vonatkozó rendelkezésére, amely üzletekben totó-lottószelvények, folyóiratok, napilapok és a rendeletben írt egyéb tárgyak is árusíthatók. Kimondja a jogszabály, hogy a kereskedő az üzlet megszüntetését, vagy az üzletkör megváltoztatását a megszüntetés, a megváltoztatás tervezett időpontja előtt legalább 6 hónappal - az üzlethelyiség tervezett hasznosításának megjelölésével - a tanácsi szakigazgatási szervnek köteles bejelenteni, az üzlet megszüntetéséről pedig a vásárlókat legalább egy hónappal korábban tájékoztatni kell. A rendelet hatálya a belkereskedelmi, illetve a termelőként saját termékeit árusító tevékenységet folytató jogi személyekre és - a magánkereskedőket és a kisiparosokat kivéve - magánszemélyekre, ideértve ezek társaságait is, terjed ki. A belföldi reklám és hirdetési tevékenységről szóló korábbi jogszabályt módosítja a belkereskedelmi miniszter 10/1986. (X. 11.) Bk. M. számú rendelete, amely szerint reklám és hirdetési, valamint ezzel kapcsolatos ügynöki tevékenységgel üzletszerűen jogi személyek és ezek társaságai foglalkozhatnak. Saját áruját, tevékenységét, szolgáltatását, cégét és védjegyét bárki maga is reklámozhatja, illetve hirdetheti. A jogszabály - az ott megjelölt kivételes esetekben - lehetőséget ad szeszes italok és dohányipari termékek reklámozására is. Egyes kiemelt jelentőségű vízi létesítmények rendszeres műszaki megfigyelését szabályozza az Országos Vízügyi Hivatal elnökének 4/1986. (X. 11.) OVH számú rendelkezése. A rendelkezés szerint a jelentős környezeti hatású, vagy ilyen hatásnak kitett nagyobb vízi létesítményeket, illetőleg azok főbb műtárgyait rendszeres műszaki megfigyelés alá kell vonni. A megfigyelési kötelezettség alá eső ilyen vízi létesítményeket a rendelkezés melléklete tartalmazza. Az 1987. január hó 1. napján hatályba lépő rendelkezés kimondja azt is, hogy a hatályba lépése után engedélyezésre kerülő beruházások esetében a vízi létesítmények megfigyelési rendszerét a beruházás keretében kell megtervezni és a kivitelezés során megvalósítani. Dr. DEÁK KONRÁD, a TIT Szekszárdi Városi' Szervezetének elnöke Visszhang Egy szökőkút születése Milyen lehet egy szökőkút? Lehet egy csőből egyszerűen, kisebb-nagyobb nyomással fel, oldalra vagy akár lefelé folyó, spriccelő, csordogáló vízsugár vagy vizsu- garak. Lehet díszesebb is - műalkotás. A hangsúly mindenképpen a vízen és a víz + szobor egységén van. Mi azért választottuk a szobor 4- víz variációt, hogy víz nélkül is díszítse a teret, ahol már 15 éve állt üresen a kútnak szánt medence. A zene tehát semmiképpen nem szükséges és törvényszerű alkotóeleme egy szökőkútnak. Liszt Ferenc születésének 175. évében, a szekszárdi Liszt Ferenc tér díszítésére, a város gazdagítására készítettük a kutat. Ajándéknak szántuk, a 150 000 forint alkotói díjról lemondtunk. Szívesen, örömmel készítettük. Különleges és ritka technikával, sómázas égetéssel. Ehhez társul egy bonyolult vízforgató berendezés és egy elektronikus rész. Kérjük, fogadják szeretettel! Hamarosan megszólal! Liszt Szekszárdon írt Vili. Magyar rapszódiából játszik el egy részletet, minden páratlan órában. Az ünnepélyes átadáson szerettük volna megköszönni a segítséget azoknak, akik önzetlenül, társadalmi munkával, ajándékokkal, nemcsak munkaköri kötelességből segítették a mű létrejöttét. Átadás híján ezúton köszönjük:- Kovács Lászlónak - villamosmérnök, a DÉDÁSZ dolgozója. Ö készítette társadalmi munkában a szintetizátort, a zene automa- tikáját. Ez egy igen bonyolult és sokrétű szerkezet, így belátható, hogy technikai okokból késik a beindítása. Több mint 50 000 forint értékű az a munka, melyről sehova nem nyújtott be számlát. Lelkiismeretesen dolgozott, hogy meghallhassuk, hogyan zenél a „Zenélő kút”, vörösbor nélkül.- Steindl Károlynak a BHG igazgatójának, aki biztosította az elektronikához az alkatrészeket. A DÉDÁSZ azon dolgozóinak, akik segítették Kovács László munkáját.- Husek Miklósnak a hangolásért.- Tischler Jánosnak és Tischler Tibornak, akik speciális alapanyagot készítettek számunkra. Fusz György és Kis Ildikó iparművészek mi. Dédapáink víg kedélye Elcsitult már a vidám szüretek zsivaja, elforrtak már a borok is, de a Tisztelt Olvasó talán nem bánja, ha Kálmán Dezső szavát követve azt tanácsolom: „Bodo- rodjunk pinceszerre!”. A Tolnamegyei Közlöny 1877. november 18-i számában hagyta ránk azt a leírást, amelynek hangulatát a mai szüretek is idézik: „Vettem a botomat s elindultam pinceszerre. Oh pinceszer, te ezredéves ősi nemezeti intézmény! Téged nem pusztíthattak el az idők viharos fergetegei! Nem ronthatott el egykoron a vad tatár khán xerxesi tábora, nem a világot ostromló töröknek napkeletet leverő hatalma... (Senki és semmi nem ártott ennek a szegény magyarnak annyit, mint a torok, meg a török, aztán mégis hogy szereti mind a kettőt!) Pinceszer! Te híresebb vagy mint Pusztaszer, mert ott nincs szőlőhegy, melynek tövében pinceszerezni lehetne. Pedig magyar emberre nézve ez a fődolog. (...) Ott künn éppen szüretelnek. Hangzik a szüretelő népség vidám danája; enyel- gés, tréfa, néha-néha egy-egy lopott csók édes titkos csattanása váltogatják egymást, s midőn egy-egy fekete szemű, piros arczú, domború keblű, karcsú derekú menyecske módos kis rózsa ajkán megzendül a dal: Elmentem én a szőlő- be/Ráléptem a venyigére,/Venyigéről venyigére,/Ejh! fáj a szívem a szőkére! - hát biz’ ilyenkor egészen elfeledem, hogy hajam már szürkülni kezd s úgy érzem, mintha az én szívem is fájna szőkére, barnára egyaránt. (...) Kint forr az Ízletes gulyásos hús a bográcsban, pattog alatta a venyige tűz, s ha hamvadni kezd, a gazda felkap egy csomó szárazát, oda feszíti a térdéhez keresztbe, apró darabokra ropogtatja s rádobja a menyecskeszemű parázsra. Kész is nem sokára, s aki egyszer evett belőle, esztendeig nem felejti el az ízét. Nem olyan spaarherd mellett főzött gulyásos hús ez, aminek a nevét nem találná el az ember, ha meg nem mondanák, hanem az valódi ízletes nemzeti eledel, mely egykorú a pinceszerrel, Pusztaszerrel és az ezredéves alkotmánnyal. Nem is igen tudja azt ma már az asszönynépség a maga eredeti valóságában elkészíteni, férfi annak az igazi szakácsa. (...) Ott benn a présházban szinte fáin világ van. Folÿik isten áldása, a szőlő nemes nedve. Még most édes must: de majd forrni kezd s lesz belőle karczos vagy murczi. Igen alkalmas tanszer a felnőttek oktatásához. Öt-hat pohár belőle mindenféle papiros földgömnél kézzelfoghatóbban magyarázza a föld népének, hogy a föld csakugyan forog...”. Kevésbé tapasztalt asszonyok is tudják: ilyenkor nem csupán a föld forog, hanem a levegő is kavarog, mert a férj rettenet módon fújja a kását. Éjszakai tragikomédia című apróságában a Tolnavármegye 1898. november 20-án mutatott be egy ilyen esetet: „Egy fiatal házaspár házában furcsa komédia játszódott le. A férj éjjelenként nagyon hortyogott, ami az asszonyt idegesítette s feltette magában, hogy leszoktatja férjét erről a hibáról. A menyecske anyjával együtt egy éjjel a férj ágyához lopódzott s a mély álomban lévő arcára hirtelen egy vizes kendöt borítottak. A férj azt hitte, hogy megtámadták, felugrott ágyából, hadonászott maga körül, miközben az éjjeliszekrény márványlapját lelökte, mely az anyós lábára esett s a lábujjait összezúzta. A fiatal asszony egy ökölcsapást kapott az arcába s egy fogát vesztette el. Az egész jelenet sötétben történt, elképzelhető mindnyájuk meglepetése, mikor lámpást gyújtottak”. Álom és ébredés szempontjából azonban sokkal fontosabb a néphit szerint egy másik novemberi éjszaka, amelynek hagyományáról a Tolnamegyei Közlöny 1912. december 1-i száma adott hírt András napja címmel. „A tegnapi szombati napon volt András apostol napja, amely napot a férjhezmenés iránt nyiladozó szívű ifjú és öreg bakfisok várnak sok helyen nagy izgatottsággal. Azt tartja ugyanis a néphit, hogy ha a hajadon leány Szent András napját megböjtöli, éspedig teljes napon át tartó szigorú böjtöléssel, akkor az nap éjjeli álmában megálmodja, hogy férjhez megy-e vagy pártában marad. Ha férfival álmodik, férjhez megy nemsokára, sőt - nem egy fő- kötő alá jutott álmodó szerint - még a jövendőbelije alakját, formáját is megálmodja. Ha aztán a sikerült álom után az éj közepén ébred fel a remények rózsái közt is megéhezett leány, akkor bizony nem egy kel fel, hogy a prózai táplálkozás-hiányt pótolja. Aki még nem tudott, nem bírt álmodni férfi ideállal, az nagy szomorúan várja a jövő András napját." Az álmokról - Liszt Ferenc-ünnepsé- gek után - eszünkbe juthatna akár a Szerelmi álmok című 1850-ben írott három noktürn, de akár egy másik dallam is, ami a Tolnamegyei Közlöny 1901. évi 40. számában maradt az emlékező utókorra Megkülönböztetés címmel.” - De Pista, hogyan fütyülhet olyan utálatossan (!) s még hozzá olyan közönséges nótát? - Nagysága csak nem kívánhatja, hogy czipőtisztitás közben Liszt-féle rapszódiát fütyüljek. Az később kerül sorra, amikor az ezüstöt tisztítom.” Másutt és máskor is megadták a módját a ceremóniának, legalábbis így meséli a Tolnavármegye és a Közérdek 1910. november 7-i száma Az érsek süvege című emlékezésében: „Városy Gyuláról, a boldogult kalocsai érsekről beszélik ezt a pompás históriát. Egy alkalommal új ce- remóniás egyházfi került hozzá. A cere- móniás egyházfinak egyik kötelessége, hogy ünnepélyes alkalmakkor feltegye a püspök vagy az érsek fejére a süveget. Az érsek valami nagy ceremóniához készülődött. Már csak néhány perc választotta el az ünnepély megkezdésétől. Városy már teljesen elkészült s csak a süveget kellett a fejére tenni. A ceremóniás egyházfi csak állt és várta, mi történik. Úgy látszik, nem tudta, hogy az ő kötelessége az érsek fejére föltenni. - Tegye föl a süveget - szólt szelíden a főpap, amikor már nem győzte kivárni az egyházfit. - Nem merem - felelte a fiú élénk hangon. - Tegye föl, ha mondom. - Jaj, én nem merem - mondta megint a fiú. Az érsek ekkor haragosan kiáltott: - Azt a kutya teremtette! Tegye föl hát, ha mondom! És a ceremóniás egyházfi szép óvatosan föltette a süveget - a saját fejére”. Hogy azóta hányán követték az egyházfi példáját, s tették a saját fejükre másé helyett a süveget: nem tudnám összeszámolni. Akad közöttük olyan is, akihez már nem ez a szelíd történet illik, hanem Lengyel Pál 1897 novemberében hirdetett Pipafüst című könyvéből a Visszavonta a szavát című humor. Megmondom szemedbe: te egy közönséges gazember vagy! - Mi? Micsoda? Vonod vissza rögtön a szavadat?! - No jó, visszavonom: te nem vagy közönséges gazember..." . DR. TÖTTÖS GÁBOR
