Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA TOLNA MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek ! MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA HORIZONT 1986. november 22. SZOMBAT (8-9. oldal) XXXVI. évfolyam, 275. szám ÁRA: 2,20 Ft a gazdasági munka megjavításának feladatairól és az 1987. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről A Központi Bizottság november 19-20-i ülésén át­tekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresz- szus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait, és a kongresszuson elfogadott gazdasági program megvalósítása, a VII. ötéves terv teljesítése érdeké­ben meghatározta a fő tennivalókat. A Központi Bizottság megállapította, hogy a XIII. kongresszuson elfogadott társadalmi-gazdasági program népünk egyetértésével találkozott. Ez kife­jeződött az országgyűlési és tanácsi választásokon, a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, a Hazafias Népfront kongresszusain és más fe­lelős társadalmi fórumokon is. Az Országgyűlés elfogadta a kormány munkaprogramját, a kongresz- szuson elhatározott gazdasági célokkal és felada­tokkal összhangban törvénybe iktatta a VII. ötéves tervet. A kongresszusi határozatok végrehajtása meg­kezdődött. Tovább fejlődött a szocialista demokrá­cia, a társadalom életében erősödtek az önkor­mányzati elemek, szélesedett a társadalmi részvétel a döntések előkészítésében. Folytatódott a gazda­ságirányítási rendszer korszerűsítése. Befejeződött az áttérés az új vállalatirányítási formákra. Törvény szabályozza a tisztességes gazdálkodás normáit és a tisztességtelen tevékenység tilalmát. Folyamatban van a bankrendszer átalakítása. A Minisztertanács jóváhagyta a középtávú terv­hez kapcsolódó szerkezetátalakító és hatékony­ságnövelő központi gazdaságfejlesztési programo­kat, döntött a szénbányászat, a vaskohászat, a hús­ipar, a magasépítő-ipar helyzetének rendezéséről. Elkészültek a vállalatok középtávú tervei. Számos nagyüzem, vállalat és szövetkezet kollektívája javí­tani tudta gazdálkodásának hatékonyságát, figye­lemre méltó kezdeményezéseket indított el a ter­mékszerkezet korszerűsítésében, a létszámgazdál­kodásban, a vállalatok közötti együttműködésben. A kongresszus célul tűzte ki, hogy a gazdasági egyensúlyi viszonyok fenntartása és megszilárdítá­sa mellett a VII. ötéves népgazdasági terv a haté­kony és fokozatosan élénkülő gazdasági fejlődés programja legyen, alapozza meg a nemzeti jövede­lem növekedését, a műszaki haladást, a lakosság életszínvonalának érzékelhető emelkedését, élet- körülményeinek javulását. A Központi Bizottság megállapította, hogy a gaz­dasági fejlődés élénkülése 1985-1986-ban nem következett be, a VII. ötéves terv első évének ered­ményei nem kielégítűek. A kiadások - a nemzetközi fizetési kötelezettségek, a beruházások, a közki­adások, a személyi jövedelmek - meghaladták a bevételeket. Az ország többet fogyasztott, mint amennyit megtermelt. A népgazdaság nem megfelelő teljesítményében szerepük van a számunkra kedvezőtlen nemzetközi körülményeknek, az értékesítési lehetőségek szű­külésének. Az elmúlt két évben jelentős exportcik­keink, például a búza, a kukorica, a hús és húské­szítmények, a növényolaj, az alumínium, a kőolaj- származékok világpiaci árai 35-50 százalékkal csökkentek. Nehézségeinket fokozta a múlt évi hosz- szú, kemény tél és a több éve tartó aszály. Az elma­radásban a rajtunk kívülálló tényezők mellett jelen­tős szerepe volt saját munkánk gyengeségének, az irányítás fogyatékosságainak. A népgazdasági tervezés, a szabályozás és az in­tézményrendszer nem biztosította kellő mértékben a külső és a belső egyensúlyi viszonyok javítását, a gazdaság élénkítéséhez szükséges új források fel­tárását. Nem sikerült kielégítő módon összehangol­ni a népgazdasági és a vállalati érdekeket. Fontos export- és importgazdálkodási kérdésekben, a piac zavarainak megelőzésében és azok elhárításában késedelemmel történtek meg a döntések. A gazda­ságirányítási rendszer elhatározott továbbfejleszté­se nem valósult meg következetesen. Az irányítás fogyatékosságaiért, a végrehajtás és az ellenőrzés következetlenségeiért felelősség terheli a Központi Bizottság végrehajtó szerveit és a kormányt. A határozatok végrehajtásának szervezése, segí­tése és ellenőrzése nem kielégítő a helyi párt-, álla­mi és társadalmi szerveknél sem. A vállalati és intéz­ményi kollektívákban nem vált még általánossá az a szemlélet, amely abból indul ki, hogy első az eredményes munka. Indokolatlanul nagyok az elté­rések azonos adottságú vállalatok, szövetkezetek teljesítménye között. Sok vállalat nem hasznosítja megfelelően erőforrásait, s nem a hatékonyság nö­velésével, a költségek csökkentésével, a munkaerő jobb kihasználásával, hanem költségvetési támoga­tással, indokolatlan áremelésekkel akarja növelni bevételeit. A hatékony gazdálkodást akadályozza, hogy sem az irányításban, sem a végrehajtásban nem érvé­nyesítik az alapkövetelményt, hogy a jövedelmek a teljesítményekkel arányosan alakuljanak, ellenke­zőleg, gyakori az elnéző magatartás a kötelezettsé­geiket nem teljesítőkkel szemben. Eltűrik, hogy bün­tetlenül megsértsék a szocialista normákat, a törvé­nyes előírásokat, az állampolgári és a munkafegyel­met. Az ország népgazdaságának gondjai, a rendkívül lassú fejlődés, a kibontakozás nehézségei erőtelje­sen foglalkoztatják és nyugtalanítják közvélemé­nyünket, az általános követelményeket sértő rend­ellenességek, a helyi visszásságok felháborítják a túlnyomó többséget képviselő, becsületesen dol­gozó embereket. A Központi Bizottság elengedhetetlen és sürgős feladatnak tartja a gazdasági fejlődés élénkítésének útjában álló akadályok eltávolítását, az irányítás színvonalának emelését, a munka megjavításához szükséges politikai és társadalmi, szervezeti és sze­mélyi feltételek megteremtését. I. A Központi Bizottság a XIII. kongresszus határo­zatában megfogalmazott, a VII. ötéves tervben konk­retizált gazdaságpolitikai célok elérését tartja a szo­cialista építűmunka legfontosabb feladatának. Ezt kell szolgálnia az 1987. évi népgazdasági tervnek is. Hangsúlyozza, hogy társadalmi-gazdasági progra­munk teljesítéséhez nincs más járható út, mint a munka megjavításával, az erőforrások ésszerű fel- használásával a gazdasági fejlődés élénkítése.- Társadalmi életünk minden területén, az irányí­tásban és a végrehajtásban egyaránt elengedhetet­len a céltudatos, a követelményeknek megfelelő, jól szervezett, fegyelmezett munka.- Javítani kell a vállalatok és a dolgozók érdekelt­ségét a teljesítmény növelésében.- Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy töb­bet használunk fel, mint amennyit megtermelünk. O A gazdasági fejlődés élénkítése megkövete­li a termelési szerkezet korszerűsítését, a mű­szaki haladás gyorsítását, a szelektív fejlesztés ér­vényesítését, az anyag- és energiatakarékosság fo­kozását, az exportképesség javítását. Mindezt konkrét, gyakorlati intézkedésekkel kell elősegíteni.- Növelni kell a vállalatok érdekeltségét a gazda­ságos termelésben, a ráfordítások csökkentésé­ben. Ezt a gazdaságtalan termeléshez nyújtott tá­mogatások csökkentése révén felszabaduló forrá­sokból, adókedvezményekkel, alapjuttatással, ka­matvisszatérítéssel, kamatkedvezménnyel és más alkalmas eszközökkel kell támogatni. Következete­sen ösztönözni kell a jövedelmező export bővítését, az importot helyettesítő megoldásokat. Az exportké­pes termelés fejlesztését elősegítő pályázati rend­szert a jövőben is fenn kell tartani, és egyúttal a technológiai korszerűsítés szolgálatába állítani.- Programot kell kidolgozni a veszteségesen és az alacsony hatékonysággal gazdálkodó egységek tevékenységének gazdaságossá tételére, a költ­ségvetési támogatás fokozatos leépítésére, a gaz­daságtalan termelés megszüntetésére. E folyamat­ban figyelmet kell fordítani arra is, hogy nélkülözhe­tetlen termékekből és cikkekből hiány ne keletkez­zen. A szerkezetváltás nyomán felszabaduló mun­kaerőt a hatékony gazdasági ágazatokban kell fog­lalkoztatni.- A kutatásra és a műszaki fejlesztésre fordított eszközöket koncentráltan, hatékonyabban kell fel­használni. Az érdekeltség növelésével elő kell segí­teni, hogy a kutatási eredmények gyorsabban hasz­nosuljanak a termelésben. A műszaki fejlesztést még inkább a nemzetközi versenyképesség és a gazdaságosság szolgálatába kell állítani.- Népgazdasági feladataink megoldásában tá­maszkodni kell a Szovjetunióval, a KGST-tagorszá- gokkal folytatott gazdasági együttműködés lehető­ségeinek jobb hasznosítására, a fejlettebb formák - a kooperáció, a szakosítás, az üzemek közti együtt­működés - kibontakoztatására, közös vállalkozá­sok és közös vállalatok létrehozására. A fejlett tőkés országokkal, valamint a fejlődő or­szágokkal törekedni kell a kölcsönösen előnyös ke­reskedelmi és kooperációs kapcsolatok fejleszté­sére, vegyes vállalatok alapítására.- Korszerűsíteni kell a külgazdasági tevékenység szervezeti és érdekeltségi rendszerét, a piacfeltáró és a kereskedelemfejlesztő munkát. Az export növe­lése megköveteli, hogy a vállalatok bővítsék és javít­sák szolgáltatásaikat. A Központi Bizottság az 1987. évi terv és költ­ségvetés legfőbb követelményeinek a gazda­sági teljesítmény és hatékonyság növelését, a kül­kereskedelmi és a pénzügyi mérleg javítását, a gaz­dasági szerkezet változtatását, a műszaki fejlődés gyorsítását, az életkörülmények jobbítását tartja. Az éves terv, a gazdasági szabályozás és az irányítás összpontosítson a gazdasági növekedés szelektív élénkítésére. A versenyképes termelés és kivitel erőteljesebb növelésével meg kell aiapozni a gazdasági és pénz­ügyi folyamatok jobb összhangját. A költségvetés hiányát mindenekelőtt a kiadások mérséklésével, széles körű takarékossági intézkedésekkel kell csökkenteni. Az 1987. évi népgazdasági terv a nemzeti jövede­lem legalább 2 százalékos növekedését irányozza elő. Az ipari termelés 2,5-3 százalékkal emelkedjen. Meg kell gyorsítani a versenyképes termékeket előállító ágazatok és vállalatok fejlesztését, az ipar szerkezetének korszerűsítését. Az energetikai és alapanyagipar egyes területein folytatni kell a gaz­daságtalan kapacitások leállítását, a munkaerő át­csoportosítását. A feldolgozóipar, ezen belül a fejlett technikát megtestesítő elektronikai szakágazatok, a gyógyszeripar, a műanyag-feldolgozás, a járműipar és a mezőgazdasági gépgyártás termelése az átla­got meghaladó mértékben emelkedjen. Lehetővé kell tenni az eszközök ésszerű átcsoportosítását is a gazdaságtalanul termelő vállalatoktól. Általában gondoskodni kell arról, hogy a rendelkezésre álló termelési kapacitásokat a népgazdasági céljaink­nak megfelelően maximálisan hasznosítsák. A mezőgazdasági termékek termelésének az ideihez képest 4,5-5,5 százalékos növekedést kell előirányozni. A termelés szerkezete rugalmasan igazodjon a minőségi követelményekhez és az ex­portlehetőségekhez. Az ideinél nagyobb gabona- termést szükséges elérni. Emelkedjen az állatte­nyésztés színvonala. Növekedjen a vágósertés- és vágóbaromfi-termelés. A sertés-és juhállomány nö­vekedése járjon együtt a tenyészállomány minőségi cseréjének meggyorsításával. Az élelmiszeripar nö­velje a magas fokon feldolgozott és jó minőségű ter­mékek arányát, és csökkentse a termelés fajlagos költségeit. Az építőipar legfontosabb feladata a lakásépítés minőségének és ütemességének, valamint gazda­ságosságának javítása. Fokozni kell a munka szer­vezettségét, emelni az irányító és vezetői munka színvonalát. A termelő infrastruktúra területén a meglevő ka­pacitások jobb kihasználásával kell a termelés és a lakosság szükségleteit kielégíteni. Nagy figyelmet kell tordítani a távközlési hálózat rekonstrukcióval egybekötött fejlesztésére, az áruszállítások ésszerű szervezésére. A természeti környezetet óvni kell, az ezt szolgáló rendelkezéseket szigorúan be kell tar­tani. A beruházási eszközöket elsősorban a termelés és az azt közvetlenül szolgáló infrastruktúra korsze­rűsítésére, a jövedelemtermelő képesség növelésé­re kell felhasználni, ideértve a hitelnyújtást és az alapjuttatást is. A népgazdaság beruházási ráfordí­tásaiban növekedjen a technológiai korszerűsítést szolgáló vállalati beruházások aránya. A termelés, a jövedelmek és az árak megfelelő összehangolásával biztosítani kell az 1985-1986. évi életszínvonal stabilizálását és az életkörülmé­nyek szerény javítását. Gondoskodni kell a lakos­ság kiegyensúlyozott áruellátásáról. Az egyes dol­gozók, kollektívák jövedelmének alakulása teljesít­ményükkel arányos legyen. Béremelésre mindenütt csak a már elért eredmények alapján, az anyagi fe­dezet megteremtését követően, differenciáltan ke­rüljön sor. A gazdaságosan termelő vállalatoknál az átlagosnál nagyobb béremelésre, a foglalkoztatott­ság növelésére legyen lehetőség; az alacsony jöve­delmezőségű, teljesítményeiket nem vagy alig nö­velő vállalatok a bérek szinten tartására, illetve mér­séklésére, ésszerű létszámgazdálkodásra kény­szerüljenek. A jó munkahely legyen megbecsült ér­ték a dolgozók számára. 1987-ben a külkereskedelemre is növekvő fel­adatok várnak. A külkereskedelmi vállalatok javítsák együttműködésüket a termelőkkel. Törekedjenek a piaci lehetőségek jobb kihasználására, új piacok megszerzésére, a külkereskedelmi és kooperációs tevékenység javítására. A rubel viszonylatú keres­kedelemben bővülő és kiegyenlített áruforgalomra kell törekedni. A nem rubelelszámolású áruforga­lom egyenlegében 1986-hoz képest határozott ja­vulást kell elérni. A csaknem két évtizede bevezetett gazdaság- irányítási rendszerünk működőképes, folya­matosan fejlődik, a gazdaságra és a társadalmi életre gyakorolt hatása összességében kedvező. A megtett útra visszatekintve, a tapasztalokat értékel­ve megállapítható, hogy a reform bevezetésekor sem a központi irányító szervek, sem a gazdálkodó szervezetek nem voltak megfelelően felkészülve az új követelményekből fakadó feladatokra. Ezt a gyengeségünket még a mai napig sem sikerült telje­sen felszámolni. A kongresszus határozatának végrehajtása, a VII. ötéves és az 1987. évi terv céljainak alátámasztása szükségessé teszi, hogy a gazdaságirányítás átfogó továbbfejlesztéséről szóló 1984 áprilisi központi bi­zottsági állásfoglalásban kijelölt feladatok végrehaj­tása meggyorsuljon. A szabályozó rendszer segítse elő, hogy a vállala­tok jövedelmezőségükkel arányosan gyorsabban fejlődjenek. Az árrendszer fejlesztésével is biztosí­tani kell, hogy a nyereség a valódi teljesítményt fe­jezze ki. Gátat kell vetni az indokolatlan áremelés­ből, költségvetési támogatásból származó vállalati nyereségnövekedésnek. Olyan kereset-és bérsza­bályozást kell alkalmazni, amely biztosítja a teljesít­mények és a jövedelemkiáramlás összhangját, elő­segíti a munkaerő ésszerű átcsoportosulását, a ha­tékonyabb munkaerő-gazdálkodást. A bértömeg­gazdálkodást és a létszámot mérséklő más megol­dásokat fokozatosan általánossá kell tenni. A szük­séges munkaerő-átcsoportosítást központi intézke­désekkel és eszközökkel is segíteni kell. A jogi szabályozás is kövesse a fejlődést, és se­gítse a gazdasági munkát. Szűnjön meg« túlszabá­lyozás. A gazdasági kötelezettségeket rögzítő szer­ződéseket be kell tartani és be kell tartatni. Az ellen­őrzés a társadalmi-gazdasági élet minden terüle­tén tárja fel a szabálytalanságokat. A törvényes elő­írások megsértését az eddiginél következetesebb felelősségre vonás kövesse. A gazdaságirányításban erősíteni kell a hitel és a pénzügyi eszközök szerepét. A Magyar Nemzeti Bank pénzkibocsátási és devizamonopóliuma vál­tozatlanul fennmarad. A működésüket 1987. január elsejével megkezdő kereskedelmi bankok tevé­kenységüket rugalmasan végezzék, és azt az üzleti, jövedelmezőségi megfontolások vezéreljék: Elő kell készíteni egy új vállalati és személyi jöve­delemadó rendszer bevezetését. A vállalatoknál olyan adórendszert kell alkalmaz­ni, amely a jelenleginél egyszerűbb, jobban megfe­lel mind a vállalati önállóságnak, mind pedig a szük­séges jövedelemközpontosítás szempontjainak. A személyi jövedelemadó-rendszer érvényesítse az igazságos közteherviselés elvét. Bevezetése ne csökkentse a bérből és fizetésből élők főállásból származó nettó keresetét, ne gátolja a teljesítmény növelését. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents