Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
2 Képújság 1986. novemberi AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA a gazdasági munka megjavításának feladatairól és az 1987. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről (Folytatás az 1. oldalról.) A szociálpolitikában végre kell hajtani azokat a korszerűsítő és módosító lépéseket, amelyek biztosítják, hogy az egyes juttatások, szolgáltatások jobban igazodjanak a szociális helyzethez és a tényleges rászorultsághoz. Bővüljön a helyi állami szervek szociális tevékenysége. II. A Központi Bizottság hangsúlyozza: legfontosabb feladat az elfogadott gazdaságpolitikai célok és tervelőirányzatok megvalósítását szolgáló szemléleti és cselekvési egység megteremtése, a társadalmi aktivitás kibontakoztatása.-Az egész társadalomban nagyobb rendre és fegyelemre van szükség. Ehhez elengedhetetlen a pártfegyelem erősítése, az ellenőrzés, a számonkérés rendszeressé tétele, a központi és a helyi irányító szervek, illetve vezetőik felelősségének határozottabb érvényesítése. A politikai, az állami és a társadalmi intézmények mindegyike adjon meg minden támogatást a gazdasági munka megjavításához, a fejlődés élénkítését szolgáló erőfeszítésekhez. O A párt társadalmunknak, a szocialista építőmunkának elismert vezető ereje, ezért népünk most is elvárja, hogy utat és példát mutasson az időszerű gazdasági feladatok megoldásában. Előrehaladásunknak alapvető feltétele a párt és a tömegek közötti bizalom, a párt és a nép egysége. A Központi Bizottság és végrehajtó szerveinek legfontosabb feladata a gazdaságpolitika stratégiai céljainak meghatározása, a végrehajtás irányítása és ellenőrzése. A budapesti és a megyei pártbizottságok tevékenységében kapjon nagyobb hangsúlyt a gazdaságpolitika képviselete, elfogadtatása, helyi érvényesítése és a mozgósítás a végrehajtásra. A területi, vállalati, szövetkezeti és intézményi pártszervek és -szervezetek legfontosabb feladata a politika, s azon belül a gazdaságpolitika képviselete. Munkájuk mércéje, hogy tevékenységi területükön milyen hatásfokkal tudják segíteni a gazdaság- politika gyakorlati megvalósítását. Az eredményes munka fontos feltétele a káderpolitikai elvek érvényesítése. A Központi Bizottság végrehajtó szervei, a pártszervek és -szervezetek kezdeményezzék a gazdasági feladatok sikeres megoldását biztosító személyi feltételek megteremtését. Következetesen lépjenek fel azért, hogy a vezetők munkájában az önállóság megfelelő felelősséggel párosuljon. Ne tűrjék el a káder- és személyzeti munkában az elvtelenséget, az igénytelenséget, a szubjektivizmust. Növelni kell a Minisztertanácsnak a gazdaság irányításában, a fő folyamatok összehangolásában, az országos tennivalók konkrét meghatározásában, az akadályok elhárításában, a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében betöltött szerepét, felelősségét. Munkájában erősítse a testületi jelleget és a személyi felelősséget, fordítson különös figyelmet a távlati és a napi feladatok ösz- szehangolt megoldására. A kormánynak és irányító szerveinek fontos feladata, hogy gondoskodjanak a VII. ötéves tervben előirányzott szer kezetátalakító és hatékonyságnövelő központi gazdaságfejlesztési programok, többek között az elektronizáció, a gyógyszer-és nö- vényvédőszer-gyártás, az energiaracionalizálás, a hulladék- és másodlagos anyagfelhasználás programjának megvalósításáról. Átgondolt intézkedéseket kell tenni a költségvetési intézmények, intézetek gazdálkodásának javítására, szervezeti rendszerének korszerűsítésére. A meglevő eszközök célszerű felhasználásával arra kell törekedni, hogy feladataikat - kevesebb létszámmal, takarékosabb gazdálkodással - az eddiginél színvonalasabban lássák el. A becsületesen élő és dolgozó túlnyomó többség segítségével, a törvényes eszközök alkalmazásával határozottan kell védeni a társadalmi tulajdont, felelősségre kell vonni a munkájukat elhanyagoló, a kisebb és a nagyobb közösségeket megkárosító, a törvényeket, szocialista normáinkat megsértő személyeket. Ez összehangoltabb politikai, gazdasági, jogi és hatósági tevékenységet és demokratikus ellenőrzést igényel. A tanácsok gazdálkodásának korszerűsítése növelte önállóságukat, felelősségüket, önkormányzati lehetőségeiket. A tanácsok gondoskodjanak arról, hogy az irányításuk, illetve a felügyeletük alá tartozó vállalatok a gazdaságpolitikai célokkal összhangban javítsák gazdálkodásukat, termelésük, szolgáltatásaik igazodjanak a lakosság igényeihez. Az ügyintézést egyszerűsíteni, szakszerűségét, gyorsaságát fokozni kell. Ugyanakkor legyen következetesebb a hatósági jogkörök gyakorlása, valamint az ellenőrzés. A választott testületek rendszeresen ellenőrizzék a végrehajtó szervek és a szakapparátus tevékenységét. O A vállalatok éljenek a nagyobb önállósággal, a gazdasági szabályozás adta lehetőségekkel. Az új vállalatvezetési formákban gazdálkodó szervezeteknél a vállalati tanácsok a fő figyelmet fordítsák a rendeltetés szerinti működés kialakítására, a szocialista tulajdonnal való hatékony gazdálkodásra, a munkáltatói jogok ésszerű gyakorlására, az igazgató hatáskörének és felelősségének érvényesítésére. A vezető testületeket meg kell óvni a formális, bürokratikus, öncélú munkától. A vállalatok, szövetkezetek gazdálkodásának eredményességét mindenekelőtt a főmunkaidőben végzett tevékenység határozza meg. Továbbra is szükség van a népgazdasági érdeket szolgáló, a vállalat hatékony, gazdaságos működését kiegészítő, kisegítő tevékenységekre. Meg kell követelni a törvényes előírások szerinti munkát; az állami szervek, a vállalatok, a szövetkezetek vezető testületéi lépjenek fel a negatív jelenségekkel szemben. A sajtó, a tömegtájékoztatás dolgozói mindennapi munkájukkal szolgálják társadalmi, gazdasági programunk végrehajtását. Cikkeikben, műsoraikban ismertessék, képviseljék és magyarázzák a párt álláspontját, a kormány intézkedéseit, terjesszék az előremutató tapasztalatokat, vitatkozzanak a téves nézetekkel és bírálják a politikánkkal ellentétes gyakorlatot. * * * A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, a kommunistákat, párton kívüli szövetségeseinket, a szocializmus híveit, a társadalmi és tömegszervezeteket - mindenekelőtt a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget -, a vállalati tanácsokat, a vállalatok vezetőit, a dolgozó kollektívákat, hogy a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtását, az idei és az 1987. évi terv teljesítését minden termelő egységben és munkahelyen következetesen támogassák. A Központi Bizottság szilárd meggyőződése, hogy a rendelkezésre álló erőforrások jó hasznosításával, a fegyelmezett munkával meggyorsíthatjuk gazdasági előrehaladásunkat, biztos alapot teremthetünk az életszínvonal további javításához, népünk boldogulásához. Budapest, 1986. november 20. Prágai évforduló ■ r •. $ » Prágában díszünnepségen emlékeztek meg Klement Gottwald születésének 90. évfordulójáról. Gustáv Husák a CSKP főtitkára, államelnök tartott ünnepi beszédet (Telefotó) Georgij Arbatov: Kicsoda Reagan elnök? Vizsgálat Washingtonban Az amerikai szenátus vezetőivel folytatott rövid megbeszélést pénteken Reagan elnök. Robert Byrd, a Demokrata Párt és Robert Dole, a Republikánus Párt szenátusi csoportjának vezetője a törvényhozás jövő évi programjáról és az „iráni kapcsolat” kérdéseiről tárgyalt az elnökkel. John Poidexter tengernagy, Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója pénteken tájékoztatta a törvényhozás két háza illetékes bizottságainak képviselőit az iráni ügyről. Poindexter nem volt hajlandó részt venni a bizottságok formális meghallgatásán, ezért a Fehér Flázban találkozott a szenátorokkal. Ugyanakkor a szenátus felderítési, illetve a képviselőház katonai ügyekkel foglalkozó bizottsága zárt ajtók mögött hallgatta meg William Caseyt. Osztrák választások Vasárnap parlamenti választásokat tartanak Ausztriában. Ez mindenképpen változást hoz majd a kormányhatalom összetételében, a politikai erőviszonyokban. Az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) 1983-ban már elvesztette abszolút többségét, ezúttal pedig viszonylagos többsége is veszélybe kerülhet: a 16 éve ellenzékben lévő polgári-konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) reménykedik a többség megszerzésében. A két nagy párt között - akárcsak programjukban - a szavazatokat tekintve is csekély lesz várhatóan a különbség, így szinte nyíltan vallott céljuk, hogy koalícióban kormányozzanak, amint már 1947-66 között tették. Nyilatkozatok és cáfolatok az iráni fegyverszállításokról Több nyugati ország illetékesei pénteken szinte egyidejűleg igyekeztek cáfolni azokat a - mind több helyről elhangzó- közléseket, hogy fegyvert szállítottak Iránnak, illetve szerepet játszottak a közép-keleti országba irányuló amerikai fegyverszállításokban. A Koppenhágában tartózkodó Jichak Rabin izraeli hadügyminisztert újságírók azokról a - dán tengerészektől származó- értesülésekről faggatták, melyek szerint a dán hajók nagy mennyiségű fegyvert szállítottak az izreali Eilatból az iráni Bandar Abbasz kikötőjébe. A hadügyminiszter először tagadta, hogy országa fegyvereket küldött volna Iránba, kijelentve, hogy Izrael harmadik országoknak csak az Egyesült Államok hozzájárulásával szállított fegyvereket. Hozzátette azonban, hogy kormánya „nem fordíthat hátat” barátainak, ha azok segítséget kérnek túszok kiszabadításához. Mint emlékezetes, az amerikai fegyverek Iránba szállítását általában összefüggésbe hozták a Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadítására tett kísérletekkel. A bonni kormány és a párizsi külügyminisztérium szóvivője egyaránt cáfolta pénteken azokat a sajtójelentéseket, amelyek szerint az NSZK, illetve Franciaország is fegyverekkel látta el Iránt. Az ügy miatt a parlamentben szorongatott helyzetbe került római kormány képviselője, Giuliano Amato, miniszterelnökségi államtitkár tagadta, hogy Olaszország részt vett volna a fegyver- szállításokban, de azt fejtegette, hogy Irán esetében egyetlen nemzetközi fórum sem rendelt el fegyverszállítási embargót. Az államtitkár félreértéssel magyarázta szemtanúk közléseit arról, hogy egy NA- TO-szállitmányt a toszkánai Talamona kikötőjéből indítottak útnak. Minden eddiginél ellenségesebbnek minősítette Reagan amerikai elnök november 18-i beszédét Georgij Arbatov, az Egyesült Államok és Kanada Kutatóintézet igazgatója a moszkvai Pravdában megjelent írásában. Reagan az Etikai és Társadalomtudományi Kutató Központban mondott beszédében valósággal „keresztesháborúra” hívott fel - állapítja meg cikkében a szovjet akadémikus. Az 1956-os magyarországi ellenforradalmi lázadás kapcsán Reagan kifejtette, hogy akkor az Egyesült Államok „helytelenül cselekedett, nem kellett volna kar- batett kézzel ülnie”. Aki csak egy kicsit is ismeri a történelmet - mutat rá Arbatov -, az tudja, hogy az Egyesült Államokban akkoriban heves viták folytak, egyesek úgy vélték, hogy hiba volt hónapokon keresztül ellenforradalmi lázadást szítani, azt a látszatot keltve, mintha az Egyesült Államok nyílt katonai beavatkozásra készülne. Mások arról igyekeztek meggyőzni Eisenhower elnököt, hogy ne avatkozzék be, ne kezdjen háborút. Reagan elnök nem hagyott kétséget afelől, hogy ezzel kapcsolatban mire akar kilyukadni: folytatni kívánja a fegyveres beavatkozást Afganisztánban, Angolában és Nicaraguában. ígérte továbbá, hogy a Szovjetunió belügyeibe is beavatkozik. „Nem arról van szó, hogy a Szovjetunió megijed, ijesztgették éppen eleget, s így ehhez, mondhatni, hozzá is szokott. S nem is arról, hogy most minden eddiginél jobban hisz önmagában és jövőjében. Hanem arról, hogy az elnök saját magát és híveit kívánja bátorítani, el kivánja terelni a közvélemény figyelmét a kormányzatot ért súlyos kellemetlenségekről” - írja a vezető szovjet politikai tanácsadó. „Külpolitikai téren mindenek előtt Reykjavíkról van szó. öt héten át csűrték, csavarták, bonyolítottak, s végül arra a kövekeztetésre jutottak, hogy e próbálkozásokkal semmire sem jutnak, tehát keresztet kell vetni az egészre, egyszerűen át kell húzni, nemlétezőnek nyilvánítani az elért megállapodásokat.” Mint az akadémikus kifejti, ezzel az átlátszó magatartással a washingtoni kormányzat azt akarja elérni, hogy a Szovjetunió szakítsa meg a párbeszédet, temesse el az Egyesült Államok számára terhessé vált tárgyalásokat. Ez azonban nem fog sikerülni - mutat rá. Arbatov a Reagan-kormányt terhelő problémák között felsorolta a Líbiával kapcsolatos megtévesztési kampányt, Hasenfus Nicaraguában elfogott CIA- ügynök ügyét, a titkos iráni fegyverszállításokból kipattant botrányt. Ehhez járul, hogy az amerikai szenátusban és a képviselőházban egyaránt többségbe kerültek a demokraták. „Az elnök utolsó két hivatali éve nehéznek ígérkezik. Éppen ezért átlátszó a szándéka: elhitetni, hogy bármiféle szembeszegülés vele egyet jelent Moszkva, a kommunisták segítségével, vagyis árulással... A gondok láttán a vezetés bűnbakot keresett, s igyekszik a külső ellenség (a Szovjetunió) felé terelni a növekvő elégedetlenséget” - írja. Arbatov a továbbiakban megállapítja, hogy az Egyesült Államokból, mint partnerből hiányzik az elemi megbízhatóság. „Moszkvában nyilván kénytelenek elgondolkodni azon, hogyan fogadják Reagan megnyilvánulásait. Reykjavík- ban majdnem aláírt egy szerződést az atomfegyverek teljes felszámolásáról. Alig egy hónappal később pedig mindezt elveti, és „keresztesháborút” hirdet a Szovjetunió ellen, a megállapodások feltételéül pedig a Szovjetunió belső berendezkedésének megváltoztatását szabja.” - „Melyik a valódi elnök? Kivel van valójában dolga a Szovjetuniónak? Cselekvőképes-e egyáltalán az elnök, vagy az ő szájával valaki más beszél, sőt ráadásul hol ez, hol az beszél? Ilyen és hasonló kérdéseket tesznek fel manapság Moszkvában az emberek, az utca embere éppúgy, mint feltehetően azok is, akik a politikát csinálják” - írja a Pravdában Georgij Arbatov.
