Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-21 / 274. szám

2 KÉPÚJSÁG 1986. november 21. Európai találkozó Bécsben Kétszázötven javaslat Budapestről A nagy sikerű budapesti kulturális fó­rum eredményeiről számolt be csütörtö­kön az európai utótalálkozó magyar el­nöklettel folyt teljes ülésén Bényi József külügyminiszter-helyettes. Hazánk kép­viselője - a helsinki folyamat megállapo­dásainak megfelelően - a vendéglátó" or­szág nevében a 35 állam tanácskozása elé terjesztette az 1985. október-novem­berben tartott budapesti fórumról szóló tényszerű jelentést, mellékelve hozzá a mintegy 250 javaslat listáját, amelyeket a résztvevő államok terjesztettek a fórum elé. Az úttörő budapesti fórumon először tanácskoztak a helsinki folyamat résztve­vői a kultúra kérdéseiről s először volt ilyen találkozó a Varsói Szerződés vala­mely országában, mutatott rá Bényi Jó­zsef. A résztvevők és magunk véleménye szerint a fórum sikeres volt, azt sok neves államférfi minősítette a helsinki folyamat egyik legfontosabb és leghasznosabb találkozójának. Messze az eddigi legna­gyobb szabású tanácskozás volt, csak­nem ezer résztvevőjével, akiknek közel kétharmada a kulturális élet neves sze­mélyiségei közül kerültek ki. Az álláspon­tok sok kérdésben ugyan eltértek, de a felszólalásokból kitűnt: egyetértés volt abban, hogy földrészünk közös kulturális öröksége összetartó erő. A többség egyetértett abban is, hogy közös érdek a haladás s a lépést előre talán a kultúra területén a legkönnyebb megtenni. Hazánk képviselője szólt arról, hogy e szellemben cselekszünk is: nem enged­jük feledésbe merülni a javaslatokat, dip­lomáciai úton valamennyi résztvevő ál­lamnak indítványoztuk azok közös meg­vizsgálását, megvalósítását kétoldalú együttműködéssel is. Külügyminiszter-helyettesünk méltatta a stockholmi konferencia sikerének je­lentőségét, hangoztatva: a megállapo­dás mutatja, hogy a biztonság és a lesze­relés rendkívül bonyolult kérdéseit a hel­sinki folyamat keretében meg lehet vitat­ni és oldani. Azt várjuk a bécsi találkozótól, hogy adjon megbízást a hatékony leszerelést célzó tárgyalásokra. Véleményünk sze­rint a bécsi utótalálkozó után a stockhol­mi konferencia második szakasza a leg­alkalmasabb fórum arra, hogy tárgyal­junk a hagyományos erők leszereléséről - mondotta. Az emberi jogokról tartott ottawai, illet­ve az emberi kapcsolatokról rendezett berni találkozó megmutatta, lehetséges és szükséges ezekről a kérdésekről vé­leményt cserélni. Véleményünk szerint fontos, hogy e megbeszélések tárgyila­gos, építő légkörben, a konfrontációkat elkerülve folyjanak - igy sokkal jobban ki lehet használni a bennük rejlő lehetősé­geket, mondotta többek között Bényi Jó­zsef. Idegenforgalmi szakemberek tanácskozása A megyei idegenforgalomban érintett vállalatok, szövetkezetek, intézmények, hatóságok idegenforgalmi szakemberei az 1986. évi szezon tapasztalatait tár­gyalták meg Pakson a városi tanács vb. termében. A megyei tanács kereskedelmi osztá­lyának rövid összefoglaló értékelése után, Kis János, a Paksi Városi Tanács főmérnöke adott tájékoztatást a jelenlévő utazási szakemberek részére, hogy Paks város és szűkebb környéke a jövőben mi módon kíván illetve tud bekapcsolódni az idegenforgalomba. Paks neve jól cseng az országban, de a határainkon túl is. A város számos helyi specialitást kínál már most is az ide érkező látogatók­nak. Amennyiben Pakson megoldódik a jelenlegi szállodagond, akkor pár éven belül Paks idegenforgalmi szerepe jelen­tősen megnövekedhet. A helytörténeti múzeum, a vasútmúzeum, a paksi löszfal, a kialakítandó pincefalu, az atomerőmű működését makettek segítségével be­mutatóterem létrehozása, a Vörösma- lom-tó környéke mind olyan látnivalót kí­nál, amiért érdemes néhány órát, napot Pakson eltölteni. A megbeszélésen helyet kaptak olyan kérdések is, amelyek a vendégek ellátá­sának színvonalával, a jobb propagan­damunkával, a belső gondokkal voltak összefüggésében. Az utazási irodák jelenlévő vezetői el­mondták, hogy az ez évi szezon nehezen indult, de előreláthatólag sikeres évet zárnak. A nyugati beutazó forgalom és a belföldi turizmus csökkenéséből eredő bevétel-kieséseket más tevékenységgel sikerült rugalmasan pótolni. Az utazási irodák többsége 15-20%-os bevételnö­vekedéssel számol az év végéig. Kedve­zően alakult a valutabeváltás és értékesí­tés. A jövő évi feladatok meghatározásánál a szálláshely-bővítések mellett az ellátás színvonalának emelése, a propaganda- munka, a programkínálat és az együtt­működés javítása kapott fő hangsúlyt.- ti ­1 Mai kommentárunk Kivonulás Dél-Afrikából A Kodak követte hasonlóan világhírű társait, a Coca-Colát, az IBM-et és a General Motors-t. Ezzel mára negyedik amerikai mamutcég vonul ki Dél-Afrikából. A Kodak ráadásul nemcsak az ottani (számítógépet gyártó) leányvállalatát adja el jövő tava­szig, hanem azt is megtiltja, hogy bármely üzeme vagy érdekeltsége árut szállítson a Dél-afrikai Köztársaságba. Ezzel példát adott a többi amerikai cégnek a szankciók komolyan vételéből. A szankciókat - mint emlékezetes - a washingtoni kongresszus határozta el a nyáron, mégpedig úgy, hogy az elnök vétóját semmisítette meg. Ez volt Ronald Reagan hivatali idejének addigi legnagyobb politikai veresége, s a kongresszusi döntés nyomán a fajüldöző pretóriai rendszer legszilárdabb gazdasági támasza rendült meg. Amerikának rengeteg érdekeltsége van Dél-Afrikában. Számtalan cég fektette be tőkéjét az országban, és az ottani igen gazdag nyersanyagforrások legnagyobb fogyasztója is az Egyesült Államok. A szankciók azonban az idei évtől kötelezővé tették a kivonulást az amerikai cé­gek számára. A politikai hatáson túl igen súlyos gazdasági veszteséget is jelent ez Dél-Afrikának. Természetes, hogy az IBM vagy a Kodak nagyságú és színvonalú vállalatok hiá­nya nagyon is érezhető lesz. Csakúgy, mint az amerikai pénzintézetek dél-afrikai ügyleteinek csökkenése. S végül, de nem utolsó sorban az, ami a Kodak példája nyomán könnyen bekövetkezhet: az amerikai-dél-afrikai kereskedelem összeszűkülése. Nem vitás, hogy az amerikai cégek kényszerű kivonulása nem marad hatástalan Dél-Afrika nyugat-európai partnereire. A brit és a nyugatnémet kormányra egyaránt növekszik a nyomás a szankciók érdekében, hiszen Franciaország után már a leg­erősebb tőkés állam is gazdasági büntetőintézkedésekkel adja tudtára a pretoriai fehér kisebbségi rendszernek, hogy a konok apartheid-politika mind tarthatatla­nabb. A dél-afrikai kormánykörökben egyelőre váltig állítják, hogy az ország gond nél­kül elviseli a szankciókat. Csakhogy az ilyen - politikai kényszerűségekből született - tilalmak általában szélesedni szoktak. A világ nagyobb része ezt várja a vezető ka­pitalista országoktól. Washington után egykönnyen a többi főváros is rákényszerül­het a szankciók útjára. S akkor az már akár elviselhetetlen problémákat is okozhat a dél-afrikai hatalom birtokosainak. AVAR KÁROLY Münnich Ferenc-emlékülés Tudományos emlékülésen idézték fel Münnich Ferencnek, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom jeles szemé­lyiségének életútját csütörtökön a Ma­gyar Tudományos Akadémián. A század nagy egyénisége születésének centená­riumát köszöntő eseményen - az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, vala­mint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös rendezvényén - ott voltak Mün­nich Ferenc egykori harcostársai, a munkásmozgalom veteránjai, a párt-, az állami, a társadalmi szervek, a fegyveres testületek képviselői. MARAD A KÜLÜGYMINISZTER PANORÁMA Shultz győzött - ez volt az első kom­mentárok egyike Reagan elnök szerda esti sajtókonferenciája után. Napok óta ugyanis immár nem is az „iráni kapcso­lat” politikai botránya volt az első számú beszédtéma az amerikai fővárosban, ha­nem az, hogy George Shultz, a hűséges csapatjátékos, ezúttal a nyilvánosság előtt is szembeszegült főnökével: egy va­sárnapi televíziós nyilatkozatában „vitat­hatónak" minősítette az Iránnal folytatott titkos tárgyalások ügyét, kifejezetten bí­rálta azt, hogy amerikai fegyvereket jut­tattak az országnak és közölte, az adott pillanatban „nincs felhatalmazása, hogy a kormány nevében nyilvánítsa ki” az ilyen szállítások beszüntetését. A külügyminiszter kétségkívül igen ké­nyes helyzetbe került. Alig néhány héttel korábban ő fejtette ki az amerikai kor­mány akkor hivatalos álláspontját az arab államok külön e célból összegyűj­tött megbízottainak New Yorkban: sem­miféle kapcsolat Iránnal, semmiféle alku a terroristákkal, akik amerikaiakat, vagy más nemzetiségű túszokat tartanak fog­va. Ugyanezt hajtogatta Washington nyu­gat-európai szövetségeseinek is, ő volt leghangosabb prófétája a „terrorizmus- ellenes” politikának. Most viszont kide­rült, hogy saját elnöke az ő háta mögött tárgyalásokat folytat, fegyvereket küld - nyilvánvalóan cserébe az amerikai tú­szok kiszabadításáért. Ráadásul a tapasztalt és sokat szolgált minisztert egy kívülálló, és a külpolitiká­ban amatőr akolbólította ki a döntések meghozatalából: John Poindexter ten­gernagy, Reagan nemzetbiztonsági ta­nácsadója. Volt ugyan korszak az ameri­kai politikában, hogy a nemzetbiztonsági tanácsadó volt az erősebb a külügymi­niszternél - de azt a tanácsadót Henry Kissingernek hívták... Érthető, hogy „belül a körautópálya gyűrűjén”, ahogy az amerikai politikai George Shultz zsargon a washingtoni kormányzati bo­szorkánykonyhát nevezi, felforrósodott a levegő. A Fehér Ház gazdája az iráni ügy kapcsán amúgy is rendkívül nehéz hely­zetbe, súlyos szavahihetőségi válságba került, teflonburkolatán nagyon is éles karcolások mutatkoznak. Ha saját, eddig szinte alázatosan hűséges külügymi­nisztere szakít vele az ügy miatt, a válság még jobban elmélyül. És Shultz karakán ember a maga csendes módján - amikor például arról beszélt a főnöke, hogy még a kormány tagjainak is alá kell vetniök magukat a hazugságvizsgáló gép méré­seinek, ha esetleg azzal gyanúsíthatóak, hogy államtitkokat fecsegnek ki, a mi­niszter váratlanul megjelent a szokásos napi sajtótájékoztatón és pirosló arccal jelentette ki: ha ilyen helyzetbe kénysze- ritenék, haladéktalanul távozna tisztéből. Az elnöki rendelet tervezete a hazug­ságvizsgáló gépről ezek után csendben kimúlt, legalábbis a kormány vezető tiszt­viselőit illetően - pedig az nem volt politi­kai válságszagú helyzet. Reagan most végül is nyögvenyelősen azt mondotta szerdai sajtókonferenciá­ján, hogy „nem lesz több fegyverszállítás Iránnak” - vagyis azt, amit Shultz vasár­nap még úgy helyezett kilátásba, mint ami maradásának feltétele. A külügymi­niszter - legalábbis pillanatnyilag - ezek után maradt. „Azt mondotta, addig ma­rad, amíg én ezt óhajtom, én pedig ezt óhajtom és ezt ő is tudja” közölte erről az elnök. De gyözőtt-e igazán a külügyminisz­ter? Erről minden bizonnyal kommentá­rok tucatjai látnak még napvilágot. Reagan nem helyezte nyilvánosan kilá­tásba, hogy ezentúl már Shultz lesz a kül­politika felelős gazdája - szóvivője, Larry Speakes két nappal korábban pedig meglehetősen pökhendien azt mondotta, hogy „a külpolitikai döntés az elnök dol­ga”, a miniszter kötelessége azok végre­hajtása. Ezt egyébként Shultz sem vitatja - de azt a jogot határozottan fenntartja, hogy a döntések kialakítása előtt meg­hallgassák véleményét. Ez most nem tör­tént meg - s nem tudni, kapott-e Reagan­tól garanciát arra, hogy a jövőben más­ként lesz. Ráadásul Poindexter megma­rad tisztében, legalábbis egyelőre, noha a Shultz mögé felsorakozott erők az ő fe­jét követelték, részben azért is, hogy elő­segítsék Reagan tisztára mosását az irá­ni ügyben. Az elnök azonban kijelentette: mindenért saját maga a felelős. George Shultz ambiciózus ember. Egy közeli munkatársa - már az iráni botrány kellős közepén - az MTI tudósítójának azt mondotta: meggyőződése, hogy nem akar távozni addig, amíg politikai céljait meg nem valósítja. Most hafadékot ka­pott erre. De munkatársa azt is hozzáfűz­te: ha a külügyminiszter további csalódá­sokra kényszerül, levonja majd a követ­keztetéseket. KIS CSABA (Washington) BUDAPEST - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottsá­gának meghívására hazánkban tartóz­kodott a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Pártellenőrzési Bizottságának küldöttsége Szededijn Daváhunak, a Központi Bizottság tagjának, a Pártelle­nőrzési Bizottság elnökhelyettesének vezetésével. Somogyi Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Elle­nőrző Bizottságának titkára tárgyaláso­kat folytatott a delegációval. A vendége­ket fogadta Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellen­őrző Bizottságának elnöke. A magyarországi evangélikus egyház csütörtökön megtartotta háromévenként esedékes országos közgyűlését, amely a béke és biztonság kérdésében nyilatko­zatot fogadott el. A dokumentum a többi között rámutat: a legutóbbi évek hideg- háborús feszültségei után fölcsillant a re­mény, létrejött a genfi, majd a reykjavíki csúcstalálkozó. A magyarországi evan­gélikus egyház - együtt a többi magyar egyházzal - örömmel köszönti és támo­gatja Gorbacsov főtitkár javaslatait. Azt reméli, hogy a népek felelősségérzete végül is meg fogja akadályozni a fegyver­kezési verseny újabb, végzetes kiterjesz­tését a világűrre. KABUL - Kabulban csütörtökön ülést tartott az Afganisztáni Népi Demokrati­kus Párt Központi Bizottsága, ezen eleget tettek Babrak Karmai azon kérésének, hogy mentsék fel valamennyi párt- és ál­lami tisztsége alól. A központi bizottság köszönetét mondott Babrak Karmainak, s hozzájárult, hogy tevékenységéért az Áprilisi Forradalom érdemrenddel tün­tessék ki. BUKAREST - Román-jugoszláv ál­lamfői tárgyalások kezdődtek csütörtö­kön Bukarestben. Szinan Haszani, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság Elnökségének elnöke Nicolae Ceau- sescu elnök meghívására tesz kétnapos hivatalos, baráti látogatást Romániában. PHENJAN - Nagygyűlést tartottak csütörtökön Phenjanban a hivatalos ba­ráti látogatáson a KNDK-ban tartózkodó mongol párt- és állami küldöttség tiszte­letére. A nagygyűlésen megjelent Kim Ir Szén, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a KNDK államfője és Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtit­kára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke, a mongol küldöttség vezetője. BECS - A jelek szerint két hét múlva eredménytelenül ér véget a haderőcsök­kentési tárgyalások idei őszi fordulója is. Erről tanúskodott Knut Hedemannak, a norvég küldöttség vezetőjének felszó­lalása a csütörtöki ülésen. Hedemann megismételte a NATO álláspontját, amely szerint a Varsói Szerződés országainak egy jövendő megállapodás ellenőrzésé­re tett javaslatai nem elégítik ki a Nyuga­tot. MOSZKVA Misa Szokolov, szovjet iskolásfiú megérkezése után a> moszkvai re­pülőtéren. Kezében a „Gyermekek, mint béketeremtők”, nemzetközi szervezet által adományozott díjjal, amelyet az Egyesült Államokban vett át a békéért kifejtett tevékeny­ségéért. (Telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents