Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-18 / 271. szám
1986. november 18. Képújság 3 Négy negyvenes Némediből mm ___L................................-........v v, , P feil Helmut Csike Gusztáv Tolnanémediről lesz az alábbiakban szó, azaz négy fiatal agrárszakemberről, még pontosabban a községben, illetőleg a működési terület - Kisszékely, Nagyszékely - földművelési helyzetéről. Földművelésről lesz fokozottan szó, mert itt valóban a földből élnek az emberek. A négy vezető velünk szemben ül, s mesélnek a jelenlegi helyzetről. Nem múltról, hiszen ők még akkor topogták első lépéseiket, amikor a termelőszövetkezeti csoportokat alakítgatták. Pieil Helmut, a szövetkezet elnöke:- November 20-a körül végzünk minden őszi munkával. A szárítással is, természetesen sok volt a gondunk, ma is van, de azok fokozatosan megoldódnak. A fő gondunk az, hogy a tagság jól érezze magát. A három községre kiterjedő gazdaságunk 5300 hektáron működik, ebből 3550 hektár szántóföldi művelés alatt áll. A tő növényünk a búza, 1100 hektáron októberben elvetettük, már sorol. Végeztünk a kukoricával is, szép termést adott az aszályos évek ellenére, mert a növénynél is visszafordulunk több évre, hiszen a földbe juttatott ta- lajerő-utánpótló anyagok, egyáltalán a víz- háztartás nem közömbös a következő évekre. Benkő Ernő főagronómus- Túl vagyunk már a fajtaváltáson, bár ez a munka soha nem fejeződhet be. Most olyan kdrszerü búzát vetettünk, amelyet a vetőmagosok, meg a KSZE kipróbált, ajánl. Sőt, mi is végeztünk kísérleti táblákon munkát, hogy a viszonyaink között az ajánlottak közül melyik a legmegfelelőbb. A kukoricánál ugyanez a helyzet, a napraforgónál pedig azokat vettük elő, amelyek exportra is alkalmasak, tehát az olajosok „hátrányára". S az is természetes, hogy gondosan ügyelünk rá, hogy a vetésforgót, a napraforgónál a minimális 5 évet betartsuk, mert ha rövidebb időt hagyunk, akkor rájön a növényre a betegség. A mi Kapos menti talajainkon, sa „hegyekben” sokkal többe kerül a munka elvégzése, nyűvődik a gép, fogy az üzemanyag, jobban, mint a lapos területeken. Hadfi Béla főkönyvelő:- A gazdálkodás a földön történik, meg az istállókban, de a mi dolgunk, hogy mindent kiszámítsunk. Az a legfontosabb, hogy nekünk fizetőknek, tehát a partnerokkal a kapcsolatot fenttartsuk. Ilyen elsősorban a gabonaipar, a húsipar, és amint a vezetőség eldönti, hogy most ezt vagy azt az ágazatot fejlesztjük, akkor alaposan utánajárunk a témáknak. Nemcsak az irodalmat nézzük meg, janem odafigyelünk, hogy mások miként csinálják. Éppen úgy vonatkozik ez a bizonylati fegyelemre, mint arra, hogy manapság már nem lehetünk meg a naprakészség nélkül. Ezért vettünk számítógépet. Ezzel elvégeztünk mindent, mert a programozáshoz is kaptunk segítséget. S ha szükséges, fél percen belül mondjuk, hogy ki mennyit keresett, a búza önköltsége miként alakult, menynyi a pénzünk, kinek tartozunk, nekünk ki az adósunk. Sokba került a gép, de gazdasági döntések előkészítésében, egyáltalán a számvitelben ma ez már nélkülözhetetlen. Tudom, hogy kevés gazdaságban dolgoznak számitógéppel, mi kipróbáltuk, a költség megtérül. így például az évente fejlesztésre kerülő összeget - úgy tízmillió forintokról van szó, a középtávú tervben - már a termelés várható eredményéből kiszámíthatjuk. Mert tudjuk, miből mennyit vetünk, annak mi lesz a bevétele. Idén száztiz millió forint termelési értéket érünk el, kevesebbet a tervezettnél, mert az „időfelelős” ebbe beleszólt. Bertkő Ernő:- A növénytermesztés bevétele körülbelül 73 millió forint lesz, az állattenyésztésé pedig tizenhat körül. A sertéságazatot megszüntettük, helyette a szarvasmarhatartást fejlesztjük. A három telepet összevonjuk, Némediben lesz a korszerűbb, s a két községben pedig a szaporulatot, részben a hízókat tartjuk. Pfeil Helmut:- Az ingadozó nyereség oka közismert: az ipari eredetű anyagok áremelkedése, a gépeké; a munkabér és az időjárás. A 6-14 millió forint között mozgó nyereség évente azonban e kis szövetkezet adottságait figyelembe véve elfogadható, bár nem vagyunk elégedettek. Hadfi Béla:- Azért nem, mert üzemi belső tartalékaink még vannak. Gondolok itt a technikai és a munkafegyelemre, a még bátrabb kezdeményezésre. És arra, hogy csak azokkal legyünk gazdasági kapcsolatban, akikkel érdemes. Pfeil Helmut:- Több mint egy tucat rendszerrel voltunk kapcsolatban, mosta legfontosabb partnerünk a szekszárdi növénytermesztési rendszer. Ez pedig abból ered, hogy ennek nemcsak tagja, fizető tagja, hanem tulajdonosa is vagyunk. Itt van például éppen munkamegbeszélésen, határszemle után Csike Gusztáv körzeti agronómus: Ha már szóba kerültem, csak azt mondhatom én is, mint a kollégáim: gazdasági vezető csak az lehet, aki előre gondol, a földben dolgozik, abból él, azt kell szeretni. Ebben a térségben igen sok eredményt tudunk felmutatni. Nehéztraktorokat vettek, a legkorszerűbb vetőgépeket vehetik meg jövőre, magtárt építettek, az istállót is felépitik. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a hozzám tartozó kilenc gazdaság mindegyike jól funkcionál, azaz a partneri kapcsolat tulajdonosi szemlélettel jár mindenütt. Nem vita nélkül. Az soha nem lenne jó, ha mindig, mindenben egyetértenénk. Meggyőzzük egymást, s a ténybeli bizonyítékok azt mondják, hogy itt Tolnanémediben az idén, a három aszályos év után is jól gazdálkodtak. A nyereség is ezt bizonyltja, az is, hogy időben minden őszi munkával végeztek. PALKOVACS JENŐ CZAKÓ SÁNDOR A történelmi út és tapasztalatai Kádár János könyvéről „A vezetés nem uralkodás, és a munka, amelyet ‘mi végzünk, olyasvalaminek a szolgálata, aminél szentebb számunkra nincs: a szocialista haza, a Magyar Népköztársasg, és népünk szolgálata. Mindig tudatában kell lennünk, hogy mi nem uralkodásra elhivatott új kiválasztottak, hanem a nép szolgálatára rendelt emberek vagyunk” - fogalmazta meg Kádár János politikusi hitvallását a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1961. decemberi ülésén elhangzott felszólalásában. Az idei politikai könyvnapokra megjelent kötet, amely A szocializmus megújulása Magyarországon címmel Kádár János elmúlt három évtizedben elmondott beszédeiből, közreadott írásaiból nyújt át jól szerkesztett válogatást, a fentebb idézett ars poetica megvalósításának tükörképe. . A kötetben közreadott huszonnyolc beszéd és írás három évtizedet fog át: a Szakszervezetek Országos Tanácsa X. plénumán, 1957 januárjában elhangzott hozzászólással nyit, és a Csepeli Szerszámgépgyárban 1986 júniusában megtartott barátsági nagygyűlésen mondott beszéddel zárul. Áttekintést nyújt a magyar nép történetének erdményekben oly gazdag korszakáról, a sikeres kemény munkáról, a párt- politika megújításáról és kendőzetlenül szól az építőmunka gondjairól, nehézségeiről is. A beszédek, cikkektanulmányo- zása során áttekintést kaphatunk az elmúlt három évtized szinte minden fontos - ma már a szó igazi értelmében -, történelmi eseményéről, az 1957 óta megtett útról. Az ellenforradalmi támadás visszaverése, a kommunista párt újjászervezése, a konszolidáció kibontakoztatása és megvalósítása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a gazdaságirányítási rendszer reformja, a politikai mechanizmus korszerűsítése, a szocialista demokrácia kiszélesítése - címszavakban közelmúltunk történetének csomópontjai. Ha igazán korrektek akarunk lenni, akkor mindehhez hozzá kell fűznünk, hogy Kádár Jánosnak a kötetbe felvett megnyilatkozásai nemcsak az elmúlt emberöltő fordulópontjait mutatják be, hanem módszeréből fakadóan számos vonatkozásban visszanyúlnak a felszabadulást követő évtized értékelésére is, sőt jó néhány vonatkozásban a magyar forradalmi munkásmozgalom korábbi periódusaira is. A válogatás nyitó beszédei, cikkei az ellenforradalmi lázadás kirobbanásának okaival, a szocialista konszolidáció elvi, politikai platformjának megfogalmazásával, az újjászervezett párt vezető szerepének helyes értelmezésével és érvényesítésével foglalkoznak. Már itt az olvasó elé tárul Kádár Jánosnak az a mindvégig érvényesülő törekvése, hogy a társadalmi valóság mélységes tisztelete alapján, a valóságos érdekek, törekvések figyelembevételével fogalmazza meg mondanivalóját. Ezért tekinthetők - többek között - a szakmai érdekképviseleti szervezetek feladatairól 1957 januárjában elhangzott szavai hosszú távon érvényesnek: „Szólnom kell még a munkásérdekek, a dolgozók érdekeinek helyes szolgálatáról. Ez a szakszervezet elsőrendű feladata. A szakszervezetnek szolgálnia kell a munkásosztály napi érdekeinek védelmét, de a munkásosztály alapvető, általános érdekeit is. A munkásosztály elemi érdekeit is. A munkásosztály elemi érdeke az, hogy a szocialista társadalom építése megfelelő ütemben folyjék, és teljes beféjezést nyerjen Magyarországon; hogy Magyarország szocialista ország legyen, mindenféle kapitalista kizsákmányolástól mentesen. A szakszervezetek érdeke és feladata, hogy ezt az alapvető célt szolgálják. A másik feladata a munkások napi érdekeinek szolgálata.” A kötetben Kádár Jánosnak számos olyan beszéde is megtalálható, amely napjainkban már kortötréneti dokumentum. Ilyen a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1961 decemberi ülésén elhangzott felszólalása, amikor olyan lényeges és fontos kérdésről szólott, mint a közélet tisztasága, a szocialista nemzeti egység kibontakoztatása. Ekkor hangzott el először a nyilvánosság előtt az MSZMP szövetségi politikájának az az alapelve, mely azóta az „aki nincs ellenünk, velünk van” szállóige formájában világszerte közismertté vált: „Igenis úgy vesszük: aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a népfront ellen, az vele van.” A válogatást olvasva az írások, megnyilatkozások képet nyújtanak Kádár János államférfiúi, politikusi, emberi magatartásáról, személyisége jellemzőiről. Ahogy egyik megnyilatkozásában megfogalmazta, nem akart történelmet „csinálni”. Mégis nem csupán elemezte és értékelte a hazai fejlődés mozgatórugóit, eredményeit és gondjait, sikereit és nehézségeit, hanem eközben a tények, a valóság ismeretében, arra támaszkodva véleményt nyilvánított olyan döntő kérdésekről is, mint az elmélet és a gyakorlat, a cél és az eszköz viszonya, a közügy és a magánügy kötődése, a megújulási készség és a folytonosság érvényesítése. Szavait minden kérdésben a nyílt, őszinte hang, az eredmények és sikerek megbecsülése, elismerése, ugyanakkora hiányosságok, gyengeségek kritikus feltárása jellemezte és jellemzi. Ez tükröződött - többek között - a Központi Bizottság 1984. áprilisi ülésén elhangzott felszólalásában is (amely e kötet lapjain került nyilvánosságra): „A közhangulatot, amennyire lehetséges, megpróbáljuk követni. Látjuk ennek változását és hullámzását, mert a jelentéseket nem szépítik meg. Ezekből és egyéb jelekből számomra az a következtetés adódik - mondotta -, hogy nagyon tiszteletreméltó a mi dolgozó népünk helytállása, és ennek óriási jelentősége van. Ebben sok minden szerepet játszik. Többek közt az, hogy a párt, a kormányzat a rendszer bizonyos hitelt szerzett politikájával a nép előtt, és valamit el is ért általa. Innen a nép türelme. De ne tévesszük össze a gazdasági ügyekben járatos, és az ügyeket kézben tartó vezetők ezreit, tízezreit a milliókkal. Higgyék el, elvtársak, hogy az a sokszor hangoztatott hivatkozás a „nemzetközi gazdasági körülményekre” és „az életszínvonal területén elért eredmények megőrzésének” jelszava nem tartható. Többféle oknál fogva nem tartható. Nem tartható azért, mert ezzel a párt, a rendszer nem tud perspektívát mutatni a dolgozó népnek." Külön válogatást is megérdemelnének azok a beszé- 1 dek; cikkek, amelyek a szocialista építés tapasztalataival, a megtett három évtizedes út tanulságaival, a marxizmus-leninizmus magyarországi adottságok és hagyományok figyelembevételével történő alkalmazásával és továbbfejlesztésével foglalkoznak. Elméleti megközelítésben, ugyanakkor szorosan a gyakorlati tapasztalatok szem előtt tartásával, azokra építve fejti ki gondolatait olyan hangsúlyos kérdésekről, mint a magyarországi osztályharc és a szocialista építőmunka tapasztalatai, a lenini tanítás alkalmazása, a szocialista világrendszer fejlődésének fő kérdései. A kötet lapjain kirajzolódnak a Magyar Népköztársaság külpolitikájának, az MSZMP nemzetközi tevékenységének fő jellemzői, amelyek országunknak és pártunknak elismerést és megbecsülést szereztek szerte a nagyvilágban, barátaink és a tőkés államok körében egyaránt. A külpolitika alapját képező magyar-szovjet kapcsolatok lényegét összegezte Kádár János 1986 júniusi - már említett - beszéde is: „Tárgyalásainkon ismét bebizonyosodott, hogy egységünk szilárd és megbonthatatlan, mert közös marxista-leninista elveink alapján, valamint országaink alapvető érdekeinek és távlati céljainak egybeesése nyomán pártjaink a szocialista építés és a világhelyzet kérdéseit azonosan ítélik meg. Közös az elhatározás abban, hogy a kétoldalú magyar-szovjet együttműködést minden területen továbbfejlesztjük és magasabb színvonalra emeljük, a abban is, hogy a nemzetközi kérdésekben együtt, azonos célokért: a viszonyok megjavításáért, a tartós békéért, az emberiség nyugodt pusztító fegyverektől mentes jövőjéért küzdünk.” A szocializmus megújulása Magyarországon címmel megjelent válogatás egy helyes politika és egy népszerű politikus, az MSZMP politikájának és Kádár Jánosnak hiteles tükre. Az írások, beszédek soraiban megtalálhatók emellett egy olyan kommunista államférfi, politikus emberi habitusának jellemzői is, aki magáról így nyilatkozott: „... én magamat szerencsés embernek tartom, és boldog is vagyok abban az értelemben, hogy a meggyőződésem szerint éltem minden körülmények között és olyan ügyért tudtam dolgozni és harcolni, ami nekem mint embernek mindig szívügyem volt. Az eszem is ezt diktálta, a szívem is ezt diktálta.” (Kossuth Könyvkiadó). BOTOS JÁNOS Ismét dolgoznak az MVD-pajzsok Több mint száz méter hosszú gépesített frontfejtésen kezdődött meg a munka a Mecseki Szénbányák pécsbányai üzemében. Az előírt hatósági felülvizsgálatokat és a szükséges javítások befejezését követően itt állították újra munkába a különlegesen nehéz mecseki körülmények között is jól alkalmazható MVD-160-as típusú fejtésbiztosító berendezést. Ez a hozzá kapcsolódó marótárcsás jövesz- tőgéppel és a szállítóberendezéssel komplex technológiai láncot alkot, s a hagyományosnak négyszeresére-ötszö- rösére képes növelni a fejtési teljesítményt. A rendkívül nehéz kőzetviszonyok között folytatott bányászkodás megújulását szolgáló fejtésbiztosító pajzsot a mecseki mérnökök a veszprémi bányagépgyártókkal és a különleges hidraulikus egységeket előállító angol Dowty cég szakembereivel közösen fejlesztették ki. A most megnyitott pécsbányai fejtésében üzemelő biztosítóberendezés nyolcvanhét pajzsból áll. Ezek mindegyikét négynégy, egyenként negyven tonna terhet elviselő hidraulikus tám alkotja, s az egymáskoz kapcsolt léptethető pajzssor oltalmában a bányászok teljes biztonságban dolgozhatnak. Az MVD-160-as eddig már több mecseki fejtésben bebizonyította, hogy a gyűrt szerkezetű kőzetei miatt nehezen bányászható hegységben is gépesíthető a nehéz fizikai munka és a mélyben dolgozó ember védelme. Mirelitbrokkoli-gyár épül Dunakeszin Mirelit brokkoli készítésével bővíti tevékenységét a Dunakeszi Hűtőház. A karfiolhoz hasonló és a nyugat-európai piacon igen keresett zöldség feldolgozásához, az új mosó, előföző és fagyasztó berendezések beszerzéséhez 50 millió forintos beruházásra van szükség. A brokkoli termesztésére hat mezőgazdasági nagyüzemmel kötöttek megállapodást. Ezek a gazdaságok fantáziát látnak az új zöldségféle termesztésében, azonban nincs benne tapasztalatuk. Ezért a gyár azzal sietett segítségükre, hogy beszerezte számukra az ezzel kapcsolatos dokumentációt a Miskolci Hűtő- háztól, amely már régebben foglalkozik a brokkoli termeltetésével. Terveik szerint jövőre már 40 vagon brokkolit dolgoznak fel a dunakeszi gyárban, s a fagyasztott zöldség zömét exportálják. A következő évben a termelést szeretnék mégkétszerezni, így a beruházás költségei két-három éven belül megtérülhetnek. Hadfi Béla Benkő Ernő
