Tolna Megyei Népújság, 1986. november (36. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

1986. november 17. NÉPÚJSÁG 3 Alapellátás Bonyhádon A következőkre sem­miféle „írásos” adatom nincsen, mégis határo­zottan le merem szögezni - számtalanszor hallot­tam, olvastam -, hogy Fo­dor Jánost, a Lengyeli Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola és Szakmun­kásképző Intézet nyugal­mazott igazgatóját hiva­talos berkekben és a közvéleményben is úgy emlegetik, úgy tartják számon, úgy tisztelik, hogy megyénkben az ö nevéhez fűződik a mezőgazdasági szak­emberek képzésének megteremtése. Azt hiszem, azt is sokan tudják, hogy Fodor Jánosnak világéletében köze volt a me­zőgazdasághoz. Még annak idején, 1945 előtt - kilenc nyáron át - cséplőmunkás­ként, napszámosként, részesaratóként. Majd a néhány évi fogság után - ismét itt­hon - birtokrendezési tanfolyamot vég­zett, s aztán lett a Hajdú-Bihar Megyei Földhivatal osztályvezetője. Közben per­sze a mindenkori munkája és beosztása mellett szorgalmasan és lelkiismerete­sen tanult. Tolna megyébe 1953-ban ke­rült négy mezőgazdasági középiskolát ajánlottak fel neki irányításra, s ő a len- gyelit választotta. Akkoriban négy osz­tályban 120 diák tanult ott. Most pedig, amikor nyugdíjba ment Fodor János, a nappalisok létszáma 400, s minden év­ben sok-sok felnőtt - számuk 150-400 között változik - szerez szakmunkás-bi­zonyítványt az iskola és az adott termelő- szövetkezet, illetve állami gazdaság kö­zös szervezésű úgynevezett kihelyezett tanfolyamán. Bevallom, amikor Fodor Jánosnál jár­tam, egyszerűen meg sem kérdeztem, „hogy van”. Úgy véltem, hogy arra egyáltalán nincs szükség, hiszen ragyogó színben van, kedélye kitűnő, s ahogyan elmondta, most is sokat és szívesen dolgozik.- Pedig most, nyugdí­jasként lehetne igazán a családnak élni. Igaz, a fe­leségemnek sokat segí­tek a ház körül, néha a szomszédban lakó lá­nyomnak is. Unokámmal, aki negyedikes gimnazis­ta Pécsett, sokat beszél­getünk, amikor itthon van... De hát a másmilyen munka is a véremben van, s úgy látom, ezt igénylik is tőlem. Rend­szeresen bejárok az iskolába, sőt, heten­te két-három napot vidéken töltök. Hogy miért? Vállaltam, hogy a felnőttoktatást - annak szervezését és a beiskolázást - továbbra is én tartom a kezemben. A két megye - Tolna és Somogy - általános is­koláit és a mezőgazdasági üzemeket já­rom - mondja, majd a kellemes percekről beszél:- Nagyon jó érzés, hogy a legtöbb he­lyen ismernek. Volt tanítványaim, vagy az ő szüleik köszöntenek... És a sok-sok más ismerős, akikkel a társadalmi megbízatások „hozták össze” Fodor Jánost. S itt kel elmondani, hogy a nyugalmazott igazgató jelenleg is tagja a bonyhádi városi pártbizottságnak az Országos Béketanácsnak, takarékszö­vetkezeti tisztsége is van, tagja a lengyeli mezőgazdasági múzeum baráti körének. Mindenütt számítanak tapasztalataira, s e „külső kapcsolatok, e hasznos nyitott­ság, a sokrétű információ mindig profitot jelentett a saját területemen, de ez fordít­va is igaz”.- És még valami. Öt esztendős korom óta mindig végeztem fizikai munkát, s te­szem ezt ma is. El is mondom mindig a fiataloknak, hogy ez nagyban hozzájá­rul a szellemi éredményekhez, az egészséghez, a kiegyensúlyozottsághoz.- hm ­Óvodapedagógusok a békéért Az Országos Béketanács védnöksége alatt működő „Pedagógusok a békéért”, mozgalom mintegy 250 óvodás korosz­tállyal foglalkozó nevelője részvételével országos munkaértekezletet tartottak szombaton Kecskeméten, a Tanítóképző Főiskolán. A „Pedagógusok a békéért” mozgalom a közeljövőben kézikönyvet jelentet meg a különböző korcsoportok nevelői szá­mára a békére nevelés kérdéseiről. A ta­nácskozáson a magyar óvodapedagógia reprezentánsai a kézikönyv óvodás kor­osztállyal foglalkozó fejezeteinek vitájára gyűltek össze, i A résztvevők a vita során megállapítot­ták, hogy a békére nevelés nem jelenthet külön feladatot a pedagógus számára, mert annak a mindennapos foglalkozá­sokon, a képzés területén érvényesülnie kell, az üléseken felszólalók az új oktatási törvény szellemében alkalmazható új pe­dagógiai módszerek népszerűsítésén kí­vül egyéb javaslatokat is tettek. Többen indítványozták, hogy az Országos Béke­tanács és a „Pedagógusok a békéért” mozgalom alakítsa ki álláspontját a játék- fegyver-kereskedelemmel kapcsolat­ban. A résztvevők javasolták azt is, hogy az óvodapedagógiai nyári egyetemeken, továbbképzéseken legyen mindig téma a békére nevelés. A „Pedagógusok a békéért” mozgalom rendezvényén az elméleti kérdések megvitatása után felhívást fogadtak el, melyben arra kérik az óvodásokat és a pedagógusokat, hogy 1987-ben a Gyer­meknapon léggömbök segítségével bé­kesárkányokat engedjenek útjukra az égen, ezzel is kifejezve békevágyu­kat. A tanácskozás folytatásaként a meg­rendezésre kerülő XI. Országos Béke- konferencián a pedagógusszekcióban az általános és középiskolai tanárok kö­rében kerül megvitatásra a tervezett kézi­könyv. Beszámolt a Népbolt A Bonyhádi Városi Tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén Sólyom Zol­tán igazgató beszámolt a Tolna Megyei Népbolt Vállalat Bonyhádon folyó alapel­látási tevékenységéről. Mint elmondta, a város kereskedelmi ellátásában a vállalat szerepe jelentős. A helységben 16 üzlete működik, melyek a lakosság ellátását a társ kereskedelmi szervezetekkel együtt biztosítják. A Bonyhádon realizált áruforgalom a válla­lat összforgalmából több mint 11 száza­lékot képvisel. E részarány a megyeszék­helyen kívüli működési területek között az első helyet jelenti. A 16 üzletben a ki­szolgálást a vállalat 100 fős kollektívája végzi. Az 1983. évi hasonlójellegű beszámo­ló óta a vállalat bonyhádi hálózatának alapterülete és kiszolgálási színvonala is nőtt. Például a piactéren a húsbolt mel­lett a volt élelmiszer diszkont üzletet kis ABC-vé alakították át, ide került a papír- írószer és a tapétabolt is. Új helyre köl­töztették és felújították a háztartási és vegyiáru-boltot. Ellátták az üzleteket a ki­szolgálást, vásárlást könnyítő eszközök­kel, gépekkel - hűtő, árazó, pénztárgép. Az üzlethálózat egy-két bolttól eltekintve - edénybolt, járműbolt - alkalmas a la­kosság városi szintű ellátására. A vizsgált 3 év élelmiszer-ellátása jó volt. A kenyér- és pékáru-ellátásban azonban - részben megrendelési, rész­ben szállítási zavarok miatt - hétvége­ken, ünnepekkor előfordultak gondok. Húsból és húskészítményből általában igény szerinti volt a kínálat, ami annak Köszönhető, hogy a Szekszárdi Húsipari Vállalat mellett a Szekszárdi Állami Gaz­daságtól, továbbá a bonyhádi téesztől is szállítottak birkahúst. A ruházati termé­kek közül férfiöltöny, kötött felső, haris­nya, zokni nem volt mindig elegendő. A vegyesiparcikk-ellátást hátráltatta, hogy a városi rekonstrukciós munkák miatt több üzletet átmeneti helyiségbe kellett helyezni, ahol a körülmények álta­lában rosszabbak voltak a korábbinál. Nem volt kielégítő a kínálat húzott-hen- gerelt árukból, kerti gépekből, automata mosógépekből, mélyhűtőkből, bojlerek­ből, fekete-fehér és színes televíziókból. Szerelési anyagokból, huzalkábelekből, világítótestekből volt elég, ami a gyer­mekbútorokból már nem mondható el. Folyamatosan kaphatók viszont kárpitos garnitúrák, konyhabútorok. A vásárlók kiszolgálását nehezítette a vállalat munkaerőhelyzete, ami főként az élelmiszerboltokban okozott gondokat. A VII. ötéves tervidőszakban a keres­kedelem fejlesztése érdekében szoro­sabb együttműködést alakítanak ki az el­látásban résztvevő partnerekkel, az áfész-szel és a szállító vállalatokkal. Új üzletek nem épülnek, a volt tanácsi épü­letben azonban kialakítanak egy 4-500 négyzetméter alapterületű bútorüzletet, az MNB épületét kisáruházzá alakítják, befejezik a volt zsinagóga kereskedelmi hasznosítását. Korszerűsítik az illatszer-, a jármű- és az edényboltot. Az előzetes számítások szerint mindez 15-20 millió forintos költ­séget jelent majd.- csi­Alkotói díjasaink (5.) Fodor János nyugalmazott iskolaigazgató Munka Érdemrend ezüst fokozat KÉT KITÜNTETETI ba a férjemmel egy időben. Aztán végre többet tudunk foglalkozni a négy uno­kánkkal is. Tudom, hogy itt továbbra is számítanak a munkámra, és az utánam jövőket kötelességem is segíteni, tehát valamilyen formában azért dolgozni is fo­gok. Higgye el, nagyon szép munka ez, és nem lehet egészen abbahagyni... A nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója alkalmából Tolna megyéből is számosán kaptak több év­tizedes eredményes munká­juk elismeréseként kormány­kitüntetést. Közülük muta­tunk be kettőt, akik a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesültek. A politikai munka szolgálata Triber Dezsöné harminchat évet töltött el a szakszervezeti mozgalomban, annak szinte minden területén „szolgált". Ez esetben a szó nem azért került idézőjel­be, mintha nem ezt tette volna, hanem azért, mert ő használta ezt a kifejezést a munkájára. Nagydorogon, a földművesszövetke­zetnél kezdett el dolgozni, már akkor kapcsolatba kerülve a szakszervezeti mozgalommal, hamarosan a kereskedel­mi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgo­zók szakszervezetéhez került amdiniszt- rátornak. Dolgozott ezenkívül az „építők­nél", a HVDSZ-nél, rövid ideig a MEDOSZ-nál, majd pedig 29 évvel ez­előtt, 1957-ben az SZMT-hez került, még mindig adminisztrátornak, bár korábban ebbe a beosztásban mindig is foglalko­zott pénzügyi kérdésekkel. Huszonhá­rom évvel ezelőtt átszervezték a szak- szervezeti gazdálkodást, ettől kezdve az SZMT-hez került minden pénzügyi kér­dés. Tanulás következett. Először képe­sített könyvelő lett, majd letette a közgaz­dasági érettségit, végül mérlegképes könyvelői vizsgát.- Az ember számára kicsit meglepő, hogy egy mozgalomnál, illetve annak apparátusában is van gazdasági munka. Hogyan kell itt gazdálkodni? '- Jól, sőt, nagyon jól. Most nálunk van az ágazati szakszervezetek összes pénz­ügyi tevékenysége, valamint az intézmé­Laufer Mátyás nyi gazdálkodás. Úgy kell dolgozni, hogy mindenre jusson, hogy egyre jobb szín­vonalon tudjuk fenntartani az intézmé­nyeket. A SZOT meghatározza a kerete­ket, de ezen belül rajtunk múlik, hogy ez­zel miként gazdálkodjunk.- Ön szerint milyen a jó könyvelő, illet­ve főkönyvelő.- Alkalmazkodni kell tudni az embe­rekhez.- Az emberekhez annak, aki számok­kal, pénzzel dolgozik?- Természetesen, hiszen látni kell a számok mögött az embert, a mi munkánk lényege meg a politikai munka szolgála­ta. Akkor vagyok elégedett, ha mindenki­nek meg tudjuk teremteni a munkához szükséges feltételeket. Persze az igé­nyek mindig nagyobbak, mint a lehető­ségek, tehát rangsorolni kell. Már az is jó érzés,- ha kikérik az ember véleményét, az még jobb, ha sikerül is megoldani az Triber Dezsőné adott kérdést. Az is hozzátartozik a mun­kához, néha az embereket meg kell győzni arról, hogy valamire sajnos nincs pénz. A mi feladatunk a bérgazdálkodás is, ez viszont már közvetlenül érinti a dol­gozókat. Nagyon sokat fejlődött a gaz­dálkodás az utóbbi időben, ugyanakkor bővült a munkaterület is, hiszen a szak- szervezeti könyvtár mellett belépett a Munkásotthon, azt meg kellett szervezni, beüzemelni, és hozzánk tartozik a tolnai és a hőgyészi művelődési ház is, illetve a tanáccsal közös fenntartásban működ­nek.- Mondta, hogy húszévesen állt mun­kába, akkor sehogy nem jönnek ki az évek az életkort és a munkaviszonyt ille­tően.- Egyszerű, rádolgoztam. Kértek, hogy maradjak, és mivel nagyon szeretem ezt a munkát és a munkatársaimat is, szíve­sen maradtam. Jövőre megyek nyugdíj­Közös erővel Läufer Mátyást nem kell kérdezni, szí­vesen mesél.- Szerencsémre egy fiatalasszony gyes-re ment. Pedig hetvenkilencben, amikor nyugdíjba mentem, azt mondtam: „többet soha”. Akkora nagyon megelé­geltem minden tanácsi munkát. Eltelt négy év, és rá kellett jönnöm, hogy rabja vagyok ennek a munkának. Az igaz, hogy soha nem szakadt meg a tanáccsal a kapcsolatom. Újra megválasztottak ta­nácstagnak, sőt, a végrehajtó bizottság­ba is bekerültem. Ha volt valamilyen ün­nepség - névnap, ünnepi megemlékezés - szóltak: „Matyi bácsi, gyere ám!”, én meg örömest jöttem. És örömest jöttem vissza három éve, hogy azt a kis fiatal édesanyát helyettesítsem. Népesség, hagyaték, munkakönyvek intézése tarto­zik rám. Huszonkét évig voltam tanácselnök és amikor négy évi szünet után visszajöttem dolgozni, azt láttam, hogy minden úgy van, mintha tegnap mentem volna el. Ugyanúgy vannak szortírozva a nyomtat­ványok, a közigazgatási ügyiratok... Mit mondjak? Nem söpörtek, meszeltek utá­nam... Én mindig csodáltam azt a tanítót, akinek apám hatvan éves korában is elő­re köszönt. Már tíz lépésről emelte a ka­lapját. Tudtam, hogy az az ember, mun­kájával valami nagy-nagy dolgot érde­melt ki az egyszerű téglagyári munkástól: a tiszteletet. Most érzem, hogy minden dolognál mennyivel fontosabb ez. Nem tudok elérzékenyülés nélkül beszélni ró­la, de én ez alatt a három év alatt több tiszteletet kaptam, mint ezelőtt összesen. Nincs jobb érzés annál, mint amikor megkeresnek: „Matyi bácsi, volna nekem egy problémám.” „Fiam én már nem va­gyok tanácselnök, csak szürke kis pont.." „Nem baj Matyi bácsi, de olyan jó neked elmondani...” Én amikor valami­lyen ügyben döntenem kellett, mielőtt ki- mondtam az igent vagy a nemet, egy percre elgondolkoztam, és a másik em­ber helyébe képzeltem magamat: „Ha most én lennék ott.” És, ha nemet kellett mondanom, azt sohasem úgy mondtam, hogy ne értse meg. Elmagyaráztam min­dent, mert tudtam, hogy, hogy lesz olyan eset, amikor én azt várom, hogy ő nekem igent mondjon, mert társadalmi munkára van szüksége a falunak. Bár én a közügyekben teljesen járatlan voltam, mikor aparhanti vb-elnök lettem - akkor még nem tanácselnöknek hívtak -, de kiváló tanítóim voltak és csakhamar rájöttem, hogy az én munkám szolgálat. Nem fölfelé szolgálat, hanem a falum, a szülőfalum - hiszen Aparon születtem - érdekében végzett szolgálat. Az itt élő emberek szolgálata. Nálunk száz száza­lékos a járdázottság, az utak nyolcvan százaléka szilárd burkolatú, vízmüvet lé­tesítettünk úgy, hogy minden házhoz be­vittük a vezetéket. Nálunk nincs áskálás, útfelbontás. Or­vosi rendelő készült, orvoslakással, sportpályát csináltunk, nem is sorolom. Ezt csak úgy tudtuk megcsinálni, hogy a belső apparátus együtt volt. Mindenkinek univerzálisnak kell len­nie. Olyan nincs, hogy ügyfelet dolgavé- gezetlenül, vagy bizonytalanságban el- küldjünk. De olyan se volt, hogy, ha az utcán megállítottak, azzal, hogy a titkár ezt vagy azt mondta, tényleg igaz-e, arra azt kellett volna mondanom, hogy nem. Ö ugyan­úgy tudott és tud mindenről, mint az el­nök. De nemcsak ő, hanem a vezetőtár­saim is. Én a téeszelnökkel, a Kerekes elvtárssal úgy vagyok, mintha testvérek lennénk. Hiába van a tanácsnál a jogkör, ha a pénz meg ott van. És hiába van a tanácsnál jogkör, pénz, ha nincs mellette a nép, a lakosság. Én ezek szerint végeztem a munkámat és azért mondtam el mindezt, hogy, ha valaki valami hasznosat lát benne, hát használja. IHÁROSI - CZAKÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents