Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

1986. október 8. I TOLNA \ KÉPÚJSÁG 3 A szocializmus megújulásának útja XVIII. Néhány tanulság A szocializmus me9úiulásanak Útjáról szóló sorozatunkban Ma­gyarország felszabadulása 'óta eltelt 41 eszten­dőnek jószerint nem is egészen egyharmadát, az 1953-tól, az új szakasz megin­dulásától 1966-ig, a gazdaságirányítási rendszer reformjának elfogadásáig terje­dő 13 évet tekintettük át. Nem mintha nem volna fontos nyomatékosan hangsú­lyoznunk, hogy a témának előzménye, mondhatnánk feltétele volt mindaz, ami 1945-től, majd 1948-tól, a népi hatalom győzelmétől történt. A tárgyalt 1953-1966 közötti szakasz azonban olyan sűrített formában tartal­mazta a reformkíáérleteket és az ellenállást az újításokkal szemben, a fájdalmas kudarcokat és az újrakezdés elszántságát, a szívós aprómunkát és a lendületes áttöréseket, a kritikus átgondolást és az elméleti útkeresést, a tömegek kételyek­től terhes várakozását, és a tömegek egyetértő aktivitását - egyszóval mindazt, amit csak a szocialista forradalom adhat egy népnek, hogy a tapasztalatokat eze­ken keresztül lehetett leginkább feltárni. Ez a szakasz, különösen az 1956. novem­ber 4-ét követő időszak a párt, de a forradalom pártonkívüli hívei, aktivistái számá­ra is felért a nemegyszer nosztalgiával emlegetett 1945-1948 közötti hősi kor­szakkal. Mindkettő aktív résztvevőjének állítását, még ha túlzásnak is tűnik, talán nem veszi rossznéven az olvasó: más, sokkal érettebb és persze némileg keser­nyés formában ez az 1956 után kezdődő harci szakasz is a fényes szelek ideje volt! A forradalmi cselekvés szükségességét és szépségeit nap mint nap érezte az ember. Melyek a legfőbb tanulságok, amelyek általános érvényűek, vagyis - természe­tesen a változó körülményeknek megfelelő módosítással - más-más szakaszok­ban, tulajdonképpen minden időben alkalmazhatók? A múlt hibái persze előbb vagy utóbb lekerültek a napirendről. De azt a tapasz­talatot, hogy egy önhitt, magát mindentudónak hívő, a tömegektől, mi több, még a párttagságtól is elszakadt pártvezetés végveszélybe taszította hazánkban a szo­cializmust, soha sem szabad elfelejteni. És még mélyebbre kell hatolni az okok feltárásában: a forradalmi pártnak, de minden egyes kommunistának kritikus próbatétele a hatalom kézbevétele. Hiszen az a szektás vezetőség, és az őt követő és annyi hibát vétett párttagság 1945-1948 között jó munkát végzett, a tömegeket a politikai meggyőződés eszkö­zével maga mögé tudta állítani. Elbizakodottsága, önelégültsége csak később alakult ki. S ez a veszély mindig újraszületik, különösen az egypártrendszerben, amikor a vezető pártnak egyben a „saját ellenzéke”, vagyis saját tevékenysége ál­landó kritikusa szerepét is be kell töltenie. Ehhez tartozik a szocialista demokratizmus ügye. Az MSZMP a tö­megek bizalmának visszaszerzéséért vívott csatát igen jelentős mértékben azzal nyerte meg, hogy a parancsolgatást a közös ügyek közös intézése elvével cserélte fel. Természetesen az idők folyamán a demokrati­kus döntési rendszer - felülről lefelé - sokat változott, fejlődött, az új igényekhez hasonlította megoldási formáit, a társadalom változatos érdekviszonyainak szük­ségleteit igyekezett kielégíteni - de az alapelv változatlan maradt: az állampolgár­nak az ország ügyei eldöntésében véleményét kell nyilvánítania, mert csak így ér­zi a magáéinak közös dolgainkat. A szocialista demokratizmus fejlesztésében persze, a sorozatunkban tárgyalt időszakban, csak a kezdemények nyilvánulhat­tak meg, de a Hazafias Népfront tevékenysége, a szakszervezetek és más tömeg­szervezetek munkája, s bizonyos lépések az önigazgató tevékenység fejlesztésé­re, az üzemekben és a lakóterületen is előkészítették a talajt a mai feladatokra. Mind a társadalmi jelenségek megítélésében, mind a gazdaság állapotának fel­mérésében, sőt még a nemzetközi ügyek kezelésében is nagy erénye volt az új pártvezetésnek és a kormánynak is a realitásérzék. A régi vezetéssel - amely ker­gette az illúziókat és voluntarista módon azt képzelte, hogy minden csak akaratá­tól függ -, ellentétben az MSZMP a világot olyannak látta, amilyen. Ezt a józansá­got és szerénységet, a számunkra kellemetlen tényeknek is tudomásulvételét, és valóságát nem szépítő nyílt bevallását értékelték az emberek, és mindinkább nyugtáztam nemzetközi közvélemény is. A szocializmus megújulásának jellegzetessége és feltétele volt, hogy az MSZMP kerülte a sablonokat. Ennek köszönhető tulajdonképpen a mezőgazda­ság «szocialista átalakításának, megszilárdításának sikeres véghezvitele, és ké­sőbb a mezőgazdasági nagyüzemek működésének rendkívül változatos formái. A sablonmentesség nyilvánult meg a másik korszakos lépés, a gazdaságirányítás rendjének kialakításában, formálásában, majd mindmáig a változó feltételekhez és körülményekhez való alkalmazásában is. A szocializmus megújulásának magyarországi folyamatában, mint erről szólot- tunk, biztos támasz volt az SZKP XX. kongresszusa. Ez az egész nemzetközi mun­kásmozgalom számára is fordulatot jelentő .tanácskozás tulajdonképpen arra ösztönzött, hogy kutatni kell az új megoldásokat, az élet új problémáinak megol­dására. Ezt a tanulságot jól mergszívlelte az MSZMP, amely a szocialista építés ál­talános törvényszerűségeit - és ezekben a gazdag szovjet tapasztalatokat -, kö­vetve a nemzeti sajátosságok kutatását és alkalmazását tette tevékenysége kö­zéppontjába. Ha annak idején az SZKP XX. kongresszusa adott döntő lökést a szocialista megújulás folyamatához, akkor napjainkban a XXVII. kongresszus szelleme, és az annak alapján kibontakozó radikális reformfolyamat ad bátorítást és impulzust a szocialista építésben új megoldásokat kereső erőknek Magyaror­szágon. Annak idején, 1956 novembere után, amikor már tapasztalható volt, hogy az MSZMP szakított az MDP rossz gyakorlatával, és a közvélemény kezdte nagyobb rokonszenwel figyelni a történteket, azért újra és újra felhangzott - még a kom­munisták körében is - a bizalmatlankodó kérdés: „Mi a garancia arra, hogy új mó­don mennek tovább az ügyek, és nem tér vissza a múlt?” Az élet bizonyította a vá­lasz igazát: az MSZMP politikája a garancia. Milyen naciv győzelme az MSZMP nek'a szocializmus J ügyének, hogy -napjainkban olyan burzsoá orgánumok, amelyek 1956-ban csak napokat-heteket adtak a for­radalmi munkás-paraszt kormánynak, már az elmúlt 30 év eredményeit elismer­ve, teszik fel a kérdést (a Time című nagy befolyású amerikai magazin 1986 augusztusában Kádár Jánossal készített interjújában): „KÉRDÉS: Mi a garancia arra, hogy az elmúlt harminc év eredményeit a jövőben meg tudják őrizni? KÁDÁR JÁNOS VÁLASZA: Hiszek abban, hogy a magyar nép értékeli az elmúlt harminc év eredményeit: azt, hogy van törvényesség, hogy mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhat, hogy az életszínvonal javult. Népünk tudja ezt. Nem beszélnek er­ről mindennap, ehelyett azt reklamálják inkább, amit hiányolnak. Ez érthető. De ha népünk veszélyben látná eddigi vívmányait, megvédené azokat.” (VégeJ NEMES JÁNOS Még mindig: gázra várva... „Csúszik” a szekszárdi bekötés- Kérem szépen, ez áldatlan állapot. Több mint öt hónapja vannak itt a gázve­zeték-építők, de nem bízom abban, hogy a fűtési szezon kezdetére bekapcsolhat­juk a konvektort! Az árkokat befedő be­ton szinte porrá vált több helyen. Nem hi­szem, hogy erre ráhúzhatják az aszfaltré­teget! A családom több mint hatvanezer forintot áldozott arra, hogy korszerű fűté­sünk legyen. Azt viszont nem tudom, mi­képpen számol el a lelkiismeretével a ki­vitelező! - Morvái György nyugdíjas, aki a Tartsay lakótelep 36-ban él, egy szussz- ra mondja az iméntieket a felbontásra vá­ró árok mellett. A fentiekből is érzékelhető: a szek­szárdi földgázprogram idei üteme né­mely kivitelező hibájából csúszik... Leg­utóbb szeptember 4-i lapszámunkban adtunk helyzetjelentést a földgázzal kap­csolatos munkálatokról. Azóta, a kivitele­zők többsége gyorsította a munkatem­pót. Az idei programban 34 utca illetve a Bocskai lakótelep bekötésére vállaltak kötelezettséget. Eddig, a Körösi Csorna Sándor, a Szabó Dezső, a Háry, a Bem, a Benczúr, a Munkácsy és a Kossuth Lajos utcákban helyezték nyomás alá a gázve­zetéket. A munkálatok gyorsítása érde­kében szeptember 22-én a városi tanács illetékes osztálya ismételten sürgette az üzembe helyezési ütemtervben előírta­kat. nyolc kivitelezőről van szó ez eset­ben, amelyek a fűtési szezon kezdetét - október 15 - tekintve legkevesebb egy­hetes késésben vannak. De térjünk vissza a Bocskai lakótelep­re! A munkálatokat augusztus 20-ig illett volna befejezni a MIKROSZER Kisszövet­kezetnek. A helyszínen járva magunk is meggyőződhettünk arról, hogy a kése­delemhez sajnálatos módon még rossz minőségi munka is párosul. Ezért többek között a Gróf Pál utcában is fel kell törni az árkokat takaró betont tucatnyi szaka­szon. És amíg a Bocskai lakótelepen nem végeznek a munkálatokkal, a Flach Imre utca lakói sem kapcsolhatják be a gázkonvektorokat! A Prantner János és az Alpári Gyula utcákban a kivitelező gmk munkáját az ivóvízvezeték törése ve­tette vissza. A Május 1. utcában, az autó­busz- és személygépkocsi-forgalmat szinte lehetetlenné teszi a nyitott árok, a fötdkupac. A Barátság utcai bekötés mjndaddig várat magára, míg a körveze­ték fektetését nem fejezik be ezen a terü­leten. A Lehel utcai lakókat a pince sújtja. A kivitelezők program szerint végeztek a gázvezeték-fektetéssel, a műszaki átadást meg­hiúsította a pincebe­szakadás. Az aknamé­lyítők október végére ígérik, hogy befejezik a tömedékelést. A Bródy Sándor és a Herman Ottó utcák lakói is jog­gal vetik föl: miért késle­kednek a kivitelezők! Az említett körzetet végig­járva sajnálattal tapasz­taltuk, hogy a fűtési sze­zon kezdetéré e terüle­ten nem fejeződnek be a munkák. Szeptember 4-i lapunkban' joggal vetettük föl az építők fe­lelősségét, utalva arra, hogy a mintegy 350 la­kás bekötése elodáz­hatatlan! . A Bródy és Herman utcák lakói bíz­tak az építőkben... S. GY. Üzemi próbák a székesfehérvári postafeldolgozóban A Magyar Posta egyik legnagyobb fo­lyamatban levő beruházásán, a székes- fehérvári postafeldolgozó üzemben be­fejeződött a technológiai berendezések szerelése, és megkezdődtek az üzemi próbák. A11 ezer négyzetméter alapterü­letű négyszintes épületben a levél- és csomagszállító, valamint válogatórend­szer fokozatosan áll át mind nagyobb tel­jesítményre. A Közép-Dunántúlt, benne a Balaton északi és déli partját kiszolgáló postafeldolgozó csúcsteljesítménye na­pi 350 ezer levél, 7 ezer csomag, 440 ezer hírlap és folyóirat kezelése lesz. Az üzemi próbák végeztével, december 1- jétől állnak át a rendes munkamenetre. Hajók szárazon Partra húzták a Balaton legnagyobb hajóját, a hatszázötven személyes Be- loianniszt. A MAHART siófoki balatoni ha­józási leányvállalatának műhelyében a tavaszig elvégzik a vízi jármű részleges felújítását. Hamarosan nekilátnak az Urá­nusz nagyvitorlás és a Csongor motoros­hajó szokásos őszi javításának is. Társadalmi munka Tamásiban Közösen a környezetért Egyre nagyobb hangsúlyt kap nap­jainkban az a fogalom, amely mögött egyének és kollektívák munkaidőn kívül, díjazás nélkül, legtöbb esetben valami­lyen közösségi célkitűzés megvalósítása érdekében végzett közhasznú, fizikai vagy szellemi tevékenysége húzódik. Egyszerűbben, tömören fogalmazva: tár­sadalmi munka. Ez Tamásiban nélkülöz­hetetlen kiegészítője a rendelkezésre ál­ló anyagi eszközöknek, csak ezzel együtt lehet gyarapítani a város értékeit. n Tamásiban a társadalmi munkamoz­galom alapvető feladatának tekintik, hogy a fejlesztési és fenntartási célokat minél hatékonyabban segítse. Ezért ko­moly szerepet szánnak az erők célirá­nyos egyesítésének akár az éves, akár a középtávú tervek készítésekor. Az elvég­zett teljesítmények mérését a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának és a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának irányelvei alapján végzik. így külön cso­portba sorolandók azok a munkák, ame­lyek a fejlesztési célú beruházásoknál költségkímélő funkciót töltenek be. Érdemes számokkal is kifejezni eze­ket. íme az elmúlt - legutóbbi - három év fejlesztési alapot kímélő társadalmi munka értéke: 1984-ben 3 millió 422 ezer forint, 1985-ben 6 millió 683 ezer és ez év május 31-ig 2 millió 545 forint. A számok így önmagukban keveset mondanak. Szólni kell tehát arról is, hogy egyes években milyen célok valósultak meg. Néhányat emeljünk ki. A szabadtéri színpad, melyet a Vegyépszer Tamási Gyáregysége készített - 1984-ben - 285 ezer forint értékben. Ugyanebben az év­ben végezte a Vízmű Vállalat a városi csatornahálózat bővítését, korszerűsíté­sét, 915 ezer forint értékben. A következő esztendőben - 1985-ben - a gimnázium kollégiumának bővítésénél 1 millió 96 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek a különböző vállalatok. Kiemelke­dő közülük a TA-LUX Ipari Szövetkezet, a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetke­zet, az Orion gyáregysége, a Széchenyi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és a Kapos-Koppányvölgyi Vízgazdálkodá­si Társulat. Még 1985-ben kezdődtek meg a lóversenypálya építési munkái is, melyet a TALÉV végzett a tamási tégla­gyár által biztosított anyagból. Itt az acél- szerkezetet a Vegyépszer készítette és szerelte. Az elvégzett munkák együttes értéke 649 ezer forint volt. Az idei év egyik leglátványosabb feladata a szak­munkásképző iskola kollégiumának bő­vítése, korszerűsítése voit, a Vízmű Válla­lat itt 450 ezer forint értékű munkát vég­zett. * A városszépítési, tisztasági és környe­zetvédelmi munkák rejtik magukban - gyakorlatilag a legnagyobb értékű - tár­sadalmi munka lehetőségét. Ezeken a te­rületeken ugyanis a városlakók szinte észre sem veszik, hogy az ingatlanuk előtti és körüli területek rendben tartásá­val milyen értékű munkát végeznek. Ez természetesen vonatkozik a vállalatokra, intézményekre is. Hogy ez milyen szá­mottevő, ennek bizonyítására adott ki a városi tanács egy körlevelet, mely egy­ben tájékoztatta a lakosságot az elvég­zett munka értékének elszámolási mód­járól is. :Á legkisebb munkák pontos nyilvántartása - amelyet a tanácstagok végeznek - tükröződik a számok össze­sítésekor és természetesen növeli az ösz- szeget. A lakosság által végzett társadal­mi munka értéke 1984-ben 6 millió 683 ezer forint, 1985-ben 5 millió 398 ezer és az idei év május 31-ig 4 millió 300 ezer forint volt. A közületek is sokat tesznek telephelyeik rendjének, tisztaságának óvása érdekében, amely a város összké­péhez kapcsolódva ugyancsak jelentős. Itt ki kell emelni a Vegyépszer, a TA-LUX és az Orion gyáregységeit, ahol a zöldte­rületek gondozása is a vállalt feladatok közé tartozik. * Tamásiban évről évre több és több idegen fordul meg. Számosán pihenni, kikapcsolódni keresik fel a várost. A kör­nyezet, a zöldterületek, parkok, játszóte­rek ezt az igényt szolgálják. A jelenlegi helyzetet vizsgálva meg kell állapítani, hogy ezek mennyisége csak részben elégíti ki az igényeket. A Kossuth téren kí­vül nincs a városban másik pihenűpark, ahol akár több nemzedék együtt is leül­hetne beszélgetni, sakkozni, vagy eset­leg kártyázni. Ezen a helyzeten enyhített ugyan a költségvetési üzem, amikor öt­ven köztéri padot helyezett ki, de végső megoldást ez nem jelentett. A játszóterek képe is hasonló. Az Emlékpark kivételé­vel a játszóterek egy-egy épülethez kap­csolódva, az ott lakó gyerekek igényeit elégítik ki. A játékokat az itt lakók és egyes üzemek készítették, legutóbb pél­dául a Vegyépszer a József Attila lakóte­lepre, társadalmi munkában. A Felszaba­dulási Emlékpark játszóterének karban­tartását évről évre már hagyományosan a Kapos-Koppányvölgyi Vízitársulat szo­cialista brigádja végzi. A Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság évente 3-400 facsemetét és cserjét biztosít a különböző területek fásításához. DECS| «,33 jánqS A Bródy Sándor utcában is nyitottak az árkok...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents