Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-08 / 237. szám
2 Képújság 1986. október 8. PANORÁMA Hazánk vendége a holland királynő (Folytatás az 1. oldalról) zölte a holland uralkodót ésCIaus herceget, illetve a kiséret tagjait, s reményét fejezte ki, hogy a királynő budapesti látogatása, a megbeszélések és a találkozások hozzájárulnak egymás jobb megismeréséhez, a kölcsönös bizalom építéséhez, a két ország és a két nép közötti kapcsolatok bővítéséhez, ezáltal a nemzetközi légkör javításához, a helsinki folyamat továbbviteléhez. Losonczi Pál megelégedéssel szólt arról, hogy az uralkodóval folytatott megbeszélésen egyetértettek abban: annak ellenére, hogy Magyarország és Hollandia eltérő társadalmi rendszerű, más szövetségi rendszerhez tartozó állam, mindkét ország egyaránt fontosnak tartja, hogy hozzájáruljon a fegyverkezés korlátozásához, a katonai szembenállás mérsékléséhez, a kelet-nyugati viszony javításához. A magyar-holland kapcsolatokat elemezve Losonczi Pál utalt arra, hogy hazánk érdeklődése különösen a XVI. és XVII. században fordult Hollandia felé. A holland egyetemekről hazatért magyarok a humanizmus, a reformáció és a felvilágosodás úttörőivé váltak, alkotásaik beépültek a magyar művelődéstörténetbe.- Kapcsolataink történelmi hagyományai és a mai realitásokból adódó érdekeink egyaránt arra ösztönöznek bennünket, hogy továbblépjünk a mindkét , ország részére előnyös együttműködés útján. A magunk részéről elégedettek vagyunk viszonyunk zavartalanságával, a kapcsolatok fejlődésével, de meggyőződésünk szerint vannak még kihasználatlan, sőt feltáratlan lehetőségek - mondotta az Elnöki Tanács elnöke, majd poharát Beatrix királynő és Claus herceg, illetve a kíséret tagjainak egészségére, a holland nép boldogulására, a két ország további gyümölcsöző együttműködésére, a békére emelte. A holland királynő válaszbeszédében köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért, majd kifejtette:- Az államközi kapcsolatok sokféle területet ölelnek fel. A nemzetközi párbeszédben a kultúrák cseréje az a közeg, amelyben a különböző országok a legvilágosabban mutatják meg önmagukat, s ez ad színt és formát minden egyéb kapcsolatuknak. Nemzeti arculatunknak, kultúránknak ez a mostani bemutatkozása jelenti mai magyarországi látogatásunk tartalmát. A két ország történelmi múltra visszatekintő kapcsolatairól szólva elmondta: Hollandia és Magyarország kezdettől fogva ugyanahhoz az európai kultúrkörhöz tartozik. Magyarország évszázadok óta erősen foglalkoztatja a hollandok képzeletét. A magyar nép régtől fogva sokakban mély szimpátiát ébresztett Hollandiában.- Országaink történelmében már a korai időktől kezdve találhatók érintkezési pontok. A Hollandiában működő magyar tudósok hozzájárultak ahhoz, hogy a humanizmus fejlődésnek induljon és elterjedjen Európában, s ugyanezekben az időkben számos magyar író műve holland nyomdákon keresztül talált utat világrészünk más országaiba.- Az országaink közötti kapcsolat mindmáig él, s a kulturális eredmények iránti kölcsönös érdeklődés táplálja. Rendkívül figyelemre méltó az a nagyfokú kreativitás, amellyel a magyar nép elismerést vív ki magának. Az európai zenei élet mérhetetlenül sokat köszönhet a magyar zeneszerzők felbecsülhetetlen teljesítményeinek, valamint azoknak a magyar muzsikusoknak, akik évről évre eljuttatják ezt a zenét más országokba, köztük Hollandiába is. A holland zenei élet sokuk nevével egyszer s mindenkorra összefonódott. Mindezek tükrében logikus döntés volt, hogy a múlt évben megtartott kulturális fórum színhelyéül Budapestet választották. Ezt a fórumot az európai együttműködést erősítő konferenciasorozat részeként rendezték meg. - Az uralkodó szólt arról, hogy Hollandiában nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérik Magyarország fejlődését, amelynek gazdasági növekedése tagadhatatlan, kulturális kisugárzása erőteljesebb, mint valaha.- Nagy örömmel nézünk elébe annak a magyar rendezvénysorozatnak, amelyre kulturális egyezményünk alapján kerül sor a közeljövőben Hollandiában. Ennek sikerét Magyarország és Hollandia hagyományos baráti kapcsolatai biztosítják. Beatrix királynő a magyar nép sikerekben gazdag jövőjére, kultúrájára, valamint a két ország és a két nép további gyümölcsöző, jó kapcsolataira ürítette poharát. Beatrix királynő és Claus herceg délután ellátogatott a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. A holland királyi pár, kísérete és magyar vendéglátóik este az Operaházban megtekintették a Holland Táncszínház előadását; a balett-társulat műsorán Martinu-Kylian: Katonamise és Ra- vel-Kylian: A gyermek és a varázslatok című műve szerepelt. BUDAPEST Kedden elutazott New Yorkba Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár és átvette az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség vezetését. WASHINGTON Amerikai források szerint három találkozóra kerül sor Reykjavíkban Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan között: szombaton délelőtt és déJután, valamint vasárnap délelőtt. A külügyminiszterek előreláthatólag külön találkoznak. A két fél megállapodása alapján, Genfhez hasonlóan, teljes lesz a hírzárlat. Shultz külügyminiszter a megbeszélések befejezése után tart sajtókonferenciát. PEKING Tien Csi-jün kínai miniszterelnök-helyettes kedden fogadta Szépvölgyi Zoltánt, a budapesti Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökét, aki küldöttség élén egy hetet tartózkodott Kínában. GENF A nukleáris és űrfegyverekről Genfben folyó szovjet-amerikai tárgyalások keretében kedden ülést tartott az űrfegyverekkel foglalkozó munkacsoport. BECS A bécsi európai utótalálkozó elfogadott napirendje jó alapot ad a munkához, kiegyensúlyozottan tükrözi a 35 ország érdekeit és céljait. £zt hangoztatta kedden a sajtó előtt Warren Zimmermann nagykövet, aki az amerikai küldöttséget vezette a találkozót előkészítő tanácskozáson. BOURNEMOUTH Példátlan biztonsági rendszabályok közepette kezdődött meg kedden a brit konzervatív kormánypárt idei konferenciája Bournemouthban. A dél-angliai tengerparti üdülővárost - becslések szerint egymillió font sterlinges költséggel - valóságos erőddé változtatták. A kedd reggeli ünnepélyes megnyitó ceremónia után Norman Tebbit, a Konzervatív Párt elnöke adta meg beszédében a konferencia alaphangját. Erre az nyomta rá a bélyegét, hogy - amint Tebbitnek a pártaktivisták hétfő esti eligazításán mondott buzdító szavaiból is kitűnt - „bármikor sor kerülhet az általános választások kiírására...” A szabadság önkéntesei II. Magyarok a nemzetközi brigádokban Európa-szerte széles körű tömegmozgalom bontakozott ki az agresszió ellen: az emberiség legjobbjai, világhírű írók, művészek, tudósok, mint Albert Einstein, Joliot-Curie, Bernard Shaw, Ernst Hemingway, Pablo Picasso, Roger Martin du Gard, Thomas Mann, továbbá ismert liberális, konzervatív és egyházi személyiségek fejezték ki szolidaritásukat a spanyol nép mellett. A kommunista pártok, a szakszervezetek gyűjtést kezdtek a Spanyol Köztársaság javára. A fasiszta államok kivételével mindenütt bizottságok alakultak ennek megszervezésére. Gyógyszerrel, kórházi felszereléssel, élelmiszerrel, ruházati cikkekkel támogatták a haladó spanyol népet. Párizsban negyvenezer ember előtt beszélt Dolores Ibarurri kommunista képviselőnő. A francia nép érzelmeit fejezte ki az itt megszületett jelszó is: „Ágyút, repülőgépet Spanyolországnak!” Azok, akik készek voltak fegyverrel is harcolni a spanyol nép szabadságáért - ezzel is gátat vetve a fasizmus terjedésének - nemzetközi brigádokba tömörültek. Az első önkéntesek (közöttük több magyar is) az 1936 júliusi barcelonai nemzetközi munkás-szpartakiád résztvevőiből toborzód- tak, majd 1936 augusztusában már külföldről is érkeztek csoportok. Az első két brigád 1936 októberében, a madridi harcok idején alakult meg; az egyiknek Emilio Kleber tábornok (osztrák-magyar származású) a másiknak pedig Zalka Máté (álnéven Lukács Pál tábornok) volt a parancsnoka. A nemzeti brigádokba 54 országból mintegy negyvenezer önkéntes jelentkezett. Tekintve, hogy többségük harcedzett férfi volt - fegyelmükkel, szervezettségükkel, taktikai érettségükkel, de politikai tisztánlátásukkal, elkötelezettségükkel is, igen kedvező hatással voltak az 1936 novemberében szerveződő néphadseregre, ezen túlmenően az egész spanyol népre. A brigádokat mindig a legnehezebb ütközetekbe vetették be, kiemelkedő szerepük volt például a madridi guadalajarai, a huescai, az ebrói csatában, az utóvédharcok idején valósággal élő falként védték a francia határ felé menekülő polgári lakosság és sebesültek százezreit. A legtöbb internacionalista francia, olasz, német nemzetiségű volt, de a harcokban nagy számban vettek részt észak-amerikaiak, kanadaiak, angolok, osztrákok, lengyelek, jugoszlávok, bolgárok és más nemzetiségek is. A mintegy 1200-1300 magyar önkéntes a népesebb számú csoportok közé tartozott. Noha Magyarországon nagy visszhangja volt a spanyolországi Eseményeknek, a Spanyol Köztársasággal együtt érzők közül csak viszonylag kevesen juthattak ki hazájukból. A magyar század, illetve a későbbi magyar zászlóalj nagyobb hányada más országokból érkezett, így Franciországból, Belgiumból, Csehszlovákiából, Romániából, Kanadából, Jugoszláviából, a Szovjetunióból, Dél-Amerikából. Érdekes, hogy összevetve más népcsoportokkal a létszámuknál nagyobb arányban találunk magyar vezetőket a nemzetközi brigádokban. Hogy csak a legismertebbeket említsük: Zalka Máté, Gáli János tábornokok, Jász Dezső ezredes, Hevesi Ákos és Münnich Ferenc őrnagyok, Szalvai Mihály és Stéckmayer István zászlóaljparancsnokok, Rajk László, Tarr Imre, Sebes György politikai biztosok, Mező Imre, Vincze József, Weiszbrunn György, Mandel Károly, Basch Endre, Mátyás László, Marschall László és sokan mások. A spanyol nép szabadságharca a nemzetközi túlerővel szemben elbukott. A magyar önkéntesek közül több mint ötszázan fekszenek a vér áztatta spanyol földben. Akik a magyar zászlóaljból megmaradtak 1939 február 9-én lépték át a francia-spanyol határt: jó részüket különböző franciaországi internáló táborokba zárták. Amikor onnan kiszabadultak, szinte valamennyien ismét bekapcsolódtak a fasizmus elleni harcba. A háború után sokan az emigrációból is hazatértek, s a rájuk jellemző aktivitással, odaadással vettek részt az új Magyarország megteremtéséért folyó építő munkában. Az ötvenes években a Rákosi vezette pártvezetés különböző ürügyekkel ugyan háttérbe szorította őket, - voltak, akik áldozatul is estek a törvénytelenségeknek - az 1956-os ellenforradalom idején azonban zömüket már ott találjuk a népi hatalom védelmezőinek soraiban. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának őszinte támogatójaként folytatták harcukat lényegében ugyanazokért az eszmékért, amikért ifjúkorukban spanyol földön harcba indultak. S bizonyos, hogy példájuk újabb és újabb generációkat buzdít, lelkesít majd e célokért. FÖLDESI JÓZSEF Mai kommentárunk Felhívás párbeszédre Vietnam kész bárhol, bármikor és bármilyen szinten felvenni a párbeszédet Kínával. Ezek a szavak az ENSZ-közgyűlés ülésszakán hangzottak el a minap, s jelentőségük aligha vitatható. Nem az első alkalom a mostani: Vietnam és Indokína szövetségesei már több alkalommal felszólítottak a dialógus megkezdésére. Ez nemcsak a közvetlen régió, de a szélesebb nemzetközi politika számára is nagyon fontos lenne. Emlékezetes, hogy Vietnam és Kína korábbi jó kapcsolatai a hetvenes évek második felében romlottak meg végletesen, s rövid időre a kínai-vietnami határ frontvonallá is vált. Ma a hírügynökségek időről időre beszámolnak arról, hogy a két ország hadifoglyokat cserél, s alkalmanként tűzszünetben állapodik meg. A háború a határon ma elsősorban kölcsönös ágyúzást jelent. Károkat nemcsak a lövedékek becsapódása okoz, de az is, hogy a vietnamiak számára az oly szűkén mért értékes termőföldből jelentős területek kiesnek. A konfliktus fő térsége azonban ma Kambodzsa, ahol Kína továbbra is támogatást nyújt a polpotisták bandáinak. Ezek a fegyveres alakulatok Kínától kapnak hadfelszerelést és pénzt, s Peking adja a politikai támogatást is a „vörös khmereknek”. Nyilvánvaló: létrejöhetne a rendezés, ha Kína megvonná a támogatást a véres tetteiről, saját nemzete elleni népirtásról hírhedt csoporttól. A Vietnam (katonai és politikai) támogatását élvező phnompenhi kormány kész a nemzeti egység megteremtésére - ám a gyilkosokkal nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. Ezt az álláspqntot támogatta a másik két indokínai kormány is. Legutóbbi külügyminiszteri találkozójukon megerősítették, hogy már 1990 előtt kivonhatják az összes vietnami katonát Kambodzsából, ha megszűnik a polpotistáknak adott támogatás. Mindez megfelelő alap lenne a tárgyalásra, a rendezésre. Kína azonban mindeddig nem volt hajlandó megvonni támogatását védenceitől. Ha megszűnne a feszültség, a három indokínai ország nyilván könnyebben oldaná meg súlyos gazdasági problémáit. Aligha kétséges, hogy Peking számára is kölönc a délkelet-ázsiai feszültség. A rendezés globális érdek. Erről beszélt Mihail Gorbacsov Vlagyivosztokban is: tárgyalásra szólítva fel Hanoit és Pekinget. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Kína jelenleg a Moszkvával való viszony rendezése „fő akadályának" éppen azt a támogatást állítja be, amit Vietnam a Szovjetuniótól kap kambodzsai jelenlétéhez. MIKLÓS GÁBOR Izland Ország az Atlanti-óceán közepén pán néhány - külföldi érdekeltségű - fémmű épül. Az ország fő kereskedelmi partnerei a közös piaci államok, de számottevő forgalmat bonyolít le a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal is. Szociális téren Izland a svéd típusú ál- lammodelt követi. A munkanélküliség egy százalék alatt van, általános a beteg- biztosítás állami és magándolgozóknak egyaránt, ingyenes és kötelező az általános iskolai oktatás 15 éves korig (még a középiskolát is elvégzi a gyermekek 88 százaléka), az állam jelentős összegeket fordít családi pótlékokra, anyasági segélyekre. Mindez az elmúlt néhány év romló gazdasági helyzete, a magas infláció ellenére is fennmaradt, a magas jövedelem- és vagyonadóknak köszönhetően. (Az izlandi államkincstár bevétele közvetlen adókból éppen annyi, amennyit az állam oktatásra költ...) Izland, ahol centrista kormánykoalíció van hatalmon, az utóbbi években igyekszik kivenni részét az enyhülési folyamatból. Elnöke, a hat éve kormányzó Vigdis Finbogadottir asszony az ország területén lévő amerikai katonai támaszpontok felszámolásáért száll síkra, (az országnak nincs önálló hadereje) és az izlandi parlament, az Althing 1985. májusában egyhangúlag atomfegyvermentes övezetnek nyilvánította az országot. A szigetország képviselői ott voltak Stockholmban is, hogy aláírják az európai biztonságról és bizalomerősítő intézkedésekről szóló okmányt. Göbölyös László Jules Verne regényében, a Föld „középpontja” a gejzírekkel, gleccserekkel, föld alatti tavakkal, hegyi szörnyekkel, tűzhányókkal zsúfolt Izlandról közelíthető meg. E zord-izgalmas sziget valóban a holnapért szorongó Föld középpontjává válik néhány nap múlva, amikor Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke Reykjavikban, Genf után egy évvel újra tárgyalóasztalhoz ül. A 103 000 négyzetkilométer területű, 204 930 lakosú Izland egyszer már otthont adott egy szovjet-amerikai „csúcs”- nak: itt vívott viharos mérkőzést a sakkvilágbajnoki címért Robert Fischer és Borisz Szpasszkij 1972-ben. Akkor is, most is a színhely kiválasztásában fontos szerepet játszott Izland nyugalma és vendégszeretete. Milyen is ez a különös ország, amely - bár az Atlanti-óceán közepén fekszik, a sarkkörök közelében - ezer szállal kötődik Európához, és amely csaknem pontosan félúton van Moszkva és Washington között? A „tűz és jég országát” a IX. században alapították a vikingek, akik aztán innen indultak el meghódítani Amerikát. Kezdetleges „köztársasági államforma” jött létre itt, s élt egészen 1241-ig, amikor is Izland Norvégia fennhatósága alá került. Később a Dán Királysághoz csatolták és függetlenségét csak 1944-ben nyerte el. Az új állam hamarosan csatlakozott a nyugat-európai integrációs törekvésekhez, alapítója lett 1949-ben az Európa Tanácsnak, a NATO-nak, majd 1953-ban az Északi Tanácsnak. Izland halász-ország: exportbevételeinek kétharmada származik a tengerből, éppen ezért ragaszkodik a végsőkig halászati jogaihoz. (A Nagy-Britanniával való 1976-os tőkehal-konfliktusa kis híján hárborúba torkollott. 1979 óta a sziget körüli 200 mérföldes zónát Izland saját kizárólagos halászati vizeinek tekinti, eltörölték az Izland és az EGK-államok közötti vámtarifát is.) A Golf-áramlatnak köszönhető viszonylag enyhe időjárás lehetővé tette, hogy Izland önálló legyen tej- és hústermelés terén, és az elmúlt években nagymértékben fejlődött a gyapjúipar. Mivel az előállítási költségek magasak, az exporttermékek állami támogatást kapnak. A forró vizek szigetén egyre nagyobb mértékben hasznosítják a geotermális energiát, Izland mégis olajimportra szorul, ennek több mint a felét a Szovjetunió fedezi. A vízi energiára csu-
