Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

1986. október 4. Képújság 9 Növényzet a vulkánon Ma a tudósok a Tolbacsik vulkánt óriási, különféle szerves vegyületeket előállí­tó természetes vegyi reaktorként tartják számon Genetika a mezőgazdaságban Meg kétszerezhető a termésátlag Újra életre kelt a Kamcsatka-félszige- ten található Tolbacsik vulkán növényvi­lága. Tíz évvel ezelőtt egy óriás erejű vul­kánkitörés mintegy ötszáz négyzetkilo­méternyi területet változtatott élettelen si­vataggá. A hamuval és salakkal borított te­rületen ma már ötszáz féle növény él. A régi - több mint 250 esztendős - lá­varéteg termőképességére a legutóbbi kitörés jó hatással volt. Felgyorsult a vö­rösfenyők növekedése. A kőrengetegben cédrus és borókafenyő „szigetek”, ribizli- bokrok jelentek meg. Az alacsonyabban fekvő területekre beköltözött a tőzegroz­maring, a láva repedései közé pedig a páf­rány. A különféle ásványi anyagokat tartal­mazó vulkáni hamu kiváló műtrágyának bizonyult. A szakemberek azt is észrevették, hogy a Tolbacsik kitöréseit követően a Kam- csatka-félszigeten megnövekszik a bur­gonya hozama. A fontosabb mezőgazdasági kultúrák terméshozamának jelentős növelése, és mindez rövid idő alatt - csupán a mo­dern genetika segítségével lehetséges; ez a véleménye Alekszej Szozinovnak, a Szovjet Tudományos Akadémia általá­nos genetikai intézete igazgatójának. Mint azt a tudós elmondta, ezt alátá­masztotta az a nagyszámú kísérlet, amit az intézetben és az ország több más la­boratóriumában végeztek. Egymástól távoleső gabonafajták sejtjeinek egyesí­tésével a tudósoknak első ízben sikerült olyan növényi kereszteződéseket előál­lítani, amelyek az árpa és a búza közötti átmenetet képezik. Sikerült a dohány és petúnia összeházasítása is. Ám a feladat természetesen nem csupán az, hogy a természetben eddig ismeretlen növény­fajtákat hozzanak létre. A génsebészet módszereinek alkalmazásával már sike­Új, intenzív hajnövekedést eredmé­nyező készítményt állítottak elő a belo­rusz egészségügyi-higiéniai intézetben. Alkalmazása rendkívül egyszerű. A sti- mulátorból mindössze néhány cseppet kell a samponhoz keverni, majd mosás­kor jól bedörzsölni á fejbőrbe. A készít­mény teljesen ártalmatlan, nem tartal­maz toxikus vagy izgató anyagokat. A készítmény alapjául a fenyőfeldolgozás során keletkező természetes anyagok szolgálnak. A kísérletek során egyeseknek észre­vehetően dúsabbá vált a haja, másoknál megszűnt a sok esetben „bánatot oko­zó” tarkófehérség. A stimulátort alkal­mit új, nagy terméshozamú árpafajták kitenyésztése, méghozzá rendkívül rö­vid idő - négy-öt év alatt. A növényne- mesítőknek a hagyományos eljárások­kal átlagosan 12-15 évre van szüksé­gük egy új fajta előállításához. A szovjet kutatók, mint azt Alekszej Szozinov elmondta, nemcsak növé­nyekkel, hanem mikroorganizmusokkal is foglalkoznak, amelyhez növényi és ál­lati eredetű géneket „tűznek”, minek kö­vetkeztében azok különféle hasznos ter­mékeket, többek között takarmányfe­hérjéket állítanak elő. Aktív kutatások folynak olyan új növényfajták kifejleszté­sére, amelyek ellenállók a különféle ví­rusbetegségekkel és növénvédő sze­rekkel szemben. A tudós meggyőződé­se, hogy ez az a módszer, amellyel meg­kétszerezhető a mezőgazdasági kultú­rák termésátlaga. mazó valamennyi paciens haja sűrűbbé, fényessé és könnyen fésülhetővé, haj­színe intenzívebbé, természetesebbé vált.- Készítményünk nem varázsszer - mondta Vitalij Talapin, az orvostudomá­nyok doktora, a találmány egyik szerző­je. - Ha a hajhagymák teljesen elhaltak, akkor természetesen ez sem segít. De ha azok még „lélegeznek”, akkor azokat az új készítménnyel helyre tudjuk állíta­ni. Ezt bizonyítják a nagyszámú kísérle­tek eredményei. Jelenleg már folyamatban van az új szer ipari gyártásának előkészítése. Érzékelő robotok A másodperc milliomod része elégsé­ges bármely test súlyának leméréséhez annak a szupergyors mérlegnek, ame­lyet szovjet tudósok dolgoztak ki a robo­tok érzékelőképességének fokozására.- Ezeknek a mérlegeknek a működési elvét a természettől kölcsönöztük - mondta Mihail Gerz, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia moszkvai géptani inté­zetének tudományos munkatársa, a ké­szülék egyik kifejlesztője. - A tudósok megfigyelték, hogy az ember, mielőtt például egy követ eldobna, azt néhány­szor feldobja. Miért teszi ezt? Erre a kér­désre a rezonancia elmélet térén végzett kutatások adták meg a választ. Kiderült, hogy ilyen esetekben az ember önkén­telen összehasonlítást végeza követtar­tó kéz mozgása és a szervezet rezgés­frekvenciája között. Az új mérleg „szive" egy kvarckristály. A természeti törvényeknek megfelelően a kvarc állandóan rezgésben van, azaz meghatározott frekvenciával végez rez­gőmozgást. A „gyorsmérleg” elvét alkalmazzák a moszkvai „Krasznij Proletarij" gyár által előállított robotoknál. A ilyen érzékelővel felszerelt manipulátor súlyuk alapján pontosan érzékeli a tárgyakat. KGST HAJNÖVESZTŐ Számítástechnikai együttműködés Erfurt Szülők iskolája A Szovjetunió és Kuba között létesített számitógépes összeköttetés gyakorlati kipróbálására három évvel ezelőtt került sor. Több ezer kilométeres távolságból az Interszputnyik rendszer segítségével per­ceken belül választ kapott a Kubai Tudo­mányos Akadémia dokumentációs és in­formációs központjában működő számí­tógép a Moszkvába küldött kérdésre. Ez a kísérlet is bizonyította, hogy korlátlan lehe­tőségeik vannak a KGST-országok tudo­mányos szervezeteinek az információcse­rében. A KGST-országok ezredfordulóig szóló tudományos-műszaki együttműködési programja gyorsított ütemű elektronizá- ciót ír elő. Az öt elsődleges fejlesztési irány egyikeként ez a feladat alapvető fontos­sággal bír a mikroelektronikai eszközök tömeges alkalmazásában, elsősorban a számítástechnikai és telekommunikációs eszközök használatának elterjesztésében az ipari termelés és a társadalmi élet min­den területén. A program keretében intézetünk koor­dinálja „A KGST-országok nemzetközi au­tomatizált információcseréje” témakörben végzett munkát. Számítógépes összeköt­tetést építettünk ki Bulgária, Magyaror­szág, az NDK, Mongólia, Csehszlovákia és Kuba megfelelő szervezeteivel. Automati­zált információcserét biztosító rendszerek épülnek Vietnamban és Romániában is. Kapcsolatunk van több nagy nyugati adatbankkal is. Jelenleg a világon több mint háromezer egymással kapcsolatban lévő automatizált adatbank és több mint 200 kereskedelmi számítógéphálózat mű­ködik. Gyakran felteszik a kérdést: van-e reális haszna az információcsere ilyen formájá­nak? A legfontosabb haszon az operativi­tás. Hiszen tudjuk, hogy a tudományos fo­lyóiratok révén az új információk megis­merési ideje minimálisan fél év, de sokszor eléri az egy évet is. A számítógép memó­riájába betáplált információ azonnal hoz­záférhetővé válik. Ezen túlmenően a szá­mítógéppel egyetlen adatrögzítési mód­szer sem vetekedhet az információ teljes­ségének biztosításában. Az elektronikus számítógép a kutatónak szükséges témá­ban az információ teljes körét biztosítja. Munkahelyem, az alkalmazott automati­zált rendszerek összövetségi tudomá­nyos-kutató intézete lehetőségeire építve hozták létre a külföldi számítógépes háló­zatokkal és adatbankokkal kapcsolatot tartó nemzeti automatizált információcse­re központot. A legkorszerűbb telekom­munikációs „hidak” kötik össze a közpon­tot a szófiai tudományos-műszaki infor­mációs központtal, a budapesti villamos­energetikai intézettel, az NDK-beli doku­mentációs és információs központi inté­zettel, a varsói számítástechnikai intézet­tel, a csehszlovák műszaki központtal, to­vábbá a már korábban említett havannai intézettel. Az egymástól több ezer kilomé­ternyi távolságban dolgozó kutatók és tu­dósok a videoterminálok, vagy a személyi számítógépék segítségével komoly tudo­mányos megbeszéléseket, sőt vitákat is folytathatnak. Ebben segítséget nyújtanak a központi számítógépek, többek között az intézetünkben üzemelő bázisgép is. En­nek a gépnek a memóriájában több száz­ezer információ tárolható. A „számítógé­pes beszélgetés” további előnye, hogy a grafikus display képernyőjén a konstruk­tőrök kicserélhetik elképzeléseiket, java­solt megoldásaikat. Egy példa a sok közül. Intézetünk termináljainak felhasználásá­val sikeresen zajlott a biokonverziós világ- konferencia. A szovjet csoport 12 főből állt, a televíziós körkapcsolásban pedig összesen 16 ország több mint száz szak­embere vett részt. 1986-1987-ben az első szakaszban a KGST-országokban az automatizált infor­mációcsere-rendszer működéséhez és fejlesztéséhez szükséges kérdések, a tu­dományos-kutatási programok pontosítá­sára kerül sor, Atovábbiakban -1990-ig - át kell térni többek között az automatizált rendszer elemeinek ipari gyártására, amely lehetővé teszi a szocialista orszá­gok közötti információcsere mértékének jelentős növekedését. A harmadik sza­kaszban (1990-1995) a szocialista orszá­gokban működő nemzeti információcsere központok egyre inkább betöltik a felhasz­nálók közötti információs „átemelő zsilip” szerepét. OLEG SZMIRNOV professzor „Gyermekük hamarosan ötödik osz­tályos lesz. A szülők iskolája ezzel kap­csolatban kíván Önöknek tanácsot, út­mutatást adni." Az Erfurti Willi Albrecht Általános Iskola szülői munkaközössé­ge küldte ezt az értesítést a IV/B. osz­tályba járó tanulók szüleinek. A meghívásra mintegy harminc szülő jelentkezett. Az osztályfőnök néhány gyakorlati tanulmányi kérdésre vála­szolt, majd bekapcsolódott a beszélge­tésbe a meghívott pszichológus előadó. Félórás előadásban ismertette a 10-12 éves gyerekek fejlődési sajátosságait, a serdülővé válást. „Ha figyelembe vesz- szük az adott korra jellemző sajátossá­gokat - hangsúlyozta, - sikeres lesz a nevelés.” A félórás előadást vita követte. Hány órakor menjen a gyerek aludni, mennyi zsebpénzt kapjon? Lehet-e ze­nehallgatás mellett tanulni? A nálunk is ismert kérdésekre válaszolt a pszicholó­gus, bár megvallotta, hogy saját két is­kolás gyerekének nevelésében sem mindig sikerül az elméletet gyakorlattá váltani. Az erufurti városi tanács más megyei székhelyek példájára 1980-ban hívta életre a szülök iskoláját. A pedagógusok örömmel fogadták a döntést, de kételke­dő vélemények is elhangzottak. Nem túl­zás az „iskola” megjelölés, nem fogja el­riasztani a szülőket? Szükség van egyáltalán ilyesmire? Ezek a kétségek azonban megalapozatlannak bizonyul­tak. A szülők iskolájának - melyre a helyi sajtó hívta fel a figyelmet - rövid időn be­lül nagy hallgatóközönsége lett. Nem­csak az esti, hanem a szombat délelőtti előadások iránt is megnőtt az érdeklő­dés. Azokat a rendezvényeket„melyekre az egész városból meghívják a szülőket, az egyik központi fekvésű iskola kultúr­termében tartják. A szülők részvétele persze nem kötelező. A rendezők nagy súlyt fektetnek a vitákra, a hozzászólá­sokra, a tapasztalatcserékre, kisebb körben csakúgy, mint nagyobb fórum előtt. Inge Neuland, a szülők iskolájának igazgatónője így jellemzi az iskola tevé­kenységét: „Arra törekszünk, hogy ki­elégítsük az erfurtiaknak a pedagógiai munkával s az oktatás politikánkkal kapcsolatos, egyre növekvő érdeklődé­sét. Segítséget kell nyújtanunk az újon­nan megválasztott szülői munkaközös­ségi tagoknak is, hogy tisztában legye­nek jogaikkal és kötelességeikkel. Nem feledkezhetünk meg az osztályokat pat­ronáló vállalati kollektívákról sem, me­lyek nagy érdeklődést tanúsítanak a szülők iskolájának munkája iránt, kikér­ve tanácsainkat”. Az előadások témáját a szülők és a pedagógusok közösen választják ki a szervezők által kidolgozott részletes té­makatalógusból. Jelenleg 85 különféle tárgykörben hallgathatnak előadást az érdeklődők. Legnépszerűbbek a követ­kezők: Gyermekeink és a televízió; Mit jelent a hosszú távú szakmai orientá­ció?; Hogyan mozdíthatják elő a szülők gyermekük optimális fejlődését? A szülők iskolájának mintegy 230 ren­dezvényéhez már kialakult az előadói gárda. Főiskolai tanárok, orvosok, pszichológusok, jogászok, óvónők, ve­zető oktatásügyi dolgozók, közlekedési rendőrök végzik mindezt társadalmi munkában. Nem kész „nevelési recep­tekkel” szolgálnak, de magukkal hozzák hivatásbeli jártasságukat és a problé­mák iránti nyitottságukat. Természete­sen az is előfordul, hogy az előadók egyik-másik kérdésre nem tudnak azonnal válaszolni, ezeket felírják, s ké­sőbb írásban küldik meg a választ. Oly­kor épp az ilyen kérdések szolgálnak a következő előadás témájául. A szexuális neveléssel foglalkozó egyik referátum után az egyik anyuka felsóhajtott: „Jel­lemző, ha ilyen fontos dolgokról van szó, a férjem soha nincs jelen”. A következő előadás témája így hangzott: Szexuális felvilágosítás - az apa és az anya közös feladata a gyermeknevelésben.” Erfurtban tavaly több mint hétezren látogatták rendszeresen a szülők isko­láját. Inge Neuland és munkatársai azonban még nem elégedettek. Annak útját-módját keresik, hogyan lehetne a gondokkal küzdő, de passzív szülőket is meggyőzni az előadások hasznáról. A munkaközösség vezetője mondja: „Az élet minden területén magától értető­dően elfogadjuk, hogy továbbképzésre van szükség, csak a gyermeknevelés­ben vagyunk hajlamosak erről elfeled­WÊÊtmÊÈÊ

Next

/
Thumbnails
Contents