Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
10 NÉPÚJSÁG 1986. október 4. Hungarológiai kongresszus Bécsben Hátrányos helyzetben Kovaliccsal sokáig a kutya sem törődött a munkahelyén. Mindig irigyelte azokat, akiket felkarolt a nőtanács, a szak- szervezet és a többi felkarolásra alkalmas intézmény. Aztán egyszer belebotlott a vegyes bolt előtt álló alkoholista kollegájába. Nem úszta meg két féldeci nélkül, amit a kolléga egy félliteres cse- resznyésüvegből diktált bele. Amikor visszaért a gyárba, ahonnan, magánkilépővel távozott, s beszédbe elegyedett az emberekkel, összesúgtak a háta mögött: „Nahát, már Kovalics is... Szegény családja!” A gyári vöröskeresztes szervezet titkára hamarosan megbeszélést hívott össze, amelyen ő elnökölt: „Tisztelt tagtársak! Nem tűrhetjük, hogy az alkoholizmus tovább szedje áldozatait. Itt van ez a Kovalics kartárs. Újabban ittasan jár be dolgozni. Meg kell menteni az alkohol rabságából!” Az ülés után bementek Kovalics főnökéhez, s elmondták neki, beosztottja ivásnak adta fejét, mert legutóbb nem kapott fizetésemelést. Soronkívüli fizetésemelést kellene neki adni, mert az alkoholizmust nem lehet megszüntetni anélkül, hogy a kiváltó okot megszüntetnénk. Kovalics meglepetéssel vette észre, hogy a következő fizetésnél több volt a borítékban. Este feleségével elmentek egy kisvendéglőbe, s megünnepelték az eseményt. Sajnos amiatt másnap majdnem elkésett munkahelyéről, csak az utolsó pillanatban vágódott be, karikás szemekkel, kiadatlanul, borostásan. Nem kerülhette el a hölgyek megrökönyödött pillantásait. „Züllik ez a férfi, a hóna alá kell nyúlnunk - mondta a nőtanács elnöke. - Ha így folytatja, egész biztosan elválik tőle a felesége. Vajon nem valami konfliktus rejlik emögött, hisz az a családi élet legfőbb elrontója?” A nőtanács elnöke nyomozni kezdett, s hamarosan kiderítette, legutóbb Kovalics összeveszett egyik munkatársával. Felkereste az illetőt, s jól összeszidta. Aztán elment Kovalics főnökéhez, s megkérdezte, nem lehetne-e valamit csinálni ezzel a Kovaliccsal, míg nem késő. A munkahelyi konfliktusok miatt veszélybe kerülhet a családi élete. A főnök kicsit ideges lett, de megígérte, hogy tesz valamit. Kinevezte önálló főelőadónak, hogy ne kerülhessen faséba munkatársaival. A két agilis hölgy azonban arról is tenni akart, hogy ne érhessék káros behatások Kovalicsot, amíg megteszi az otthonáig vezető utat. Noha akkor már hamar alkonyodott, egy napon este hazakísérték munkatársukat. A szakszervezeti bizalmi csak azt látta, hogy Kovalics a sötét utcán nem is egy, hanem két hölggyel a karján spacírozik. „Micsoda fertő" - gondolta magában, de becsületére legyen mondva, a segítség módozatain kezdett gondolkodni. Úgy gondolta, legjobb ha tapasztalatát megosztja az asszonnyal.- Kedves Kovalicsné - mondta, amikor találkoztak a bizalmi kérésére egy közeli presszóban. - Az Ön férje, sajnos iszik.!- Igen, nekem is mondta, hogy van egy iszákos kollégája, aki belediktálja az alkoholt, pedig ő maga kifejezetten utálja.- De ez még nem lenne baj. A fiú lum- polni is szokott!- Igen, a múltkor csaptunk egy görbe éjszakát, mert együtt ünnepeltük a fizetésemelését, mesélte is, hogy másnap majdnem elkésett.- De nőzik is, legutóbb két kis kával láttam!- Igen, a nőtanács elnöke és a vörös- keresztes titkár kísérte hazáig, mert úgy féltették. Utána négyesben együtt vacsoráztunk. A bizalmi beszámolt küldetéséről. Kovalicsot visszahelyezték régi beosztásába, régi fizetésével. „Visszaélt a bizalmunkkal. Nincs is hátrányos helyzetben” - mondták. GŐZ JÓZSEF Az osztrák főváros néhány napra a magyar tudományos élet székhelye lett: szeptemberben ugyanis a bécsi egyetemen ülésezett a Második Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. A magyar tudományosság és a nemzetközi kulturális együttműködés történetében egyaránt jelentékeny találkozót a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság hívta ösz- sze. E mind nagyobb tekintélyt kivívó tudományos társaság 1977-ben alakult, s a „hungarológiai” tudományok - elsősorban a magyar nyelvészet, irodalom- történet-írás és néprajztudomány - művelését, illetve nemzetközi szerepének növelését tűzte ki célul. Első kongresszusát 1981-ben Budapesten rendezte, akkor a magyar nyelv és kultúra oktatásának nemzetközi helyzetéről, illetve a magyar vers történetéről folyt sokoldalú eszmecsere. A mostani kongresszus érdeklődési körét a következő pontosan fogalmazott meghatározás jelölte emeg: „A magyar nyelv, irodalom, történelem és néprajz a Duna-völgyi népek kultúrájával kölcsönhatásban, különös tekintettel a 18-19. század és a 19-20. század fordulójára”. A kongresszus megrendezését a bécsi egyetem Finn-Ugor Intézete és az Osztrák Kelet- és Délkelet-Európai Intézet vállalta magára, s mindkét intézmény - á Budapesten székelő Nemzetközi Magyar Filológiai Társasággal karöltve - igen sokat tett azért, hogy a nagy tudományos összejövetel, amelyen kétszáz magyarországi vendég mellett vagy százötven külföldi tudós vett részt, sikeresen végezze munkáját. Az osztrák rendező szervek vendégszeretetét jelezte, hogy a tanácskozások ünnepélyes megnyitóján Franz Vranitzky szövetségi kancellár és Heinz Fischer tudomány- és kutatásügyi miniszter is meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket. Ezekre a beszédekre a magyar kormány nevében Csehák Judit miniszterelnök-helyettes válaszolt. Kietlen, sötét külvárosi utca Mindösz- sze két-három sápadt fényű lámpa hunyorgott. Félénken, ahogy a fiú a mellette lépkedő lányra. Sokáig sétáltak szótlanul, s közben arra gondolt, hogy mondania kellene valami nagyon szépet, megfogni a kezét, átölelni...- Leszállt az éj - bökte ki váratlanul. - Csöndesen, feketén, mint biciklijéről a fáradt kéményseprő...- Hogy micsoda? - torpant meg a lány, hátra csapva szőke copfjait. - Olyan furcsákat mondasz néha...- Én egészen mást szeretnék neked mondani - magyarázkodott magában -, de úgy látszik, ahhoz gyáva vagyok, azért találok ki ilyen őrültségeket.- Jobb, ha nem kísérsz tovább, mert Pepe bizonyára most is ott ólálkodik a házunk körül. Még megöl...- Miért ölne meg? - nézett meglepetten a lányra, fázósan összehúzva vállán rövidke kabátját.- Mert rpindig féltékenykedik, meséltem már. Egy részeges vadállat, ráadásul kétszer akkora, mint te. Belém van zúgva, de engem nem érdekel, utálom, mert erőszakos, és feszt bűzlik a piától. Vagy te is szeretsz?- Ühüm - bólintott fülig pirulva a fiú, s úgy érezte, egyszeriben mázsás tehertől szabadult meg, hiszen bevallhatta, amit érez, anélkül, hogy szegényesnek tűnő szavakkal, kusza mondatokkal kellet volna bajlódnia.- Akkor jó. Akkor sokkal erősebb leszel, ha bunyóra kerülne a sor, mintamilyen valójában vagy. Most nem írtál verset? Igaz, a múltkorit sem igen értettem, de azért nagyon szép volt, mert nekem írtad - búgta a lány, s belekarolt a vékonyka fiúba, keskeny vállához dörgölve szőke fürtjeit. - Késed van? Az ünnepélyes megnyitó után nyomban megkezdődött az érdemi munka: a délelőtti plenáris ülések foglalták össze a kongresszus általánosabb témaköreit, a délutáni szekcióülések pedig a nem kevésbé fontos részletkérdések vizsgálatában mélyedtek el. így Csáky Móric, a grazi egyetem tanára a.-18-19. század fordulójának osztrák-magyar történelmi és irodalmi kapcsolataival, Biró Ferenc a 18. század végének nemzet-, nyelv- és irodalomfogalmával, Balassa Iván és Gunda Béla a magyarországi népkultúrával, Benkő Loránd a magyar felvilágosodás nyelvelméleti törekvéseivel, Ferdi- nandy Mihály a magyar irodalomtörténet rendszerezési kérdéseivel, Horst Haselsteiner a dualizmus korának magyar- országi iskolaügyével, Fried István a Du- nátáj népeinek kulturális kapcsolataival foglalkozott. Az összejövetel hét szekcióra tagolódott, talán nem lesz felesleges röviden jelezni ezeknek a szekcióknak az érdeklődési, foglalkozási körét. Az első szekció a Duna-völgyi népek kultúrájának művelődési kérdéseit, illetve Bécs és Budapest kultúraszervező munkáját, a második a nemzeti kérdés irodalmi és irodalomtudományi vonatkozásait, a harmadik a Duna-völgyi „paraszti polgárosodás” folyamatát, a népi kultúra fellendülését és hanyatlását, a negyedik a népművészetnek a nemzeti kultúra fejlődésében betöltött szerepét, az ötödik a 18-19., illetve a 19-20. század fordulójának irodalmi-művészeti irányzatait, a hatodik a nyelvtudománynak a nemzeti kultúra fejlődésében betöltött szerepét, végül a hetedik szekció általában művelődéstörténeti kérdéseket tárgyalt és vitatott meg. A szekcióelőadások, bátran mondhatom, enciklopédikus képet rajzoltak a magyar kultúra másfél évszázadának fontosabb törekvéseiről és Duna-völgyi kapcsolatairól.- Az minek?- Mindjárt odaérünk. Gondolod, hogy puszta kézzel is el tudsz bánni vele? Akkor az a lényeg, hogy gyors legyél. Pepe nagyon erős, de lassú, és hétszentség, hogy most is piás. Lábbal dolgozz, ököllel nem bírod leteríteni. Az ágyékába rúgj, az a leggyengébb pontja a rohadék- ■ nak, s ha kétrét görnyedt, akkor a fejét.. A fiú megborzongva hallgatta, a nadrágjába tőrölgetve izzadó tenyerét. Azután megpróbálta rendezni gondolatait, elképzelni az esetleges összecsapás mozdulatait, de valójában szép remegő tagjainak sem tudott parancsolni.- Félsz? - súgta a lány, amikor már egész közel jártak. Nem válaszolt. Bevallani szégyellte volna, hazudni meg nem akart.- Várj, ettől bátrabb leszel! - Hirtelen megállt, magafelé fordította a fiú sovány, csontos arcát, s megcsókolta vadul, szinte harciasán. - Ott áll a kapu előtt. Látod? Ott, az akácfának támaszkodva. Csak arra ügyelj, hogy te legyél a gyorsabb! Az ágyékát célozd! Érted? Az ágyékát...- Ki ez a nyikhaj? - mozdult meg egy jókora árnyék, amikor odaértek.- A vőlegényem! - sziszegte gyűlölködve a lány, mire Pepe egy darabig értetlenül meredt hol rá, hol a vékonyka fiúra. Azután lomhán eléjük lépett.- No, szívódj fel gyorsan, kiskomám, te A kongresszus igen gazdag és tartalmas programot adott —összesen vagy száznyolcvan előadás, kutatási beszámoló hangzott el -, s nemcsak tudományos színvonalát tekintve marad emlékezetes esemény, hanem a nagy nemzetközi tudományos találkozó sikeres megrendezése következtében is. Magasfokú elismeréssel szólott erről Berend T. Iván, a Magyar-Tudományos Akadémia elnöke is, aki bezárta a Második Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus munkáját. Ezt már csak a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tisztújító közgyűlése követte, amely megerősítette elnöki megbízatásában a finn Bo Wickmant, főtitkári tisztében Klaniczay Tibort, a korán elhunyt Béládi Miklós főtitkárhelyettes utódjának pedig Jankovics Józsefet választotta meg. Az ünnepélyes záróülésen osztották ki a kiváló svédországi-amerikai magyar nyelvtudósról, Lotz Jánosról elnevezett emlékplakettet is, amelyet ezúttal a kolozsvári Faragó József néprajztudós, a bécsi Karlhein Mack professzor, a kongresszus titkárságának vezetője, a párizsi Jean-Luc Moreau nyelvész és műfordító, az észt Paula Palmeus, a tartui egyetem tanára, és az amerikai Albert Tezla, nyugalmazott egyetemi tanár kapott; valamennyien szorgos és értékes munkát végeztek a hungarológiai tudományok felvirágoztatásában. A bécsi tudományos találkozó, mondjuk így: egy virtuális „kerekasztal” köré ültette a hungarológiai tudományok - a magyar nyelvészet, irodalom- és művelődéstörténet, valamint néprajz képviselőit. Minden remény megvan arra, hogy ennek a „kerekasztal-beszélgetésnek” az eredményei tovább fognak gazdagodni a következő években, s a nemzetközi tudományos együttműködés meg fogja erősíteni a nemzeti kultúránknak az egyetemes művelődésben elfoglalt helyzetét. meg fogd be a pofád, szerelmem, ne dumálj marhaságokat! A fiú bénultan állt, szinte el sem jutottak a tudatáig a hústorony recsegő szavai. Nyelvével félénken megsimogatta ajkán az előbbi vad csók nyomait, s a vészesen feszülő csendben - ki tudja miért? - azon tűnődött, hogy talán nem is őrültség az éjt meg a kéményseprőt egy hasonlattal összeházasítani...- Süket vagy, öcsi? reccsent rá újra Pepe. - Az anyád paraszt istenit, hát nem érted! - Lapátnyi mancsával lassan előre nyúlt, s kéf ujja közé szorította a vékonyka fiú orrát. Könnybe borult a szeme, de némán tűrte. A félelem a fájdalomnál is nagyobb, erősebb tud lenni, villant át az agyán, mert hiába szeretett volna ordítani, a torkára csomósodó félelem nem engedett utat a hangnak. Azt mondta, az ágyékát célozzam - pislogott nagyokat elkeseredetten. - Ha a térdemet felrántanám, pont ágyékon találnám, azután meg fejbe rúghatnám... De nem rúgott. Megrendítette vékony karját, s pofon vágta az orrát szorongató alakot. Gyönge, erőtlen ütés volt, mégis valahogy hatalmasnak tűnt a csattanás a csöndes éjszakában. Még akkor is visszhangzott a fülében, amikor lesújtott Pepe hatalmas ökle. A kerítés mellett, a nyirkos fűben tért magához. Derékig felgyűrt szoknya, Lakatos István versei: Egy kőre Ha szólnod kell, szólj, Mindegy, hogy kinek. Örülj, ha találsz megértő szívet. De hogyha nem, végy egy követ elő, és mondd annak, csak mondd. Hallod, te kő? POMOGATS BELA Tükör Tükröd voltam. Egységben ragyogott világod bennem: felhők, fák, galambok. Zúztál ezer darabra, most ezer szilánk villogja vissza arcod. Koloch Elek: A GYÁVA Rumen Belcsev: Kéményseprők Fölvettem a tornacipőmet, és az öreg Szpiró után másztam a tetőre.- A kéményseprés - filozofált az öreg Szpiró, aki izületi gyulladása miatt csak nehezen tudott mozogni - nem kismiska. A kéményseprés, öcsém, filozófia!- Aha - válaszoltam, és vigyázok, hogy ne nézzek lefelé.- A kéményt szeretni keli, olyan gyöngéden kell vele bánni, mint a nőkkel!- Aha - makogom, és beleakadok a tető peremébe.- Add csak ide!... Nos, tehát az ember fogja a kotrót. Idáig világos, ugye? Ezután leengedjük a golyót. Világos? Szépen lassan. Eresztjük, míg hirtelen azt érezzük, hogy tovább már nem lehet.- Értem - bólogatok.- Majd másfél métert felfelé húzzuk, világos?- Felhúzom.- És elkezdjük forgatni, de erősen ám, hogy elborítson bennünket a korom. Szépen összekormozzuk magunkat, ha majd találkozunk az utcán egy menyecskével, meg tudjon érinteni bennünket, hogy szerencséje legyen. Világos?- Értem - bólogatok.- Amikor szépen kiszedtünk mindent a kéméynből, lemászunk, zsebre vágjuk a borravalót, és minden jót kívánunk a házigazdának a tiszta kéményhez. Világos?- Értem.- És csak ezután tesszük vissza a kéménylyuk fedelét.- Szpiró bácsi, én itt nem értek valamit - mondom. - Fia nincs a helyén a fedél, akkor csupa korom lesz a szoba!- Fején találtad a szöget, öcsém! Fiatal vagy még, nem vagy tisztában ezekkel a dolgokkal. Fia csak egyszerűen kitisztítod a kéményt, és távozol - a házigazdák látják, hogy megint jól szelei a kályha, és két-három nap múlva már azt sem tudják, hogy a világon vagy. Fia viszont annak rendje- módja szerint végzed el a munkát, akkor nem fognak elfelejteni! Egész életükben emlékezni fognak rád, és még az unokákat is veled fogják ijesztgetni! Ftiszen azért él az ember, hogy nyomot hagyjon maga után, vagy legalábbis egy kis émléket. Fordította: ADAMECZ KÁLMÁN meztelenül fehérlő combok, odaadó és ritmusos vonaglás, halk sikolyok és állatias hörgés. A lány most is vadul csókolt, harciasán... - Csak néhány pillantást vetett az akácfa mellett ölelkező párra, s visszahanyatlott, mintha újabb ökölcsapás érte volna. Pepe recsegő hangjára eszmélt fel ismét:- Rugdoss életet ebbe a kis nyikhajba, osztán hajtsd haza a francba, mert ha én rúgok bele. No, majd holnap beszélünk a hülyeségeidrül is, amiért efféle kis bunkóra vetemedel újabban...- Hé! Mi van veled? - hajolt a fiú fölé a lány. - Hé! Kelj már fel! Nehezen tudott talpra állni, s közben kétszer is lerázta magáról a szőke szépség segítő kezét.- Megérdemelted! - sziszegte a lány, olyan gyűlölettel, mint amikor azt mondta: „A vőlegényem!” - Gyáva alak vagy. Érted? Gyáva! Köszönd meg nekem, hogy nem vert agyon! Tényleg gyáva vagyok, gondolta a fiú, vérző orrát, sáros nadrágját törölgetve. Az isten talán azért is teremtette az éjszakát, hogy a sötétség mögé rejthesse könnyeit a gyenge, szégyenét a gyáva, őszinteségét, aki szeret... Elrejteni és elfelejteni. Lehet, hogy csak ennyi az egész?- Nem - nyögte -, nem lesz ez mindig így- Micsoda? - kérdezte a lány.- Hát ez... Mert ha majd az öreg vekker mutatója beleakad a sötétségbe és felhasítja, lecsordul ide is némi fény... - motyogta, s bizonytalan léptekkel elindult a kietlen, külvárosi utcán. Mindössze két- három sápadt fényű lámpa hunyorgott az éjszakában. Értetlenül, ahogy a távolodó fiú után a lány.
