Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-29 / 255. szám
í ^PÜJSÀG 3 1986. október 29. Harminc év gazdaságpolitikája írta: Csikós-Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke Hazánk gazdaságtörténetében a második világháborút követő négy évtized a szocializmus építésének jegyében telt el. A szocialista gazdaságpolitika minősítésekor mégis indokoltan teszünk különbséget az 1956. november előtti, és az azt követő időszak között. A szocialista építömunka első évtizede, annak minden sikere ellenére, súlyos hibákkal volt terhes. Ezt leginkább a gyors iparosítás célzatával meghonosított agrárellenes irányzat, és a mezőgazdaság erőszakolt kolletivizálási kísérletei idézték elő. Emellett az ország lehetőségeit messze meghaladó beruházások hiánygazdálkodást teremtettek. Ez utóbbi viszont a kicsinyes dirigálás gyakorlatát honosította meg, amihez a szocialista tervgazdaság jelszava szolgált ideológiai alapul. Mindez társadalmi elidegenedésMegértek a feltételek a gazdaságfejlesztés tervszerű alapokra helyezésére. Az Országgyűlés törvényerőre emelte az 1958-1960-as időszakra szóló hároméves tervet. Ez valójában a gazdasági konszolidáció terve volt. A feladat az iparban egyértelműen adott volt. Egészségtelenül magas volt a befejezetlen beruházások állománya. Az 1953-1956-os időszakban sok beruházás állt le, lassult a kivitelezés. Ezáltal jelentős társadalmi tőkék maradtak befagyasztva. A korábban megkezdett beruházások befejezése a termelési szerkezet javításával nyitott utat a gazdaság növekedésének.' A gazdasági konszolidáció 1959-ben előrehaladott szakaszba jutott: a tervszerű fejlesztést ötéves tervbe lehetett foglalni. A hatvanas évtizedben viszont olyan - előre nem tervezhető - események következtek be, amelyek a gazdaságpolitikát eltérítették a középtávú tervek alapjául szolgáló hipotézisektől. A második ötéves terv 1961-1965. időszakban a mezőgazdaságban végbement szocialista átszervezés, a harmadik ötéves terv 1966-1970 időszakában a gazdasági reform „nem tervezett események” voltak. Ezekhez fűződnek egyben a hatvanas évek legnagyobb sikerei. Ezeket a sikereket az 1957-ben bevezetett új gazdaságpolitika alapozta meg. A gazdaságpolitikai hibák feltárására 1956-ban közgazdasági bizottság alakult, amely viszonylag rövid idő alatt végezte el munkáját, és javaslatait átfogó dokumentumban terjesztette elő. Javasolta, hogy a kormányzati szervezés számára új kritériumokat határozzanak meg; Változásokra került sor a nem mezőgazdasági szektorokban követett gazdaságpolitikában. A Minisztertanács elvi határozatban szögezte le: a kormány tagjainak megítélésére bízza, hogy az ágazat számára kötelező tervfeladatok végrehajtásában fennálló felelősségüknek a vállalatokra lebontott tervmutatók kötelező előírásával tesznek eleget, vagy pedig közgazdasági eszközöket, kereskedelmi módszereket alkalmaznak. Deklarálták a nyereségérdekeltséget. Bevezették a dolgozók nyereségrészesedését. Hatályon kívül helyezték az egységes és központi bértarifarendszert. A bérszabályozás autonóm vállalati üggyé vált, aminek a kormány a munka alapfeltételei, valamint a munkakörönként! alsó és felső bérhatárok meghatározásával állított korlátokat. Az 1956 után bevezetett új gazdaság- politikát fejlesztette tovább az 1968. évi gazdasági reform. Ez szüntette meg a gazdasági folyamatoknak a kötelező központi tervdirektívákon alapuló szabályozását. A vállalati önállóság, a hozott döntésekért viselt felelősség és kockázatvállalás vált a gazdaságirányítási hez vezetett, ami végül is az 1956. évi tragikus eseményekben fejeződött ki. Ez volt a helyzet, amit az ellenforradalmi erők a maguk javára szerettek volna kihasználni. Az ellenforradalmi események szétzilálták a népgazdasgot. De a kommunista párt újjászervezése és a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása nyomán a gazdaság konszolidációja meglepően gyorsan ment végbe. Az ipari termelés 1957-ben 6 százalékkal haladta meg az 1955. évi színvonalat. Ebben a baráti országok nagyarányú és kedvező feltételekkel nyújtott hitelei is szerepet játszottak. A Szovjetuniótól kapott hitelekből rendezni tudtuk a tőkés viszonylatban fennállt, országunk számára terhes, rövid lejáratú fizetési kötelezettségeinket. olyan politikát folytassanak, amelyben a mezőgazdaság és a tercier szektor az iparral összhangban fejlődik. A gazdaságszabályozást különítsék el a tervezési rendszertől, vagyis a kötelező tervmutatókat gazdasági eszközökkel helyettesítsék. Vezessék be a vállalati önállóságot a nyereségérdekeltség alapján; a direkt beavatkozást a fontos feladatokra korlátozzák. Olyan ár- és jövedelem- politikát folytassanak, amely összhangban van a piaci mechanizmus aktivizálásával. A versenyt iktassák be a tervezési rendszerbe abból a célból, hogy a kinálat jobban igazodhasson a kereslethez, és a gazdasági környezet jobban kedvezzen a műszaki fejlesztésnek. A Magyar Szocialista Munkáspárt elfogadta ezeket az ajánlásokat, mint az új gazdaságpolitika alapvető keretét és a cselekvés vezérfonalát. Jelentős intézkedések történtek 1957-ben. Mindenek’- előtt az agrárpolitikában ment végbe alapvető fordulat. Megszűnt a mezőgazdasági termékek beadási kötelezettsége. A falu és város kapcsolatát a gazdaság- politika az állami szabad felvásárlás és szerződéses rendszer keretei közé illesztette. Az árutermelésben való anyagi érdekeltséget új alapokra fektetett árpolitika és költségvetési támogatási politika teremtette meg. Az egységes mezőgazdasági árrendszer és a nagyüzemi felár a kisárutermelés perspektíváját, és a szövetkezeti nagyüzemek létrehozásában való érdekeltséget egyaránt szolgálni kívánta. Az 1957. évi fordulatot az 1960-1962-es esztendőkben a kisáru- termélő parasztgazdaságok termelőszövetkezetekbe tömörülése tette teljessé. rendszer egyik fő elemévé. Az 1968. évi gazdasági reformmal a rögzített árak egy része maximált árrá változott, és széles körben tették lehetővé az árak szabad vagy árkorlátok közötti mozgását. A hatósági árrendszerről a vegyes ármechanizmusra való áttérés tervszerű áralakulást és a szelektív árpolitika ügyévé változtatta. Az 1967-1974-es időszakot felölelő elemzés világosan megmutatta a gazdasági reform nyomán bekövetkezett pozitív változtatásokat. Ebben az időszakban a gazdasági növekedés évi átlagban 1 -2 százalékkal felgyorsult, és évente 7 százalék körül mozgott. A munkatermelékenység fokozatosan a növekedés egyedüli forrásává vált. Dollárviszonylatban a korábban krónikusan deficites fizetési mérleg problémája megszűnt. A fejlődés kiegyensúlyozott volt. Devizatartalékok gyűjtésére is lehetőség nyílt. Ezt nem az import visszafogásával érték el, sőt a lakosság ellátásában az import részesedése számottevően nőtt. Miközben az életszinvpnal növekedésének üteme meggyorsult, az áruellátás is javult. Csökkent a hiánycikkek száma, pontosabban néhány tipikus termékre korlátozódott. A gazdaságtörténelemnek ezt a szakaszát jogosan lehet a magyar gazdaság aranykorszakának tekinteni. Ebben a kedvező fejlődési folyamatban okozott - hosszú lejáratúnak tűnő - törést a világpiacon 1973-ban végbement első, valamint az 1979/80. évi második olajárrobbanás. A magyar energia- mérlegén kereken 45 százalék az import részaránya, és a kőolajszükséglet mintegy 80 százalékát a behozatal fedezi. így adódott, hogy a cserearány húsz százalékkal romlott, ami a külkereskedelemérzékeny magyar gazdaság számára a nemzeti jövedelem 10 százalékának elvesztését jelentette. Ennek ellenére az 1974-78 ötéves időszakban a gyors növekedés még tartott; évi átlagban 5,3 százalékot ért el. De ez már az egyensúlybomlás jegyében ment végbe; rubel és nem rubel viszonylatban egyaránt nagyarányú eladósodás következett be. Ennek a folyamatnak az 1978 végén végrehajtott gazdaságpolitikai fordulat vetett véget. Új szakasz új programmal A gazdaságpolitikai fordulat két jellemzője az egyensúly prioritása a növekedéssel szemben, továbbá az életszínvonal prioritása a gazdaságfejlesztéssel szemben. A prioritások megfogalmazásakor még az volt a feltételezés, hogy a megnehezült nemzetközi feltételek mellett külföldi eladósodás nélkül évi csaknem 3 százalékos növekedésre nyílik lehetőség, és ehhez a nemzeti jövedelemnek a felhalmozásra fordított hányadát a korábbi 25 százalékról csak 20 százalékra kell csökkenteni. Ma már megállapítható, hogy az új növekedési pálya kialakítása igényesebb és a vártnál nehezebb feladat. Ebben annak is szerepe van, hogy a KGST-n belül fokozódott a természeti erőforrások szűkössége, és a növekedési zavarok miatt a beruházásokat szinte mindenütt mérsékelték. Mindez súlyosan érinti a magyar gazdaságot. A KGST-ben a természeti erőforrások fokozódó relatív hiánya leginkább nálunk fokozta a világpiacra utaltságot, miután a mi gazdaságunk a legszegényebb ilyen erőforrásokban. A KGST-ofszágokban a növekedési ütem csökkenése exportlehetőségeinket csökkentette, miután a tőkejavak exportszerkezete a KGST-n belüli elvárások szem előtt tartásával, tervkoordinációval, termelési kooperációkkal és szakosítási megállapodásokkal alakult ki. Mindehhez járúl a KGST-n belüli igényesség fokozódása, ami növeli a transzferábilis rubelért exportált termékek szabad deviza befektetését. Sajátos strukturális probléma adódott, amelyen úrrá tudunk lenni. De ez feltételezi a KGST-együttműködés terén mutatkozó tartalékok mozgósítását; a KGST- mechanizmus ezt lehetővé tevő átalakítását; a világpiac felé történő nyitást; a világgazdaságban érvényesülő kereskedelmi konvenciókhoz való jobb alkalmazkodást; belső növekedési tartalékok mozgósítását. Ehhez kívánt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről 1984-ben hozott párthatározat, valamint az ezen alapuló 1985. évi kormányhatározat átfogó programot adni. Erre építve jelölte meg az 1986-90.éveket átfogó VII. ötéves terv gazdasági stagnációból kivezető utat, és határozta meg az évi 3 százalékos gazdaságnövekedés körvonalait. Ez az ipari termelés fokozatos dinamizálását állította a figyelem előterébe, aminek 1986-ban első biztató jelei már mutatkoznak. A reform és előzményei Fejlődésünk aranykorszaka Hogy jobban hasznosuljon a műtrágya Az agrokémiai társulások, s a hasznuk A tolna-mözsi telepen Sokszor esik említés manapság a műtrágyák felhasználásáról, arról, hogy a következő év, a következő évek termését az okszerű műtrágya-felhasználás meghatározza. De mit is jelent az, hogy okszerű műtrágya-felhasználás? Mindenekelőtt azt, hogy az elvetett növény élettani igényeinek megfelelően jusson a fejlődést, a legnagyobb termést elősegítő alapvető tápanyagokhoz. Néhány évvel ezelőtt a táblák szélén buja növényzetre, úgynevezett „vegetációs foltokat” találhattunk, itt, a szabad ég alatt tárolták a műtrágyát, s hiába szórták ki később, lekerült a műtrágya a föld mélyére legfőképp akkor, ha eső áztatta a műtrágyahalmokat. Az agrokémiai társulások .létrehozása azt szolgálta, hogy a lehető legjobb minőségben, optimális időben jussanak a földre, a földbe a műtrágyák, s minél kevesebb legyen a tárolási veszteség. Ez a veszteség a tárolás körülményeitől függően esetenként 5-25 százalék lehet. A tárolási veszteségen túlmenően terméskieséssel, sőt környezetszennyezéssel is kell számolni, ha nem megfelelő helyen tartják a műtrágyaféleségeket. Másfél évtizede annak, hogy létrejöttek az agrokémiai centrumok, - ennek előnyét a kutatás, a gyakorlat rég bebizonyította. Megyénkben az első agrokémiai társaság 1971-ben Hőgyészen kezdte meg működését. Ezt követően öt műtrágyatelep épült: Pakson, Tolna-Mözsön, Nagydorogon, Dombóváron és Bonyhádon. Ezek az agrokémiai centrumok a megye mezőgazdaságilag művelt területének 68 százalékára biztosítják a műtrágyát. Előkészítés alatt áll a pincehelyi telep építése, de szükség lenne Dunaföldvár, Decs, Báta- szék és Iregszemcse környékén is egy- egy ilyen műtrágyatárházra, telepre. Az első agrokémiai telepek építésének időszakában dinamikusan nőtt a műtrágyafelhasználás. Sajnos, a későbbiekben ez nem folytatódott, az utóbbi években megyénkben is csökken a felhasznált műtrágya mennyisége. Éppen ezért nő a veszteségmentes tárolás jelentősége, arról nem is beszélve, hogy kevesebb munkaerőre van szükség az üzemekben, jobban kihasználják a szállító- és a rakodógépeket, s a beérkezett műtrágyát is azonnal tudják fogadni. Persze, akad gond is, Hőgyészen és Pakson a felsőpályás rendszer okoz gondot, Nagydorogon pedig a közműcsatlakozáson akad javítani való. A műtrágya kémiai anyag, s éppen emiatt azok a gépek, amelyeken szállítják, hamar tönkremennek, korrodálnak. A műtrágyatárolás, szállítás gépei 3-5 év alatt elhasználódnak - ezt a jelenleg érvényes leírási kulcsok nem tükrözik. A megye különböző agrokémiai telepein más és más a technológia, eltérő a telepek által nyújtott szolgáltatás. A legteljesebb szolgáltatást a hőgyészi társulás nyújtja: a műtrágya- és növényvédő- szer-tárolás mellett légi és földi gépes műtrágyaszórást is vállalnak. A paksi telep kivételével jelenleg valamennyi telep csak szilárd műtrágyát tárol, a műtrágyát nem keverik, csak mono és gyári előállítású komplex műtrágyát szolgálnak ki. Az agrokémiai telepeket több üzem hozta létre, elsősorban tehát a társulás tagjainak a kiszolgálása a feladatuk. Emellett természetesen társuláson kivüli üzemek is visznek műtrágyát - a tolna- mözsi telepről például a tárolt mennyiség 35 százalékát. Az ömlesztett műtrágya a tárházba, a zsákos pedig a telepek udvarára kerül. A csomagolóanyag nem a legjobb minősé7 gű, így a müanyagzsákok gyakran fölrepednek, s megoldatlan jelenleg a zsákok megsemmisítése. A meglévő agrokémiai telepek továbbfejlesztésével kell számolni, mégpedig azért, mert a korszerű, hatékonyabb kijuttatást biztosító technológiák - a folyékony műtrágyázás, az oldat vagy szuszpenzió formában tárolt és kiszórt műtrá- gyázási módok - mindinkább elterjednek a mezőgazdasági üzemekben. A KSZE-vel közösen Pakson már tárolnak nitrogénoldatot, s további kapacitásbővítést terveznek. A nitrogénoldat tárolására hamarosan Tolna-Mözsön is lesz lehetőség, de foglalkoznak ezzel a gondolattal Hőgyészen és Dombóváron is. Bonyhádon szuszpenzió előállító telep épül. Mindenekelőtt azonban a megye ellátatlan területein kellene mielőbb agrokémiai centrumokat létrehozni - a beruházási és támogatási lehetőségek feltárásával. Minthogy a beruházási költségek emelkednek, az olcsóbb műszaki megoldásokra, a többlépcsős beruházásra is érdemes gondolni, sőt, arra is, hogy az épületek például termények tárolására is alkalmasak. Ha a tervezett beruházások megvalósulnak, a megye mezőgazdasági területének 80-85 százalékára kerül jó minőségű, szakszerűen tárolt műtrágya. dvm Fotó: G. K.
