Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

1986. október 27. Képújság 3 Alkotói díjasaink (II.) Birkatürelem kell a felemelkedéshez Husek Rezső, nyugalmazott zeneiskolai igazgató Amikor a Tolna Me gyei Tanács megala­pította az Alkotói díjat, az első három tetett között volt Hu sek Rezső, aki a szekszárdi Liszt Fe­renc Zeneiskola igaz­gatójaként dolgozott. De a zeneiskola nem zárkózott be a négy fal közé. A pedagó­giai műhelymunkán kívül igyekezett kilép­ni az életbe, és kisu­gárzó hatását mind szélesebb körben ér­vényesíteni. Sokol­dalú társadalmi és közéleti tevékenysé­get fejtett ki. Motorja lett a város zenei életének. A tantestület tagjai szólista­ként léptek fel a hangversenyeken, töb­ben vállaltak zenei ismeretterjesztő elő­adások tartását, részt vettek különböző zsűrik munkájában, a kórustalálkozón zongorakíséretet adtak. Mindenütt ott voltak, ahol műsorra, zenére volt szük­ség; s kevés olyan állami ünnep volt, amelyre nem kérték közreműködésüket. Sőt, a tanárok munkája nyomán az iskola növendékei is a muzsika követei lettek. A város lakói szeretettel beszéltek már a hatvanas években a zeneiskoláról, a lel­kes tanárokról. Egyébként érdemes fellapozni a hat­vanas évek zeneiskolai évzáróiról szóló beszámolókat, melyekben a szigorú szá­mok is bizonyítják a tanárok és a diákok fellépéseit a hangversenyeken, különbö­ző ünnepségeken, fesztiválokon, sereg­szemléken. S mindezeknek az irányí­tója, lelkesítője, szervezője, s - a legin­kább ide illő szóval - karmestere Husek Rezső volt. Husek Rezső, aki azóta már nyugdíjas, de azért néha-néha örömün­ket lelhetjük zongorajátékában a hang­versenytermekben. Igaz, nem annyiszor, ahányszor szeretnénk - persze, kivétel ez az esztendő, a Liszt-év. Vajon miért?- Keserűek a ta­pasztalataim. Vala­hogy manapság a nyugdíjasok „csak nyugdíjasok”. Nem haraggal, de tény­ként mondom, hogy nemigen tartanak igényt segítő mun­kánkra, tapasztala­tainkra. Pedig higgye el, örömmel mentem nyugdíjba, mert azzal magam mögött tud­hattam az egyre sza­porodó, olykor na­gyon is fölösleges bürokráciát. Úgy gondoltam, hogy muzsikából fog állni az életem, bár lehet, hogy kissé bizarr a do­log. De ahogyan az egérnek mindig rág­csálnia kell, a muzsikusnak muzsikálnia. Mert ha nem teszi, az egérnek megnő a foga, a zenésznek elsorvad a lelke... Azt kérdi, mennyit gyakorolok? Mindennap két-három órát... Annak idején úgy gon­doltam, hogy mintegy intézményigazga­tó, megszűnők, de mjnt zenész nem! Husek Rezső megkapta a Kiváló Nép­művelő címet is. S most ezzel kapcsolat­ban jut eszembe, van egy kitűnő elő­adássorozata Évfordulók nyomában címmel. Ennek ajánlatával felkereste me- , gyénk művelődési intézményeit. Választ egyet sem kapott. De erről nem szívesen beszél, inkább a „régi dolgokról”, és a patrónu sokról.- A hangversenyéletben kialakítottuk a kisvárosi modellt. Lelkes segítőkkel, szövetségesekkel együtt. Kiváló támoga­tóink voltak dr. Tucsny László, Létay Menyhért és dr. Erdélyi János. Boldog lennék, ha hívnának, ha felkérnének... minél gyakrabban. És vállalnám. Nem pénzért, hanem kézfogásért, köszönö- mért.- hm - ez ­A mezőgazdasági osztály jelenti Az őszi munkákat segíti az eső A Tolna Megyei Tanács V. B. Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Osztálya 1979- től kezdődően megvizsgálta az időszerű mezőgazdasági munkák állását az elő­irányzatokhoz képest. Hét év átlagában megyénkben október 13-ig a búza 46 százaléka a földbe került. Volt olyan év, mint 1981., amikor a búzavetés 88 száza­lékával végeztek a megye mezőgazdasá­gi üzemeiben, de olyan is, 1984., amikor a búzának csak 20 százalékát vetették el a megyében október 14-ig. Az idei aszály nagyon megnehezítette a vetést is. Idén október 10-ig a búza a tervezett vetéste­rület 21 százalékán került földbe me­gyénkben, míg országosan 25 százalé­ka. A talaj-előkészítés üteme megegyezik az országos átlaggal. A hét év átlagában a már említett időpontban az ősziek alá történő szántás 85 százalékát elvégezték a megye mezőgazdasági üzemeiben. Idén az ősziek alá való szántást a terve­zett terület 83 százalékán fejezték be. A betakarítás üteme hasonló az előző évekéhez, elmaradás a cukorrépa-beta­karításban tapasztalható a korábbi évek­hez képest. Ez a hosszan tartó csapa­dékmentes őszi időjárásnak tudható be. A talajmunkák végzése és a cukorrépa­betakarítás szempontjából nagyon ked­vezően hatott a lehullott csapadék. A csapadék kedvezett az őszi búza vetésé­nek is. Meggyorsult a vetés. Október 21-ig már a tervezett terület 30 százalé­kán elvetették a búzát. A kukoricát a terület 78 százalékáról takarították be október 21 -ig. Fogadóórák ötletadóknak az Ipari Minisztériumban Megalakult az Ipari Minisztérium Kuta­táspolitikai Tanácsa mellett működő konzultatív tudományos testület, amely­nek tagjai tudósok, nemzetközileg elis­mert ipari szakemberek. A testület fel­adata az, hogy minden olyan ötletet fel­karoljon, amelynek megvalósítása előse­gíti az iparpolitikai célkitűzések valóra- váltását. Ennek érdekében november 3- tól, hétfőnként 9-től 10.30-ig fogadóórát tartanak, amelyre jelentkezhet bárki - gazdasági munkaközösségek, kisiparo­sok és más magánszemélyek -, aki úgy ítéli meg, hogy jól hasznosítható, szaba­dalommal védhető vagy újításként kidol­gozható műszaki ötlete, javaslata van. A tanácsadó testület véleményezi a benyújtott javaslatokat, és ha megvaló­síthatónaktartja, véleményével együtt to­vábbítja a szakma szerint illetékes fóru­moknak. Ezzel kapcsolatban a miniszté­riumban elmondták: ma az iparnak alap­vető feladata, hogy növelje a nemzeti jö­vedelemhez való hozzájárulást, fejlessze az exporttevékenységet és egyre maga­sabb színvonalon elégítse ki a hazai piac igényeit. Ez csak úgy lehetséges, ha min­den ésszerű, jó ötlet megvalósul, egyet­len jó gondolat sem vész el. Sok ötlet születik magánfeltaláló' knál, kisiparosok­nál, kisvállalkozásban, GMK-knál, gyára­kon belüli munkahelyeken, de sok eset­ben ezek nem illenek bele az adott üzem struktúrájába, profiljába, és nem esnek egybe tevékenységével. Az Ipari Minisz­térium feladatának érzi a hasznosítható gondolatok, a megvalósítható szellemi értékek felkarolását. Ezért a bevezetésre alkalmas műszaki ötletek kivitelezésével, geves szakérték bevonásával kívánja közkinccsé tenni azt a nagy szellemi tő­két és kapacitást, amivel a kétkezi és szellemi dolgozók rendelkeznek. A cél az ötletek, a találmányok gyors megvalósí­tása, referenciapéldányok elkészítteté­se. A juhászat helyzete a megyében Gerjen közelében, a Duna mentén legel a nyáj Békésen legel a kukoricatarlón a nyáj, két loboncos fekete kutya vigyázza lép­tüket. A falka úgy ránézésre is lehet vagy kétszázas állomány. Meghatározhatatlan korú, napcserzett arcú, kevés beszédű ember támaszkodik a botjára. Néha iga­zít egyet az amúgy is jólálló kalapja pere­mén. Csak úgy, megszokásból. Oldalán tarisznya, benne rádió zörgeti a délelőtti percek unalmát. Reggelin túli időben vagyunk, bár a juhásznak mást jelent a Nap kelése, mint a többi embernek. Az úton suhanó autósok utasai közül sokban bizonyára megfogalmazódott már: jól megy ezeknek a birkás emberek­nek. Előrizgetik itt az őszi napsütésben a nyájat - ami ér vagy egy-két milliót -, az­tán szépen lefölözik a hasznot, és kész is a gazdag ember, a gazdag család...- Na, az is nagy birka, aki ilyet mond, meg az is, aki ezt elhiszi. Nem aranypénzt hullat a birka sem. - mondja kicsit moró- zus hangulatban a juhász. A Szekszárdi Állattenyésztési Vállalat állomásának vezetője, Bodoki József alig látszik ki a munkából, ha éppen nincs vi­déken akkor vagy szerződést köt, vagy telefonál.- A jövő évi kenyerünket „keressük” tulajdonképpen a munkatársaimmal, ezért a különösen sűrű program - mond­ja, miközben kiteríti papírjait, amelyeken a juhtenyésztés megyei adatai szerepel­nek.- Amennyiben röviden kellene értékel­nie a juhtenyésztés megyénkre vonatko­zó adatait, sikereit, gondjait, mit monda­na?- Akár létszámát, akár minőségét vizs­gálva, a megye nagyüzemi juhtenyészté­se abszolút mélyponton van. Természe­tesen most azt fogja kérdezni, hogy en­nek mi az oka... Több is van. Az üzemek­nél a jelenleg meglévő épületek állapota, állaga két-három üzemet kivéve siral­mas. Az ellenkezőjére egy kezemen tu­dok példát felsorolni, ilyen a Hőgyészi Ál­lami Gazdaság, a Bonyhádi Pannónia Téesz és a Paksi Dunamenti Téesz. A többi helyen az épületek zöme a hatva­nas években készült, a negyedszázad alatt jobbára csak használódott, de ko­moly anyagi ráfordítást nem látott. Mind­ezt persze a tőkehiány részben magya­rázza is. Maga a juhászat mint ágazat nem tudott kitermelni annyi nyereséget, hogy a rekonstrukcióra sor kerülhetett volna. A legtöbb-helyen nincs villany, nincs vezetékes vízellátás, szilárd burko­latú úthálózat..., a régi juhászgárda kiöre­gedett, a fiatalok pedig ilyen körülmé­nyek között nem hajlandók dolgozni, vagy csak nagyon kevesen. így a juhász­kérdés egyenes következménye a fent felsorolt okoknak.- A gépek utáni söprű szerepét szán­ják a birkáknak, azt tartják, a birka képes bármin megélni...- A juh sem él meg mindenen, még ak­kor sem, ha igen alacsony igényszintű állat is. Ha nyereséget akarunk elérni a tartásával, igenis igényes az elhelyezés­re, a takarmányozásra egyaránt. Ahol az alapkövetelményeknek sem igen tesz­nek eleget, meg egyéb tényezők is sújt­ják a juhtartást, ott a gazdaságosság rit­ka vendég.- Ráfizetéses juhászatra mondana példát.- A gazdaságosság hiánya miatt szá­molta fel az állományát például a duna- kömlődi, az iregszemcsei és a kölesdi szövetkezet, itt is elhelyezési gondok je­lentkeztek, és nem volt megfelelő szaktu­dású juhász sem, aki az állományok mel­lett dolgozott volna.- Mekkora állományról beszélhetünk Tolna megyében nagyüzemi szinten?- A megyei juhállomány 27 ezer 700 anyabirjeát számlál. Ha a számokat vizs­gáljuk, akkor abból kiderül az is, hogy az állomány az 1984. évinek már csak a 74,4 százaléka. A megye állománya a ko­rábban meghatározott céloknak megfe­lelően a fésűs merinói tenyésztésre állt át, így ehhez igazodóan ennek a tenyész­tése folyik jelenleg is. Összességében a minőség az állományoknál megfelelő, a gond viszont ott van, hogy az anyaállo­mány elöregedett.- Ennek valószínűleg szintén anyagi okai vannak.- Valóban. A közgazdasági szabályo­zórendszer megjelenéséig a húsárak ar­ra kényszerítették a juhtartó üzemeket, hogy a veszteségek csökkentése érde­kében az utánpótlásnak való állatokat is vágóállatként értékesítsék, ez pedig csökkentette a tenyészanyagutánpótlá- sát. Itt van egy példa erre is: amíg 1984- ben a megyében 350 darab kost értéke­sítettünk, addig az idén ez a szám éppen a tizede, mert 35 darab. Gondot okozott a bárányszaporulat alakulása is, de ve­gyük alapul azt, hogy egy 18-20 kilós te­jesbárányért 110 forintot fizetnek kilo­grammonként, tehát durván egy-egy ál­latért 2-2200 forintot kap az eladó. így már érthető, hogy el is adják. Az üzemek igyekeztek húsként értékesíteni a pénz miatt az állomány egy részét. A tenyész­állat-értékesítésben is gondok jelentkez­tek. Mégpedig komoly gondok, mind a kos-, mind az anyaállomány területén. Jerkebárányt pedig továbbtenyésztésre egyáltalán nem lehetett eladni.- Összesen 66 téesz és állami gazda­ság van a megyében. Hányán tartanak juhot?- Két állami gazdaság és 25 szövetke­zet, tehát a nagyüzemeinknek megköze­lítően a fele, de mintegy 10-12 üzemben olyan alacsony a juhlétszám, hogy csak egy-egy nyájat tartanak fönn, aminek a létszáma 4-600 állat. Ilyen például Kurd, Magyarkeszi, Varsád, a legnagyobb állo­mány pedig a Hőgyészi Állami Gazda­ságban (2800 anyaállat), Bonyhádon (2000 fölött) és Pakson, a Dunamenti téeszben (szintén 2000 fölött) van.- Mi lesz a juhtenyésztés jövőjével?- A jelen pillanatban már élő közgaz­dasági szabályozók segítenek. Az épü­letfelújításra, -korszerűsítésre ötven szá­zalék állami támogatás igényelhető. Ha öreg, selejt anyaállatot értékesít a gazda­ság az állami szektornak, az alapáron fe­lül 8 forint állami támogatásban is része­sül kilónként. A kiselejtezett anyaállat he­lyére fiatal állomány pótlásakor 800 forint vehető fel darabonként. Ha az állomány növelésre kerül, akkor is jár a juttatásnak ez a része. A tenyészkosnál az elit és az első osztályú kosok után 7-10 ezer forint támogatás kapható, itt csak az alapárat kell kifizetni. Mindezek figyelembe véte­lével várhatóan a jövő évben megáll az állományok létszámának csökkenése, talán mérsékelt növekedés is várható. A szabályozók megjelenése utáni állapotot még nem lehet összességében értékelni ugyan, de már mutatkoznak kedvező tendenciák. Egy-két üzem juhtartásra kí­ván berendezkedni, a meglévő épületeit így kívánja hasznosítani például az öcsé- nyi Kossuth, ők 4-500 jerkét kívánnak el­ső lépésben vásárolni.- Nem beszéltünk még a magángaz­dákról.- A juhállomány itt tovább növekszik, ami egyértelműen azzal magyarázható, hogy másképp jelentkeznek a költségek mint a nagyüzemben. Nincs 8 órás mun­kaidő, nem számítanak munkabért, haj­naltól napestig legeltetnek, sokat dolgoz­nak. A legutóbbi felmérés szerint a me­gyében 20 ezer anyajuh van a magán­gazdák kezében, 5 darabtól egészen 5-600-ig. Családi és közös vállalkozá­sok keretében is csinálják. Négyen-öten vásároltak állományt és alkalmaznak egy juhászt... Majdnem eléri azt a létszámot az anyajuhállomány, mint a nagyüzemi gazdaságoké. Azt, hogy az új adórend­szer mit hoz majd, még nem lehet tudni.- Nincs ellentmondás itt a kettő között: a magánjuhászat kifizetődő, a nagyüzemi nem?- A gazdaságoknál, ahol kicsi az állo­mány, nem várható nagy nyereség sem, a tartási, takarmányozási hiányosságok miatt nem is tudják azt kihozni az állo­mányból, mint amire-az képes lenne. Ezekből következhet az is, hogy eseten­ként a vezetés látókörének a perifériájára kerül a juhászat, a nem megfelelő nyere­ség miatt.- Mit tesznek, és tehetnek Önök min­dennek a megváltoztatására?- Elsődlegesen igyekszünk a megyei nagyüzemeket kiváló minőségű apa- és anyaállománnyal ellátni. Azokban az üzemekben, ahol törzskönyvezést folyta­tunk, a tartási és takarmányozási szem­pontokra részletesen kiterjedő szaktaná­csokat adunk.- Mint szakember, mit vár a jövőtől?- Az eddig bevezett szabályozórend­szert jónak tartom, de állandóan figye­lemmel kell kísérni az ágazat helyzetét, amin célszerű még tovább javítani. Már csak azért is, hogy még egyszer ilyen eset ne fordulhasson elő, hogy a 24. órá­ban kelljen lépni, amikor a juhtartási kedv a mélypontra süllyedt. SZABÓ SÁNDOR Fotó: CZAKÓ SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents