Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
1986. október 25. Képújság 5 Hónig-pusztai halászok Az októberi hajnal párákkal ijesztgeti a Napot, így kora reggel még ahhoz is elég bátor, hogy az egész napra ráijesszen. A Bonyhádi Pannónia Tsz Hónig-pusztai halastava körül alig mozdul az élet, még a gémek is búsan egylábaznak a sekély pocsolyásban. Itt-ott sirálycsapat sivitel kevés meggyőződéssel. Kiszolgált lakókocsi körül asszonyok ülnek a fűben és falatoznak. A férfiak megint külön, egy kupacban állva esznek. Egy marokban van most a sonka, a kenyér meg a késői paradicsom, másikban a dikics, mert azért az férfikézbe illő szerszám. A combig érő csizmák bokában átkötve, tán így nem húzza ; mélybe őket az iszap. j- - Na, kezdjünk neki emberek - mondja Götz János halászmester, hogy aztán egyszerre kezdje marokba göngyölve felemelni a harminc méteres húzóhálót tizenöt férfi. Osztják a távolságot egymás között, indulnak a cuppogó iszapon át. Már az elején egy leragadt csizma nyomán a mocskos sárba huppan valaki. Nagy nevetés.- Na tessék, most úgy nézek ki, mint az egykori Unikumreklám! Beljebb gázolnak, osztják a hálót a húzáshoz készülve. A víz úgy térdig ha ér, de egy szakaszon van aki mellényig jár a sáros lében. Sirályok hada röppen fel a kiapadt mederrészből, ahol már repedezik a föld, csúfolódnak a halászok csapatával, akik nyugalmukat háborgatják. Egy kör után kicsit messzebb földet érnek. Magányos varjú kiabál, mintha az is csúfolódna, kár ebben a szép őszi reggelben a hálót húzni. A tó medrében sok száz madár lábnyoma az ásító ürességből már száradó fatuskó meredezik a napra. A halászmester áll a karéjba húzott háló közepén és keveset szól, nem is hangos. Régi, bevált csapat tagjai indultak az idei húzásnak is. Egy apró pontyivadék maradt el egy lavórnyi vízben, onnan kíván szabadulni. Götz János lehajol és a hálón belülre dobja.- Egyenesen kétfelé indulni, úgy, úgy... gyere beljebb még vagy öt métert! - szól az utasítás. Az apacsfákkal a meder alját kotorva megindulnak az emberek. Az apacsfa vezeti a hálót a két marokra fogott apacsfát meg a halászmester egyik segítője vezeti.- Ne állj meg! Ne állj meg, húzzad, ha szakadsz is! - biztatták egymást az egyre súlyosbodó, egyre nehezedő háló érzete nyomán. Nekifeszültek a kötélnek, pedig a lábon már jól áthűlt a csizma, az overállok sem voltak befűtve. Egyre több hal pacskolja hálón belül a vizet, szorulnak a terelés nyomán a nyak felé, ahol mélyebb a víz. A kötélvég már kiért a partra, onnan is segítenek. Asszonyok is.- Figyeljetek! Süppedek. - kiabált valaki.- Sűrűbben kell lépni - noszogatják újra nevetve. Kéri az erőt a súlyos háló, dagadnak az izmok, szűkül a kör. Menekülő halak súrlódnak a csizmáknak ütődve. Az emberek már csak tíz méterre vannak a zsiliptől. Már ragyog a napsütéstől a vlj£, a sok haltól olyan az, mint egy óriási kerek ezüsttálca, de ezért szél járja át a nádast, susog is az annak nyomában. Káprázat a vízre nézni, csupa csillogás az, de itt is, ott is hallani a megnyugtató megállapításokat: - Van ám bőven a hálóban... Egyszer megakad minden, még a hórukkra sem fogad szót se kötél, se háló. A húzásra visszaránt, mint a rakoncátlan ló. Elakadt. Hiába emelgetik, nem megy tovább. Csónak kerül a vízbe, bele a halászmester. Hosszú karó turkál a vízbe, viszi a csónakot. Ketten már megint majd nyakig gázolnak a lében. Micsoda ellentétek?! A parton meg vagy húsz kosár és a válogatóasztal árvul puskaporszárazon.- Megindult, gyerekek! Csak nem megállni - hangzik az utasítás. A halászmester először emeli a hangját, meg vele a hálót is. Későn érkezett fiatalember lebegteti nagy vigécen kötényét. - Megmutassam mi van alatta? - kérdezi az asszonynépet, de bár ne tenné, mert a válasz sem késik.- Én fiam, azzal nem is dicsekednék - ugratja egy válogatásra érkezett menyecske. A csizmák alatt már kemény a talaj, a hálót vasrudak rögzítik a parthoz. Belül nagy a nyüzsgés...- Lesz ám béka - kiáltanak fel és keresik a „békás” embert, aki nem kerül elő. Mintha ezernyi gyerektenyér verné, paskol- ná a vizet, olyan hangot ad a befogott halcsapat. A szák nekitámasztva vár a zsilip mellett, az egynyaras pontyok válogatóasztalra kerülnek. Akad busa is, meg keszeg... Mérleg bólogat a parton, innen már egyforma munka várja a halászok csapatát. Mérés, hordás, válogatás, megint hordás. A másik tóba, hogy jövőre nagy pontyok lehalászására gyűljön össze ez a csapat. SZABÓ SÁNDOR és GOTTVALD KÁROLY riportja Kétszáz mázsa a hálóban Több mint húsz ember munkájával partot ér a „tanya' Götz János halászmester Megakadt a háló? Sárosán, kifulladva Egy kosár egynyaras! Halászmarasztaló iszapban
