Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
4 "nÉPÜJSÀG 1986. október 25. Rendhagyó születésnap Egy este a szekszárdi felsővárosi asszonyklubban „összedanoltam egy szép plecsnit” Kopogtatnak az ajtómon, s a lehető legjobb hangulatban lép - dehogy lép, perdül - be Füri Józsefné - Nagy mulatságra, nagy ünnepre készülődünk, de titkokban ám - halkltja le hangját. - Tudja, a Maminak, a Szegedi néninek lesz a nyolcvanadik születésnapja október 22-én. A felsővárosi' olvasó asszonyok klubja pdig hétfőnként „üzemel”. Úgy gondoltuk, meglepjük a Mamit. Annak rendje-módja szerint megköszöntjük. De ő erről semmit nem tud. Talán még eszébe sem jutott, hogy születésnapja lesz... Nézzen át estefelé. Csak egy órácskára, - s amikor természetesen rábólintok a hívásra, máris folytatja, de ezúttal nem szóval, hanem dallal. A legújabb népdallal, amit mostanában tanult, igazán nagyon szép, hangja úgyszintén. Tehát átnéztem a klubba. Oda betérni mindig öröm, s mi több, hasznos is. Annyi mindent lehet tanulni ezektől a kedves, idős asszonyoktól. Szép dalokat, jó kis recepteket, tanulságos történeteket, de hallható ott frappáns tévékritika, meggyőző könyvajánlat, egy- egy hazai vagy külföldi város szépségeiről szóló kiselőadás, sőt, még kedves és pletykás történetek is ismerősről, idegenről egyaránt. Tehát az elmúlt hétfő estén vagy negyven asszony jött össze a klubban. Majd kocsikeréknyi tortát sütöttek Szegedi Istvánná tiszteleté? re, aki e finomság és a rengeteg virág láttán igencsak küszködött a könnyeivel.- Nem gondoltam én semmire, de olyan furcsa volt, hogy a lányom, Zsófi - együtt járunk ide mindig - csak úgy űzött, hajtott, hogy készüljek és menjek már. Aztán jött az egyik barátnőm, karon fogott és indultunk is. A kapuból még visszakiáltottam, „hát te, lányom?”, de csak úgy tett, mint aki serényen készülődik... Hát persze, jött érte Margitka, akit szintén a lányomnak tartok, s együtt hozták el a sok „cuccot”. Aztán Pintérné - őt is Zsófinak hívják - felkö- szöntött. De nagyon szépen. Az egyik asszony közben felszeleteli a tortát, s ki is osztja a jókora szeleteket. Mindenki jóízűen falatozik, csak Bözsi néni kezében olvadozik a csoki- krémes sütemény... Hol erre, hol arra mosolyog, hol ide, hol oda válaszol, s maga sem érti, hogy „miért-e nagy megtiszteltetés”, hiszen most tartják a névnapját a klubban a Rozáliáknak, az Ilonáknak, a Máriáknak és a Terézek- nek. Aztán lassan fogyogatni kezd a tortaszelet, s közben kikerèkednek a szép történetek. Először egyik utóbbi:- Bányásznapra meghívtak bennünket Máza-Szászvárra. Ott egy klubba is hivatalosak voltunk. Egy bányászklubba. Csakhogy ezt mi előbb nem tudtuk, csak amikor beléptünk. Hát csupa-csupa férfi. Beszélgettünk mindenről. Aztán amazok dalolni kezdtek. De nagyon szépen. Amikor elcsendesedtek, mondom magamnak, most te jössz, Bözse! és elkezdtem énekelni egy nótaösszeállítást. Majd meg a kukoricást. Erre azt mondta a vezető, hogy nagyon szépen nótáztam, ezért megajándékoznak. Kaptam egy érmét, amire az van írva: 200 éves a Mecseki bánya. Hát, összedanoltam egy szép plecsnit. Ki is raktam otthon az üveges szekrénybe - és következik a Máza- Szászváron előadott műsor, más nótákkal, népdalokkal is kiegészítve. Bözsi néni hangja még most is igen szépen cseng és sok gyakorlást tanúsít. Pedig kórusban soha nem énekelt. Annál többet az autóbuszokban, melyek külföldre vitték a klub többi tagjával együtt oly sokszor. Volt már a Szovjetunióban, Csehszlovákiában többször is, járt Erdélyben is. És énekelt a mezőn rengeteget.- Nagyon szegények voltunk. Ketten laktunk anyámmal. Apám még akkor elhagyott bennünket, amikor még meg sem születtem. Szóval még más gyerek játszott, én már a rokka mellett ültem. Aztán kint a földön is... rengeteget énekeltünk. Amikor iskolába jártam, mindig a térképet nézegettem. Arról ábrándoztam, hogy de jó lenne utazni, sokat utazni. Dehát abban az időben? Tudja mikor voltam először Pesten? Menyasz- szony koromban, mert a vőlegényem ott volt kőműves.- Aztán voltam málteros lány is. Nem szégyenlem. Úgy gondoltam, inkább fakapával kapálok, mint elmenjek cselédnek valaki házához. Közben hallom, hogy Füri Józsefné olvasnivalót ajánl valakinek. Egy Kodo- lányi-könyvet. „Mert amikor azt olvasom, otthon érzem magamat az OrmánPulitzer, az újság király Emlékezés a kalandos életű, világhírűvé vált magyar származású szerkesztőre Az amerikai polgárháború utolsó előtti évében New York-ban, a City Hall közelében hangos szóval, muzsikával folyt az önkéntesek toborzása. 1864 őszén Carl Schurz ügynök csábította a Lincoln-lovasezred harcosai közé a kalandra, katonai dicsőségre vágyókat. Éppen egy vékonydongájú legény került eléje. Jelentkezési lapjáról néhány adat. Neve: Joseph Pulitzer. Kora: 17 év. Születése helye: Makó, Magyarország. Az ügynök, akinek a létszám volt a fontos, alkalmasnak találta és katonává fogadta az ifjút... Katonai pályáról álmodott A Maros menti Makó városában 1847. június 19-én jegyezték be a mat- rikulába Pulitzer Fülöp és Berger Eliz József nevű fiának születését. A jómódú apa terménykereskedő, aki a 48-as szabadságharc idején a délvidéki seregek élelmezője. Amikor a kis József nyolcéves, a család Pestre költözött. Ott Lajos nevű testvére hirtelen elhunyt, s nemsokkal később súlyosan megbetegedett az apa is. Tüdővész ragadta el 47 éves korában, 1858-ban. Az egykori vagyon elúszott. Az özvegy és az árvák számára a mindennapi kenyér is gond lett. József 16 esztendős kora óta katonai pályáról álmodott. Elhagyta Pestet. Az osztrák, majd a porosz hadseregnél próbálkozott. Fiatal kora, testi gyengesége és rossz látása miatt azonban alkalmatlannak találták. Újabb terv: az akkor még sikerrel harcoló Miksa mexikói császár hadseregében remélte a katonai pálya megkezdését. Az amerikai államok közti polgárháborúra gondolva az újvilágba hajózott. Amikor New Yorkba ért, elfogyott az utolsó centje. Éhezett, parkok padjain aludt. Végül is Carl Schurz segítségével teljesedett be vágya: felvehette a kék egyenruhát. Kilenchónapos katonai pályafutásáról ellentétes adatok vannak. Végül 1865 júliusában leszerelték. Obsittal és néhány dollárral a zsebében ismét New Yorkba került. Bálnavadász, halottégető Mint sok ezer sorstársa, nem jutott munkához. Nyomorgott. Egyszer megkísérelte, hogy a French Hotel előcsarnokában, valamelyik párnázott karosszékben pihenjen. A szálló portása azonban kiutasította. Aligha sejthette akkor, hogy a kopott ruhás fiatalember egykor majd milliomos sajtókirályként tér oda vissza. De még csak 1865 őszét mutatja a naptár. Mint bálnavadász folytatja küzdelmes életét. Gőzhajó fütőjeként kerül St. Louisba. Itt előbb kompon dolgozik, majd a kikötőben napszámosként. Később pincér, öszvérhajcsár. A déli államokban pusztító kolerajárványt behurcolják St. Louisba. A fiatalember a temetőben talál munkát. Élete legnehezebb szakaszában kevés keresete nagy részét könyvekre költi, élelemre, ruhára alig jut valami. Olvas, tanul, művelődik. Váratlanul kerül a jobb jövő felé vezető útra. 1866- ban megszerzi, az amerikai állampolgárságot, jogi tanulmányokba kezd és újságíró lesz. Riporter, politikus... Akkor az egykori toborzóügynök, Carl Schurz a Westliche Post főszerkesztője. Egy louisianai cukornádültetvényre szerződtetett és becsapott munkások ügyét írja meg Pulitzer. A riporter elviszi a Westliche Posthoz. Erre az írásra felfigyel a főszerkesztő. Heti 10 dolláros fizetéssel riporternek szerződteti. A szerkesztőség legszorgalmasabb munkatársáról hamar kiderül, hogy született újságíró. Nemsokára a politikai rovat élére kerül. Közéleti szerephez is jut. 1869 decemberében, az időközi választáson mint a Republikánus Párt jelöltje képviselőként mandátumot szerez. Az oroszlánkörmök A politika és a sajtó terén egyre ismertebb Joseph Pulitzer neve. Huszonöt esztendős korában már jelentős publicista. A Westliche Post társtulajdonosa és egyik vezetője lesz. Az 1873- as esztendő több szempontból is nagy fontosságú az egykor koldusszegény bevándorolt életében. A New York Sun washingtoni politikai tudósítójának Ságban.” Bözsi néni pedig így folytatja: Meg sem mondom, hogy hány éves voltam, amikor valóra váltak az álmaim - és huncutul kacsint, hiszen jól tudjuk, hogy születése napja van, s azt is, hogy hányadik. Sőt, azt is, hogy tizenkét esztendeje tagja a klubnak. Most mindenki Sebők Lászlónéra figyel. ő a klub vezetője, s fontos dolgokat közöl:- Kérem, hogy jövő hétfőre mindenki hozza el a tablóképet. Mert ahogyan megállapodtunk, megint csináltatunk tablót, ahogyan öt évvel ezelőtt... Több táskából máris előkerülnek a fotók. Nézegetik az asszonyok egymásét, itt-ott megállapítják, hogy fiatalosabb rajta a tulajdonosa, mint öt esztendővel ezelőtt. Például Káldiné, Mariska néni. szerződteti. Megnősül. Az előkelő társaságok ünnepelt szépsége, Kate Davis, Jeffersonnak, a déli államszövetség volt elnökének unokahúga lesz a felesége. Megvásárolja a Post Dispath napilapot, amelyet St. Louis Post Dispatch címen jelentet meg. Gazdasági reformokat követel az új lap, amely a gazdagok erőteljesebb adóztatását kívánja. Leleplezi a megvesztegetőket és a csalókat. A Post Dispatch példányszáma, népszerűsége egyre emelkedik. A World főszerkesztője Albert testvére is Amerikában telepedett le. New Yorkban neves újságíró lett. Ö hívta fel fivére figyelmét 1883-ban, hogy a The New York World válságos helyzetbe került, és eladó. Bár a szakemberek megkísérelték lebeszélni, Joseph Pulitzer 350000 dollár készpénz és 130 000 dollár adósság átvállalása fejében megszerezte a csőd szélén álló napilapot. Tudja, hogy merész vállalkozásba kezdett, mert William Hearst újságkirály, a Journal főszerkesztője a nagy ellenfele. Öt kell utolérni, túlszárnyalni. A megújhodott The World első számai nagy feltűnést keltenek. A beköszöntő hangsúlyozza, hogy a demokrata lapot a nép ügyei, érdekei szolgálatának szánták. Feltárnak minden közéleti hibát. A World új főszerkesztője a legjobb újságírókat, rajzolókat szerződteti a szokásos heti fizetés duplájáért. Aranykupolás újságpalota A World sajtó nagyhatalom lett. Főszerkesztőjét már újságkirálynak nevezik. Nagy események idején a példányAztán megállapodnak a „díszvendégek” névsorában, majd abban, hogy ki milyen süteményt készít, milyen üdítőt hoz... Majd a későbbi programokról is szó esik: november végén a fővárosba kirándulnak, s megnéznek egy előadást az Operett Színházban. Többen jelentkeznek, néhányuknak megjegyzésük van:- Ha elcsúszna a dolog december 5-e utánra, akkor rám ne számítsatok, mert a férjemmel üdülni megyünk a Balatonra.- Én nem mehetek, mert babát várok. A hetedik unokámat! Bözsi néni a lányára néz, összebólintanak... V. HORVÁTH - GOTTVALD szám meghaladja az egymilliót. A kiváló publicista sohasem tagadta magyar származását. Amikor Munkácsy Mihály 1886-ban amerikai kőrútján bemutatta a Krisztus Pilátus előtt című alkotását, a World szinte naponta ír róla. A művész tiszteletére rendezett díszvacsorán Pulitzer mondott köszöntőt. Gyűltek a dollármilliók. A sajtókirály elhatározta, hogy újságpalotát építtet. Megvásárolta a French szállodát, amelynek előcsarnokából kiutasították. Ennek helyén létesült a World aranykupolás palotája. Az alapkőletételkor a főszerkesztő ve* zércikket írt. Ebben a haladás zászlaja alatt az igazi demokratikus eszmékkel azonosítja magát. Pulitzer beváltotta ígéretét. Napilapja a legszínvonalasabb újság lett. A ritka sikert és mesébe illő vagyont szinte emberfeletti munkával érte el az újságkirály Amikor a csúcsra ért, már súlyos beteg volt. A sok éjszakai munkában szemideg- sorvadást kapott, majd megvakult. A világtalan, akaraterős ember jachtján járta a világot, de bárhol is volt, kapcsolatban állt újságjával, amelyet irányított. Vezércikkei mindig nagy feltűnést keltettek Sokat tett az újságírók képzése terén is Még életében milliós alapítványa tette lehetővé, hogy a New York-i Kolumbia Egyetemen újságírói szak létesüljön. A World főszerkesztője nem élhette meg a világhírűvé vált intézmény megnyitását. Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1911 október 28-án meghalt. Végrendeletében intézkedett, hogy a legkiválóbb újságírók, írók és művészek jutalmazására alapítvány szülessen. A Pulitzer-díj, amelyet évenként ítélnek oda, 1917 óta a leg-* nagyobb elismerésnek, kitüntetésnek számít. RITTER ALADÁR „Kóstolják meg ezt is!” A hétfő esték mindig szépek... Az ünnepelt toalettjét lánya igazítja
