Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

4 "nÉPÜJSÀG 1986. október 25. Rendhagyó születésnap Egy este a szekszárdi felsővárosi asszonyklubban „összedanoltam egy szép plecsnit” Kopogtatnak az ajtómon, s a lehető legjobb hangulatban lép - dehogy lép, perdül - be Füri Józsefné - Nagy mulatságra, nagy ünnepre készülődünk, de titkokban ám - halkltja le hangját. - Tudja, a Maminak, a Sze­gedi néninek lesz a nyolcvanadik szü­letésnapja október 22-én. A felsővárosi' olvasó asszonyok klubja pdig hétfőn­ként „üzemel”. Úgy gondoltuk, meglep­jük a Mamit. Annak rendje-módja sze­rint megköszöntjük. De ő erről semmit nem tud. Talán még eszébe sem jutott, hogy születésnapja lesz... Nézzen át es­tefelé. Csak egy órácskára, - s amikor természetesen rábólintok a hívásra, máris folytatja, de ezúttal nem szóval, hanem dallal. A legújabb népdallal, amit mostanában tanult, igazán nagyon szép, hangja úgyszintén. Tehát átnéztem a klubba. Oda betér­ni mindig öröm, s mi több, hasznos is. Annyi mindent lehet tanulni ezektől a kedves, idős asszonyoktól. Szép dalo­kat, jó kis recepteket, tanulságos törté­neteket, de hallható ott frappáns tévé­kritika, meggyőző könyvajánlat, egy- egy hazai vagy külföldi város szépsé­geiről szóló kiselőadás, sőt, még ked­ves és pletykás történetek is ismerős­ről, idegenről egyaránt. Tehát az elmúlt hétfő estén vagy negyven asszony jött össze a klubban. Majd kocsikeréknyi tortát sütöttek Sze­gedi Istvánná tiszteleté? re, aki e finomság és a rengeteg virág láttán igencsak küszködött a könnyeivel.- Nem gondoltam én semmire, de olyan fur­csa volt, hogy a lányom, Zsófi - együtt járunk ide mindig - csak úgy űzött, hajtott, hogy készüljek és menjek már. Aztán jött az egyik barátnőm, karon fogott és indul­tunk is. A kapuból még visszakiáltottam, „hát te, lányom?”, de csak úgy tett, mint aki serényen készülődik... Hát per­sze, jött érte Margitka, akit szintén a lányom­nak tartok, s együtt hoz­ták el a sok „cuccot”. Aztán Pintérné - őt is Zsófinak hívják - felkö- szöntött. De nagyon szépen. Az egyik asszony közben felszeleteli a tortát, s ki is osztja a jó­kora szeleteket. Min­denki jóízűen falatozik, csak Bözsi néni kezé­ben olvadozik a csoki- krémes sütemény... Hol erre, hol arra mosolyog, hol ide, hol oda vála­szol, s maga sem érti, hogy „miért-e nagy megtiszteltetés”, hiszen most tartják a névnapját a klubban a Rozáliáknak, az Ilonáknak, a Máriáknak és a Terézek- nek. Aztán lassan fogyogatni kezd a tortaszelet, s közben kikerèkednek a szép történetek. Először egyik utóbbi:- Bányásznapra meghívtak bennün­ket Máza-Szászvárra. Ott egy klubba is hivatalosak voltunk. Egy bá­nyászklubba. Csakhogy ezt mi előbb nem tudtuk, csak amikor beléptünk. Hát csupa-csupa férfi. Beszélgettünk min­denről. Aztán amazok dalolni kezdtek. De nagyon szépen. Amikor elcsende­sedtek, mondom magamnak, most te jössz, Bözse! és elkezdtem énekelni egy nótaösszeállítást. Majd meg a ku­koricást. Erre azt mondta a vezető, hogy nagyon szépen nótáztam, ezért meg­ajándékoznak. Kaptam egy érmét, ami­re az van írva: 200 éves a Mecseki bá­nya. Hát, összedanoltam egy szép plecsnit. Ki is raktam otthon az üveges szekrénybe - és következik a Máza- Szászváron előadott műsor, más nó­tákkal, népdalokkal is kiegészítve. Bözsi néni hangja még most is igen szépen cseng és sok gyakorlást tanú­sít. Pedig kórusban soha nem énekelt. Annál többet az autóbuszokban, me­lyek külföldre vitték a klub többi tagjával együtt oly sokszor. Volt már a Szovjet­unióban, Csehszlovákiában többször is, járt Erdélyben is. És énekelt a mezőn rengeteget.- Nagyon szegények voltunk. Ketten laktunk anyámmal. Apám még akkor el­hagyott bennünket, amikor még meg sem születtem. Szóval még más gyerek játszott, én már a rokka mellett ültem. Aztán kint a földön is... rengeteget éne­keltünk. Amikor iskolába jártam, mindig a térképet nézegettem. Arról ábrándoz­tam, hogy de jó lenne utazni, sokat utazni. Dehát abban az időben? Tudja mikor voltam először Pesten? Menyasz- szony koromban, mert a vőlegényem ott volt kőműves.- Aztán voltam málteros lány is. Nem szégyenlem. Úgy gondoltam, inkább fakapával kapálok, mint elmenjek cse­lédnek valaki házához. Közben hallom, hogy Füri Józsefné olvasnivalót ajánl valakinek. Egy Kodo- lányi-könyvet. „Mert amikor azt olva­som, otthon érzem magamat az Ormán­Pulitzer, az újság király Emlékezés a kalandos életű, világhírűvé vált magyar származású szerkesztőre Az amerikai polgárháború utolsó előtti évében New York-ban, a City Hall közelében hangos szóval, muzsikával folyt az önkéntesek toborzása. 1864 őszén Carl Schurz ügynök csábította a Lincoln-lovasezred harcosai közé a ka­landra, katonai dicsőségre vágyókat. Éppen egy vékonydongájú legény ke­rült eléje. Jelentkezési lapjáról néhány adat. Neve: Joseph Pulitzer. Kora: 17 év. Születése helye: Makó, Magyaror­szág. Az ügynök, akinek a létszám volt a fontos, alkalmasnak találta és katonává fogadta az ifjút... Katonai pályáról álmodott A Maros menti Makó városában 1847. június 19-én jegyezték be a mat- rikulába Pulitzer Fülöp és Berger Eliz József nevű fiának születését. A jómó­dú apa terménykereskedő, aki a 48-as szabadságharc idején a délvidéki sere­gek élelmezője. Amikor a kis József nyolcéves, a csa­lád Pestre költözött. Ott Lajos nevű test­vére hirtelen elhunyt, s nemsokkal ké­sőbb súlyosan megbetegedett az apa is. Tüdővész ragadta el 47 éves korá­ban, 1858-ban. Az egykori vagyon elú­szott. Az özvegy és az árvák számára a mindennapi kenyér is gond lett. József 16 esztendős kora óta katonai pályáról álmodott. Elhagyta Pestet. Az osztrák, majd a porosz hadseregnél próbálko­zott. Fiatal kora, testi gyengesége és rossz látása miatt azonban alkalmat­lannak találták. Újabb terv: az akkor még sikerrel harcoló Miksa mexikói császár hadse­regében remélte a katonai pálya meg­kezdését. Az amerikai államok közti polgárháborúra gondolva az újvilágba hajózott. Amikor New Yorkba ért, elfo­gyott az utolsó centje. Éhezett, parkok padjain aludt. Végül is Carl Schurz se­gítségével teljesedett be vágya: felve­hette a kék egyenruhát. Kilenchónapos katonai pályafutásáról ellentétes ada­tok vannak. Végül 1865 júliusában le­szerelték. Obsittal és néhány dollárral a zsebében ismét New Yorkba került. Bálnavadász, halottégető Mint sok ezer sorstársa, nem jutott munkához. Nyomorgott. Egyszer meg­kísérelte, hogy a French Hotel előcsar­nokában, valamelyik párnázott ka­rosszékben pihenjen. A szálló portása azonban kiutasította. Aligha sejthette akkor, hogy a kopott ruhás fiatalember egykor majd milliomos sajtókirályként tér oda vissza. De még csak 1865 őszét mutatja a naptár. Mint bálnavadász folytatja küz­delmes életét. Gőzhajó fütőjeként kerül St. Louisba. Itt előbb kompon dolgozik, majd a kikötőben napszámosként. Ké­sőbb pincér, öszvérhajcsár. A déli álla­mokban pusztító kolerajárványt behur­colják St. Louisba. A fiatalember a te­metőben talál munkát. Élete legnehezebb szakaszában ke­vés keresete nagy részét könyvekre költi, élelemre, ruhára alig jut valami. Olvas, tanul, művelődik. Váratlanul ke­rül a jobb jövő felé vezető útra. 1866- ban megszerzi, az amerikai állampol­gárságot, jogi tanulmányokba kezd és újságíró lesz. Riporter, politikus... Akkor az egykori toborzóügynök, Carl Schurz a Westliche Post főszer­kesztője. Egy louisianai cukornádültet­vényre szerződtetett és becsapott munkások ügyét írja meg Pulitzer. A ri­porter elviszi a Westliche Posthoz. Erre az írásra felfigyel a főszerkesztő. Heti 10 dolláros fizetéssel riporternek szer­ződteti. A szerkesztőség legszorgalma­sabb munkatársáról hamar kiderül, hogy született újságíró. Nemsokára a politikai rovat élére ke­rül. Közéleti szerephez is jut. 1869 de­cemberében, az időközi választáson mint a Republikánus Párt jelöltje képvi­selőként mandátumot szerez. Az oroszlánkörmök A politika és a sajtó terén egyre is­mertebb Joseph Pulitzer neve. Huszo­nöt esztendős korában már jelentős publicista. A Westliche Post társtulaj­donosa és egyik vezetője lesz. Az 1873- as esztendő több szempontból is nagy fontosságú az egykor koldusszegény bevándorolt életében. A New York Sun washingtoni politikai tudósítójának Ságban.” Bözsi néni pedig így folytatja: Meg sem mondom, hogy hány éves voltam, amikor valóra váltak az álmaim - és huncutul kacsint, hiszen jól tudjuk, hogy születése napja van, s azt is, hogy hányadik. Sőt, azt is, hogy tizenkét esz­tendeje tagja a klubnak. Most mindenki Sebők Lászlónéra fi­gyel. ő a klub vezetője, s fontos dolgokat közöl:- Kérem, hogy jövő hétfőre mindenki hozza el a tablóképet. Mert ahogyan megállapodtunk, megint csináltatunk tablót, ahogyan öt évvel ezelőtt... Több táskából máris előkerülnek a fo­tók. Nézegetik az asszonyok egymásét, itt-ott megállapítják, hogy fiatalosabb raj­ta a tulajdonosa, mint öt esztendővel ez­előtt. Például Káldiné, Mariska néni. szerződteti. Megnősül. Az előkelő társa­ságok ünnepelt szépsége, Kate Davis, Jeffersonnak, a déli államszövetség volt elnökének unokahúga lesz a felesége. Megvásárolja a Post Dispath napila­pot, amelyet St. Louis Post Dispatch cí­men jelentet meg. Gazdasági reformokat követel az új lap, amely a gazdagok erő­teljesebb adóztatását kívánja. Leleplezi a megvesztegetőket és a csalókat. A Post Dispatch példányszáma, népszerűsége egyre emelkedik. A World főszerkesztője Albert testvére is Amerikában telepe­dett le. New Yorkban neves újságíró lett. Ö hívta fel fivére figyelmét 1883-ban, hogy a The New York World válságos helyzetbe került, és eladó. Bár a szakem­berek megkísérelték lebeszélni, Joseph Pulitzer 350000 dollár készpénz és 130 000 dollár adósság átvállalása fejé­ben megszerezte a csőd szélén álló napilapot. Tudja, hogy merész vállalko­zásba kezdett, mert William Hearst új­ságkirály, a Journal főszerkesztője a nagy ellenfele. Öt kell utolérni, túlszár­nyalni. A megújhodott The World első számai nagy feltűnést keltenek. A beköszöntő hangsúlyozza, hogy a demokrata lapot a nép ügyei, érdekei szolgálatának szán­ták. Feltárnak minden közéleti hibát. A World új főszerkesztője a legjobb újságí­rókat, rajzolókat szerződteti a szokásos heti fizetés duplájáért. Aranykupolás újságpalota A World sajtó nagyhatalom lett. Fő­szerkesztőjét már újságkirálynak neve­zik. Nagy események idején a példány­Aztán megállapodnak a „díszvendé­gek” névsorában, majd abban, hogy ki milyen süteményt készít, milyen üdítőt hoz... Majd a későbbi programokról is szó esik: november végén a fővárosba kirán­dulnak, s megnéznek egy előadást az Operett Színházban. Többen jelentkeznek, néhányuknak megjegyzésük van:- Ha elcsúszna a dolog december 5-e utánra, akkor rám ne számítsatok, mert a férjemmel üdülni megyünk a Balatonra.- Én nem mehetek, mert babát várok. A hetedik unokámat! Bözsi néni a lányára néz, összebólinta­nak... V. HORVÁTH - GOTTVALD szám meghaladja az egymilliót. A kiváló publicista sohasem tagadta magyar származását. Amikor Munkácsy Mihály 1886-ban amerikai kőrútján bemutatta a Krisztus Pilátus előtt című alkotását, a World szinte naponta ír róla. A művész tiszteletére rendezett díszvacsorán Pulit­zer mondott köszöntőt. Gyűltek a dollármilliók. A sajtókirály el­határozta, hogy újságpalotát építtet. Megvásárolta a French szállodát, amely­nek előcsarnokából kiutasították. Ennek helyén létesült a World aranykupolás pa­lotája. Az alapkőletételkor a főszerkesztő ve* zércikket írt. Ebben a haladás zászlaja alatt az igazi demokratikus eszmékkel azonosítja magát. Pulitzer beváltotta ígéretét. Napilapja a legszínvonalasabb újság lett. A ritka si­kert és mesébe illő vagyont szinte em­berfeletti munkával érte el az újságkirály Amikor a csúcsra ért, már súlyos beteg volt. A sok éjszakai munkában szemideg- sorvadást kapott, majd megvakult. A vi­lágtalan, akaraterős ember jachtján járta a világot, de bárhol is volt, kapcsolatban állt újságjával, amelyet irányított. Vezér­cikkei mindig nagy feltűnést keltettek Sokat tett az újságírók képzése terén is Még életében milliós alapítványa tette le­hetővé, hogy a New York-i Kolumbia Egyetemen újságírói szak létesüljön. A World főszerkesztője nem élhette meg a világhírűvé vált intézmény megnyitását. Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1911 október 28-án meghalt. Végrendeleté­ben intézkedett, hogy a legkiválóbb új­ságírók, írók és művészek jutalmazására alapítvány szülessen. A Pulitzer-díj, ame­lyet évenként ítélnek oda, 1917 óta a leg-* nagyobb elismerésnek, kitüntetésnek számít. RITTER ALADÁR „Kóstolják meg ezt is!” A hétfő esték mindig szépek... Az ünnepelt toalettjét lánya igazítja

Next

/
Thumbnails
Contents