Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-24 / 251. szám
2 Képújság 1986. október 24. Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) nyosabb helyzetbe hozza. Vitathatatlan, hogy a születések számának kívánatos növekedéséhez - az egyéb feltételek mellett - a házasság szilárdságára, tekintélyének növekedésére, az iránta való nagyobb bizalomra is szükség van. A házasság szilárdsága a gyermekek eredményes felnevelésének is a legbiztonságosabb feltétele. Természetesen a túlzó általánosításoktól is óvakodnunk kell. Nem szabad azt állítani - mert nem így van -, hogy minden kétszülős család kiválóan neveli a gyermekét, ezzel szemben az egyszülős családban, vagy szülő nélkül nevelkedő gyermekek mind veszélyeztetettek, helytelenül neveltek. Mindamellett gondolni kell a bírósági statisztika adataira. A gyermekek veszélyeztetettségének legdrámaibb mutatója a fiatalkorúak bűnözésének statisztikája. E statisztika szerint a gyermekek 15 százaléka nevelkedik egyszülős családban, illetőleg szülők nélkül. Közülük kerül ki arányukat két és félszer meghaladóan >- a fiatalkorú bűnözők 43 százaléka. Az évente állami gondozásba kerülő, mintegy 4800 gyerek közül csak 1800 való olyan családból, ahol a szülők együtt élnek. Statisztikai adatok támasztják alá azt a tényt is, hogy a társadalmi beilleszkedési zavarok általában összefüggnek a családi viszonyok kedvezőtlen alakulásával, így: 1982-ben a férfi bűnelkövetők közt az elváltak száma, amely évről évre nőtt, több mint négyszerese volt a házasokénak; a női bűnelkövetők között az elváltak a férjesek háromszorosát tették ki. Az öngyilkosok között 1984-ben két és félszer annyi elvált volt, mint házasságban élő. A nyilvántartott iszákosok között háromszor annyi az elvált, mint az együttélő. Vitathatatlan tehát, hogy a kiegyensúlyozott házasság védelmet nyújt mind a társadalomnak, mind az egyénnek a deviáns késztetésekkel, magatartásokkal szemben, a felbomlott családi élet viszont fokozza a veszélyt. Fokozni kell a családvédelmi erőfeszítéseket Az előbbiekben is körvanolazott nyomós okok - társadalmi és egyéni érdekek - elkerülhetetlenné teszik államunk, kormányunk számára, hogy a családi viszonyok védelme és az ifjúság fejlődésének elősegítése terén eddig is tett erőfeszítéseit fokozza. A szükséges intézkedések kidolgozása a kormány népesedéspolitikai, szociálpolitikai, ifjúságpolitikai és egyéb társadalompolitikai határozatai alapján már folyamatban van. A jognak a házasélet demokratikus normáira való nevelő szerepe az utóbbi időkben elhalványodott: a házasságokat túlnyomórészt a felek közös kérelmére bontják fel, s a bíróság nem tájékozódhat ilyen esetben a házasélet történéseiről, a végleges megromlás okairól, nem értékelheti a felek magatartását, a házasság megszűnéséért viselt felelősségüket. Ez is hozzájárult bizonyos téves nézetek elterjedéséhez. A bíróságon a váló felek és jogi képviselőik többször adtak hangot annak a véleményüknek, hogy a házasság a házastársak magánügye, úgymond „magánszerződés”, amelynek megszüntetése csakúgy elhatározásukon múlik, mint a megkötése. A bíróság csupán adminisztrációs szerepet tölthet be a bontás kimondásánál, éppúgy, mint az anyakönywezetö a kötésnél; ne is avatkozzon tehát be ügyeikbe. E felfogásból egyenesen következik az a másik téves feltételezés, hogy az állam - a társadalom - érdektelen a házasélet alakulásával szemben, ezért nem támaszt a házastársak magatartásával és döntésével szemben követelményeket, amelyek megsértéséhez nem is kíván következményeket fűzni. A családi viszonyok megszilárdításában a szemléletformálásnak e formáját és eszközeit nem lehet alábecsülni: az elmúlt években például - már a törvény tervezetének előkészítését megelőzően is - a jogászok felhívták a közvélemény figyelmét a családbomlásoknak az egyéni és társadalmi érdekekre hátrányos következményeire, a házastársi és szülői felelősség fokozódásának szükségességére. Bizonyára e figyelemfelhívások is közrejátszottak abban, hogy némi - szerény - eredményeket sikerült elérnünk. A statisztikák is jelzik, hogy bár a válások száma az utóbbi években összességében nem csökkent, de az előző két évtizedben tapasztalt évenkénti ütemes növekedése 1982 óta megállt, stagnál; s különösen örvendetes, hogy a házasság első hat évében - a fiatalabb házasok között - kevesebb a válás, mint korábban. Bár a nemzetközi tapasztalatok szerint egy új törvény hatálybalépése körüli időben némileg növekszik a bontóperek száma, remélhető, hogy a kedvező tendencia nem változik, s hosszabb távon a házassággal és a családdal kapcsolatos szemlélet és beállítódás a fejlődés szükségleteinek megfelelően fokozatosan átalakul. A házasság nem magánszerződés Ehhez azonban szükséges, hogy a törvény egyértelmű legyen azokban a kér-, désekben, amelyekben a közvélemény és a társadalmi gyakorlat bizonytalanná vált. A beterjesztett javaslat szabályai kifejezésre juttatják, hogy a házasság nem magánszerződés, hanem olyan jogintézmény, amelyet a bíróság közös nyilatkozat esetén is.a végleges és helyrehozhatatlan megromlás objektív tényének vizsgálata és a békítés megkísérlése után bonthat csak fel. Az állam nem érdektelen a házastársj magatartásokkal szemben, előírja a felelős házastársi és szülői magatartást, s arra hárítja a családbomlás negatív jogkövetkezményeit, akinek ez a helyzet felróható. Törvényünknek - a közakaratot is kifejezve - a házasság szilárdságának és tartósságának követelményéből kell kiindulnia, ezt kell szabályaival elősegíteni. A házasságok sikerének, tartósságának alapvető feltétele a helyes párválasztás. Ebben azonban a jog nem befolyásolhatja a férfiakat és nőket. Csupán annyit tehet, hogy az éretlen házasságkötési elhatározások elé korlátot állít a házasságkötési korhatár javaslat szerinti 18 évre való felemelésével. A válásra vonatkozó jogi szabályok módosításánál is az a kiindulási pont: a válás feltételeinek bizonyos fokú megszigorításával, a keresetek gyakoribb elutasításával sem érhető el az, hogy a zátonyra futott kapcsolatból is házasság váljon a jogi kötelék fenntartásával Végezetül a miniszter olyan résztémákról beszélt, amelyek a törvényjavaslat előkészítésének menetében a legtöbb vitát váltották ki. A házasságkötési korhatárnak a nők esetében is 18 évre felemeléséről egyebek között azt mondta: a javasolt új szabályozónak itt az a célja, hogy akadályozza meg az éretlen fejjel, jóformán gyermekkorban kötött házasságokat. Az elváltak helyzetének, egyben a gyermekeik sorsának, nevelkedési feltételeinek javítása a célja - mondta - a javaslat azon szabályainak, melyek a gyermeküktől válás folytán különélő szülők jogkörét szélesítik. A kiskorúakról való állami gondoskodásnak a korábbinál differenciáltabb rendszerét építi ki a javaslat, s a gyermek érdekéhez és a szülői felelősséghez igazodó, többlépcsős rendszert vezet be. (A kiskorúakról való állami gondoskodás teljes rendszerét, működési szabályait további magas szintű jogszabályok rendezik majd.) Gyermektartásdíj- A tartásdíjról és a házastársi volt közös lakás használatáról szóló új szabályozással az elvált házasok - és gyermekeik - helyzetének méltányosabb rendezése a cél - hangsúlyozta Markója Imre.- A gyermektartásdijról - folytatta - a gyermek tényleges szükségleteit, mindAz Országgyűlés őszi ülésszakán Gáspár Sándor, Németh Károly, Kádár János és Lázár György az ülésteremben két szülő kereseti-jövedelmi viszonyait figyelembe véve kell dönteni, s a körülményektől függően gyermekenként - a kötelezett keresetének 15-25 százaléka közötti skálán, az eddigieknél rugalmasabban kell meghatározni. A vagyoni viszonyok törvényes rendezése Megemlítette: a javaslat a házasok autonómiáját tovább bővítve, most azt is lehetővé tenné, hogy vagyoni viszonyaikat a törvényes házastársi vagyonközösségi rendszer szabályaitól eltérő módon, szerződéssel rendezzék. Ennek az új jogintézménynek a bevezetését nálunk egyrészt az indokolja, hogy a magánszemélyek vállalkozásának kockázata és anyagi felelőssége növekedett, s e körülmények között lehetővé kell tenni, hogy az ilyen tevékenységet nem folytató házastárs mentesüljön a sikertelen gazdasági tevékenység következményei alól, melyek egyébként őt is terhelnék. E szabályozással másrészt az a cél, hogy a házasságkötés elöttről származó jövedelmek, vagy a szülőktől, rokonoktól kapott jelentős vagyoni értékek különvagyoni jellegét a másik házastárs elismerje. Felhívta Markója Imre a figyelmet az apaság megállapítására vonatkozó szabályok korszerűsítésére. - A javaslat szerint - mondta - a származás bizonyosságáról minden perbe vitt esetben meg kell a bíróságnak győződnie, s részletes bizonyítás alapján kell dönteni abban az esetben is, ha az anya az apaként megjelölt férfival huzamos ideig együtt élt, illetőleg huzamos időn át kapcsolatot tartott vele. Megszűnik az a - sok visszaélésre is lehetőséget adó - helyzet, hogy bármely férfi, aki az anyával a fogamzási időben érintkezett, tartásdíj fizetésére kötelezhető. Ha ugyanis e férfi apasága nem állapítható meg, tartásdíj fizetésére sem lesz kötelezhető. Következetesebbé kívánja tenni tehát a javaslat azt az elvet, hogy az apaságnak a biológiai származás tényén kell alapulnia, s hogy a tartási' kötelezettség a gyermek vér szerinti apját terheli. Befejezésül a miniszter kérte a törvényjavaslat elfogadását. Ezután megkezdődött a napirend vitája. A napirend vitája DR. ANTALFFY GYÖRGY (Csongrád m. 9. vk.) az Országgyűlés jogi igazgatási és igazságügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója felszólalásában hangsúlyozta, hogy a bizottsági vitát élénk érdeklődés kísérte. A felszólalók többsége egyetértett a törvénymódosítás céljaival és jogi megoldásaival, de ugyanakkor jelentős számú módosító javaslat is elhangzott. Egyetértés alakult ki abban, hogy átfogó család- és ifjúságvédelmi intézkedési programra van szükség, mert a család szerepének erősödése nem érhető el kizárólag a családjog feszközeivel. Több képviselő bírálta a törvényjavaslatot, arra hivatkozva, hogy nehezebbé teszi a házasság felbontását, holott - álláspontjuk szerint - az eljárás elhúzódása csak elmérgesíti a családon belül kialakult feszült helyzetet. GÁZSITY MILUTINNÉ (Baranya m. 12. vk.), a sellyei általános iskola drávasztárai tagiskolájának vezetője elsősorban a család és iskola kapcsolatából adódó gondokra tért ki, amelyek főként az aprófalvas településhálózatú Baranya megye kistelepülésein jelentkeznek. LÁSZLÓ BÉLA (Szabolcs-Szatmár m. 14. vk.), a fehérgyarmati városi pártbizottság első titkára szerint a család napjainkban nem tud eleget tenni sok hagyományos, századok hosszú során át gyakorolt feladatának. A gazdaság, a társadalom szerkezetének módosulásával azonban már nem is tehető alkalmassá arra, hogy visszanyerje régi funkcióit, elsősorban azért nem, mert a családi nevelés fő letéteményesei, az édesanyák munkájáról a társadalmi munkamegosztásban nem lehet lemondani. Ezért az iskolának szükségképpen át kell vállalnia a hagyományos családi funkciók némelyikét. . Bozsó Jánosné felszólalása Ezután BOZSÓ JÁNOSNÉ (Tolna m. 7. vk.), a gyönki általános iskola igazgatója következett. Engedjék meg. hogy mint anya és mint gyakorló pedagógus mondjak véleményt a családjogi törvény módosításáról. - Mondotta a többi közt Bozsó Jánosné. - Életünk legfontosabb egysége a család került a jogalkotás középpontjába. A jogalkotók felelőssége mindig nagy. Most úgy érzem, még fokozottabb a felelősség. Olyan módosító törekvéseket kell megfogalmazni, amely a kedvezőtlen társadalmi jelenségeket mérsékli. Megakadályozza a családi kapcsolatok lazulását, a családbomlásokat. Csökkenti a veszélyeztetett gyermekek számának növekedését. A kedvezőtlen tendenciák a mi megyénkben, Tolna megyében is megállapíthatók, 1975-ben 863 bontópert jegyzett a statisztikánk, 'sajnos 1985-ben 1093 bontóper volt. A törvény rhódositásának legfőbb iránya a gyermek érdekét szolgálja, a gyermek védelmét tűzi célul. Egyetértek a módosítás azon céljával, mely a családi kapcsolatok további erősítését szolgálja. Kiemelném annak fontosságát, hogy a család tagjainak egymás iránti felelősségvállalását növelni kell. Biztosítani kell á házastársak egyenlőbb teherviselését a családon belül, hogy az egyéni érdek egyre nagyobb érvényrejutása ne lazíthassa tovább, ne növelhesse ugrásszerűen a családbomlások számát. Fontosnak tartom, hogy a módisítás a társadalom igazságérzetét jobban kielégítő jogalkalmazás lehetőségét tegye lehetővé, igazodjon a megváltozott körülményekhez, legyen differenciáltabb. Egyetértek a házasság- és családvédelemmel, a házasságban és családban a házastársak egyenjogúságát védő módosítással, a szülői felelősség fokozását, az ifjúság fejlődésének és nevelésének előmozdítását szolgáló intézkedésekkel. Helyeslem, hogy ne kaphasson jogvédelmet a közösségi érdekekre tekintettel nem lévő magatartás, mely a család felbomlását idézheti elő. Tudom, ma a válások számának növekedése világjelenség, mégis vallom és nevelő munkám során minden erőmmel aű szeretném a rámbizottak leikébe plántálni, tudatukba vésni, hogy a család a szocialista társadalomnak is a iegfontosabb alapsejtje. A szocialista társadalomban is a nemzet továbbélésének alapköve, ezért minden eszközzel védeni kell. A törvényi szabályozás módosításától csak részben várható eredmény. Megvizsgáltam, hogy az iskolái nevetés mit tud ennek érdekében tenni. Felelősséggel mondom, hogy az életkori sajátosságokat figyelembe véve a tantervi program szerint évről évre bővülő tartalommal foglalkozunk a család témakörével. Érzelmi ráhatással nevelünk a család fontosságának értelmi megértésére. Tudatosítjuk, hogy az ember életében a legnagyobb biztonságot nyújtó tényező a család, amelyben megértésre, együttérzésre, segítségre, áldozatvállalásra számíthatnak a családtagok egymás részéről. A nevelés során feltárjuk azt is, hogy az élet legsúlyosabb krízisei is a családhoz tartozással függhetnek össze, mert semmiféle más kapcsolatban nem okoz olyan kint, bánatot a meg nem értés, a visszautasítás, a kihasználás, mintákkor, ha családja tagjai részéről tapasztalja valaki. A családot összetartó szeretet és megértés fontosságát megértik gyermekeink. Számtalanszor nehezíti a nevelői munkánkat, hogy az életben, a konkrét családban más a tapasztalásunk. A változó világban valamilyen állandóságo keresünk a családban. Biztos kikötőt ahová a gazdasági, társadalmi élet mindennapos próbatételei után visszahúzódhatunk erőt gyűjteni. Olyan családo szeretnénk amely kívül tud maradni gazdasági, társadalmi eseményeken belül harmóniát, szeretetet, békét nyújt, családi otthon melegének őrzésében nekünk, édesanyáknak, akár kimondjuk akár nem, nagyobb a felelősségünk. S ez a beismerés, azt hiszem, semmit nem von ie az egyenjogúság érvényesítéséből. Minden egészséges nőnek életcélja kell hogy legyen az anyaszerep vállalása Gyermekeink értelmes, becsületes felnevelése, a családi otthon melegének megőrzése megbecsülést kell, hogy kapjon. Mindezek mellett vallom, hogy ha a nő képességei és a család első munka- megosztása azt lehetővé teszi, bontakoztass ki tehetségét, képezze magát, vállaljon munkát, hiszen erre is szükség van jelen gazdasági körülmények között. De ne a családja árán, hanem a családért Ugyanez a véleményem az apák vonatkozása' ban a külön jövedelem hajszolásáról, ami gyakran azt a látszatot igazolja hogy a családért éjjel-nappal dolgozik de a családban, a gyermek nevelésében a legminimálisabbat sem teszi meg. Az apai szeretetet sem lehet forintösszeggé helyettesíteni. Bozsó Jánosné végezetül hangsúlyozta: A családdal kapcsolatos társadalm problémák megoldására a törvényi szabályozás módosításától csak részben várható eredmény, egyidejűleg összehangolt gazdasági, társadalompolitikai szociálpolitikai intézkedések meghozatalára is szükség van. KISS JÁNOS (országos lista) római katolikus címzetes kanonok hangsúlyozta a családi élet válsága aligha orvosolható különféle „sorompókkal”, törvénnyel. Ennek annál sokkalta mélyebben gyökere-
