Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

2 Képújság 1986. október 21. Hazaérkezett a magyar delegáció a béke-világkongresszusról Hazaérkezett Koppenhágából a ma­gyar békedelegáció, amely Sztanyik B. Lászlónak, az Országos Béketanács el­nökhelyettesének vezetésével részt vett a dán fővárosban megtartott béke-világ- kongresszuson. A küldöttség vezetője az MTI munka­társának nyilatkozva elmondta: a ren­dezvény időszerűségét és jelentőségét bizonyítja, hogy több mint 250 békeakti­vista kapcsolódott be a munkájába. A kongresszuson lehetőség nyílt arra, hogy minden réteget képviselő szemé­lyek találkozzanak egymással, s véle­ményt cseréljenek a békével kapcsola­tos problémákról. A tanácskozáson több olyan béke­szervezet tagjai is kifejtették álláspontju­kat, akik korábban nem vettek még részt hasonló rendezvényen. Ugyanakkor saj­nálatos, hogy valójában nem alakulhatott ki párbeszéd, vita a kongresszus nagy méretei miatt. Csak ritkán nyílt alkalom érvek és ellenérvek kifejtésére egy-egy kérdésben. így például a béke- és a kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos problé­mákkal foglalkozó műhely-megbeszélé­sen szó volt arról, hogy az emberiség jö­vője, s túlélése szempontjából a legna­gyobb veszélyt ma az atomfegyverek mind nagyobb felhalmozódása jelenti. Az atomenergia békés célú-felhasználásá­val kapcsolatosan felmerülő gondok, a biztonság megkérdőjelezése ehhez ké­pest másodlagos fontosságú kérdés. A hagyományos energiaforrások sem min­den kockázat nélküliek: a szén, az olaj nem kevésbé szennyezi a környezetet, mint az atomenergia. A kongresszuson többen meggyőződ­hettek arról: világszerte vannak mozgal­mak, amelyek egyetértenek abban, hogy nem szabad megengedni a nukleáris háború kitörését, a fegyverkezési ver­seny folytatódását. Minden eszközt fel kell használni arra, hogy az atomfegyve­rekkel rendelkező hatalmak felhagyja­nak a nukleáris fegyverkísérletekkel, s azokat az erőforrásokat, amelyeket ma fegyverkezésre fordítanak, a szociális jólét növelésére, az élet minőségének ja­vítására, az emberiség boldogulására hasznosítsák - mondotta végezetül a magyar küldöttség vezetője. Új gazdaságpolitikát sürget a Vietnami KP főtitkára Az arab külügyminiszterek csúcstalálkozót javasolnak Záróközlemény elfogadásával vasár­nap este véget ért a tuniszi fővárosban az Arab Liga külügyminiszteri tanácsának hét végén megkezdődött nyolcvanhato­dik ülésszaka. A tanácskozás résztvevői - mint azt a közlemény is tartalmazza - megállapodtak abban, hogy a „lehető legrövidebb időn belül össze kell hívni az arab államok csúcsértekezletét” a közel- keleten kialakult válságos helyzet rende­zési módozatainak megvitatására. A húsz arab állam és a PFSZ évek óta most jutott első ízben egységes állás­pontra a találkozó összehívását illetően. A legutóbbi arab csúcs a marokkói Fez­ben volt, 1982-ben. A résztvevők elítélték Elefántcsontpartot, mert elismerte Jeru­zsálemet Izrael fővárosaként és Tel Aviv- ból oda helyezte át nagykövetségét. Ele­fántcsontpart a negyedik nyugat-afrikai állam, amely szembehelyezkedett a Liga hat évvel ezelőtti határozatával, amely szerint egyébként meg kell szakítani a kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek elismerik Jeruzsálemet Izrael fővárosának. A tanácskozáson a tuniszi székhelyű Arab Liga tizenegy külügymi­nisztere és a PFSZ politikai osztályának vezetője, Faruk Kaddumi vett részt, a töb­bi tagállam alacsonyabb szinten képvi­seltette magát. Mai kommentárunk Egy bojkott anatómiája Haiti szigetén a Duvalier-rezsim megdöntése óta először került sor országos vá­lasztásokra. Hasonló nagyságú (pontosabban kicsiségű) országban ma már általá­ban egy-két napon belül közük a hivatalos végeredményt. Haitin nem. Szinte jelké­pes a kabinetnek az a bejelentése, hogy a voksolás „végleges” mérlegét az ország - és a világ - csak egy hét múlva tudhatja meg. Ha egyébként nem tudnánk, már ebből is kitűnhet, hogy Haiti 1986 őszén a föld­kerekség legelmaradottabb országai közé tartozik. Olyan mikrovilág ez, ahol nem­csak az eredményt gyorsan összegező komputerek sora, de a gyermekek növeke­déséhez (nemegyszer életben maradásához) szükséges minimális tejmennyiség is hiányzik. Ebből a környezetből érkezett az a hír is, hogy „a politikai pártok többsé­ge totálisan bojkottálta a szavazást". És ez rendkívül figyelemre méltó. Gondoljuk csak végig: Haitin évtizedeken át a Duvalier család diktatúrája fojtott meg mindent, ami csak valamelyest is demokratikus közéletnek lenne nevezhető; a terror rezze- netlen uralma itt valóban „apáról fiúra ” szállt: Papa Doc után Baby Doc következett. Aztán sokasodnak a hírek: a nagy patrónus, Washington is megelégelte a nemzet­közi szalonképtelenségnek ezt a fokát. A Potomac partján úgy döntenek, hogy Hai­tin meg kell előzni az „iráni szindrómát”, vagyis az Egyesült Államok számára egyértelműen hátrányos összeomlást. Rendszerváltozást kell tehát szorgalmazni - méghozzá úgy, hogy a diktatúra, a gyűlölt Duvalier familia bukása ne jelentse az amerikai pozíciók összeomlását. A hatalomváltás Haitin - egy kicsit a Fülöp-szige- teken történtekhez hasonlóan - amerikai segédlettel zajlott le. Ám a kezdeti eufóriát hihetetlenül hamar a kijózanodás, mondhatnánk, a kiábrándulás napjai váltották fel. Az a tény, hogy évtizedek óta várt szavazásra, ilyen előzmények után, ilyen keserű közegben került sor, nemcsak Haiti új (valóban új?) vezetésére, hanem az ameri­kai háttérre is furcsa fényt vetít. A mozaikokból összeálló kép elemzése valamennyi megfigyelő számára csak azt jelentheti, hogy a választási bojkott a Haitin igazi vál­tozást kívánó erők számára az egyetlen lehetőség maradt annak kinyilvánítására: „Nem ilyen lovat akartunk...” HARMAT ENDRE A finn külügyminiszter életrajza Csakis szemléletmódunk, elsősorban gazdasági felfogásunk megújításával, munkastílusunk, szervező- és káder­munkánk fejlesztésével kerülhetünk ki a jelenlegi rendkívül nehéz helyzetből - hangsúlyozta Truong Chinh, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak főtitkára, az államtanács elnöke. Truong Chinh programadó fontossá­gú, nyílt és keményen elemző beszédet mondott a hanoi pártértekezleten, amely a VKP VI. kongresszusára való felkészü­lés egyik utolsó állomása. A Politikai Bizottság határozatainak, valamint a KB kongresszus elé terjesz­tendő politikai beszámolójának kidolgo­zásakor egyetértésre jutottunk abban, hogy sok kérdésben felülvizsgáljuk a gazdaságpolitikát - mondotta a többi közt Truong Chinh. Az elmúlt esztendőkben sok hibát kö­vettünk el „a baloldaliság gyermekbeteg­ségeit” az idealizmust, az objektiv való­ság figyelmen kívül hagyásának hibáit - mondotta. - Különösen áll ez arra, hogy fejlesztési elsőbbséget adtunk a nagyméretű nehéziparnak, erőltettük a nagyüzemesítést, s főleg arra, hogy túl sokáig fenntartottuk a bürökratikus-ad- minisztratív, az állami elosztásra és szub­venciókra épülő gazdasági mechaniz­must. Mindez eltorzította gazdaságunkat, olyan terheket rótt rá, amelyek megha­ladták objektív anyagi és infrastrukturális lehetőségeit. Paavo Väyrynen, a Finn Köztársaság külügyminisztere 1946. szeptember 2-án született Keminben. Egyetemi tanulmányait 1965-ben fe­jezte be, s öt év múlva megszerezte az ál­lamtudományok kandidátusa címet. Már fiatalon bekapcsolódott a közélet­be: 1970-től egy éven át a miniszterelnök politikai titkáraként, majd - 1975-ig - az Északi Tanács titkárságának munkatár­saként tevékenykedett. Huszonkilenc éves volt, amikor közoktatásügyi minisz­terré nevezték ki. 1976-77-ben a munkaügyi, 1977 és 1982 között a külügyi tárca vezetésével bízták meg. 1983-tól ismét Paavo Väyry­nen Finnország külügyminisztere. A Centrum Pártban ugyancsak fiatal kora óta tölt be különböző tisztségeket. Pártját 1970-től képviseli a parlament­ben. 1972-ben a Centrum Párt alel nőké­vé, 1980-ban pedig elnökévé választot­ták. « Számos publikációja jelent meg, kö­zöttük - 1974-ben - A szegények ügye és a Változások ideje, majd - 1981-ben - a Kereskedelmi kérdések című alkotá­sa. Paavo Väyrynen nős, három gyermek apja. PANORÁMA BUDAPEST - Hazaérkezett Spa­nyolországból a Magyar Ellenállók, Anti- faiszták Szövetségének delegációja, amely Tömpe István, az MSZMP KB tagja, a szövetség alelnöke vezetésével részt vett Madridban a nemzetközi brigádok megalakulásának 50. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségsorozaton. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn bemutatko­zó látogatáson fogadta Leonard Vincent Appleyardot, Nagy-Britannai és Észak­írország Egyesült Királyság magyaror­szági rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Pa íme-bizottság - Palme nélkül Csak az Oíof Palme életét kioltó me­rénylet óta viseli hivatalosan is a nevét a bizottság, amely több mint hat éve igyek­szik - tágjai legjobb meggyőződése sze­rint - elősegíteni a leszerelés, a bizton­ság ügyét. Igaz, a márciusi „hivatalos ke­resztelő” előtt is Palme-bizottság néven emlegették a svéd politikus által életre hí­vott testületet, amelyben a világ különbö­ző részein élő, eltérő irányzatokat kévise- lő politikusok működnek közre, hangsú­lyozottan magánemberként. Palme maga sem viselt hivatalt a bizott­ság megalakításakor, 1980-ban, mint ahogy a 17 tag legtöbbjének kormány- tisztsége már a múlté; Cyrus Vance Ame­rikában, David Owen Angliában, Alfonso Garcia Robles Mexikóban volt korábban külügyminiszter, s a sor folytatható lenne. Igaz, Palme időközben ismét kormányra került, s a tagok sorában vannak olyan politikusok, akik bár nem kormánytagok, ám szakértői véleményük hazájukban nagyon is politikaformáló (élre kívánko- v” zik a szovjet Georgij Arbatov, vagy a nyu- * gatnémet ellenzéki szociáldemokrata le­szerelési szakértő, Egon Bahr). 1980-ban a bizottság életre hívásának konkrét célja volt: azt a megbízatást kap­ta, hogy készítsen jelentést az ENSZ 1982-es 2. rendkívüli leszerelési közgyű­lésére, felhasználva az évtizedes politi­kusi tapasztalatokat s nem utolsósorban a felismerés: semmi nem lehet fonto­sabb, mint a háború megakadályozása. A leszerelési tárgyalásoknak nem lehet alternatívája - vallották és vallják ma is a bizottság tagjai. Az első évek konkrét feladata gyakori, más-más színhelyen megtartott üléseket hozott, s ami ezzel járt: széles nyilvános­ságot a leszerelés kérdéseinek. „Amikor megkezdtük a munkát, az emberek még alig-alig beszéltek leszerelésről, annál többet fegyverkezésről” - nyilatkozta Olof Pälme a Der Spiegelnek 1982-ben, miután a jelentés elkészültével a bizott­ság hivatalos ENSZ-megbizatása véget ért. „Ma mindenki tudja, hogy a fegyver­kezés még csak a munkahelyek teremté­sének se a legjobb módja. Ténykedé­sünk két éve alatt világszerte tudatoso­dott az emberekben, milyen halálos ve­szedelmet rejt a háború fenyegetése” - fűzte hozzá, szinte értetlenül hallgatva a nyugatnémet riporternek azt a kérdését, van-e egyáltalán konkrét eredménye e kétéves megfeszített munkának. A „Közös bizton­ság” című jelentés gyakorlati megoldási javaslatokat tártál má­zott - a hadászati atomfegyverek, a kö­zepes hatótávolságú rakéták csökkenté­sére; a föld alatti rob­bantások beszünte­tésére; atomfegyver­mentes övezetek lé­tesítésére. Olyan té­mákat ölel fel tehát, amelyek ma, négy év­vel később épp any- nyira időszerűek. Nem lett egysze­Olof Palme rűbb a világ, s a remélt előrehaladás a le­szerelés irányában nem következett be. Ez a felismerés vezérelte a béke és biz­tonság ügye mellett elkötelezett politiku­sokat, hogy „A közös biztonság” című dokumentum 1982. áprilisi előterjeszté­se után csak féléves szünet következett, s a munka folytatódott. Sőt a bizottság bizonyos értelemben szélesítette tevékenységét, és 1984. ja­nuár elején a Brandt nevét viselő úgyne­vezett Észak-Dél bizottsággal közös ta­nácskozást tartott. A kapocs a két bizottság között kez­dettől fogva szoros; Palme-ék a Brandt által kezdeményezett Észak-Dél párbe­szédet tekintették a független szakbizott­ság munkájának - más tematikával ter­mészetesen, azt mintegy kiegészítve. A 25 európai, ázsiai, afrikai és amerikai országból érkezett közéleti személyisé­gek részvételével Rómában megtartott tanácskozáson a két problémakört ösz- szekötötték: azt vizsgálták, mennyiben okozza a fegyverkezés, a milliárdos ki­adás a gazdag Észak és a szegény Dél ellentétét, a gazdasági világválságot. 1984. november végén Chicagóban 22 ország képviselői tanácskoztak; nyi­latkozatuk inkább korábbi leszerelési ja­vaslatokat összegezett, azokat, amelyek reális alapul szolgálhatnak a gyakorlati megállapodásokhoz. Nem a Palme-bi- zottságon múlt, hogy legutóbbi, ez év ja­nuári, Új-Delhiben megtartott tanácsko­zásukon nem nyugtázhattak előrehala­dást 1980 tavaszához képest - pedig az sem volt szívderítő helyzet a NATO né­hány hónappal korábban elfogadott ket­tős határozatával. Most új veszélyek buk­kantak fel, a világ bonyolultabb lett, a fegyverek ijesztőbbek. Annál több ok van a béke védelmét szolgáló erőfeszítések egybehangolásá­ra - mondták. S talán a bizottság tagjaink szemé­lyes meggyőződését tükrözi, hogy a jövő kilátásait megítélve nem az amerikai csil­lagháborús tervek miatti csalódottságu­kat, hanem inkább az új szovjet leszere­lési javaslatok kiváltotta bizakodást he­lyezték előtérbe. Most ismét új a helyzet. Nemcsak a sajnálatos körülmény miatt, hogy a bi­zottság szellemi atyja most először nem lesz jelen a tanácskozáson. De új helyze­tet teremt a reykjavíki csúcs, a folyamat, amelyet a kézzelfogható eredmény nél­kül végződött, s a világ különböző térsé­geiben eltérően, - eredménynék, félsi­kernek, kudarcnak - értékelt találkozó beindíthat. Amihez a Palme-bizottság készsége­sen szolgáltatja szakértői segítségét, tü­relmes támogatását, s aminek érdeké­ben kész mozgósítani a közvéleményt. Igaz. Olof Palme nélkül, de Palme elvei­hez híven. SZÄSZI JÚLIA Az 1981-es moszkvai bizottsági ülés két neves résztve­vője: Georgij Arbatov, akadémikus (a képen balra) és Egon Bahr (jobbról). (A Népújság archívumából.) Lázár György, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke és Vár- konyi Péter külügyminiszter táviratban üdvözölte Javier Pérez de Cuellar-t abból az alkalomból, hogy újabb öt évre kine­vezték az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének főtitkárává. VARSÓ - Wojciech Jaruzelski a vaj­dasági pártértekezletek sorát záró kato- wicei vajdasági értekezleten tartott be­szédében rámutatott: az újonnan válasz­tott vajdasági pártbizottságokban az 1981-es 31 százalékról 50 százalékra nőtt a munkások és a parasztok aránya. A pártértekezletre meghívták a két szö­vetséges párt és a lengyel népfront, a PRON képviselőit és számos párton kívü­li közéleti személyiséget. MOSZKVA - A szovjet kormány meghívására hétfőn hivatalos látogatás­ra a Szovjetunióba érkezett Poul Schlüter dán miniszterelnök. A vendéget a re­pülőtéren Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet­unió minisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. TIRANA - Az Albán Munkapárt köz­ponti bizottsága szombaton teljes ülést tartott - közölte az ATA albán hírügynök­ség. Az ülésen a párt IX. kongresszusá­nak előkészítése volt napirenden. BUKAREST - Az atomfegyver-men­tes Európa megteremtését sürgette Ni- colae Ceausescu az őszi mezőgazdasá­gi ünnep, a „termés napja” alkalmából Olt megye széhelyén, Slatinán elmondott beszédében. Az RKP főtitkára, az RSZK elnöke hétfőn közzétett beszédében an­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy az Izlandon elért eredményeknek nem szabad kárba veszniük, még akkor sem, ha ezek csupán általános megálla­podások. BUENOS AIRES - Havannából ha­zatérve rendkívül érdekesnek nevezte Raul Alfonsin argentin államfő Fidel Castróval tartott két megbeszélését. Al­fonsin három európai országban - Spa­nyolországban, a Szovjetunióban és Franciaországban - valamint Kubában tett látogatást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents