Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

1986. október 18. KÉPÚJSÁG 9 Kuba Több cukornád­származék A cukor világpiaci árának csökkenése és várható alacsony szinten maradása ellenére Kuba nem fogja vissza a cukor­nádtermesztést és feldolgozást, de a cu­korgyártásnál nagyobb súlyt fektet a cu­kornád-származékok előállítására. A jelenlegi ötéves tervben körülbelül 15 százalékkal növelik a cukortermelést és a cukornád-termékek gyártását. Bő­vül a malmok teljesítménye, folytatódik a cukorgyári rekonstrukció és három új üzemet is létesítenek a szigetországban. A cukornád-származékok előállítását kiemelt kormányprogram szabályozza. A terv sikeres végrehajtása érdekében az önerőn és a hazai elgondolásokon kívül a külföldi tapasztalatokat is figye­lembe veszik. Ezért a Cukoripari Minisz­térium és a Cukoripari Szakemberek Egyesületének a rendezésében nem­zetközi cukoripari konferenciát hívtak össze Havannában. A tanácskozás 300 hazai és 60 külföldi vendége 25 elő­adást vitatott meg a cukornád-szárma­zékok különböző területeken történő hasznosíthatóságáról, az új energiata­karékos berendezések alkalmazható­ságáról, valamint a cukoripari energia- fogyasztás kérdéseiről. Kubában jelenleg 200 cukorgyár és egy sor cukoripari kutatóintézet üzemel. Ez utóbbiak fő feladata a cukornád-ter­mékek kínálatának bővítése, új szárma­zékok kifejlesztése és bevezetése a gyártási folyamatba. Sí m Roman Fajerman kedvencével Grisa, a fehér varjú Igen ritka jelenség a természetben a fe­hér varjú. Szokatlannak tűnt egy kalínyi- ni varjúpárosnak is, amikor a fészekben a fekete fiókák között megpillantották a hófehér kismadarat. Olyannyira, hogy el is tanácsolták a fészekből. Gyerekek ta­lálták meg a szerencsétlenül járt, árva kismadarat, gondjaikba vették, etették. Aztán elvitték egy ornitológushoz, Ro­man Fajermanhoz, aki igen sok madarat tartott otthonában. Grisának nevezték el a fehér kisvarjút. Grisa nagyon tehetséges tanítványnak bizonyult. Rövid idő alatt sok szót meg­tanult. Különösen a rövid nyelvtörőket szereti. Népszerű a városban is, már fil­mezték is. Kína Tengervíz a textiliparban Santung tengerparti tartomány legújabb textil­gyárának kartonnyomó üzemében tengervizet hasznosító gyártástechnológiát alkalmaznak a tex­tilminták nyomása és festése során. Az eljárás révén a hagyományos édesvizet kö­zönséges sós tengervízzel cserélik fel. Ennek ered­ményeként rövid időn belül csökkent a termékek önköltsége és jelentős mértékben javult a minősé­ge. Az új módszernek köszönhetően 40 százalékkal kevesebb festéket használnak és a kartonnyomási idő is a negyedére rövidült. Fiatal feltalálók és újítók A világon egy év alatt született találmá­nyokból a KGST-országok részesedése az elmúlt tíz év során 27,6-ról 48,4 szá­zalékra növekedett. E növekedésben nagy szerepük van a fiatal feltalálóknak és újítóknak - kezdte beszélgetésünket Gennagyij Karnavin, a Lenini Komszo- mol KB munkatársa, az „Ifjúsági tudo­mányos-műszaki alkotások” elnevezé­sű moszkvai központi kiállítás igazgató­ja. A szocialista országokban a találmá­nyok és újítási javaslatok közül minden negyedik szerzője fiatal ember. Ezek gyakorlati hasznosítása a Szovjetunió­ban évente mintegy egymilliárd rubel, az NDK-ban egymilliárd márka, Bulgáriá­ban több mint 100 millió leva gazdasági hasznot eredményez. A feltalálók sorá­ban a fiatal tudósok és mérnökök mellett munkások, főiskolások és általános is­kolások is találhatók. I- Van-e olyan jellemző terület, vagy ágazat, ahol a leginkább érezhető a fiatal feltalálók szerepe?- Az NDK-ban „A holnap mesterei” mozgalom keretében a legjobb eredmé­nyek a termelés intenzifikálási feladatai­nak megoldásában jelentkeznek, éven­te csaknem egymillióan jelentkeznek ja­vaslataikkal. Bulgáriában a fiatal alkotók a legfontosabb és legkorszerűbb tudo­mányos-műszaki programok realizálá­sában vesznek részt. Ide tartozik többek között a robottechnika és a számítás- technikai eszközök fejlesztése. Az el­múlt évben a fiatal feltalálók több mint 42 ezer javaslatot nyújtottak be. A Szovjet­unióban kiemelkedik az autóipar, a szerszámgépgyártás és az orvostudo­mány, de a fiatalok aktívan tevékeny­kednek a nukleáris energetika, a lézer- technika és -technológia, a mikroelekt­ronika és a biotechnológia terén is. Ötle­teik megvalósítására a Szovjetunióban egységes társadalmi-állami rendszert alakítottunk ki, e rendszer létrehozásá­nak kezdeményezö-motorja a Komszo- mol. Legfontosabb célunk most, hogy növeljük az ifjúság hozzájárulását az ország társadalmi-gazdasági fejleszté­sének felgyorsításához. 1985-ben a KGST-országok komplex tudományos­műszaki fejlesztési programot fogadtak el az ezredfordulóig. A fiatalok ennek megvalósításába is bekapcsolódtak - bekapcsolódnak. A szocialista orszá­gok ifjúsági szövetségei erre az idén áp­rilisban „Együttműködés” néven közös programot alakítottak ki.- Úgy mondják, hogy a korszerű tudo­mányt kollektívák „csinálják”. Ilyen szem­pontból igen nagy jelentősége van a rendsze­res tapasztalatcserének. Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban?- Az SZKP KB beszámolójában a párt XXVII. kongresszusán hangsúlyozta, hogy a szocialista országok tapasztala­tai és azok hasznosítása óriási tartalékot jelent az egész szocialista világ fejlődé­se szempontjából. Az „Együttműködés” ifjúsági program a fiatal tudósok és szakemberek kapcsolatainak jelentős kiszélesítését irányozza elő. Hatéko­nyaknak bizonyultak az ifjúsági szövet­ségek kezdeményezéseire megrende­zett nemzeti ifjúsági alkotói kiállítások, ahol bemutatkoznak a baráti országok fiataljai is, továbbá a nemzetközi kiállítá­sok. Az elmúlt év novemberében Bulgá­ria rendezte meg a Fiatal Feltalálók Vi­lágkiállítását, ez év júniusában Cseh­szlovákiában került sor a fiatal alkotók „Zenit” elnevezésű nemzetközi bemuta­tójára. Ami a moszkvai központi kiállítást illeti, úgy döntöttünk, hogy rendszere­sen szervezünk tanfolyamokat, verse­nyeket a KGST-országok fiatal feltalálói­nak, közös kiadásban információs és módszertani anyagokat jelentetünk me9 Melisz Msecjan Vállalkozó családok- A belorussziai Szilnyickij-kolhozban szinte az egész szarvasmarha-állományt szerződéses alapon a tagok családjai gondozzák. A kolhoz vezetősége szerződést köt a családokkal, melyben rögzítik az átadott szarvasmarhák számát és az elvégzett munkáért járó bért. Az előleget havonta folyósítják, de a végleges elszámolás csak az állatok leadása után történik meg. Minél nagyobb a szarvasmarha és minél jobb mi­nőségű a húsa, annál többet kap a család.- Észtország 46 gazdaságában (a nagy tejtermelő komplexumok mellett) 90 csa­ládi állattenyésztő telep található, s számuk állandóan nő. A családoknak a közös alapból szarvasmarhákat és kistraktorokat biztosítanak, megállapítják a tervezett ho- jamokat, a terv túlteljesítéséért pedig a béren felül jutalmat adnak. A családoknál tar­tott szarvasmarhák súlygyarapodása eléri a napi 800 grammot, éves tejhozamuk pe­dig az ötezer litert. Ezek a mutatók jobbak, mint a gazdaságokban (600 gramm és valamivel több, mint négyezer liter) és az önköltség is alacsonyabb... Számos hasonló példát lehetne még felsorolni. Mi történik a Szovjetunióban, kérdezhetné az olvasó. A tömeges kollektivizálás kezdete után 55 évvel, amikor az alacsony hatékonyságú családi gazdaságokból nagy mezőgazdasági szövetkezete­ket hoztak létre - a régi, kollektivizálás előtti mintára újjászületnek az egyéni gazda­ságok? Nem azt jelenti-e ez, hogy a kollektív mezőgazdasági termelésnek kimerültek a tartalékai és elavult? Egyszerűbben szólva: ez nem hátrafelé történő haladás? A nyugati sajtóban már megjelentek hasonló kijelentések. Hozzátehetjük ehhez, iogy az ilyen irányú aggodalmak a szovjet társadalom konzervativan, dogmatikusan gondolkodó részét is nyugtalanítják. Határozottan és bárminek az elhallgatása nélkül állíthatjuk: ezek a kijelentések és félelmek alaptalanok. Nincs visszaút és a Szovjet- jnióban senki sem keres ilyen utat. Szükségtelen mondani, hogy a gazdálkodás szocialista módszerei az eltelt fél évszázad alatt bebizonyították életképességüket, s a kollektív mezőgazdasági termelés változatlan marad. Egyszerűen ma arról van szó, hogy ez a struktúra rugalmasabban és sablonok nélkül alkalmazkodik a konkrét ermelési feltételekhez, azaz a kialakult rendszert tökéletesítik, s az összes tartalékot elhasználják. Hogy minden világos legyen, kezdjük az elején. Ismeretes, hogy az utóbbi döben - különösen a 80-as évekre szóló Élelmiszerprogram elfogadása (1982 má- usa) után - a falvakban egyre több kollektív vállalkozási szerződést kötnek. Ma már sz a munkaszervezés és a bérezés uralkodó formája, mindenekelőtt a növényter- nesztésben. Vállalkozás esetén a szakmunkások vagy kolhoztagok brigádja (10-20, maximum Î0 fö) szerződéses alapon termelőeszközöket, (földet, műszaki eszközöket, vagy ál­atokat) kap. Megjegyzendő, hogy ez nem változtatja meg a tulajdonviszonyokat: a öld, mint ahogyan eddig ís, az államé marad, a brigádnak átadott műszaki eszközök >s állatállomány pedig a kolhoz vagy szovhoz mérlegébe tartoznak. A brigádnak a :olhoz vagy szovhoz vezetőségével kötött szerződés feltételei szerint meghatározott nennyiségű mezőgazdasági terméket kell termelnie. A vállalkozó brigád bére egye- lesen arányos a leadott termék mennyiségével, és természetesen a minőségével. A kollektív vállalkozás egyik formája - specifikus körülmények között - a családi állalkozás. A hegyekben, az erdős vidékek kis területű termőföldjein, a nagy, egybe- ijggő táblák közötti részeken egy nagyobb brigád (30,20, sőt akár 10 fő) egyszerűen lem tud hatékonyan tevékenykedni. Ilyen esetekben a családok vállalják a munkát, s gy - ha a dolog jogi oldaláról beszélünk - a család lesz a kolhoz vagy szovhoz legkisebb, önálló elszámolás és gazdaságosság alapján tevékenykedő srmelési egysége. Érthető, hogy a családi vállalkozást nem lehet mindenütt alkalmazni. Mégis, elter- ísztésére nagyon sok lehetőség kínálkozik. Például csak az Orosz Föderációban - legnagyobb szövetségi köztársaságban - több mint 9 ezer olyan tejgazdaság van, hol a tehenek száma nem éri el a százat. Ezek a gazdaságok általában a kolhozok és zovhozok központi telepeitől távol, kis falvakban találhatók. Be is lehetne természe­ten „zárni" ezeket a gazdaságokat, és a teheneket áttelepíteni a központba. Tulaj- ionképpen így tettek a hatvanas-hetvenes években. Ez a gyakorlat vezetett ahhoz, ogy a távoli legelők és kaszálók kiestek a művelésből, az apró falvak pedig (5-15 áz) eltűntek, mivel lakóik a gazdaságok vezetőinek és a szociológusok számításai llenére nem a kolhozok és szovhozok központjába települtek át, hanem a városok- a, egy megszokott szabályt követve: ha már elköltöznek, akkor oda mennek, ahol alószínűleg jobb lesz. Ma ezekben a falvakban a családi szerződések segítségével elyreállitható, sőt bővíthető a korábbi termelés. Ez természetesen nem jelenti azt, ogy a nagyobb településeken nem kell ipari típusú állattenyésztő komplexumokat píteni. Egyszóval, a konkrét körülmények diktálják a munkaszervezés formáit és a jrmelés nagyságrendjét. Lev Voszkreszenszkij Az olvasómozgalom keretében sok ezren válnak könyv­barátokká Fiatal olvasók a főváros központi gyerekkönyvtára előtt Mongóliá Szakszervezetek a közművelődésért A szakszervezeti mozgalom mintegy öt­venéves múltra tekint vissza Mongóliá­ban, s ma tagjainak száma megközelíti a 400 ezret. A mongol szakszervezetek legfontosabb feladatai között tartják számon az országos közművelődési program teljesítését, a lakosság szak­mai és műveltségi szintjének emelését, kulturális színvonalának növelését. A szakszervezetek üzemeltetik a művelő­dési otthonok 70, a klubok 40 százalé­kát. A szakszervezetek által kínált szakis­mereti, művelődési és kulturális progra­mok valamennyi korosztályhoz utat ta­lálnak, s változatosságukkal, sokoldalú­ságukkal a legkülönbözőbb rétegek számára is vonzóak. Sok ezer mongol állampolgár vált a könyvek barátjává az olvasómozgalom segítségével. Rendez­nek a szakszervezetek képzőművészeti bemutatókat, tájékoztató jellegű filmvetí­téseket. Napjaink követelményeinek megfele­lően a szakszervezetek a korábbinál nagyobb figyelmet fordítanak a dolgo­zók ismereteinek gyarapítására, korsze­rűsítésére. Az oktatás e formájának ki­alakult hagyományai vannak a munká­sok közgazdasági iskoláiban. A tan­anyagot a szó legjobb értelmében az élet diktálja. A hallgatók elemzik a párt gazdaságpolitikájának kérdéseit, elemi ismereteket szereznek a gazdaságirá­nyításról, illetve megismerkednek új gazdaságirányítási mechanizmusok el­méletével. Az utóbbi három évben 120 ezren fejezték be tanulmányaikat eze­ken az iskolákon. Jelenleg a foglakozta- tottaknak mintegy a negyede látogat­ja a tanfolyamokat. Az iskola elvégzése sokféle haszon­nal jár mind a mun­kahely, mind a dol­gozó számára. Azok, akik részt vettek a közgazda- sági képzésben, aktívabbak társaik­nál, alkotóbb szel­lemben igyekez­nek ellátni munka­körüket. A VII. öt­éves tervben, 1980 és 1985 között a közgazdasági is­kolákba járó mun­kások és mérnö­kök a hatékonyságot és a munkamegta­karítást szem előtt tartó ötleteikkel, eljá­rásaikkal több mint 174 millió tugrik (kb. 720 millió forint) értékű hasznot hoztak a népgazdaságnak. A mongol szakszervezetek költségve­tésüknek harminc százalékát minden évben kulturális és oktatási célokra for­dítják. A közművelődési tervek valóra váltá­sát az állam az előző öt évben 10 milliárd tugrikkal (40 milliárd forint) támogatta. r *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents