Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

1986. október 18. Képújság 7 Megkérdeztük a tanácselnököt: Volt, nincs, lesz (?) Hol tart a rehabilitáció? Településfejlesztési elképzelések Dunaföldváron A szőlőhegyi művelődési ház sorsa A szerb templom szép vonalvezetésű kerítése elké­szült, a templomrekonstrukció.még várat magára. „Kirakatban” van a te­lepülés. Földrajzi elhe­lyezkedése miatt Duna- földvár egyike a legfor­galmasabb községeink­nek, ami idegenforgalmi szempontból is nagy fe­lelősséget ró település­politikájukra. Ennek szel­lemében, hogy az egykori kereskedő-hagyomány központi szerepkörét megőrizzék, a helyieket megtartsák és az eltele- pülteket visszacsalogas­sák, kezdték meg a köz­ség rehabilitációját a 80- as évek elején. Akkoriban sokat beszéltünk az el­képzelésekről, és együtt figyeltük a neves építé­szekből álló gárda segítő munkálkodását. Így nem­régiben érthetően kíván­csisággal töltött el a hír, hogy Makovecz Imre és csoportja megszüntette munkakapcsolatát a köz­séggel. Miután őt már meghallgattuk a község tanácselnökét, Antal Fe­rencet kérdeztük meg, hogy miért nem támogatták ezt a koncepciót.- Mi nem a Makona gmk-val kerültük összetűzésbe, hanem személy szerint Koppány Zoltánnal, aki Dunaföldvár fő­építésze volt. Ö a legapróbb részletekig ragaszkodott a tervrajzok kivitelezésé­hez, ezt pedig sok esetben anyagilag nem tudtuk követni.- Vagyis a nagyon igényes, de drága épületekre nem futotta a tanácsi költség- vetésből...- Másik oldalról is nyomás érkezett. Az OTP-beruházásban épülő 33 lakásos épületet úgy tervezték meg, hogy feltéte­lezhetően egymillió forint fölé rúgott vol­na a megvételi áruk. Erre pedig vevőt ta­lálni... Az OTP kérte, hogy módosítsanak az eredeti elképzelésen, miután ez nem történt meg, kérték fel a TOLNATERV-et.- Mennyire változik ezzel a „cserével” a rehabilitációval elkezdett településkép, nem fenyeget-e az egyedi tervezések alapján a stílustalan betonépítmények, kockaházak elterjedése? Egyszóval megtorpanást jelent-e a'váltás?- Továbbra is törekszünk a lapostetős épületek szürkeségének megszünteté­sére, az új terv is ennek figyelembevéte­lével, a környezetbe illeszkedő homlok­zati kiképzésekkel született meg. A ko­rábban, a Makona gmk által elkészített Béke tér tömbbelső teljes rendezési ter­ve szerint szeretnénk továbbvinni a vo­nalvezetést szabad építési területre is. Jelenleg folyik az általuk tervezett rend­őrségi szolgálati lakás és a kisiparos szolgáltató pavilonsor építése. A nemrég elkészült gyermekorvosi rendelő és szol­gálati lakás közötti területen egy stílusá­ban átmenetet képező közösségi épüle­tet szeretnénk emelni.- Milyen funkciót jelent az elnevezés?- Egyelőre két alternatíva van, a het- ven-nyolcvan négyzetméteres helyisé­get egészségügyi vagy művelődési célra fogjuk hasznosítani. Ma gondot jelent ugyanis a biztonságos rákszűrés, kér­dés, hogy az új rendelőben biztosítani le- het-e majd. Másrészt a művelődési ház­ban kevés a kiscsoportok foglalkozására megfelelő klubhelyiség.- Hogyha az alapellátást megemlítet­tük, nem hagyhatjuk ki a kereskedelem, az elképzelés szintjén létező abc kérdé­sét sem. Hol tartanak? |- Huszonnegyedik órában vagyunk. Szombatonként szinte elviselhetetlen a központi élelmiszerbolt zsúfoltsága. Most pályázatra nyújtottuk be elképzelé­sünket, a jövő év második felében kezd­jük a beruházást, és ebben az ötéves tervben mindenképpen átadjuk az új lé­tesítményt.- A műemlékvédelemben eddig is szép eredményeket tudhatnak maguk mögött, bár az utcákat végigjárva sok he­lyen még most is elszorul az ember torka.- Kritikus pontunk a szerb templom. Ennek rekonstrukciójához csak az egy­házfő hozzájárulásával kezdhetünk, őt azonban egyelőre nem tudtuk elérni. Tervünk az, hogy vallási funkciója mellett helytörténeti kiállítást helyezünk el itt, környékén pedig pihenőparkot alakítunk ki. Ennek első lépcsőjeként esztétikus ki­vitelben elkészült a kerítése. Védőparkot tervezünk a Szent János kápolna kör­nyékén is, és nagyobb beruházásunk lesz még a Vár étterem melletti épület fel­újítása, panzióvá alakítása, a vár körülöt­ti műemlékegyüttes sétáló körzetté for­málása.- Mindennek ellenére nem érzem an­nak biztosítékát, hogy egységes szellem­ben, kompromisszumokkal ugyan, de az esztétikus külső, a kisvárosi jelleg fígye- lembvételével emelnek minden épületet a településen. Az a benyomásom, hogy nincsen szakmailag hozzáértő gazdája, építésze, mint - tegyük hozzá - sok más helyütt.- Mint hangsúlyoztam, a korábbi terve­zők városvezetésével egyetértettünk, de nem tudtuk kompormisszumra késztetni őket. Ez eredményezte a „válást”. Min­denképpen szükségesnek tartjuk azon­ban egy főépítésznek a beállítását a kö­zeljövőben. Az általános rendezési terv előkészítését egyébként elkezdte már a Pécsi Tervező Vállalat. Több alternatívát, még pedig a hétköznapi ember számára is érthetően, jól szemléltetve kértünk a szakemberektől, hogy a társadalmi vita ne csak nevében, legyen nyíjt és demok­ratikus. T. Zs. Fotó: KAPFINGER ANDRÁS J\z épülő szolgáltatókor egyik részén már megnyílt a fagylaltozó Szekszárd-Szőlőhegy közigazgatási­lag-Szekszárdhoz tartozó, a városköz­ponttól öt kilométerre fekvő, közel ezer lélekszámú település. Valamikor szinte csak az őcsényi szőlősgazdák préshá­zait lehetett itt látni, ma már a legújabb stílusban épült családi házakra is rácso­dálkozhat az, ide látogató. Az évtizedek során sokan elköltöztek az itteni lakosok közül, s rengetegen ide is települtek más vidékekről. Egy dolog azonban nem vál­tozott: kikapcsolódásra, szórakozásra mindig vágytak a fiatalok, idősek egy­aránt. A szórakozáshoz pedig nemcsak idő és pénz - hely is kell. Vagyis kellene. Kultúrház. Ez az, ami nincs, illetve mintha nem is lenne Szőlőhegyen. Az épület, amelyben valamikor műkö­dött, a negyvenes évektől töltött be kö­zösségi szerepet, miután magánházból pártszékház lett. Művelődési házként funkcionált ezután 1950-56-ig, amikor is leégett. A helyreállítás során mozit is épí­tettek hozzá,- de az éves állagmegóvó munkák rendszeresen elmaradtak, így a ház kezdett egyre sérülékenyebbé válni, beázni. Működött benne közben óvoda, napközi otthon, volt színjátszás és népi­táncoktatás is. Itt ren­dezték a helyi szüreti bálokat, farsangi mulat­ságokat, amelyek még a környékbeli falvakból is idecsalogatták az embereket. Hosszabb ideig a szőlőhegyi lel­kes KISZ-tagok tartot­ták benne összejövete­leiket, vezetőjük többek között író-olvasó talál­kozót szervezett az ér­deklődőknek. Gondol­tak természetesen a nem KlSZ-korosztá- lyúakra is; a meghívott nőgyógyász szakorvos előadásaira az idősebb asszonyokat is elcsal­ták, hogy - talán először életükben - bi­zalmasan beszélhessenek szakemberrel ilyen jellegű problémáikról. Egyszóval zajlott itt az élet. Az épület, az udvar, a szép virágokkal körülültetett kerítés ekkor még vonzó ké­pet mutatott. De a fiatalok sorra „kiöre­gedtek”, elházasodtak, az iskolák körze­tesítése elsodorta a lelkes pedagógu­sokat is, s a ház kezdett gazdátlanná vál­ni. Miután 1971-ben a megyeszékhelyen elkészült a Babits Mihály Művelődési Ház, a szórakozni vágyók oda kezdtek járni. Az utoljára ifjúsági klubnak használt szőlőhegyi helyiségbe pedig részeg, ga­rázda alakok is bejutotfak, az ott elhelye­zett könyvtári könyvek egy réséze, a tár­sasjátékok, magnók, televíziók a vanda­lizmus áldozatai lettek. A történtekért ki a felelős? A helyi fiatalok, a kultúrház meg­bízott igazgatója vagy a tanács? A kérdé­sekre több válasz is kínálkozik. A lényeg azonban egy: a ház jelenlegi állapota si­ralmas, sőt, életveszélyes. A mennyezet beázott és beszakadt, a klubhelyiség ki­fosztva, a televízió darabokban, a tapéta A klubhelyiség most leszaggatva. A könyvtári könyvek sze­rencsére egy másik épületben kaptak - nem végleges - szállást, és a mozi is a pártszékházba költözött ideiglenesen. A ki tudja, hova elhordott szép kőkerí­tés maradványait benőtte a gaz, a cirá- dás kapu félredöntve árválkodik. Csupán néhány élelmes autótulajdonos élvezi az épület hasznát - az udvaron festik gép­kocsijukat. Mint a tanács művelődési osztályán megtudtam, az elmúlt hetek­ben a műszaki osztállyal együtt felmérték az épület állapotát, és az a döntés szüle­tett, hogy amíg a távlati tervekben sze­replő Szőlőhegy és Cinka közötti klub­könyvtár elkészül, felújítják ezt a kultúr- házat. Biztosítják az alapvető berendezé­si tárgyakat is. Azt viszont a szőlőhegyiektől várják, hogy a formát megfelelő tartalommal tölt­sék meg. Mindezt tanácstagi gyűlésen kívánják megbeszélni a lakossággal. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY „Minden szakma művészet, és egyik sem az” A megye egyetlen mestercukrásznője Péri Istvánnét, vagy ahogy legtöbben hívják, Klárikát munkahelyén, a szek­szárdi cukrászüzemben kerestem fel. Bár telefonon beleegyezett, hogy talál­kozzunk, kicsit zavartnak látszik, mikor belépek vezetői szobájába. Miután hely- lyel kínál, ő teszi fel az első kérdést:- Gondolja, hogy az olvasókat érde­kelni fogja, ha rólam ír? Nem szeretném, ha azt mondanák, dicsekszem, vagy sze-' rénytelen vagyok. Hiszen nincs az én éle­temben sémi rendkívüli.- A Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége 1982-ben kiadott mesterka­talógusában az 1978-as évnél kétszer is szerepel a neve. Hogy lehet ez?- Ennek nagyon érdekes oka van. Ab­ban az időben a mestercukrász címet kétféleképpen lehetett megszerezni: tan­folyam elvégzésével és vállalati javaslat­ra kitüntetésként. Én az év májusában szakvizsgát tettem, mestercukrász let­tem, nöyemberben pedig a vállalat javas­latára miniszteri kitüntetésként kaptam e címet. Ebből aztán lett is bonyodalom a szövetségben, ami azt eredményezte, hogy azóta a miniszteri kitüntetés nevét megváltoztatták „Kiváló Cukrászára.- A katalógusban 75 név közül össze­sen 5 a nő, megyénkben pedig egyedül Ön képviseli a szakmá­ban a „gyengébb nemet”. Miben látja ennek az okát?- Semmi esetre sem abban, hogy a férfiak tehetségesebbek. Sőt, a nőknek talán még több érzékük van e finom dolgokhoz. Egyszerűen a körülményeik teszik lehetetlenné, hogy a nők a szakmában kiemelkedjenek. Jön a család, a gyerekek... Akkor pedig már nemigen lehet vidékre, külföldre utazgati tapasztalat­cseréke, kiállításokra.- Térjünk vissza a kezdetekhez! Miért lett éppen cukrász?- Gyermekkoromban egészen más elképzeléseim voltak, de abban az időben kevesen tehették azt, amihez éppen kedvük volt. Nekem is szakmát kellett választanom.- Azóta megbánta már, hogy a cukrászat mellett döntött?- Nem. Ha már így adódott, igyekeztem képességeimhez mérten maximális teljesítményt nyújtani, és ebben örömöm is telik. Dolgozva kell élni, mindegy, hogy mi az ember munkája.- Szaktudásáról, tehetségéről sokat hallottam. Úgy tudom, már 17 évesen, szakmunkástanulóként is készített olyan szeg­fűcsokrot marcipánból, ami megtévesztésig hasonlított a? élő virágra. Egy versenyen pedig a gerbera- csokra volt olyan élethű, hogy a zsűri nem is vette észre. Igaz ez'?- Igen, valóban így volt.- Mondhatjuk, hogy a cukrász tulaj­donképpen művész?- Minden szakma művészet, és egyik sem az. De amivel a pénzkeresésen kívül kicsit alkot is az ember, az már több, mint munka, ugyanígy művész lehet egy laka­tos is.- Tudását másoknak is átadja, tanít a vendéglátóipari szakiskola nappali és esti tagozatán. A gyerekekkel vagy a fel­nőttekkel könnyebb a dolga?- A felnőttek fegyelmezettebbek, köny- nyebb nekik magyarázni, hiszen tapasz­taltabbak. A gyerekeknél évről évre ke­vesebb lelkesedést látok. Nem érzik, hogy a kenyérkeresetükfügg attól, meny­nyire tanulják meg a szakmát. Sokan je­lentkeznek, aztán el is mennek, amikor rájönnek, hogy a tanulás nem rögtön tor- tadiszítésel kezdődik. Nem vagyok pesz- szimista, de elég nehezen tudom őket meggyőzni arról, hogy a legprózaibb munkafázis is fontos a végeredményhez. De félek, most azt fogják mondani a tanítványaim, hogy prédiká­lok.- Itt az üzemben van lehetőség alkotó tevékenységet folytat­ni?- Igyekszünk minél jobb, tetszetősebb terméket készíteni, a középszerűnél jobbat nyújtani megrendelőinknek. Természete­sen mint minden kézi munkánál, s túl sok mennyiség itt is a mi­nőség rovására mehet. Ezt próbáljuk kiküszöbölni, s azt hiszem eredményesen, amire bizonyíték, hogy egyre szélesedik a ve­vőkörünk, magánrendelést is rengeteget kapunk.- Otthon is készít különlegességeket?- Nem, a családom inkább a házias falatokat kedveli.- 1966-ban megkapta a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést. Gondolom, nagyon örült neki. Mi okozott még ha­sonló nagy örömöt életében?- A szakmában az, hogy az OMÉK-on, 1979-ben kaptam egy vitrint, ahol napi készítményeket és díszmunkát mutattam be. Az életemben pedig a családom, a gyermekeim. CS. I. A hangulatos épület gazdátlan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents