Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
6 NÉPÚJSÁG 1986. október 18. MÚLTUNKBÓL- Napközben akárhányszor betérek ide, a Technika Házába, többnyire csendes, kihalt az épület. Hányán fordulnak meg általában Önöknél, mennyire él a létesítmény és a szervezet a város, a megye vérkeringésében?- Egyre többen jönnek hozzánk és mondhatom, hogy gyarapodik a betérők száma. Társadalmi szervezetként működünk 1983 óta, így megváltozott szerepkörünkből adódóan is igyekszünk nyitottá tenni a szövetség munkáját. Igaz, működési feltételeink nem a legoptimálisabbak, anyagi lehetőségeinken belül igyekszünk ezen javítani. I- A szomszédos megyékhez képest igazán szerény körülmények között dolgoznak, mégis milyen megoldást látnak?- Említettem funkcióváltásunkat, ehhez mérten kedvezőtlenek az adottságaink. Két nagyobb használható helyiségünk van, a vb-termet nem régiben alakítottuk ki, a pinceklubot pedig most rendezzük be. Rendszeresen nálunk tartja üléseit a Közgazdász Táraság megyei szervezete, de említhetném a kertbarátokat is, akiknek rendezvényein sokszor a folyosón is ülnek. Idén már három alkalommal fordult elő, hogy kitehettük volna a „megtelt” táblát. Vállalatok különböző testületek, szervezetek tanfolyamait, legkülönfélébb programjait fogadjuk rendszeresen, de működési körünkből eredően kötelességünk a Technika Házát megnyitni a társadalom mind szélesebb rétege előtt. A városi ifjúmunkás-napok, a magyar-csehszlovák barátsági hét egy-egy rendezvénye is nálunk zajlott. Az igazság, hogy akkor érzem jól magam, ha élet van a házban. Í- Az előbb nemcsak a protokoll, szervezett alkalmakra gondoltam...- Pinceklubunk elkészültével alkalomszerűen büfét szeretnénk működtetni, ahol kulturált környezetben tölthetik el szabadidejüket azok az egyesületi tagok, akiknek erre van igényük. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társasággal közösen vezetők klubja indítását is tervezzük, de más baráti, kötetlen összejövetelek előtt is nyitva állunk. I- Talán nem tévedek, hogyha azt állítom, hogy az új tendenciák ellenére sokan nem ismerik a szervezetet. Hányán alkotják a megyében és hogy néz ki belső felépítése? »- A tagnyilvántartás szerint közel ne'gyezer tagot számlálunk, a mozgatott aktívák száma ennél jóval több. Tizennyolc egyesületi, üzemi csoportunk működik, nemrég alakult meg a Híradás- technikai Egyesület megyei szervezete. Alulról érkező kezdeményezés volt ez, a posta fiatal, lelkes szakemberei kiváltak a Közlekedéstudományi Egyesületből, hogy egy, a szakterületükhöz közelebb álló, érdeklődésüknek, anyagi helyzetüknek is megfelelő, a műszaki fejlesztést szolgáló közösséget hozzanak létre. I- Formálódnak-e más közösségek is, vagy a másik oldalon van-e, amelyik halódik?- A korábban megszűnt Magyar Kémikusok Egyesülete megyei szervezet újjáélesztésének úgy tűnik ismét van realitása. Ugyanakkor a Faipari Tudományos Egyesület helyi szervezete megszűnt, egyszerűen kevés a faipari szakember megyénkben. Persze sokszor ez szervezésen, egyes személyek agilitásán múlik, ugyanazon szakterület egyik helyen létszámgondokkal küzd, másutt széles aktíva hálózatot tud maga mögött. I- Milyen a szervezettség a reálértelmiség körében?- Az elmúlt küldöttközgyűlési statisztika szerint hetvenszázalékos, ami országos átlagnak felel meg. A Magyar Agrártudományi Egyesület és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezetei az össztagságnak majdnem felét adják. Ez megyénk mezőgazdasági arculatából érthetően következik. Növekszik a Neumann János Számítás- technikai Társaság létszáma Pakson, Bonyhádon, Szekszárdon, működnek helyi csoportjai, elsősorban a fiatalok körében népszerűek programjaik. I- Mit tud adni nekik a MTESZ, amiért érdemes soraiba lépni, amit esetleg nem, vagy nem ilyen formában találnak meg a harmadik gazdaságban, gmk-ban, más társadalmi szervezetekben?- Tudományos egyesületben folyó munkára, szellemi, szakmai gyarapodásra van lehetőség. Neves szakemberek tartanak előadásokat, a szűkén vett szakmai kérdéseken kívül más, pénzügyi, közgazdasági ismeretekhez is hozzájutnak. Társadalmi munkában részt vesznek tagjaink, a párt és állami szervek döntéseinek előkészítésében. Különösen sokat tettek a közlekedési, urbanisztikai, energetikai koncepció kialakításában, de számos esetben nyilvánítottak véleményt környezetvédelmi kérdésben is. Ez egyben azt is mutatja, hogy kikérik véleményünket a párt- és állami szervek. Az elmúlt öt évben tizennyolc ilyen jellegű konkrét megbízásnak tettek eleget szakembereink. I- Kérdés azonban, hogy anyagilag megtalálják-e számításukat.- A társadalmi munka kereteit meghaladó munka dotálására megfelelő formák jöttek létre. Egyesületi szervezésben bonyolódó konkrét műszaki, természettudományos fejlesztési elképzelések, tanulmányok készítésében, szakértői minősítésben vállalnak részt, természetesen ellenszolgáltatás fejében, de megyén kívüli szakembereket is foglalkoztatunk egy-két témakörben. I- Szó esett már az előadásokról, konkurencia, vagy együttműködés jellemzi kapcsolatukat a TIT-tel, művelődési intézményekkel?- A verseny híve vagyok. Nyelvoktatás terén nálunk a távoktatás vált be, prög- ramcsomagtervet bocsátunk a hozzánk fordulók rendelkezésére, és a tematikák anyaga után intenzív kurzust szervezünk. Egyelőre angol nyelvből folyik az oktatás, német csomaghoz nem tudtunk hozzájutni, holott máris nagy az érdeklődés. Ennek javítása az átszervezett oktatási bizottság feladata lesz, ugyanúgy, mint a szakmai képesítést nyújtó tanfolyamok szervezése. I- Viszonylag ritkán esik szó a szövetség tevékenységi körében az érdekvédelemről- Pedig a szakszervezetekkel közösen ez is profilunkba tartozik, a kongresszus elé kerülő dokumentumok kiemelten foglalkoznak vele. Tagságunk is elvárja tőlünk, hogy érdekeit hatékonyan képviseljük. A problémafelvetés, az érdekfeltárás szintjén ez meg is történik, meglehetősen pontos diagnózissal. A javaslatokon túl eseti segélynyújtásra van lehetőségünk, gazdálkodásunk vállalkozási rendszerünk egyes elemei is ennek a rétegnek az érdekeit szolgálják. Meggyőződésem azonban, hogy jelentős áttörésre akkor számíthatunk, ha a gazdaság gyorsabb ütemű fejlesztése valósul meg. Ezt néhány terület a megyénkben is igazolta. I- A legtöbb helyen pedig nem a hozzáállás, hanem a pénzszűke miatt lassú a folyamat.- Sokszor keverjük a műszaki fejlesztés és beruházás fogalmát, pedig nagyon is különbözik jelentésük. A minőség javításával, anyag- és energiatakarékossággal, hulladékhasznosítással sok minden elérhető. Ezt példázza, hogy ugyanolyan anyagi bázisú egységek között egyik középszerű, vagy ráfizetéses, a másik jól prosperál. Én e területen nagyon kiemelném az emberi tényező fontosságát.- Munkaköréhez széles körű tájékozottság, több terület, sőt, tudomány ismerete szükséges, legalábbis a problémafelvetés szintjén. Hogyan tud eleget tenni ennek a követelménynek, hogyan tud lépést tartani?- Vegyipari gépész üzemmérnökként Pécsen szereztem diplomát, először a Fővárosi Gázműveknél helyezkedtem el, majd házasságom után kerültem Szekszárdi. Ezután is a termelésben dolgoztam, nagy ugrást jelentett az életemben, amikor a városi pártbizottságra munkatársnak hívtak meg, ez szép munkát, sok hasznos információt jelentett. A KISZ Megyei Bizottsága gazdaságpolitika titkáraként akkor kezdtem tevékenykedni, amikor ez a hálózat még kiépülőben volt az országban. Az eközben elvégzett filozófia szakosító jelenlegi munkámhoz is sok segítséget nyújt. Most a Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetem ipari szervező- és elemző szakán ötödéves vagyok. \ I- Mindenkinek van valami titkos vágya, létezik-e olyan terület, amivel szívesen foglalkozna, hogyha rengeteg szabad ideje és energiája lenne?- A szervezési és vezetéstudomány, különösen a japán jelenség, annak módszerei iránt érdeklődöm. Igaz, lehetőséget kaptam kezdőként, hogy japán vezetéselmélettel, minőségi körrel foglalkozzam. Erre nálunk is meglennének az adottságok, de komoly szemléletváltásra van szükség. A szabad időről csak any- nyit, hogy lehetőség szerint családom, három gyermekem körében töltöm. I- Közel egy esztendeje lépett új funkciójába, jogos tehát az előretekintés. Jönnek- e, bevonhatók-e a fiatalok?- Hogyha az ifjúság mai égető problémáira gondolunk, lakáshoz jutás, szociális helyzet, életkezdés gondjai, érthető, hogy jelentős a szóródás. Odafigyeléssel, megfelelő programadással azonban bevonhatók. Érzelmi kötődés szükséges, ezt pedig igyekszünk minél korábban megalapozni, már a középiskola vége felé szeretnénk munkánkat megismertetni a fiatalokkal. De elég talán, ha egy adatot mondok, tizenegy tagú végrehajtó bizottságunk átlagéletkora alapján legfiatalabb az országban. I- Most mégis jobban érdekelnek a gondok.- Az azonos városokban működő tagcsoportok viszonylag keveset tudnak egymásról, gyenge az információs rendszerünk. -Városi szinten intézőbizottságok létrehozását tervezzük, amelyek a település társadalmi életébe is bekapcsolódnak majd. A másik tennivalót az adja, hogy az üzemi csoportok nagy része nem találta meg helyét az innovációs láncban, a műszaki haladás gyorsításában. Ez esetenként személycserét is követel, felkészülésük javítására több országos rendezvény lehúzására, helyi szervezésére törekszünk. I- Lelkesedéssel, kritikusan, de a lehetőségeket keresve beszél munkájáról, úgy tűnik, rövid idő alatt megtalálta helyét.- Konfuciusz mondását” tartom, ami valahogy úgy hangzik: olyan feladatot válassz magadnak, amit egyben hivatásnak tekintesz, akkor életedben egyetlen percet sem fogsz dolgozni. I- Mire e sorok megjelennek, munkához lát a MTESZ XIV. tisztújító küldöttközgyűlése. Izgalmas munkát, tartalmas tanácskozást kívánunk... TAKÁCS ZSUZSA Volt, amikor óva intettek: kerüljék a rendes szakemberek Tolna községet. A rendes ember fogalmán a szervezett kőműveseket, ácsokat - azaz építőmunkásokat - értették. Azért kérték, hogy kerüljék Tolna községet, mert a községháza építkezésen a vállalkozó szervezetlen szakembereket alkalmaz, s emiatt a tolnai MÉMOSZ-szervezet bojkottot hirdetett. A szervezett munkások kikérték munkakönyvüket is. A fentieket részben az Építőmunkás című szaklap 1906. június 1-i számából tudjuk, amely közölte, hogy a Wolher Ferenc, Klein József, Wiczner József, Nagy Mihály és Wolher János a sztrájktörő, továbbá onnan van az eseményről tudomásunk, mert a központi járás (szekszárdi járás) szolgabírá- ja június 6-án kénytelen volt Tolnára utazni. Az ott tartózkodása során több jegyzőkönyv is készült. Ezeket az iratokat a Tolna Megyei Levéltár mind a mai napig őrzi. A szolgabíró azért utazott Tolnára, hogy békebíró legyen, egyeztető tárgyalást vezessen, egy asztalhoz ültesse le az építővállalkozó tőkést és az építkezést bojkottáló munkásokat, egyeztesse érdekeiket, összebékítse őket, és biztosítsa a munka újrakezdését. A tanácskozáson jelen volt - tanúként is - a községi elöljáróság több tagja. Népes tárgyalás kerekedett... A szolgabíró a különböző érdeküeket külön-külön hallgatta meg. Az első csoport: Appelshoffer Ádám, Straubinger Jakab és Schnéringer József, Ök kikérték a munkakönyvüket, anélkül, hogy bármi követelést fogalmaztak volna meg. Vallomásuk szerint azonban nyomós indokaik voltak a munka bojkottálására: a munkaadó előbb két kőművest, majd egy héttel később újabb munkást küldött el, mind a három szervezett volt, a MÉMOSZ tagja. Ugyanakkor a vállalkozó több szervezetlen dolgozót alkalmazott. Az elbocsátáskor nem hallgatta meg a választóbizottságot sem. A fent nevezetteknek tudomásuk volt arról is, hogy készült egy memorandum, amit átadtak a vállalkozónak, de az a kőművesek követelését nem teljesítette. Szauter Antal egyedül került a szolga-* bíró elé. Közölte, ő az egyike azoknak, akit a vállalkozó elküldött a községházi építkezésről, mert - a tőkés véleménye szerint - nem dolgozott eleget. Ezt követően a vállalkozó, Koch Ri- chárd mondhatta el véleményét. Azzal kezdte, hogy bemutatta a kőművesekkel kötött szerződést. Ennek értelmében ő elfogadja a tolnai építőmunkások munkarendjét - fő a 10 órai munkaidő -, és „előbb vidéki munkások nem vehetők fel, míg helyben munkanélküliek vannak”. Ugyancsak a szolgabíró elébe tárta a kőművesek memorandumát is, amelynek legfontosabb pontja volt a szervezetlen munkások elbocsájtásának követelése. S miért küldte el az öt szervezett munkást? Erre íme a válasz: „Ami azon vádat illeti, hogy a szerződésben foglalt munkarendet nem tartotta be, előadja, hogy a hivatkozott öt munkást a szerződésben meghatározott hét végén azért bocsájtotta el, mert nem teljesítettek 4,40 fillér bérhez képest kellő számú munkát, amihez neki eltekintve attól, hogy az eltávozást és elbocsájtást illetőleg munkásai és ő közötte a szerződésben kötött viszonosság volt megállapítva, egyedül azon korlátozással, hogy az mindkét részről szombati napon teljesítendő, törvényes joga is, és így azt egyáltalában nem volt köteles a választó bizottság határozatához kötni, melynek szerepe az egy heti munkaidő alatt előforduló munkateljesítmény tekintetében felmerülő eltérésekre szorítkozott.” (A hosszú idézett mondat lényege: a munkást joga van elbocsátani, ha annak munkájával nincs megelégedve, s ő betartotta a megállapodást: a hét végére mondta fel a munkaviszonyt, ebbe pedig nem szólhat bele a választóbizottság sem...) Érdekes - és értékes - adatokat tudhatunk meg az egyik sztrájktörő, Wolher Ferenc vallomásából. A tolnai építőmunkások harci módszerére derűi fény. Idézzük a jegyzőkönyvet: „Wolher Ferenc tolnai lakos előadja, hogy a becsatolt memorandumban foglalt követeléseket a tolnai építőrtunká- sok szakegyleti helyiségeiben Appelshoffer Ádám elnöklete mellet tartott tanácskozáson állapították (meg) május hó 11 -én, melyen ő is jelen volt, és amit ő is aláirt. Ezen memorandumot másnap, május 12-én a munkaadónak átnyújtották és miután annak pontjait nem teljesítették, a munkát abbahagyták és könyveiket (munkakönyveiket) kikérték. A szakegyletben tartott tanácskozásban azt is megállapították, hogy a memorandum többi pontjaiból engednek, de a további munkájuk feltételéül a három szervezetlen kőműves elbocsájtását okvetlenül követelik. Miután ezt a munkaadó nem teljesítette, kimondták a bojkottot és ezt az Építőmunkás című lappal is közölték, valamint a Bauarbeiter lapot is értesítették." (Ennek az értékesítésnek nyomán közölte az Építőmunkás az elkerülendő helyek között Tolna község nevét.) Nagy Mihály és Klein József története is érdekes. Ök is kőművesek. A szolgabi- ró előtt ők együttesen tettek vallomást. Többek között ők voltak okai az 1906. évi májusi sztrájknak. „A dolog története az - olvashatjuk a jegyzőkönyvben -, hogy mikor az 1905. évi sztrájk volt, s ők a községházán dolgoztak (sztrájktörők voltak - a szerk.) a szervezetből kiközösítették. Később ismét visszavették őket, de a jelen évi építkezésnél feltételül szabták nekik, hogy a községházánál ne dolgozzanak, hanem menjenek máshová, s miután ennek nem feleltek meg, szabták a bojkott alkalmából a munkaadó feltételéül az ö elbocsáj- tásukat.” Ezzel az ügyet le is lehetne zárni. De, mint említettük, a nagy meghallgatásra hivatalos volt a községi elöljáróság egyik tagja is. Az elöljáróság képviselője Parti József községi főjegyző jegyzőkönyvbe mondta, hogy a szervezett tolnai munkások több ízben megjelentek előtte, és közölték, hogy az építőmester olyan munkásokat alkalmaz, akik a szervezetben nincsenek bent, miáltal ők érdekeik sérelmét látják. „Egy ízben egy bajai munkás, más ízben pedig három helybeli szervezetlen munkás alkalmazása miatt tették ezen panaszt és sztrájkkal fenyegetőztek. Tudomása van róla, hogy jelen esetben is a községházát építő cég ellen kimondott bojkott oka az, hogy ott három szervezetien munkás van alkalmazva és a munkaadót azért, hogy ezeket alkalmazza, mulasztás, vagy szerződésszegés vádja nem érheti” - mondotta a községi főjegyző. A főjegyző eme kijelentése védte ugyan a munkásokat, nehogy elmarasztalják őket, de legalább ennyire esett latba az építőmester mellett is a főjegyzői vallomás, nehogy öt hozzák nehéz helyzetbe a szolgabírói döntéskor. A főjegyző - bár nem volt építési szakember -, úgy vélte, hogy nem haladt olyan ütemben a munka, amint az az alkalmazott létszámtól elvárható lett volna. Ezt követően került sor a szolgabírói véghatározatra. Salamoni döntést hozott. Kimondotta, hogy senki sem vétkes a kialakult helyzet miatt. Az építőmesternek joga, hogy azzal dolgoztasson, akivel akar, s ha valaki nem úgy teljesít mint azt ő megkívánja, a munkaviszonyát felmondhatja. Ez törvényes joga. A munkások sem marasztalhatók el. Az építkezést „A tolnai kőművesek szakegylete vétlenül bojkottálja, vagyis a munkabértől független okokból a szervezett épitőmunkások nála dolgozni nem akarnak." S hogy mindenkinek eleget tegyen a szolgabíró, szól a szervezetlen munkásokról is. A”kialakult helyzetért „nem oka azért sem a munkaadó, hogy három szervezetlen munkását nem akarja elbo- csájtani, mert azok lelkiismeretes munkát teljesítenek. Nerrl'lakar a többiek erkölcstelen követelésének eleget tenni, mikor éppen ezek munkájában találja biztosítékát az építkezés előrehaladásának! A fentiek kapcsán teszünk említést arról, hogy 1903. január 3-án alakult meg az első MÉMOSZ-szervezet Tolna megyében, a megye építőipari „fellegvárában”, Tolnán. Ezt követően gyorsan jöttek létre az újabb, ekkor még csak a kőműveseket tömörítő szervezetek. Az élenjáró tolnaiakat elsőként követték a bátaszékiek és a szekszárdiak. Ezek a szervezetek már képviselték a megye építőipari munkásait a Magyarországi Épitőmunkások Országos Szakegyletének 1904. évi küldöttgyűlésén is. Tolnát három, Bátaszéket és Szekszárdot egy- egy küldött képviselte. A tolnai építőmunkások szervezete létének első évében már sztrájkot hirdetett a tőke ellen. Erről a fentebb idézett dokumentumban is szó van. S az osztályharcos kezdet szinte meghatározta a későbbieket is. A tolnai építők mindenütt megtalálhatók voltak ott, ahol éles osztályösszeütközésekre került sor. Közülük csak ritkán került ki egy-egy személy, aki elárulva a szervezett dolgozók érdekeit, a vállalkozók mellé állt. Tolna és Bátaszék együtt küzdött az emberibb életért. K. BALOG JÁNOS Egyed Lászlóval, a MTESZ Tolna Megyei Szervezete titkárával
