Tolna Megyei Népújság, 1986. október (36. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

4%PÜJSÀG 1986. október 15. „Nehezen válók meg tőlük” A művészi pálya kezdetén Sienkiewich Bohdan, a gimnazista festő SZOMSZÉDOLÁS A fiú egyszerűen csak úgy el­tévedt. Az úttörőházba akart menni, s valamilyen véletlen folytán a Babits Mihály művelő­dési központban kötött ki. Hóna alatt néhány legújabb festmé­nyét szorongatta. Ez nagy sze­rencséje volt. S nemcsak azért, mert így nem mosolyogták ki...- A zsűrizésre jött? - kérdezte tűle a ház egyik munkatársa, s válaszát meg sem várva, máris bekalauzolta az egyik terembe, „ahol jónéhányan voltak”. Nem szaporítom tovább a szót. Az akkor tizen­hat esztendős fiú mindhárom festménye kikerült a hóna alól, s néhány hét múlva az amatűr festők kiállításán voltak látha­tók. Mondani sem kell, hogy a fiú nagy- nagy örömére. Aztán szintén Szekszárdon, az úttörő­házban állítoták ki alkotásait, nem is ke­veset. S nem is kis sikerrel. Ez érthető, hi­szen a tehetség határozott jeleit minden festmény magán hordozza, illetve min­den festmény szülője a tehetség. Most pedig engedjék meg, hogy be­mutassam Sienkiewich Bohdant - édes­anyja szerint Bogust -, aki a Szekszárdi Garay János Gimnázium második osztá­lyos tanulója, és ahogyan ő mondja, „túl­koros”. Ahogyan ez egyben tény, úgy ért­hető is.- Budapesten születtem, majd anyu­kámmal együtt Varsóba költöztünk. Há­rom év múlva visszajöttünk Magyaror­szágra: anyukám tolmács, én pedig óvó­dás voltam, mégpedig Albertirsán. Az el­ső osztályt is itthon jártam először. Aztán ismét Lengyelország következett, és új­ból az első. A nyelvi nehézségek miatt. De félévkor áttettek a másodikba - mondja némi büszkeséggel Bogus, majd sorolja az osztályokat, s egyikhez azt mondja, hogy ott, a másikhoz pedig, hogy itt. S ugyancsak ott és itt végezte a középisko­la első osztályát. S ez megintcsak érthe­tő. Egy ilyen fiatal embernél nem lehet csodálkozni, hogy élete történetét első­sorban az adott iskolák osztályai hatá­rozzák meg. De azért két fontos dolog mindezen kívül is van. Az egyik, hogy Bo- gusról már tizenegy, tizenkét éves korá­ban kiderült, hogy igen kitartó és teherbí­rása figyelemre méltó. Akkoriban ver­senyszerűen úszott a BVSC-ben, úgy­hogy gyakran reggel hattól este kilencig talpon volt, ahogyan ő mondja, „kocká­ban” élt. Ezt úgy magyarázza, hogy „sakkban” volt, magyarán nem lustálko­dott. „Dehát ez egy lengyel szólás-mon­dás. Itthon hosszasan kell magyarázni, ahogyan bajban vagyok a magyar mon­dásokkal odakint.”- Ahogyan emlékszem, egészen kicsi koromban is mindig rajzoltam, vagy talán firkáltam. Egyszerűen szerettem a szí­nest tartani a kezemben, húzni a vonala­kat, s nézni, hogy mi is alakul ki a nyo­mukban. Aztán a festék és az ecset... az nagyon boldoggá tett. Hatodikban két Két miniatűr akvarellemet állították ki az iskolában. Aztán az akvarellről beszélgettünk, majd egy meghatározó élményről és az olajfestésről. Hat évvel ezelőtt ismerkedett meg Bogus Dariusz Króllal, a lengyel festő­művésszel, aki azóta már édesanyja férje, s a fiú jó barátja.- Néztem a sok ecse­tet, a festékeket, hogy Dáriusz hogyan keveri őket, hogyan rakja egy­másra... Ez olyan tömény volt számomra, hogy szólni is alig tudtam. De kimondtam, hogy én is szeretném ezt csinálni. Dáriusz a festőkészleté­re mutatott és annyit mondott „Próbáld meg”. Egy egész nap faragtam a fát, amire festeni akartam, majd másnap elkezdtem a munkát. Igaz, csak egy ecsetet kaptam, de így is bol­dog voltam. S azóta olajjal dolgozok... Szeretem az olajképeket.- A sajátjaidat is?- Van, hogy leülök eléjük, s nézegetem őket, ki tudja mennyiég. Olyankor a ma­mám sem szól, hogy ebéd vagy vacsora. De így van ez akkor is, amikor dolgo­zom... Ja! Hát a nagymamám Kölesden lakik. Hozzá megyek, amikor a hétvége­ken haza lehet utazni a kollégiumból. Kollégium. Bogusnak nagy fájdalma, hogy a középiskolai kollégiumban lak­hat, s nem mehet át a főiskolásokéba. Azt mondja, rettenetesen zavarja a napirend, a kötöttségek. Mindezt határozottan a szemére vetném, de hát ismerve a fiút, nem teszem. Miért? Mert a kötetlenség utáni vágy nála nem a tekergést, a tiltott dolgok művelését jelentené. S egyálta­lán, nem elsősorban művészi alürök ezek, noha a zabolázás ellen mindig is ágált. Hiszek-neki, mert valóban ilyennek ismertem meg.- Én még nem cigiztem. Alkoholt nem iszom. Tudom, hogy azok ártanak az egészségnek. Arról van szó, hogy a tanulással is jobban haladnék, ha magam osztanám be az időmet. Meg akkor talán a festésre is több időm jutna - magyarázza, én pedig úgy vélem, hogy mindez hozzátatozott Bogus bemutatásához, a döntés viszont igazga­tója és tanárai feladata, akik a tehetséges fiú ér­dekében tesznek, bár­hogyan is foglalnak ál­lást. Sokat beszélgettünk az emberek szeméről, arról, hogy mit is olvas ki belőlük a másik, de szí­vesen mesélt Bogus egy-egy kép születéséről, az átdolgozott éjszakákról, majd terveiről, melyek között az első: bejutni a Képzőművészeti Főis­kolára. Addig pedig tanulni, sokat tanulni, s ha van idő, festeni - szép tájképeket.- Sokan kérdezik tőlem, hogy csak táj­képeket festek? Én meg visszakérdezek „hogy más is van?" Mert szerintem a táj­képekben benne van az ember, benne van minden... - és Bogus hűségesen festi a tájat Kölesden és másutt. Fára és vá­szonra. A legkülönbözőbb méretekben. Na­gyon szereti a finom részletezéssel készült miniatűrjeit, s csöppet sem bánja, hogy azok már „kimentek" a divatból. Tény, hogy képeitől nehezen válik meg. Bogus most még úgy érzi, hogy maga magának a legnagyobb kritikusa. De azért kíváncsian figyeli mások vélemé­nyét is és szívesen lapozza azokat az al­bumokat, melyekben olyan művészek al­kotásait találja, aki k számára sokat jelen­tenek, akiket szeret. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A mórágyi hagyományőrzők jubileuma Tíz éves működését ünnepelte vasár­nap délután a Völgység Népe hagyo­mányőrző együttes Mórágyon. A hivata­los ünnepség után dallal, tánccal mutat­koztak be a nagy számú közönségnek. Vendégként közreműködtek a bonyhádi német nemzetiségi együttes, valamint az NSZK-beli Schenklengsfeldből érkezett csoport tagjai. A műsor után a néphagyo­mányt felelevenítve közösen vonultak fel a csoport tagjai a pincesorra, ahol szintén daloltak, táncoltak. Fotó: Bakó Jenő A mórágyi csoport műsora Tánc a pincesoron is PETŐFI NÉPE A víz nagy úr - így tudja, mondja min­den vérbeli vízi ember. Aki mégsem is­merné el a törvény igazát, azt időről időre megleckézteti a természet. Ami áradás és apály között van, az - ha a szabályokat betartják - mind jó. A szélsőségek vi­szont komoly gondokat okoznak. Ha árad, elsodorja a hömpölygő víz a hajó- utat kijelölő tárgyakat, megrongálja a gá­takat, a partvédő éptiményeket, partta­lanná lesz az, amin korábban - mint a táblákkal védett közutakon - biztonság­gal közlekedhettünk. Most persze mindenki felejti az ára­dást. Erősen apad! A Dunán például tíz éve nem mértek ilyen sekély vizet. Egyre több gázló nehezíti, lassítja, vagy - egyes nagyobb merülésű vízi járművek esetében - teszi lehetetlenné a hajóköz­lekedést legfontosabb vízi útvonalunkon. Solt magasságában például az 1558-as folyamkilométernél olyan alacsony a víz­állás, hogy egy kosárlabdacsapat vígan átlábalhatna rajta. Gázló: hajóvonták találkozása tilos! - figyelmeztet a rádió vízállás-jelentése. Motorcsónakunkkal északról közelítjük meg az említett hajózó útszűkületet. Még a földvári híd előtt találkozunk a Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kitűző szolgálatának hajójával. Mindenki a fe­délzeten. Nagy a sürgés-forgás. Nehéz napok a mostaniak a Duna „útőreinél”. Éjjel-nappali szolgálat, mint a közutakon télidöben. Az apadás a vártnál jóval na­gyobb, így naponta kétszer is bejárják a területet. A „tapogatóval”, a mérőbottal százméterenként vizsgálják, majd re­gisztrálják a mélységet. Az 1949-es, a dunai hajózás biztonságát szavatoló Belgrádi Egyezmény kimondja: ki kell je­lölni azokat az útvonalakat, amelyeken a nemzetközi hajóforgalom haladhat. Ha nem tartják be az utasításokat, a „hava- ria”, azaz a vízi katasztrófa következmé­nyeiért a kapitány vállalja a felelősséget. Ha az útjelek pontatlanok, vagy zátonyra vezetnek, az illetékes ország kormánya fizeti a kárt. A szolgálatnak a vízi rend­őrök, a gátőrök és a hajósok jelentik az időközben a vízből felbukkant zavaró, veszélyes tárgyakat. (Épp egy ötmázsás, rozsdás „vasmacskát” távolítanak el az egyik kőhányástól.” Az igazgatóság munkatársai tartják karban a parti és az úszójeleket, az úgynevezett vak és a fényvillantó bójákat, cserélik a lámpák akkumulátorait. A földvári hídtól délre az egyik kanya­rulatnál százméteresre szűkült a vízi út. A vontató motorosoknak a szűk vízi kapun áthaladva feltűnik az ittrekedt hajóren­geteg. Mintha Fiumében vagy Hamburg­ban járnánk. Alföldi embernek szokatlan látvány ez. A szovjet vízi szállítási társa­ság hatvan hajóegysége gyűlt itt össze, hogy a mélyebb merülésű uszályok ter­hét megosztva tovább tudják juttatni a ra­kományt észak felé. Somogyi Néplap Papp János:- Kaposvár VII. ötéves tervének teljesí­tése az egész város érdeke, hiszen több területen lényeges fejlesztéseket tesz le­hetővé. 1986-ban különösen fontos, mint induló év. Az idén 400 millió forintot tesz ki a tanácsi beruházások értéke. A há­romnegyed év tapasztalatai szerint ezt fel is tudjuk használni. Az idén 105 lakás ké­szült el a Toldi lakótelepen, több út épült, végre kész a Munkácsy gimnázium bőví­tése. Az Arany János utcában megkez­dődött a szükséges szanálás. A Május 1. utca északi oldalán lefektették a közmü­veket, s most épül az útalap. Szépen ki­alakult az igazgatási központ belső ré­sze. Az idei változások a tanácsnak mint gazdálkodó szervnek teszik kötelessé­gévé az anyagiak előteremtését a felada­tok ellátásához. Sajnos, a bevételek egy részének alakulására nincs közvetlen befolyásuk. Előzetes tájékoztatások alapján a vállalati és szövetkezeti befize­tések kisebbek, s ez mintegy húszmillió forint összegű lakossági adók 12 milliós többletteljesítéséből, valamint az úgyne­vezett érdekeltségi bevételek várható több mint 8 milliós többletéből ellensú­lyozzuk. Kaposvár számára az állami támoga­tás a legjelentősebb bevételi forrás, en­nek összege csaknem 7 millióval nőtt az eredeti előirányzathoz képest az idén. Mivel azonban csökkentek a bevételi le­hetőségek, az ellátás színvonalának ja­vulása csak itt-ott várható. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az intézmények felújítása a 19,7 millió helyett 49,6 millió­ba kerül. Ezt csak a lakossági adók vár­ható többletbevételéből gazdálkodhatjuk ki, s még a tartalékokhoz is hozzá kell nyúlnunk. A tanévkezdésre föl kellet újí­tani a Szalma István, a Tóth Lajos iskolát, s átalakítani a volt Gárdonyi iskolát épí­tőipari szakközépiskolává. Most leállítot­tuk az 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, a Szántó Imre utcai kollégium fel­újítását. A tanács vb a gazdálkodás jelenlegi helyzetét figyelembe véve átcsoportosí­tott bizonyos összegeket a fejlesztési kiadásokban. így például a tanácsi la­kásépítésre a tervezettnél kevesebbet le­het felhasználni, a területelőkészitésre költhető összeget viszont megemeltük. Ennek a kivitelezési kapacitás hiánya is oka. Nagy előny, hogy az OTP fedezte a családi házas telkek kialakításának költségeit. Ezt majd az értékesítéssel összhangban térítjük vissza. Föllendült a gázvezeték-építés a városban, bár elő­előfordulnak határidőcsúszások. Erre is többet költünk az idén. A lakosság társadalmi munkájának egyre nagyobb a szerepe. Az a célunk, hogy föllendítsük a lakosság önkéntes tevékenységét. Ehhez jó alapot teremt az idei eredmény. Eddig több mint 45 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság, s reméljük, hogy a tervezett 66 és fél millió forintot túlteljesítjük. Most, októberben és novemberben újra a la­kossághoz fordulunk a településfejlesz­tési hozzájárulás megszavazása ügyé­ben. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A beruházási eszközök hiánya az év ele­jén harminc százalékkal csökkentette a ke­resletet a vasbetonszerkezetek, főként a nagyobb építkezéseknél alkalmazott BVM- typ rendszer elemei iránt. Ugyancsak lany­hult a roham a családi házakhoz használt gerendák, födémelemek forgalmában, s ez a helyzet mindenképpen új felhasználási területek keresése és új termékek kifejlesz­tése felé terelte a Beton és Vasbetonipari Művek Dunaújvárosi Gyárát.- A második félévtől ugrásszerűen meg­nőtt a lakossági igény, annyira, hogy a gyárban müszakátszervezéseket kellett végrehajtanunk és sok különmunka elvég­zése hátrult a vállalati gazdasági munkakö­zösségeinkre is - mondta Engl Tibor igaz­gató. - Ami pedig az új termékeket illeti, megkezdtük az úgynevezett Simcar, kör­üreges födémpanel gyártását Az Épinvest leányvállalat garázstérelemünk továbbfej­lesztésével előregyártott hétvégi házat ter­vezett amelyet nagy sikerrel mutattunk be az őzi BNV-n. A körüreges födémpanelről tudnunk kell, hogy az E-gerenda családhoz hasonló mérettartományban, 2,40-6,60 méter hosz- szig gyártják és ez a megoldás gyorsabb és egyszerűbb építést tesz lehetővé, minta hagyományos gerendabéléstest-födé- mek, s árban sem drágább. Ez a termék váltja fel a BVM-nél a lágyvasas gerendá­kat amelynek a gyártósora is elavult már. A dunaújvárosi vasbetongyár másik ka­pós terméke az előregyártott gépkocsitá­roló, amelyből idén 1200-ra kaptak meg­rendelést - csak Székesfehérvárra 450 garázselemet szállítanak. Ebből, á raktár­nak, buszvárónak, kisebb üzlethelyiség­nek is alkalmas térelemből fejlesztette ki a 26. Számú Állami Építőipari Vállalat és a BVM dunaújvárosi gyárának leányvállala­ta, az Épinvest a magastetővel is készíthető hétvégi házat- Tucatszámra érkeznek az érdeklődő és megrendelő levelek magánszemélyek­től, szövetkezetektől. A gyors összesze re- lés, az egyszerű építési mód és nem utol­sósorban a faházakkal vetekedő, alacsony ár igen vonzó - magyarázta az igazgató. Most látszik csak igazán, ebben a beru­házás-ínségben, milyen előrelátó intézke­désnek bizonyult az Épinvest közös leány- vállalat létrehozása. Ez a kisszervezet a maga évi egymillió forint nyereségével igen életképesnek bizonyult, de nem is ez a többlet, hanem inkább a tervező, piacfeltá­ró munkája jelenti az igazi hasznot. Egyide­jűleg most is több nagy értékű létesítmény kivitelezését irányítja a dunaújvárosi te­raszházaktól a solymári PEMÜ-csamokig és a zöldségkutató intézet nagypanelos irodaházáig. A dunaújvárosi vasbetongyár háromne­gyed év 630 millió forint termelési értékéből 25 millió forint nyereséget ért el, s ehhez az eredményhez a három telep saját termék- értékesítő boltjának 50 milliós forgalma is jelentősen hozzájárult. „Minden szép, ami termé­szet”

Next

/
Thumbnails
Contents